18.rész

Sziasztok!:)

Kicsit nagy kihagyással érkezett meg a friss rész, mivel valahogy nem tudtam megírni.

Nem tökéletes, de nem voltam képes még több időt felette ülni! Valahogy nem jöttek úgy a betűk, a gondolatok. Kétszer töröltem ki a teljes irományomat és kezdtem el újra, mire ez született belőle. Ez már elfogadhatóbb a mércém szerint. Remélem tetszeni fog nektek, ennek ellenére is! Várom a véleményeket!:)

Zene itt, itt és itt!

S a végén nagyon-nagyon szeretném megköszönni a több mint 10000 látogatót!!!:):)

Puszillak titeket, Olivia:)

Aurora Sydneyben sem találja a helyét!

Friss képek a napos nagyvárosból!

Egyenesen Ausztráliába repült a tudósítónk, hogy meglesse Xavi exét.

A lány fáradtan és sápadtan tűnt fel a Bondi beachen, ami a városlakók egyik központi helye. Aurora láthatóan nem élvezete, hogy még a „bújóhelyén” is rátaláltak a Hola munkatársai. Ugyan próbált nem foglalkozni a fényképezőgépeink kattogásával, ám fürdés közben láthatóan megelégelte a dolgot és szitokszavakat árasztva, az arcát eltakarva jött ki az óceánból. Ezek után, amilyen gyorsan csak tudott el is menekült a helyszínről. Aki egy híres focistával osztotta meg az életét az ne csodálkozzon a szakításuk utáni felhajtáson…

Január

Ma felfedeztem ezt a nyüzsgő metropoliszt Zoeyval (lakótársam). Igazság szerint nem úgy nyüzsög, mint az európai társai, hanem egy békésebb szinten. Sydneyben senki sem dudál rád, ha kicsit késve mész át a zebrán és a gyalogos lámpa már a piros jelzésre váltott. Mi több, ha már fél perce bizonytalanul álldogálsz tanácstalanul, mert nem tudod, hogy merre tovább, egy kedves aussie máris a segítségedre siet és elkezd veled beszélgetni. Olyan pozitívak! Ez kell most nekem! Zoeyval is remekül kijövök, remélem ez így is fog maradni. Ma az éjszakai életbe is belekóstolunk, megnézünk egy-két híres neves sydneyi klubbot. Próbálok nem Xavira gondolni, bár ez nem könnyű! Valahogy az égiek, mindig eszembe juttatják. Tegnap kapcsolgattam a tévét és egy Barcelona meccsbe futottam bele. Természetesen nem tudtam elkapcsolni…majd ismét azon kaptam magam, hogy zokogok, mert hiányzik. Már észre sem veszem, csak azt, hogy az arcom nedvesen csillog és ismét fájdalom nyíllal abba a nem létező szervembe, amit szívnek hívnak. Egyszerűen nem tudtam nem végignézni a mérkőzést. A végére már könnyem sem maradt ismételten, csak az a barna szempár égett az emlékeimben. Zoey a földön ülve, kucorogva talált rám, szörnyű állapotban. Így neki is kénytelen voltam elmondani a nem valami vidám sztorimat. Újra átélni, még ha csak szóban is, azokat a pillanatokat, mikor nagy reményekkel és kompromisszumokkal egy másik nővel találom. Most is elszorult a torkom. Képzeljétek mit mondott a „sztorim” után: "Tudod, valahogy éreztem, hogy történt veled valami! Ugyanis minden mosolyod és poénod mögött valami keserédesség bujkált.” Ezekkel az elgondolkoztató szavakkal búcsúzom mára. BCN-beli idő szerint 13:30 tudunk skypeolni! 

Szeretettel: Rori

*

Nincs jó kedvem! Hiányoztok! Hiányzik az otthonom, a régi életem és legfőképp Ő.

„Olyan, mintha kiabálnál, de senki sem hall. Szinte már szégyelled magad, amiért valaki ennyire fontos lehet számodra, hogy nélküle semminek érzed magad. Soha senki nem fogja megérteni, mennyire fáj. Reménytelennek érzed magad, mintha semmi nem tudna megmenteni. És amikor vége és elmúlt, szinte kívánod, hogy visszakaphasd azt a sok rosszat (csak) azért, hogy megkaphasd a jót is. „

Egyetértek.

*

Képzeljétek,már kezdem kissé átlátni az ozzie szlenget!:) G’day nálunk a Hola; tha tha az a köszi ; az avro pedig: afternoon - vagyis a délután.:) Olyan édesek ezek a rövidítések! Mára csak ennyi…fáradt vagyok! Jó éjt 

R.

*

Ezt nem hiszem el! Még ide is követnek… Elegem van a felhajtásból, a lesifotósokból és a spanyol médiából! Még itt, a világ másik felén sem képesek békén hagyni! Csak strandolni és napozni akartam, de ők rámszálltak a parton! Nem volt még elég?! Gondolom, milyen cikkek születhetnek éppen…

R.

*

Itt is szeretnék gratulálni Shakinak és Gerinek! Csodás szülei lesznek a kis Milannak! Shakira csak úgy ragyog a küldött képeken a karjában, a fiával! 

R.

Február

Carlota hívott ma, Shakival és Anaval karöltve. Nagyon jól esett! Jó volt hallani a boldogságukat! Ana imádja a ’feleség’ szerepét, Shaki pedig élvezi az anyaságot. Tündérien fejlődik Milan baba! Ám Carlota csak nem tudta megállni, hogy ne számoljon be ’róla’. Azt mondta mióta eljöttem ’nem megy neki úgy játék. Csak szenved. Még a szülinapját sem ünnepelte meg. Senkivel…’ 

xoxo R.

*

Bocsánat, hogy eltűntem! Tudom nincs mentség, hogy nem telefonáltam, nem voltam skypeon és nem írtam pár napja, de el kellet szakadnom. Zoeyval elmentünk kicsit kirándulni. Sem laptopot, sem mobilt nem vittem magammal csak „mi és a természet” voltunk (vagyis ezt mondogattuk, mint szlogen:)). Szóval belekóstoltunk az igazi „Outback” életbe. Megnéztük mi van a Nagy- Vízválasztó- hegység mögött, bent a pusztában. Még a ’The Rockot’ is meglátogattuk egy kis ’földöntúli’ energiáért. Teljesen feltöltődve és kisimulva tértünk vissza Sydneybe. Kezdek teljesen berendezkedni ide. Holnaptól már kezdetét veszi az egyetem és a munka! Izgatottan várom! 

R.

*

Örömmel jelentem, hogy megcsináltattam életem első tetoválását!:) Már Barcelonában is terveztem a „varratás” dolgot, de nem találtam rá a megfelelő mintára. Azonban most a minta talált meg engem! :) Szerelem volt első látásra. :)

Egy védelmező szimbólum került a bőrömre, ami mindhárom nagyobb világvallásban megtalálható kissé különböző formában. Legismertebb neve talán a „Fatima keze”, ami megvéd az irigy és rosszakarók tekintetétől. Tökéletes! A bordáim fölé került, így bármikor elrejthetem! Küldök képet is róla! Remélem nektek is annyira fog tetszeni, mint nekem!:) 

R.

*

[Eltelt az első év.]

[Eltelt a második év.]

[Eltelt újabb 10 hónap a szakítás óta.]

*

Ez lesz az utolsó bejegyzésem itt…

Úgy döntöttem, hogy végre-valahára hazatérek az én szeretett városomba, Barcelonába. Hosszúra eresztett két és fél év (majdnem három) külföld után idejét érzem ennek a tettnek. Ám, már egy teljesen új és sokkal tapasztaltabb Aurora fogja átlépni a „határt”. És mellesleg nem egyedül! Ricky is velem tart, hiszen ő is haza költözik. Sosem gondoltam volna eme időszak előtt, hogy mi ketten ennyire tökéletesen egymásra tudunk találni érzelmileg, egy komoly párkapcsolatban. Emlékszem mennyire ledöbbentem, mikor frissen megérkeztem Ausztráliából ide Svájcba, az utolsó félévem megkezdésére és megpillantottam őt, az utcán. Nem akartam hinni a szememnek! Ahogy akkor is említettem a bejegyzésemben nem igazán tartottuk a kapcsolatot Sydney alatt, bár nagyon jó barátok voltunk az incidens ellenére is, még Barcelonában. (Tudjátok, mikor Vilma meggyőzte, hogy hajtson rám, hiába találkozgatok Xavival.) A mai napig nem értem, hogy neki miért nem adtam meg a blogom elérhetőségét…

Most már mindegy is, ám már pótoltam "ezt a dolgot". (Noha, itt is ül most mellettem, miközben gépelek, azért át szokta futni a bejegyzéseimet!:)) Gondolom a trauma tette, ám az élet úgy rendezte, hogy Zürich utcáin összefussunk. Azóta pedig egy boldog pár vagyunk! Meg is beszéltük, hogy amint hazaértünk veszünk egy villát, hogy megkezdhessük a közös életünk egy újabb és mélyebb szakaszát. Remélem vele könnyebben fog menni a lakásvadászat…

Szerencsére a szerelem terén jól alakult az életem. Bevallom az első hónapokban nagyon szenvedtem, még az álmaimban is kísértett az a bizonyos barna szempár. Majd miután már kezdtem magamban lerendezni az ügyet és túllépni Xavin, akkor meg Mirjam e-mailje tette be a „kaput”. Visszarántott egy ismétlő periódusra csak, hogy sose felejtsem el a tapasztaltakat. 

„Tudom, hogy rólam soha többé nem szeretnél hallani, de a rehabon kitűztem magamnak egy feladatot, amit az első teljesen józan és szabad napomon meg kell, hogy tegyek. Ez a feladat nem más, minthogy bocsánatot kérjek tőled. Tönkretettem egy kapcsolatot, egy szerelmet. Bocsánat! Igazán és őszintén sajnálom! És van még valami fontos! A rehabon mélyhipnózis segítségével próbáltuk a terapeutámmal előhívni a „függő és elszállt énemet”, hogy józanul is szembesülhessek „vele”. Undorítónak és visszataszítónak találtam magamat, viszont rámutatott egy komoly dologra a történtekkel kapcsolatban. Azon az estén én belekevertem valamit Xavi italába! Máskülönben soha még az eszébe sem jutott volna velem megcsalni téged a szerelmét, a legnagyobb kincsét. Így még jobban undorodom magamtól…

Sajnálom! Neki is elmeséltem már a tettemet, az egyik látogatása alkalmával.

Mirjam”

A levélke előtt próbáltam nem foglalkozni a spanyol bulvárhírekkel, miszerint Xavi hetente többször is meglátogatta a rehabon, ám az a mail csak megerősítette a Marca és a Hola értesüléseit a szememben. Hát még az alap mondandója…

Ám a mai napig nem változott ezzel kapcsolatban a véleményem! Hiába volt drogok és alkohol befolyáltsága alatt, megtette és kész. Dönthetett volna úgyis, hogy a felvétel után nem marad ott italozni és szórakozni, hanem mondjuk hazaroham hozzám megbeszélni a napközbeni veszekedésünket. Ám nem így döntött. És mint tudjuk, nem is bánkódott utánam sokáig. Hamar összejöttek azzal a nőszeméllyel, bár az vigasztal, hogy relatíve hamar szakítottak is. De az még mindig hatalmas pofon a számomra, hogy összemert jönni Mirjammal, hónapokkal az után, hogy megtörve bizonygatta az őszinte és kitartó szerelmét felém. Kérdem én, így viselkedik egy bűneit megbánó ember, aki bevallása szerint megsebezte az igaz és egyetlen szerelmét!? Érdekes, nekem jóval több időbe telt, mire kapcsolatot tudtam kezdeni más férfiakkal. Ennyit az idősebb és komolyabb úriemberekről. Valószínűleg minden szava hazugság volt felém. Milyen naiv voltam… 

Én végig hittem neki, hittem a kapcsolatunkban. Majdnem feláldoztam érte a „hivatásomat”. Ám az élet közbeszólt, mázlimra! Most egy kurátori díjjal a zsebemben, amit a világon én kaptam meg a legfiatalabbként már örültségnek tartom, az akkori gondolataimat a vele való családalapítással kapcsolatban. Hosszú és kemény út vezetett ideáig, hogy visszatérve Barcelonába, a Modern Művészetek Múzeumának egyik kurátori állása várjon rám, nem is akármilyen fizetéssel. Látjátok, megérte, hogy makacsul kitartottam az elhatározásom mellett, hogy Sydney után inkább a svájci lehetőséget választottam. Ezáltal Európa egyik leggazdagabb és kulturálisan legfejlettebb országában diplomázhattam és szerezhettem kapcsolatokat. Támogatókkal és pénzzel a hátam mögött egyszerűbb a dolgom a nagy múzeumoknál, hiszen a válság óta az állam nem tud annyi támogatást nyújtani a kultúrának. Mondjuk, ehhez kellet a szakdolgozatom publikálása is az egyik kulturális folyóiratban. Anélkül nehezen figyelt volna rám fel a Zürichi Kortás Művészetek Múzeuma, ahol megvalósíthattam a szakdolgozatomban felvetetteket „zöldfülűként”. A mélyvízbe landoltam az első munkahelyemen, hatalmas felelősséggel a vállamon. Ám az én kreatív elképzelésem az interaktív és izgalmas művészeti estekről, mely témák köré épülnének megvalósult, ráadásul igen sikeresen. Az álmaim életre keltek! Nem okoztam csalódást az első igazi munkahelyemen, felelős pozícióban.

Ugyan óriási kockázatot vállalt velem a vezetőség, de megérte nekik. Megtripláztam az intézmény látogatottságát és a hírnevét mindössze egy év alatt. Sok vezető múzeum vette át a módszeremet, de a barcelonai engem akart személyesen. Egy év után lejárt Zürichben a „próbám” , ám én nem hosszabbítottam. Inkább örömmel mondtam igent a katalán felkérésre! Újra a szeretteimmel lehetek! Igaz Svájc már nem volt annyira messze, mint Ausztrália, de akkor is, nem csak húsz perces kocsikázás választott el minket. Eszeveszetten hiányoztatok nekem, ez idő alatt. Annyira örülök, hogy még így is az életetek része tudtam maradni. Ebből is látszik, hogy igazi család vagyunk! Igen Cat és Raqu ti is!:) Ti sem hagytátok, hogy a barátságunk elmúljon. Köszönöm, hogy az életetek része maradhattam, még ha, nem is egy azon országban éltünk. Én akkor is, szorítottam értetek! Jó volt olvasni, hogy ti is pontosan kitaláltátok és beteljesítettétek a céljaitokat. Drága Catalinám, Paolo áradozik a szervezői tehetségedről, amit a H’n’P-nél mutatsz a betársulásod óta! Hectornak is bebizonyítottad, hogy jól döntöttél mikor otthagytad az egyetem kurátor szakát és elkezdted az üzleti manager képzést. És az a hír is nagyon felvillanyozott miszerint „sok év” kerülgetés és dráma után együtt vagytok Telloval! Raquel! A kritikáid, amikkel a diploma után belekerültél a spanyol kulturális magazinokba egyszerűen lenyűgözőek! Te tényleg erre születtél! Mondtam is én neked, nem is egyszer…;):P Végre te is „megállapodtál” Javier oldalán. Illetek egymáshoz!

Istenem, alig várom már, hogy ismét együtt lehessünk! Egy új fejezet kezdődik az életemben. 

Tudjátok, már teljesen készen állok rá, hogy találkozzak vele is. Már mindent lerendeztem magamban szóval nem lesz gond! Nem tud többé a bűvkörébe vonni! Elmúltak az érzéseim iránta. Vagyis lecsökkentek egy nagyon minimális szintre, hiszen a részemről igaz szerelem volt a kapcsolatunk minden perce. Gondolom ő is boldog a jelenlegi riporter barátnője mellett. Továbbléptem és Ricky oldalán megtaláltam a belső harmóniámat.

Összegezve: kellett nekem ez a hatalmas csalódás, hogy a helyes életutamra térhessek rá! Így beválthattam mindazt, amire születtem, és azt,amit szenvedéllyel csinálok. Micsoda pár év volt ez!! Gyors és robbanásszerű út a sikerig! Csak ne legyen ugyanilyen sebes a leívelés is… Ám, ha még keményebben dolgozom, minden sikeresen vett állomásom után, akkor minden rendben és egyben lesz. Ezt vallom, ez a titkom, remélem továbbra is be fog válni és a víz tetején maradhatok. „Holnap” érkezem barcelonai idő szerint reggel tíz órakor. Sajnos egyedül, ugyanis Rickynek még maradnia kell pár napot az utolsó munkája miatt. Szép álmokat nektek! Holnap végre mindannyiótokat megölelhetem. 

R.

*

Aurora már csak egyetlen csomagjára várt, a poggyászkiadó állomásnál a barcelonai reptéren. Két számára hosszúnak tűnő órát utazott, hogy ismét a katalán földre léphessen és magához szoríthassa a szeretteit. Miután felrakta az imént megérkezett bőröndjét a reptér londiner kocsijára, öles léptekkel elindult a kijárat felé. Az arcán hatalmas mosolyt ült, ugyanis alig várta, hogy viszont láthasson mindenkit, akit egykoron itt hagyott. Ez alól talán csak Xavi képezett kivételt. Gyorsan a telefonjáról egy smst küldött Rickynek, hogy rendben megérkezett, majd áttolta a kocsiját az utolsó üvegajtón, ami egyenesen a reptér várójába vezetett. Ott egyszerűen letaglózta az, amit a szemeivel látott. A keresztszülei és a barátnői hatalmas virágcsokrokkal várták, és majdnem a fél Barcelona csapata is. Ott volt Tello, Pedro, Cuenca, Thiago, Fabregas Carlotával karöltve, Iniseta Anával és Piqué a fiával meg a feleségével, Shakival. Rori a könnyeivel küzdve, a csomagjait hátrahagyva vetette bele magát a szerettei karjaiba. Még a sajtó vakuinak villogása sem zavarta. Most csak azt, az univerzális és mindent kitöltő szeretetett érezte, ami megszállta a szívét, a lelkét, hogy ennyien kijöttek a hazaköltözésé miatt a reptérre.

Miután mindenkit végig ölelgetett és puszilt elindultak közösen a Casas rezidenciára, ugyanis Pao és Barb egy köszöntő ebédet szervezett a leányzó tiszteletére. Mint egy kisgyermek, kézen fogva ment a keresztszüleivel az autóig. Érzete, hogy egy új és tiszta fejezet nyílik meg a sorsa könyvében. Olyan volt, mintha semmi sem változott volna az eltelt idő alatt, itt Barcelonáben. Talán, csak ő maga.

17.rész

Sziasztok!:):) Már meg is hoztam a frisset!:):) Ez nem csak egy ’sima’, hanem újságcikkekkel és azzal a bizonyos, múltkor említett meglepetéssel fűszerezett rész!:) Ami nem más mint , hogy Rori egy személyes „blogot” fog vezetni az útjáról!:):) Blog a blogban!:) Köszönöm a sok-sok véleményt az előzőhöz!*.* Nagyon jól estek a szavaitok!:):) Most is várom a véleményeiteket!:) Jó olvasását! Zene hozzá itt, itt és itt.

Puszillak titeket, Olivia

Botrány! Beismerték!

Xavi Hernández (32), a Barcelona egyik alapembere, az elmúlt nap eseményeit kommentálva, beismerte, hogy megcsalta a nála 12 évvel fiatalabb barátnőjét.

„Szégyenteljes dolgot követtem el! Fájdalmat okoztam, annak a személynek, akit a világon, a legjobban szeretek. Ezzel csalódást keltve a családomban, a barátaimban és jómagamban is. Sajnálom! Teljes szívemmel reménykedem abban, hogy Aurorával túl tudunk ezen jutni, együttes erővel” – fogalmazott a középpályás, a magazinunknak eljuttatott szövegében.

Pontosan egy nappal ezelőtt pattant ki a botrány, amikor is, az internetet bejárta a Mirjam Vegával (27) lencsevégrekapott görbe estéje. Az egész helyzetet a tv-s műsorvezető, csak még jobban fokozta, mikor kábult állapotában, éppen a focista házából távozva egyből beismerte a „botlásukat”. A dolog pikantériája, hogy csak percekkel azelőtt távozott ugyanabból a lakásból a megcsalt fél, Aurora is. Mirjam így fogalmazott akkor a médiának: „Igen együtt voltunk, de nem igazán emlékszem semmire, ahogy twitteren is írtam. Csekkoljátok az oldalamat! – közölte ködös tekintettel a riportereknek a száját rágva. Azóta már eltávolították azt a tweetet, sőt a médiaszemélyiség még az oldalról is törölte magát.

„Valami nő beállított sírva, majd üvöltözni kezdett Xavival, aztán elrángatták a vele lévők”– felelte a riporterünk azon kérdésére Mirjam, még a helyszínen, hogy mi zajlott a labdarúgó és a francia lány között. A riporternőt az eset után, azon nyomban kirúgták az állásából. Az ominózus műsort pedig, amit a légyott előtt rögzítettek, a csatorna letiltotta, így az adásba nem fog kerülni. 

„Csak most ébredtem a tudatára, hogy mit is követtem el! Le vagyok sújtva a viselkedésem láttán! Beismerem, drogproblémákkal küzdök, ami miatt elvesztettem az állásomat és tönkretettem két másik embertársam életét! Őszintén sajnálom! Remélem, egy elvonóközpontban rendezni tudom az életemet és megbocsátást nyerhetek.” – írta a nő szintén a magazinunknak. Aurora viszont, azóta nem volt hajlandó válaszolni az újságunk megkeresésére sem írásban, sem telefonon.

*

Rori már egy óra hossza csak a plafont bámulta az ágyában feküdve. Az üres és fehér mennyezetet tanulmányozta bőszen, mivel arról legalább nem jut eszébe semmi fájó emlék a férfiról. Az eltelt időt a „katasztrófa” óta szinte végig zokogta, könnye se maradt a végére. Csak az a kínzó és kegyetlen üresség. Az üresség, ami a mellkasában tátongott a szíve helyén, mint egy szakadék. A telefonja az eset óta megállás nélkül csörgött, így sokszor kapcsolta ki, hogy még csak a folyamatos rezgést se hallja. Ám most valamiért, a készülék bekapcsolt állapotban feküdt a lány éjjeliszekrényén és idegesítően rezgett a felületén.

- Miért nem tudsz békén hagyni? –suttogta fájdalmasan a szoba magányába. Ám a mobil kisebb nagyobb megszakításokkal folyamatosan rezgett. – A francba már veled! –nyúlt oda a készülékhez, majd mielőtt kivette volna belőle az aksit, rápillantott a kijelzőre. Nem Xavi, vagy bármely családtagjának a „jól ismert” száma villogott, hanem egy teljesen ismeretlené, fura előhívőszámmal. – Ez a sajtó sem lehet…- gondolkodott el egy pillanatra Rori, majd megnyomta a „fogadás” gombot. – Jó napot! Remélem a megfelelő időben hívtam! Én Sarah O’Tool vagyok, ön pedig ugye Aurora Rocher-Gacilly? – kérdezte a telefonba a nő, vidám hanggal, angolul.

- Igen, én vagyok az. - válaszolta fásultan és kedvetlenül a leányzó. Idegesítette a másik fél boldog hangja.

- Én a sydneyi Képzőművészeti Múzeumból hívom önt, egy örömhír miatt! Ön lett az egyik szerencsés kiválasztott, a világ képzőművészeti egyetemeinek, a kurátor szakán tanuló diákjai közöttt meghirdetett pályázatunkon. – újságolta kicsattanóan. – Egy szemeszterig a Sydneyi Képzőművészeti Egyetem kurátor szakán cserediákoskodhat és emellett a múzeumban dolgozhat gyakornokként. A vízuma kérvényezve, a tandíja támogatva. A félév kezdése bő 2 hónap múlva lesz…Aurora csak megdöbbenve hallgatta a nőt. Felrémlett neki, hogy fél évvel ezelőtt egy tantárgy teljesítésének a feltétele, az ezen a pályázaton való elindulás volt. Egy egész jó anyagot rakott össze, de álmában nem gondolta volna, hogy azzal nyerni is lehet. S most ő az egyik kiválasztott. Az anyja és a vele való konfliktusai miatt jött ide, szinte menekülve a keresztszüleihez, Nizzából. Most pedig, tőlük menekül, Barcelonából, egy férfi miatt. A világ másik felére…hogy ismét újra tudjon kezdeni.

- Lenne, arra mód, hogy az akklimatizáció céljából minél előbb odarepüljek? Jóval a félévkezdés előtt? És arra, hogy két szemesztert maradjak? Az itteni vizsgáimat, mind letudtam…- kérdezte fellelkesülve, amint megcsillant előtte egy új kezdet lehetősége. 

- Mit csináljuk most vele? Szegény drágaságom, darabokban van. – kérdezte a kanapén ülve Barbara, a férje, Paolo karjai közt.

- Legszívesebben megfojtanám azt a szemetet! – dohogott mérgesen a férfi, miközben a felesége haját simogatta. – Hogy volt képes megcsalni? Főleg egy olyan nővel?

- Nem értem én sem! Xaviból ezt nem néztem volna ki! Ő mindig olyan visszafogott és rendes úriember volt. – ingatta a fejét Barb. – Csodálkoztam is, hogy a mi „vadabb” és bulizósabb Auroránk mit lát egy ilyen visszafogottabb, zártabb emberben. Bár ezt sosem említettem neki!

- Alamuszi nyuszi nagyot ugrik! Csak ne a keresztlányommal szórakozzon! – feszült meg Paolo arca.

- Ma még semmit sem volt hajlandó enni! Nagyon aggódom érte! – mondta óriási féltéssel a hangjában. - Pedig olyan boldog volt mellette! Szinte a fellegek felett járt, ám most a negatív csúcsot ostromolja. –túrt a hajába együttérzően Barbara.

- Ki lehet az? – mordult fel Pao, meghallva a bejárati ajtó csengését. – Maradj, majd én nyitom! – simította meg Barb arcát gyengéden, majd felállt a szófáról és az ajtóhoz sétált. – Mit akarsz itt? Hogy jutottál be a kapun? – kérdezte durván és agresszívan, amint kitárta a bejáratot a férfi. – Tűnj el! Elég fájdalmat okoztál neki így is!

- Kérlek! Csak beszélni szeretnék vele! – könyörgött a tekintetével is Xavi. – A kertész megsajnált… 

- Mit képzelsz te? Még ide mersz jönni? –csatlakozott Paolohoz Barbara is. –Nem szeretne látni! Soha többé, ha nem lenne egyértelmű! – villogott a nő szeme, védelmezve a keresztlányát.

- Megértem, hogy dühösek vagytok rám! Én is csalódtam magamban! Őszintén szeretem őt! – hajtotta le a fejét, még mindig az ajtóban ácsorogva. – Nem is értem, hogy tehettem meg ezt vele!? – mondta halkan és marcangolóan.

- Barb, Pao! Mondanom kell valami fontosat! – hangzott fel Rori hangja, majd pillanatokon belül a földszinten termett. Ott, a földbe gyökerezett a lába, meglátva a férfit. - Mit keres itt? – kérdezte a keresztszüleitől, erőltetett nyugalommal. Az arcán nem tükröződött semmi más, csak üresség és érzéketlenség. Megpróbálta magában elnyomni a valaha csodás szerelem érzését. Jobb volt a zsibbadt élettelenség, mint a másik okozta kegyetlen fájdalom.

- Szerelmem! Kérlek, beszéljük meg! – lépett máris beljebb a focista a nyitott ajtótól, próbált a lányhoz közelebb kerülni.

- Mit akarsz? – emelte rá végre a tekintetét. Amit a férfi azokban a női szemekben látott, egy életre megrémisztette őt. A mélységes fájdalom és szomorúság keveredett az ürességgel. – Nem bántottál, már így is eléggé meg? Többet sírni nem vagyok képes. – közölte halkan, de mélyen gyökerező szomorúsággal a hangjában.

- Adj még egy esélyt! – rimánkodott a középpályás.

- Ha nem lenne egyértelmű, közöttünk mindennek vége!- mondta ki a mellkasát ölelve a tulajdon karjaival. Ez a mondat csak úgy égette a száját és a szívét. Mármint annak a hiányát, ami tátongott a nemes szerve helyén. Nem akart elgyengülni, mert, ha egyszer összetörte őt a focista, akkor újra meg fogja tenni. Nem akarta ismét átélni ezt a tortúrát. Olyan magaslatokra repítette őt Xavi, és most olyan mélyre is lökte…- Elmegyek Ausztráliába egy évre! – jelentette ki, minden maradék erejét összeszedve, nehogy ott, helyben összeessen.

*

- Látod, ide írd majd be a felhasználóneved, meg a jelszódat és már irányít is át a blogomra! – magyarázott lelkesen Aurora a barátnőjének. – Itt aztán képben leszel, hogy aktuálisan mi történt velem.

- Xavi miatt van a jelszó?- kérdezte Cat kissé szomorkásan, ugyanis nem akarta, hogy a barátnője olyan messzire utazzon.

- Igen, igen.- sóhajtott Aurora. - Nem szeretném, ha tudná, mi van velem. Teljesen ki kell irtanom az életemből. Másrészt a sajtó ellen sem árt. - folytatta halkan.

- Hiányozni fogsz! - mondta Catalina, majd jó szorosan a karjaiba zárta Rorit.

- Te is nekem! - érzékenyült el Aurora is. A "rövid" barátságuk ellenére, nagyon közel kerültek a másikhoz.

- Barb azt mondta, hogy egyedül szeretnél kimenni a reptérre, igaz? - érdeklődött Cat búsan.

- Igen, egyedül szeretnék menni!- bólintott aprót a szőke hajú leányzó. - Nem akarok felhajtást, meg paparazzikat, bár őket úgysem fogom megúszni. De azt meg végképp nem akarom, hogy utána meg titeket szedjenek szét. 

- Bocsánat a késésért! Itt is vagyok! – futott be a szobába Raquel is.

Aurora azokkal töltötte az utolsó barcelonai estéjét, akiket a világon a legjobban szeretett. Egy utolsót együtt vacsoráztak és beszélgettek az indulásig, majd jó hosszasan búcsúzkodni kezdtek. Aurora imádta az itteni életét, de muszáj volt váltania. Érezte, hogy itt nem tudna túllépni a férfin. Az élet úgy rendezte, hogy most Sydneyben „legyen dolga”. A járata indulása előtt három órával beszállt a kocsijába és elhajtott a könnyeit törölgetve. A mai nap tudott sírni, hiszen ezek az emberek megérdemelték minden egyes könnycseppjét. A reptéren zökkenőmentesen zajlottak az előkészületek, csak néhány fotós zavarta meg őt ebben, az időigényes procedúrában. Sejtette, hogy nem fogja tudni őket elkerülni, hiába választotta a „leghajnalibb” és a „legnépszerűtlenebb” időpontot a repüléshez. Fél órával a felszállás előtt nyitották meg a kapukat, majd azokat az indulás előtt öt perccel zárták le. Rori a repülőn kényelmesen elhelyezkedve várta a felszállást és az új kezdetet. Már most hiányzott neki a város, a családja, a barátai és Xavi…

- A szerelem szívás! – sóhajtotta bánattal telin, majd a gép szárnyai a magasba emelkedtek.

Aurora Rocher-Gacilly elhagyja Barcelonát!

A frissen megcsalt és összetört szívű lány két héttel a történtek után, fáradtan és nyúzottan érkezett meg a barcelonai El prat reptérre, kora hajnalban, magányosan. A szemei vörösek és feldagadtak voltak, az arcán nyoma sem volt a tőle megszokott hatalmas mosolynak. Egyértelműen megviselte a középpályás csalfasága! Azt nem tudni, hogy mennyi időre utazott el, csak annyit sikerült kideríteni a munkatársainknak, hogy a célpontja Sydney. A lány a történtek óta egyáltalán nem lépett a nyilvánosság elé, mindentől elzárkózott. "Most is" kora hajnalban, teljes inkognitóban próbált meglépni.

A Casas család, és barátai szintúgy nem felelnek a történettel kapcsolatos kérdésekre.

Friss! Aurora 1 évre ment Sydneybe!

A riportereink fáradalmas és izzasztó munkája nyomán megtudtuk, hogy a megcsalt lány egy teljes évre elköltözött az ausztrál nagyvárosba. Nem csak felejteni és töltődni ment oda, hiszen mint kiderítettük, kiválasztották egy régen beadott pályázat nyereményére. Aurora hónapokkal előbb utazott Sydneybe, mint kellett volna, így is megpróbálva csillapítani a média érdeklődését. Hatalmas szerencse csupán, hogy pont most kapott egy óriási lehetőséget külföldre, vagy csak a Casas birodalom keze? Így már biztosra vehetjük, hogy a páros külön utakon folytatja, noha egyikük sem nyilatkozott ez ügyben.

0.nap

Végre megérkeztem!

Közel 25 órát utaztam azért, hogy most itt, a Bondi beachen érezhessem a puha homokot a talpam alatt. Egyszerűen felemelő érzés! Mindenki olyan nyugodt és nyitott itt, bár az Ozzie szleng – ahogy ők hívják- kicsit bizarr nekem! A szállásom, az egyetemtől és a múzeumtól is, csak 10 percre van, amit jelenleg egy német lánnyal osztok meg. Most ebben a pillanatban, itt, a homokos fövenyen, a sós illat kábulatában, újra boldognak érzem magam. Már ha ezt annak lehet hívni…igazából még mindig hatalmas űr tátong a szívem helyén, amit nem igazán tudom, hogyan fogok betömni. Bármikor is. Majdnem "saját magamat feladtam" volna érte…ő meg… Csak ismét zokogni fogok, amit nem szeretnék, itt, nyilvánosan. Bár már potyognak a könnyeim! Éles kontrasztot képezek az itteni vidám strandolókkal. Egy lány sötét ruhában, aki a laptopjával az ölében sír. Valahogy muszáj most kiadnom magamból, hogy ismét önmagam lehessek. Ez egy új kezdet! Jobban leszek, egy idővel, remélem. Már eljutottam arra a szintre, hogy nem érdemelt meg. Bár az is igaz, hogy eddig vele töltöttem az életem legszebb időszakát…Belé teljes szívemből szerelmes voltam. Hiányzik! Hiányzik a meleg barna szeme, a mosolya, az érintése, a csókjai, az illata és az egész „férfi”…Hiányzik Xavi! Istenem már megint törölgetem a könnyeimet. Keresztanyám miért vagyok ilyen gyenge? Miért nem tudom csak úgy kiverni a fejemből?! Amikor ott volt náluk és közöltem vele, hogy vége, akkor, olyan mélyről jövő erőt kaptam magamtól, mely még most is elkélne! Most nem tudok olyan üres és érzéketlen lenni. Amit eddig elnyomtam, azt itt hatványozottan tört rám! Ti mindig arra tanítottatok Paoloval, hogy legyek erős, de most ez nem megy! Mennyire hiányoztok nekem! Ahogy Cat és Raqu is! Most jobb,ha elindulok "haza", és kipihenem az időeltolódás okozta fáradságot. Írni mindennap fogok, és skypeolni is gyakorta! Vigyázzatok magatokra! xoxo Aurora