18.rész

Sziasztok!:)

Kicsit nagy kihagyással érkezett meg a friss rész, mivel valahogy nem tudtam megírni.

Nem tökéletes, de nem voltam képes még több időt felette ülni! Valahogy nem jöttek úgy a betűk, a gondolatok. Kétszer töröltem ki a teljes irományomat és kezdtem el újra, mire ez született belőle. Ez már elfogadhatóbb a mércém szerint. Remélem tetszeni fog nektek, ennek ellenére is! Várom a véleményeket!:)

Zene itt, itt és itt!

S a végén nagyon-nagyon szeretném megköszönni a több mint 10000 látogatót!!!:):)

Puszillak titeket, Olivia:)

Aurora Sydneyben sem találja a helyét!

Friss képek a napos nagyvárosból!

Egyenesen Ausztráliába repült a tudósítónk, hogy meglesse Xavi exét.

A lány fáradtan és sápadtan tűnt fel a Bondi beachen, ami a városlakók egyik központi helye. Aurora láthatóan nem élvezete, hogy még a „bújóhelyén” is rátaláltak a Hola munkatársai. Ugyan próbált nem foglalkozni a fényképezőgépeink kattogásával, ám fürdés közben láthatóan megelégelte a dolgot és szitokszavakat árasztva, az arcát eltakarva jött ki az óceánból. Ezek után, amilyen gyorsan csak tudott el is menekült a helyszínről. Aki egy híres focistával osztotta meg az életét az ne csodálkozzon a szakításuk utáni felhajtáson…

Január

Ma felfedeztem ezt a nyüzsgő metropoliszt Zoeyval (lakótársam). Igazság szerint nem úgy nyüzsög, mint az európai társai, hanem egy békésebb szinten. Sydneyben senki sem dudál rád, ha kicsit késve mész át a zebrán és a gyalogos lámpa már a piros jelzésre váltott. Mi több, ha már fél perce bizonytalanul álldogálsz tanácstalanul, mert nem tudod, hogy merre tovább, egy kedves aussie máris a segítségedre siet és elkezd veled beszélgetni. Olyan pozitívak! Ez kell most nekem! Zoeyval is remekül kijövök, remélem ez így is fog maradni. Ma az éjszakai életbe is belekóstolunk, megnézünk egy-két híres neves sydneyi klubbot. Próbálok nem Xavira gondolni, bár ez nem könnyű! Valahogy az égiek, mindig eszembe juttatják. Tegnap kapcsolgattam a tévét és egy Barcelona meccsbe futottam bele. Természetesen nem tudtam elkapcsolni…majd ismét azon kaptam magam, hogy zokogok, mert hiányzik. Már észre sem veszem, csak azt, hogy az arcom nedvesen csillog és ismét fájdalom nyíllal abba a nem létező szervembe, amit szívnek hívnak. Egyszerűen nem tudtam nem végignézni a mérkőzést. A végére már könnyem sem maradt ismételten, csak az a barna szempár égett az emlékeimben. Zoey a földön ülve, kucorogva talált rám, szörnyű állapotban. Így neki is kénytelen voltam elmondani a nem valami vidám sztorimat. Újra átélni, még ha csak szóban is, azokat a pillanatokat, mikor nagy reményekkel és kompromisszumokkal egy másik nővel találom. Most is elszorult a torkom. Képzeljétek mit mondott a „sztorim” után: "Tudod, valahogy éreztem, hogy történt veled valami! Ugyanis minden mosolyod és poénod mögött valami keserédesség bujkált.” Ezekkel az elgondolkoztató szavakkal búcsúzom mára. BCN-beli idő szerint 13:30 tudunk skypeolni! 

Szeretettel: Rori

*

Nincs jó kedvem! Hiányoztok! Hiányzik az otthonom, a régi életem és legfőképp Ő.

„Olyan, mintha kiabálnál, de senki sem hall. Szinte már szégyelled magad, amiért valaki ennyire fontos lehet számodra, hogy nélküle semminek érzed magad. Soha senki nem fogja megérteni, mennyire fáj. Reménytelennek érzed magad, mintha semmi nem tudna megmenteni. És amikor vége és elmúlt, szinte kívánod, hogy visszakaphasd azt a sok rosszat (csak) azért, hogy megkaphasd a jót is. „

Egyetértek.

*

Képzeljétek,már kezdem kissé átlátni az ozzie szlenget!:) G’day nálunk a Hola; tha tha az a köszi ; az avro pedig: afternoon - vagyis a délután.:) Olyan édesek ezek a rövidítések! Mára csak ennyi…fáradt vagyok! Jó éjt 

R.

*

Ezt nem hiszem el! Még ide is követnek… Elegem van a felhajtásból, a lesifotósokból és a spanyol médiából! Még itt, a világ másik felén sem képesek békén hagyni! Csak strandolni és napozni akartam, de ők rámszálltak a parton! Nem volt még elég?! Gondolom, milyen cikkek születhetnek éppen…

R.

*

Itt is szeretnék gratulálni Shakinak és Gerinek! Csodás szülei lesznek a kis Milannak! Shakira csak úgy ragyog a küldött képeken a karjában, a fiával! 

R.

Február

Carlota hívott ma, Shakival és Anaval karöltve. Nagyon jól esett! Jó volt hallani a boldogságukat! Ana imádja a ’feleség’ szerepét, Shaki pedig élvezi az anyaságot. Tündérien fejlődik Milan baba! Ám Carlota csak nem tudta megállni, hogy ne számoljon be ’róla’. Azt mondta mióta eljöttem ’nem megy neki úgy játék. Csak szenved. Még a szülinapját sem ünnepelte meg. Senkivel…’ 

xoxo R.

*

Bocsánat, hogy eltűntem! Tudom nincs mentség, hogy nem telefonáltam, nem voltam skypeon és nem írtam pár napja, de el kellet szakadnom. Zoeyval elmentünk kicsit kirándulni. Sem laptopot, sem mobilt nem vittem magammal csak „mi és a természet” voltunk (vagyis ezt mondogattuk, mint szlogen:)). Szóval belekóstoltunk az igazi „Outback” életbe. Megnéztük mi van a Nagy- Vízválasztó- hegység mögött, bent a pusztában. Még a ’The Rockot’ is meglátogattuk egy kis ’földöntúli’ energiáért. Teljesen feltöltődve és kisimulva tértünk vissza Sydneybe. Kezdek teljesen berendezkedni ide. Holnaptól már kezdetét veszi az egyetem és a munka! Izgatottan várom! 

R.

*

Örömmel jelentem, hogy megcsináltattam életem első tetoválását!:) Már Barcelonában is terveztem a „varratás” dolgot, de nem találtam rá a megfelelő mintára. Azonban most a minta talált meg engem! :) Szerelem volt első látásra. :)

Egy védelmező szimbólum került a bőrömre, ami mindhárom nagyobb világvallásban megtalálható kissé különböző formában. Legismertebb neve talán a „Fatima keze”, ami megvéd az irigy és rosszakarók tekintetétől. Tökéletes! A bordáim fölé került, így bármikor elrejthetem! Küldök képet is róla! Remélem nektek is annyira fog tetszeni, mint nekem!:) 

R.

*

[Eltelt az első év.]

[Eltelt a második év.]

[Eltelt újabb 10 hónap a szakítás óta.]

*

Ez lesz az utolsó bejegyzésem itt…

Úgy döntöttem, hogy végre-valahára hazatérek az én szeretett városomba, Barcelonába. Hosszúra eresztett két és fél év (majdnem három) külföld után idejét érzem ennek a tettnek. Ám, már egy teljesen új és sokkal tapasztaltabb Aurora fogja átlépni a „határt”. És mellesleg nem egyedül! Ricky is velem tart, hiszen ő is haza költözik. Sosem gondoltam volna eme időszak előtt, hogy mi ketten ennyire tökéletesen egymásra tudunk találni érzelmileg, egy komoly párkapcsolatban. Emlékszem mennyire ledöbbentem, mikor frissen megérkeztem Ausztráliából ide Svájcba, az utolsó félévem megkezdésére és megpillantottam őt, az utcán. Nem akartam hinni a szememnek! Ahogy akkor is említettem a bejegyzésemben nem igazán tartottuk a kapcsolatot Sydney alatt, bár nagyon jó barátok voltunk az incidens ellenére is, még Barcelonában. (Tudjátok, mikor Vilma meggyőzte, hogy hajtson rám, hiába találkozgatok Xavival.) A mai napig nem értem, hogy neki miért nem adtam meg a blogom elérhetőségét…

Most már mindegy is, ám már pótoltam "ezt a dolgot". (Noha, itt is ül most mellettem, miközben gépelek, azért át szokta futni a bejegyzéseimet!:)) Gondolom a trauma tette, ám az élet úgy rendezte, hogy Zürich utcáin összefussunk. Azóta pedig egy boldog pár vagyunk! Meg is beszéltük, hogy amint hazaértünk veszünk egy villát, hogy megkezdhessük a közös életünk egy újabb és mélyebb szakaszát. Remélem vele könnyebben fog menni a lakásvadászat…

Szerencsére a szerelem terén jól alakult az életem. Bevallom az első hónapokban nagyon szenvedtem, még az álmaimban is kísértett az a bizonyos barna szempár. Majd miután már kezdtem magamban lerendezni az ügyet és túllépni Xavin, akkor meg Mirjam e-mailje tette be a „kaput”. Visszarántott egy ismétlő periódusra csak, hogy sose felejtsem el a tapasztaltakat. 

„Tudom, hogy rólam soha többé nem szeretnél hallani, de a rehabon kitűztem magamnak egy feladatot, amit az első teljesen józan és szabad napomon meg kell, hogy tegyek. Ez a feladat nem más, minthogy bocsánatot kérjek tőled. Tönkretettem egy kapcsolatot, egy szerelmet. Bocsánat! Igazán és őszintén sajnálom! És van még valami fontos! A rehabon mélyhipnózis segítségével próbáltuk a terapeutámmal előhívni a „függő és elszállt énemet”, hogy józanul is szembesülhessek „vele”. Undorítónak és visszataszítónak találtam magamat, viszont rámutatott egy komoly dologra a történtekkel kapcsolatban. Azon az estén én belekevertem valamit Xavi italába! Máskülönben soha még az eszébe sem jutott volna velem megcsalni téged a szerelmét, a legnagyobb kincsét. Így még jobban undorodom magamtól…

Sajnálom! Neki is elmeséltem már a tettemet, az egyik látogatása alkalmával.

Mirjam”

A levélke előtt próbáltam nem foglalkozni a spanyol bulvárhírekkel, miszerint Xavi hetente többször is meglátogatta a rehabon, ám az a mail csak megerősítette a Marca és a Hola értesüléseit a szememben. Hát még az alap mondandója…

Ám a mai napig nem változott ezzel kapcsolatban a véleményem! Hiába volt drogok és alkohol befolyáltsága alatt, megtette és kész. Dönthetett volna úgyis, hogy a felvétel után nem marad ott italozni és szórakozni, hanem mondjuk hazaroham hozzám megbeszélni a napközbeni veszekedésünket. Ám nem így döntött. És mint tudjuk, nem is bánkódott utánam sokáig. Hamar összejöttek azzal a nőszeméllyel, bár az vigasztal, hogy relatíve hamar szakítottak is. De az még mindig hatalmas pofon a számomra, hogy összemert jönni Mirjammal, hónapokkal az után, hogy megtörve bizonygatta az őszinte és kitartó szerelmét felém. Kérdem én, így viselkedik egy bűneit megbánó ember, aki bevallása szerint megsebezte az igaz és egyetlen szerelmét!? Érdekes, nekem jóval több időbe telt, mire kapcsolatot tudtam kezdeni más férfiakkal. Ennyit az idősebb és komolyabb úriemberekről. Valószínűleg minden szava hazugság volt felém. Milyen naiv voltam… 

Én végig hittem neki, hittem a kapcsolatunkban. Majdnem feláldoztam érte a „hivatásomat”. Ám az élet közbeszólt, mázlimra! Most egy kurátori díjjal a zsebemben, amit a világon én kaptam meg a legfiatalabbként már örültségnek tartom, az akkori gondolataimat a vele való családalapítással kapcsolatban. Hosszú és kemény út vezetett ideáig, hogy visszatérve Barcelonába, a Modern Művészetek Múzeumának egyik kurátori állása várjon rám, nem is akármilyen fizetéssel. Látjátok, megérte, hogy makacsul kitartottam az elhatározásom mellett, hogy Sydney után inkább a svájci lehetőséget választottam. Ezáltal Európa egyik leggazdagabb és kulturálisan legfejlettebb országában diplomázhattam és szerezhettem kapcsolatokat. Támogatókkal és pénzzel a hátam mögött egyszerűbb a dolgom a nagy múzeumoknál, hiszen a válság óta az állam nem tud annyi támogatást nyújtani a kultúrának. Mondjuk, ehhez kellet a szakdolgozatom publikálása is az egyik kulturális folyóiratban. Anélkül nehezen figyelt volna rám fel a Zürichi Kortás Művészetek Múzeuma, ahol megvalósíthattam a szakdolgozatomban felvetetteket „zöldfülűként”. A mélyvízbe landoltam az első munkahelyemen, hatalmas felelősséggel a vállamon. Ám az én kreatív elképzelésem az interaktív és izgalmas művészeti estekről, mely témák köré épülnének megvalósult, ráadásul igen sikeresen. Az álmaim életre keltek! Nem okoztam csalódást az első igazi munkahelyemen, felelős pozícióban.

Ugyan óriási kockázatot vállalt velem a vezetőség, de megérte nekik. Megtripláztam az intézmény látogatottságát és a hírnevét mindössze egy év alatt. Sok vezető múzeum vette át a módszeremet, de a barcelonai engem akart személyesen. Egy év után lejárt Zürichben a „próbám” , ám én nem hosszabbítottam. Inkább örömmel mondtam igent a katalán felkérésre! Újra a szeretteimmel lehetek! Igaz Svájc már nem volt annyira messze, mint Ausztrália, de akkor is, nem csak húsz perces kocsikázás választott el minket. Eszeveszetten hiányoztatok nekem, ez idő alatt. Annyira örülök, hogy még így is az életetek része tudtam maradni. Ebből is látszik, hogy igazi család vagyunk! Igen Cat és Raqu ti is!:) Ti sem hagytátok, hogy a barátságunk elmúljon. Köszönöm, hogy az életetek része maradhattam, még ha, nem is egy azon országban éltünk. Én akkor is, szorítottam értetek! Jó volt olvasni, hogy ti is pontosan kitaláltátok és beteljesítettétek a céljaitokat. Drága Catalinám, Paolo áradozik a szervezői tehetségedről, amit a H’n’P-nél mutatsz a betársulásod óta! Hectornak is bebizonyítottad, hogy jól döntöttél mikor otthagytad az egyetem kurátor szakát és elkezdted az üzleti manager képzést. És az a hír is nagyon felvillanyozott miszerint „sok év” kerülgetés és dráma után együtt vagytok Telloval! Raquel! A kritikáid, amikkel a diploma után belekerültél a spanyol kulturális magazinokba egyszerűen lenyűgözőek! Te tényleg erre születtél! Mondtam is én neked, nem is egyszer…;):P Végre te is „megállapodtál” Javier oldalán. Illetek egymáshoz!

Istenem, alig várom már, hogy ismét együtt lehessünk! Egy új fejezet kezdődik az életemben. 

Tudjátok, már teljesen készen állok rá, hogy találkozzak vele is. Már mindent lerendeztem magamban szóval nem lesz gond! Nem tud többé a bűvkörébe vonni! Elmúltak az érzéseim iránta. Vagyis lecsökkentek egy nagyon minimális szintre, hiszen a részemről igaz szerelem volt a kapcsolatunk minden perce. Gondolom ő is boldog a jelenlegi riporter barátnője mellett. Továbbléptem és Ricky oldalán megtaláltam a belső harmóniámat.

Összegezve: kellett nekem ez a hatalmas csalódás, hogy a helyes életutamra térhessek rá! Így beválthattam mindazt, amire születtem, és azt,amit szenvedéllyel csinálok. Micsoda pár év volt ez!! Gyors és robbanásszerű út a sikerig! Csak ne legyen ugyanilyen sebes a leívelés is… Ám, ha még keményebben dolgozom, minden sikeresen vett állomásom után, akkor minden rendben és egyben lesz. Ezt vallom, ez a titkom, remélem továbbra is be fog válni és a víz tetején maradhatok. „Holnap” érkezem barcelonai idő szerint reggel tíz órakor. Sajnos egyedül, ugyanis Rickynek még maradnia kell pár napot az utolsó munkája miatt. Szép álmokat nektek! Holnap végre mindannyiótokat megölelhetem. 

R.

*

Aurora már csak egyetlen csomagjára várt, a poggyászkiadó állomásnál a barcelonai reptéren. Két számára hosszúnak tűnő órát utazott, hogy ismét a katalán földre léphessen és magához szoríthassa a szeretteit. Miután felrakta az imént megérkezett bőröndjét a reptér londiner kocsijára, öles léptekkel elindult a kijárat felé. Az arcán hatalmas mosolyt ült, ugyanis alig várta, hogy viszont láthasson mindenkit, akit egykoron itt hagyott. Ez alól talán csak Xavi képezett kivételt. Gyorsan a telefonjáról egy smst küldött Rickynek, hogy rendben megérkezett, majd áttolta a kocsiját az utolsó üvegajtón, ami egyenesen a reptér várójába vezetett. Ott egyszerűen letaglózta az, amit a szemeivel látott. A keresztszülei és a barátnői hatalmas virágcsokrokkal várták, és majdnem a fél Barcelona csapata is. Ott volt Tello, Pedro, Cuenca, Thiago, Fabregas Carlotával karöltve, Iniseta Anával és Piqué a fiával meg a feleségével, Shakival. Rori a könnyeivel küzdve, a csomagjait hátrahagyva vetette bele magát a szerettei karjaiba. Még a sajtó vakuinak villogása sem zavarta. Most csak azt, az univerzális és mindent kitöltő szeretetett érezte, ami megszállta a szívét, a lelkét, hogy ennyien kijöttek a hazaköltözésé miatt a reptérre.

Miután mindenkit végig ölelgetett és puszilt elindultak közösen a Casas rezidenciára, ugyanis Pao és Barb egy köszöntő ebédet szervezett a leányzó tiszteletére. Mint egy kisgyermek, kézen fogva ment a keresztszüleivel az autóig. Érzete, hogy egy új és tiszta fejezet nyílik meg a sorsa könyvében. Olyan volt, mintha semmi sem változott volna az eltelt idő alatt, itt Barcelonáben. Talán, csak ő maga.