YGMS - 4.fejezet - A randevú

Egy meseszép, szőke hajú lány tűnt fel a kora esti városkép nyüzsgésében. A szél lengén fújdogálta az aranyszínű tincseit, a csinos ruha pedig tökéletesen kihangsúlyozta a nőies idomait. Járása kecses volt, a mozdulatai és a nézése magabiztosságról árulkodtak. Lendületesen lépkedett a tér közepe felé nem kis feltűnést keltve. Ekkor az eddig rejtőzködni próbáló, felettébb magas és szálkás alak meglátta a csodás teremtést és eléje sietett.

- Hola Adelina! – tolta fel egy férfias mozdulattal a napszemüvegét, a lány elé siető csatár.

- Hola Cris! – viszonozta a köszöntést egy mosollyal Ada.

- Nagyon csinos vagy! – bókolt őszintén a labdarugó, amint a leányzóba karolt. – Ha nem nagy gond, innen kocsival megyünk, mert nem szeretném, ha útközben egy valag ember leszólítana egy aláírásért vagy egy képért. Már így is sokan megtették, amíg rád vártam. – magyarázott bőszen.

- Pedig a szokásomtól eltérően, most nem késtem többet, mint két perc. Komolyan ennyire ismert labdarúgó vagy? – tárta a szét a kezét „csodálkozva” Adelina. – Mármint, biztosan, nem akartalak ezzel megsérteni, ám én őszintén bevallom nem ismertelek fel, ott a klubban. –csicseregte Crisnek szélsebesen. - Szóval ezért is, még az elején közlöm veled, hogy én Bayern München rajongó vagyok! – villantott egy hamiskás vigyort a csatárra.

- Bajor drukker ? Akkor már mindent értek!- kacsintott egyet csibészesen Cristian. Mindeközben megérkeztek a férfi négykerekűjéhez, mely egy elegáns ám mégis sportos BMVM3 Coupé volt.–Visszatérve, ismernek és szeretnek a Barca drukkerek, aminél többet nem is kívánhatnék. – válaszolta meg diplomatikusan, a lány előző, kissé pikírt megjegyzését a csatár, miután besegítette őt a járműbe.

- Természetesen elismerem, hogy a Barcelona joggal sikeres és megbecsült klub, ám a szívem az a „münchenieké”. – ecsetelte tovább a dolgot a leányzó, már a kissé hűvös bőrülésekbe süppedve.

- Fiatalkorukban az emberek néha örültségekért képesek rajongani, ám idővel rájönnek mi a jó…- csipkelődött vigyorogva a katalán már ő is az autó légterében.

- Biztosan…- forgatta a szemeit viccesen Adelina, a heccelésre. – Szóval, hova is megyünk vacsorázni? – illegette a pilláit.

- Legyen meglepetés, ám annyit elárulhatok, hogy egy nagyon klassz helyre! – fordította el a kulcsot az indítóban Cristian, majd a négykerekű jármű szelíd dorombolásba kezdett. A rövid utat végig csevegték a lenyűgöző panorámával a háttérben. Tíz perc multán már le is álltak egy, a tengerparthoz közeli étterem parkolójában. A csatár azon nyomban kipattant, hogy készséggel kinyithassa az ajtót elbűvölő partnerének.

- Micsoda úriember! – mosolygott szélesen a lány, a fiú viselkedése láttán.

- Egy ilyen rendkívüli hölgy társaságában…- ejtett el őszintén egy újabb kedveskedő megjegyzést Tello.

Az étterem egy felettébb hangulatos hely benyomását keltette a letisztul asztalok és székek dizájnjával. Az uralkodó szín mindenhol a tört fehér volt, amely visszaköszönt a drapériákon és még a pincérek egyenruháján is. Az emberek többsége a tengerre néző terasz egyik asztalánál foglaltak helyet, így Cristian is, egy ilyen asztal felé vezette Adelinát. Miután ismételten egy udvarias gesztust követve kihúzta a széket a lánynak, gyorsan elvette és lefordította a „Foglalt Tello névre” kártyácskát.

- Meseszép! –nézett körbe elismerően Adelina.

- Várj csak, amíg megkóstolod a főztjüket! – gesztikulált hevesen az ifjú titán.

- Akkor lássuk csak azt, az étlapot! – csapta össze a tenyereit a leányzó izgatottan. Erre a labdarúgó az asztalon nyugvó két bőrkötéses könyvecskét felemelte, majd az egyiket átnyújtotta a vele szemben ülőnek. Pár perc múltán megjelent a pincér is, hogy elsőként az italrendelést felvehesse. A páros megállapodott, hogy étvágycsinálónak legurít egy Sangriát, majd rendeltek még néhány üveg szénsavas ásványvizet. Mire az alkalmazott meghozta az italokat, addigra már mindketten eldöntötték, hogy is mit is szeretnének rendelni. A választásuk egy közös tengergyümölcsei tálra esett, mivel időközben rájöttek, hogy odavannak a „tengeri fogásokért”, így máris egy közös pontra találtak.

- Mi jót csináltál ma? – kérdezte Cristian, miután a pincér elmenet, magával véve az étlapokat és ott hagyva a szomjoltókat.

- Egy kissé kellemetlen beszélgetésben volt ma részem Giroval…- kortyolt egy aprót a Sangriából Ada.

- Ő az a barátod, akit a neten ismertél meg. – jelentette ki a sportoló, emlékezve a lány mondandójára még a buliból.

- Igen, és ő az, akit olyan csúnyán csőbe húztál…- emlékeztette a leányzó csúfondárosan.

- Hát hogy is felejthetném el a szörnyű tettemet. – csipkelődött szemforgatva. - Ám miatta, most veled vacsorázhatom, így megérte a dolog, minden szörnyűsége ellenére… - mondta komolytalan hangsúllyal, poénra fogva az egészet Cris.

- Volt olyan szörnyű, hogy felajánld a tettedért az öltözőlátogatást! – dőlt hátra Adelina a széken, a fejét kissé megbillentve.

- Oké, beismerem ismét, lehet kissé túllőttem a célon. – tette fel a két kezét védekezően. – Szóval miért is volt kellemetlen? – rezdült meg kérdőn a különleges árnyalatú tekintet.

- Tisztáznom kellet vele egy fontos dolgot. – simított egy rakoncátlan tincset a füle mögé Adelina. - Mégpedig azt, hogy én nem táplálok iránta a barátságnál mélyebb szálakat.

- Gondoltam, hogy valami ilyesmiről lehet szó, ám mikor megemlítetted az öltözőlátogatást, akkor nem haragudott már többé rád, nem!? – nézett mélyen a leányzó tengerszínű szemeibe.

- Igen, akkor végre a normális „modorú” Girot láttam benne. Ám addig igencsak pokrócként viselkedett! – közölte Ada. Remélte, hogy miután tisztázta a dolgot a barátjával, kellemesen tudják majd élvezni a nyaralást, méghozzá egymást társaságában. Nem lesznek kínos szituációk és goromba beszélgetések. Az a Giro, akivel délután találkozott igazán antipatikus és ellenszenves volt számára. – Ám gondolom, nem róla szeretnél beszélni, térjünk át inkább valami más témára. – javasolta lágyan Adelina a labdarugó szemeit igézve.

- Tanulsz még vagy dolgozol? – kezdett bele rögvest egy olyan témába Cristian, ami őt sokkal jobban érdekelte, mint az előző. Néhány perc múltán az étel is megérkezett az asztalukra, így a finom fogás fogyasztása közben remekül ment a párbeszéd. Hamar a tetoválásokra terelődött a téma, ugyanis mindketten teljesen odáig voltak „értük”. Igaz a lányon csak egy apró felirat volt, méghozzá az alkarján, ám a focista Adához képest „szét volt varrva.”

- „Trust your struggle” – simított végig lágyan Cris, Ada alkarján, ahol ezek a fekete betűk helyet foglaltak. – Igényes munka, és telitalálat a betűtípus.

- Nekem is tetszik! – bizsergett a bőre a focista ujjai alatt. - Egy feltörekvő tetováló műve, aki a csoporttársam az egyetemen.

- S miért pont ezt választottad? Mit jelképez neked? – tartotta még mindig a kezét a leányzó alkarján.

- Az ember, akkor tudja igazán megismerni önmagát, ha éppen a padlón van.

- Nagy igazság! Mióta van meg? – kezdett el gyengéden körözni a napbarnított bőrfelületen.

- A szakításom után csináltattam. – mondta kissé visszafogottan, mivel nem akarta mutatni, hogy milyen óriási hatással is van rá a focista tevékenysége. – És a tieid? – söpörte le hirtelen az ifjú csatár ujjait a kezéről, majd ő kezdte el böngészni a szálkás férfikart. Túlságosan is megrémült attól az érzéstől, amit a játékos egyetlen „ártatlan” mozdulata kiváltott belőle.

- Maradjanak az én titkaim! Mit szólnál, ha egy randin csak egyet árulnék el?! – kacérkodott a lánnyal csibészesen Cris. - Viszont készülj fel, ugyanis nagyon sok van!

- Azért a ’ rózsafűzért ’ még én is felismerem. - bökött rá csúfondárosan a csatár csuklójához közel gyűrűző mintára, Ada.

- Akkor, ha most megtalálod, hogy hol van a nevem a bőrömre varrva, elárulom és megmutatom az összest még itt és most. – incselkedett tovább a hanglejtésével is. - Azonban, ha nem akkor addig kell velem találkozgatnod, míg be nem mutattam az összes remekművet a testemen.– rezdült meg kajánul a focista tekintete.

- Gondolom, nem csak a kezed van kivarrva…és biztosan tudom, hogy a neved sem a látható régiókon belül lehet – jött rá egyből a mesterkedésre a leányzó. - Különben is, már belementem a plusz másik három találkába, ha teljesíted az öltözőlátogatást.

- Igaz, igaz…- tartotta fogva a női tekintetet a csatár. – Pusztán csak szeretném, hogy ameddig Barcelonában vagy, addig kellően sokat találkozzunk. – szorította meg Adelina asztalon nyugvó kezeit.

- Miért is? – ívelte fel a szemöldökét, az ajkait csábosan beharapva.

- Szerintem tudod te azt nagyon jól!- hajolt egyre közelebb a lányhoz, az asztal felett a labdarúgó.

- Sejtem…- közelített Ada is Cristian felé.

- Elnézést! Kérnek még valamit? Desszertet? – törte meg a pillanatot a pincér karcos hangja. Erre a páros gyorsan szétrebbent és mindkét tagja hátradőlt a széken, hogy a lehető legnagyobb távolságot vegyék fel egymástól.

- A számlát szeretném! Vagy Ada esetleg valami desszert? – nézett hirtelen a leányzóra.

- Nem, nem kérek köszönöm. – rázta a fejét Adelina.

Mialatt a számlára vártak, a kellemes időjárásról csevegtek és elhatároztak, hogy egy ilyen laktató vacsora után, sétálgatnak még egy keveset a tengerparton. 

Kiérve a partra, a lány levette a magassarkúját és mezítláb élvezte a homokos fövény simogatását. Önkéntelenül is kézen fogva kezdtek el egy idő után andalogni. Körülöttük a sötét parton csak egymásba felejtkező párok lebzseltek, akik sejtelmesen susogtak a másik fülébe. Ilyen környezetben, egy lehengerlő focista társaságában mégis mihez tud kezdeni az emberlánya?

- Minden este ez megy itt? – kérdezte vigyorogva a párokra célozva Adelina.

- Szenvedélyes és romantikus férfiak a katalánok…- villantott egy hamisítatlan mosolyt a labdarúgó, amitől a lányok olvadozni szoktak. – Látod? – húzta magához nagyon közel Adelinát a focista. Az ajkuk szinte csak milliméterekre volt egymástól. A csatár keze lágyan cirógatni kezdte a karcsú és formás vállakat, majd egy szélfújta tincset visszaigazított a helyére. Ada mindkét kezét a nála magasabb férfi nyaka köré kulcsolta és mélyen lélegezte be a csodás illatot, ami a testéből áradt. Sokáig csak nézték egymás ajkait, majd az ifjú titán a kezébe vette a kezdeményezést. A karjait lecsúsztatta Adelina karcsú derekára, és még jobban a testéhez préselte a csodaszép teremtést. Szinte érezte a lány heves lélegzetvételét a bőrén és az ereiben a lüktető vért. Ekkor Ada résre nyitotta a csókra termet ajkait, amit a labdarugó azon nyomban birtokba vett. A csókja pimasz és lehengerlő volt, mint a személyisége maga. Hosszú percekig örült játékot játszott a nyelvük és a szájuk, miközben a kezük egymás testét fedezte fel. Csak az élethez szükséges levegőért váltak el. A sportoló különleges mézes-mogyorós árnyalatú szeme a csók után étcsokoládé színűen égett.

- Jajj, istenem…ki zaklat ilyenkor!? – sóhajtott kissé ingerülten Cris, amint bebizonyosodott számára, hogy az ő mobilja csipog a zsebében. – Megengeded, hogy ezt felvegyen? – kérdezte udvariasan Adától.

- Természetesen. –bólogatott kissé kábultan a lány, még a csók hatása alatt állva. Így még Ádám sem, az első nagy szerelme sem csókolta meg…sosem. Majd ekkor ő is rezgést érzett a táskájában. – Vajon ki lehet az? – suhant át az agyán, rosszat sejtve a telefonja után kutakodva. – Te meg? – forgatta a szemeit 'értetlenül', amint meglátta a kijelzőn villogó nevet. 

Másodpercekig tanakodott, hogy fogadja-e a hívást, ám győzött a kíváncsisága, így lenyomta a megfelelő gombot.

- Mit akarsz? – kérdezte gorombán magyarul, a készüléket a füléhez emelve.

- Szépségem! Még mindig ennyire fújsz rám? – halotta meg a fölényeskedő és magabiztos hangot a vonal másik végén.

- Miután szakítottál velem, mégis mit vársz tőlem, Ádám? –kérdezte kissé ingerülten.

- Eltűntél Ada! – járta át egy kis kétségbeesés a magabiztos hangszínt. - Nem látom a Facebook profilodat és semelyik, közös barátunk sem hajlandó rólad elárulni bármit.

- Letiltottalak és megkértem rá őket. – közölte határozottan Adelina. - Te már egy másik lánnyal vagy gondolom, így nem szeretném látni a boldogságtól kicsattanó posztjaitokat. Le szeretnélek zárni magamban.

- Kérlek Ada, ne tedd! Hiányzol! Vissza szeretnélek kapni! – kérlelte szenvedélyesen Ádám.

- Ezzel már elkéstél!– jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

- Beszéljük meg! Itt vagyok az utcátokban.

- Nem vagyok otthon. – ingatta a fejét serényen Adelina.

- Akkor hol vagy, oda megyek!

- Nem vagyok Magyarországon.

- Mi?? – ugrott egy oktávval feljebb a magyar srác hangja.

- Barcelonában töltöm a nyár fennmaradó részét. – dörgölte az orra alá Ada.

- Elmentél ahhoz a kis mitugrászhoz? Már skypeon is lerítt róla, hogy lúzer! Gondolom fele annyira sem jó, mint én… - vette elő ismét a fölényeskedő stílusát. – Mindig ilyen stílusban beszélt velem? – suhant át a leányzó agyán, ugyanis ellenszenves volt ez a machós hozzáállás Ádámtól.

- Ne sértegesd Girot! A barátom és nagyon szeretem. –védte meg határozottan és hangosan Girot.

- Jézusom, te kavarsz vele?

- Csak a barátom! Joval és Márkkal nyaralunk itt.

- Ada! Bocsánat, hogy megzavartalak telefonálás közben, de holnap edzésem lesz kilenctől, nem baj, ha indulnánk? Természetesen haza viszlek! - érintette meg finoman a lány vállát felhívva magára és a mondandójára a figyelmet Cristian. Adelina ösztönösen elrakta a fülétől a mobiltelefont és a kezeivel letakarta nehogy a hívó meghallja a történéseket.

- Persze, persze! – bólogatott. –Nem baj, ha ezt a kocsi felé gyorsan befejezem? – mutatott a telefonra és a beszélgetésre utalva.

- Dehogy! Csak nyugodtan! – mosolygott melegen a csodaszép leányzóra, majd kézen fogta és elindultak vissza a partról, az autó felé.

- Megismételnéd? Csak közben mondtak nekem valamit. – váltott ismét magyarra és a telefonba magyarázva Adelina.

- Mégis kivel vagy? Az előbb halottam, amint…

- Nem mindegy az neked? – kezdett türelmetlenkedni a leányzó.

- Már éjfél is elmúlt te meg holmi idegen, fura akcentusú angolt beszélő férfival időzöl!? – folytatta a számonkérést Ádám.

- Semmi közöd a dolgaimhoz! Már rég nem vagyunk együtt! Azzal találkozgatok, akivel csak akarok! – közölte felpaprikázva a vonal másik felén lévővel.

- Valami edzésről beszélt az a tag! Miféle ember? – kukacoskodott tovább Ádám.

- Ismétlem semmi közöd hozzá!

- Kérlek, nekünk közös múltunk van! Mi már ismerjük egymást, ezzel senki nem veheti fel a versenyt!

- Ebben nagyot tévedsz! Ha igazán tudni szeretnéd, a Barcelona egyik feltörekvő focistájával randizom. – vágta Ada fölényesen az exe fejéhez.

- Mi? Most ugratsz! Féltékennyé akarsz tenni! – hápogott.

- Nem. Én nem a te módszereiddel játszom…Jó éjt! – nyomta ki a telefont határozottan Adelina.

- Valami baj van? – kérdezte közelebb húzva magához a lányt Cristian.

- Ennyire látszott?

- Igaz, egy kukkot sem értettem belőle, de eléggé feldúltan magyaráztál és gesztikuláltál. Néha féltettem a kezem épségét, ugyanis olyan erősen szorítottad. - vigyorodott el.

- Ne haragudj! – nyomott egy gyors puszit a sportoló kézfejére. - Csak egy otthoni kellemetlenkedő volt. Ne is beszéljünk róla!

A fehér autócsodát hamar elérték, majd pillanatokon belül már a katalán város kissé lecsendesült utcáit rótták. Húsz perc múltán már az ismerős mediterrán stílusú bérház előtt álltak meg. Cris az ajtóig kísérte a lányt, ahol még hosszú időn keresztül csókolóztak búcsúzkodás gyanánt.

- Jó éjt neked! Mert, ha ezt tovább folytatjuk még egy pillanatig, akkor nem állok jót magamért… - susogta igazán felhevült állapotban Cris.

- Jó éjt neked! –köszönt el a lány is.

- Holnap hívlak az edzésem után! Összehozhatnánk valamit.

- Rendben, megbeszéljük. – majd egy futó puszit váltottak és Adelina bemenet a súlyos faajtókon. Nagyon jól érezte magát, ezen a kellemes találkán. Amit csak Ádám hívása zavart meg egy kis időre…

YGMS - 3.fejezet - Giro elhatározza…

A belvárosban még hajnalban is nagy volt a nyüzsgés, de kifelé, a tengerpart felé már egy lélek sem kószált. Ideális hely volt ez, ha az ember egymagában szeretett volna lenni. Ezért is jött ide Giro. A partra érve gyorsan leült a homokba, levette a cipőjét és hanyatt dőlt. Élvezte a hátán a puha fövény simogatását, a tüdeje pedig mélyen szívta magába a sós víz illatát.

Az ideút alatt, az események csak úgy száguldoztak a fejében. Tisztára ki volt borulva! Nem értette, hogy miért történik ez vele mindig! Ha nem az elején, akkor a kapcsolat közepén szúrnak ki vele a lányok. Folyton ez a koreográfia! Neki sosem jön össze semmi! Annyira várta már, hogy Adelina megérkezzen, szinte biztosra vette, hogy csak miatta utazott ide a magyar lány. Elképzelése sem volt, hogy miért kell ilyen bonyolultnak és nehéznek lenni a szerelemnek?! Ez már a sokadik pofon! Egyre nagyobbakat kap, talán tanulnia kéne belőlük…

Másrészről iszonyúan dühös volt Tellora, hogy éppen akkor csapta le Adát a kezéről, mikor megpróbálta volna „elcsábítani”. Becsapta őt! Egy kis hülye trükkel leszerelte! És az a mosoly, mivel az arcán megígérte, hogy „megvárja”… - fújtatott zaklatottan Giro.

Adelinában pedig hatalmasat csalódott, mert elment azzal a felfuvalkodott hólyaggal! Eddig az egyik kedvenc, feltörekvő csatára volt a „hólyag”, de mostantól már nem tartotta annak!

Miért kellet elmenni Marcosért?- marcangolta magát aztán. - Miért akart, azzal az egoista barommal egy fényképet? Akkor most talán Adával lehetne! Látta a lány szemébe, hogy nyitott lenne rá! De ő nem lesz rajta Ada listáján! Ki tudja, mit csinálnak éppen most, azzal taggal…Még szerencse, hogy nem ajánlotta fel, hogy lakjanak nála! Az lenne csak a színdarab…

-Elegem van! – mondta ki hangosan, majd az öklével a homokba csapott. – Ha lányoknak ez kell, akkor én is ilyenné válok! – határozta el. – Kigyúrom magam és végtelenül nagyképű leszek! Majd aztán reszkessetek csak! – húzta össze elszántan a tekintetét. – Bármibe is kerül, én megváltozom. Végérvényesen! Ezentúl én fogok szórakozni másokkal! – öntötte el a kicsinyes, semmire sem jó bosszú érzése.

Márk, Jo és Ada fáradtan lépett be az albérletük ajtaján. Egy gyors zuhany után, azonnal nyugovóra tértek. Ám Adelina nem tudott egy könnyen álomba szenderülni. Az agya zakatolt. Élvezte a Crissel való táncot, ám ha már az első pillanatokban titkolódzik, akkor később sem fog változni. És ő utálta a hazug embereket. Egy „ilyennel” még egy laza kalandba sem szeretne bonyolódni. Girot pedig addig-addig igyekezett nem megbántani, míg pont sikerült neki. - Ez annyira rám vall!! S természetesen még előttem van egy kellemetlen beszélgetés is. – temette az arcát a párnába mormogva.

*

Reggel Ada, a telefonja csörgésére ébredt. Kómásan, félig nyitott szemekkel fogadta a hívást.

- Igen? – szólt bele rekedten, elnyomva egy ásítást.

- Hola, Ada! – hangzott az energikus válasz a vonal másik végéről. – Mit szólnál ma egy vacsorához?

- Mi? –ráncolta a homlokát. Még nem fogta fel a hallott szavakat.

- Velem, egy vacsora! Kihagyhatatlan alkalom! – vigyorgott a focista a telefonba rendületlenül, noha a leányzó úgysem láthatta.

- Azok után – kapcsolt a végre Ada, felismerve a hívója hangját-, hogy csúnyán átvágtad és lekoptattad a barátomat, majd elfelejtetted megosztani velem, hogy egy profi csatár vagy a világ legjobb klubjában, még szerinted elmegyek veled bárhova is? – kérdte ki kissé nyersen magának. Nem szerette, ha „reggel” felébresztik, és hogy pont egy hazug személy tette azt, az már túltett mindenen!

- Nézd, el akartam mondani, mert nem titkolom, hogy focista vagyok! Ám, nem szeretem, ha a lányok csak a „munkám” miatt állnak velem szóba! – mondta egyből, kertelés nélkül. – Te sem nagyon érdeklődtél a foglalkozásom felől, így inkább jobbnak láttam, ha nem osztom meg. Üdítő volt végre egy olyan lánnyal beszélni, aki nem csak a híres focistát látja bennem, és nem akar „egyből” WAG lenni. – vallotta meg a labdarúgó egyenesen.

- És Giro? – kérdezte már enyhébben Adelina, de még mindig nem tudta hova tenni a srácot.

- Nem tagadom, tényleg azért mentem oda hozzátok, hogy szóba elegyedhessek veled. Igen, egy ócska trükkel koptattam aztán le. – gyónta meg a bűneit azonnal a karcos hangján.

- Legalább felmered vállalni! Végre némi őszinte szó! – enyhült meg még jobban a leányzó.

- Akkor talán még esélyes vagyok, hogy igent mondj nekem? – érdeklődött játékosan a labdarúgó.

- Nem gondolod, hogy Girotól esetleg elnézést kellene kérned? Mégis csak egy nagy Barca drukkerrel szúrtál ki!

- Komolyan? – kérdezte olyan hangsúllyal a csatár, hogy ne lehessen eldönteni, hogy csak gúnyolódik, vagy tényleg érdekli-e.

- Valami ötlet? Ha kitalálsz valamit, akkor áll a vacsora!- búgta játékosan a telefonba a leányzó.

- Van jegye a következő szezon első mérkőzésére? – kérdezte rögvest Cristian.

- Gondolom igen, tutira. – vonta meg a vállait Adelina.

- Mert akkor, az első meccsünkön be tudom vinni az öltözőbe. Természetesen csak a mérkőzés végén és csak pár perce, meg pár fényképre. – magyarázott hevesen gesztikulálva, a szobájában ülve a sportoló.

- Kreatív vagy te, ha muszáj! – csipkelődött a lány hasra fordulva még mindig az ágyában lustálkodva.

- De ha ezt teljesítem, akkor neked, még plusz három alkalommal el kell jönnöd velem randizni! S oda, ahova én kitalálom. – szabta ki a feltételt dallamosan Cris.

- Hűha, te valami rosszban sántikálsz! De Giroért megteszem. – kuncogott Adelina.

- Csak miatta? A randik velem nem is nyomtak semmit a latba? – heccelte a csatár viccelődve.

- Oké, oké 60-40 volt az arány. De azt nem mondom meg, hogy melyik-melyik…- nevetett a telefonba a leányzó.

- Na jó, ezt most elnézem neked! – villantott egy mosolyt a szoba magányában a focista. - Akkor ma találkozzunk kilenckor a Placa de Catalunyán. Pontosan a tér közepén, de gondolom meg fogjuk egymást találni. Ismered, ugye?

- Persze, jártam már ott! Oké, kilenckor. – bólintott egy aprót, az egyik szőke tincsével játszadozva.

- Ki hívott „hajnali” délben? – mozdult meg az Ada melletti ágyon Jo mikor amaz befejezte a telefonálást.

- Cristian Tello személyesen! – közölte a lány nemes egyszerűséggel.

- Mi? – ült fel hirtelen Johanna kikerekedett szemekkel és kócosan. – Mit akart?

- Vacsorázni velem. – tárta szét a karjait, egy hatalmas vigyorral az arcán Adelina.

- Erre te? – szaladt magasba Jo homloka.

- Rákérdeztem a tegnapi dolgokra, majd igent mondtam. – vonta meg a vállát lazán a szőke.

- Ugye most csak szórakozol velem, mint ahogy szoktál. –„gyanúsította” meg gesztikulálva a barátnőjét a barna hajú lány, egy csibészes mosollyal a szája szegletében.

- Nem! Tényleg randizom vele! Őszintén elmondott és bevallott mindent! Így gondoltam, miért ne?! – rándult ismét meg a válla Adelinának.

- Mert simliskedett? Mert Gironak ez rosszul fog esni? – váltott kissé komolyabb hangsúlyra Johanna.

- Ma beszélek a fejével! – legyintett Ada. - Különben is, nyaralunk! Haza fogunk utazni Budapestre, így miért ne lehetnék egy kicsit örült? S miért ne mehetnék el randizni egy helyes sportolóval?

- Ada, Ada…ha esetleg a csapattársaival is találkozol, engem is megemlíthetnél…- kacsintott cinkosan a barátnőjére Jo.

Egy gyors „reggeli-ebédet” követően, Adelina elhatározta, hogy felkeresi Girot. Megpróbálta felhívni többször is a fiút, ám ő minden egyes alkalommal kinyomta a leányzót. Ezek után Marcost hívta fel, hogy megérdeklődje, merre van a haverja. Miután Marcos segítőkészen elárulta, hogy ‘Töki’ otthon van a közös albérletükbe, elindult a kapott címre. Hamar odaért, mert szóról-szóra követte Marcos utasításait, az útvonal és a tömegközlekedés szempontjából. Egy hatalmas sóhajtást követően csengetett be a megfelelő névhez, egy háromemeletes ház előtt állva. Rodrigo szólt bele a kaputelefonba, majd egy gombnyomással felengedte a lányt. Ada mikor kiszállt a liftből, egyből Marcossal és Rodrigoval találta magát szemben.

- Hola srácok! – köszönt rájuk.– Nem is tudtam, hogy te is itt laksz!- nézett Rodrigora a lány.

- Jaja, itt lakom ezzel a két eszementtel!- veregette meg Marcos vállát. Majd a két fiú üdvözölte a leányzót.

- Hova igyekeztek? Vagy elém jöttetek, mint udvarias lovagok? – kérdezte vigyorogva Ada.

- Drágám, mi jobbnak látjuk, ha inkább elhúzunk! – közölte Marcos Adelinával. – Most jött ki először ezen a napon a szobájából Töki, de valami elviselhetetlen volt!

- Jobb, ha ezt kettesben beszélitek meg! – szúrta közbe Rodrigo. – Jobbra az első ajtó! – közölte, majd Marcossal együtt sietősen szálltak be a liftbe.

- Ez nem lesz egy könnyű menet! – mormolta maga elé döbbenten Adelina. – Ha már a két legjobb haverja is elmenekült előle… Ezek után nyugalmat erőltetve magára, elsétált az előbb említett ajtóig, majd határozottan becsöngetett rajta.

- Rájöttetek, hogy az edzéshez edző cucc is kéne? – tépte fel az ajtót Girot, mit sem sejtve, hogy a lánnyal fogja magát szembe találni. – Te mégis mit keresel itt? – kérdezte az első sokk után, undokul.

- Szerintem beszélnünk kéne! Bemehetnék esetleg? –pislogott nagyokat Ada a barátjára.

- Nem tartom jó ötletnek! Tegnap már megmutattad, hogy milyen is az igazi Adelina…

- Kérlek! – tett egy lépést a srác felé.

- Gyere!- forgatta meg a szemeit, majd arrébb állt az útból, hogy a lány be tudjon lépni a lakásba. – Már értem, hogy miért távozott, ilyen hirtelen Marcos és Rodrigo. Furcsálltam is, hogy az edzőterembe nem vittek magukkal semmit…

- Otthonos, csak látszik, hogy fiúk lakják. – nézett körbe Ada a lakásban, ahol hatalmas kupleráj uralkodott.

- Szóval mit akarsz? –vágta durván Andrés a szőke hajú lány fejéhez.

- Nem lennél esetleg udvariasabb vendéglátó? – érdeklődött pimaszul Ada, nagyon nem tetszett neki a srác újdonsült stílusa.

- Menjünk be a konyhába! Kérsz valamit? – vett egy kicsit visszább Giro.

- Egy pohár vizet elfogadnék.

- Oké. –majd elővett egy poharat a szekrényből és kitöltötte a hideg ásványvizet. – Tessék. - tolta oda a lánynak. – Szóval, miről akarsz beszélni? – kérdezte gunyorosan, leülve a leányzóval szembe.

- A tegnapról. – közölte egyszerűen Adelina.

- Nem érdekelnek a részletek… - kezdte el hevesen rázni a fejét a srác.

- Nézd! Nem tudtam, hogy ő Cris a Barcából! Tudod jól, hogy én kinek drukkolok…- vigyorodott el Adelina hátha így sikerül kicsit oldani a hangulatot.

- És? Mégis eltűntél vele, engem meg sem várva! Pedig éppen egy beszélgetés közepén voltuk. –könyökölt az asztalra durván Giro,arcán egy dühös fintorral.

- Na mármost, te voltál az, aki egy szó nélkül otthagyott Crissel. Még csak annyit sem mondtál, hogy mész! –emelte fel kissé a hangját Adelina.

- Azt hittem felismered és rájössz. – villant meg a barna tekintete.

- Csak egy srác volt, akivel flörtöltünk a tánctéren. Később pedig meghívott egy italra, csak éppenséggel fent a VIP-ben. – gesztikulált mérgesen már a lány is.

- Csodás történet. –grimaszolt Andrés.

- Giro! Nézd, nem tudom, hogy kezdjek bele, de köztünk nem lesz semmi! – fogta meg hirtelen a fiú kezét a nyomatékosítás végett.

- Ezek után természetes, hogy nem! Nem szándékozom a népes listádon egy lenni a sok közül. – húzta el rögvest a kezeit a srác, Adáéból.

- Milyen finoman tudsz másokat lecafkázni! – nyomott el egy gúnyos mosolyt Adelina.

- Mindig is ilyen úriember voltam. – dőlt hátra karba tett kezekkel. Nagyon unszimpatikus volt ez az „új” Giro a lánynak.

- Szóval, imádlak és szeretlek - ha nem viselkedsz így, mint most-, de köztük nem lesznek a barátságnál mélyebb szálak! Csak azért jöttem ide, a katalán fővárosba, hogy végre élőben is találkozhassunk és megerősíthessük a barátságunkat! Én úgy gondolom, sosem adtam olyan jeleket, hogy mi ketten esetleg összejöhetnénk! – hadarta meggyőzően a vele szemben ülő fiú tekintetébe mélyedve.

- Oké, felfogtam. Ne ragozzuk tovább. A focistát választottad. – gesztikulált „nem törődöm módon”, mint aki már rég túlsiklott az ügy felett. Ám, ez csak álarc volt, és ezt a lány is érezte.

- Értsd már meg! Én a barátomnak szeretnélek tudni, hiszen ezt a csodás két évet, nem szeretném csak úgy lehúzni a vécén! Nem választottam kettőtök közül! Különben is! Elintéztem neked, hogy a szezon első meccsén, bejuthass a fiúkhoz az öltözőbe! – vágta Giro fejéhez Adelina, már a türelme végső határait feszegetve.

- Mi? – emelkedett égbe a srác szemöldöke, a pupillái pedig a normálisnak a kétszeresére tágultak.

- Igen! Ma, amikor felhívott, számon kértem rajta a tegnapi viselkedését. Majd javasoltam neki, hogy engesztelje ki a Barca egyik legnagyobb drukkerét! – pattant fel a leányzó a helyéről izgatottan, amint meglátta a kis reménysugarat a békülésre nézve.

- Ez komoly? – vetkőzte le végre azt az undok stílust Andrés. Most végre ismét az a gyermeki Giro állt Ada előtt. - De miért hívott fel ma téged? – szűkült össze rögvest a tekintete, amint értelmet nyertek a fejében Adelina szavai.

- Hogy elhívjon vacsorázni, de én csak úgy egyeztem bele, ha téged kiengesztel valamivel. – magyarázta őszintén Andrésnak Ada.

- Csak azért mész el vele, hogy nekem megszerezd azt a lehetőséget? – hitetlenkedett a fiú.

- Azért is. – mondta a lány, de Giro már a nyakába ugrott egy hatalmas nevetéssel együtt, amitől nem halotta az „is” szócskát.

- Tudtam, hogy van még nála esélyem!- öklözött a levegőbe Andrés, mikor becsukta Ada mögött az ajtót. – Csak azt a hülye majmot kell leköröznöm! – nézett elszántan a tükörbe, majd elindult vissza a szobájába súlyzózni. – Az új Giro simán felveszi Telloval a versenyt! – mantrázta magában, a gyúrás közepette.

Adelina a lakásból távozva nagyon remélte, hogy sikerült tisztáznia a dolgot Andréssal. Most pedig végre koncentrálhat a randijára a focistával.

YGMS - 2.fejezet - Az „idegen” kiléte

- Hiszen te a Barca focistája vagy! Cristian…- képedt el hirtelen Giro.

- Pszt! Igen, ott játszom! – csitítgatta a srácot, a focista.

- A legnagyobb álmom, hogy találkozhassak a Barca játékosaival! Vagytok még többen is itt? – kérdezte csillogó szemekkel Andrés. Mindig is arra vágyott, hogy a példaképeivel találkozhasson és válthasson velük pár szót. Annyit jelent neki a csapat és a srácok, hiszen egy igazi katalán drukker.

- Igen a VIP-ben bulizunk, fent. – biccentett az emelet felé a labdarugó.

- Egy képet esetleg csinálhatnék veletek? – érdeklődött kisfiúsan. - Csak szeretném, ha a haverom, Marcosnak is rajta lenne! Ő is hatalmas rajongója a csapatnak. – ecsetelte kipirult arccal és hatalmas tekintettel.

- Megvárlak itt! – bólogatott. - Menj nyugodtan és szólj neki, utána pedig elintézzük azt a képet! – mosolygott a játékos csibészesen, majd Andrés fénysebességgel elviharzott a barátjáért.

- Hova ment? – érdeklődött Adelina, a barátja váratlan távozás felől. A két fiú percekig spanyolul értekezett, így sajnos egy kukkot nem értett meg belőle. – Biztos, valami nagy dolog készül, ugyanis Giro arca erről árulkodott. - cikázott át a fejében.

- A barátját keresi, valami Marcost. – közölte lazán a csodaszép lánynak, felé fordulva és ismét angolra váltva.

- Miért ment el így, szó nélkül? – kérdezősködött tovább a leányzó.

- Nem tudom. – vonta meg a vállát Cris. –Addig is, egy italhoz mit szólnál? Ez már úgyis elfogyott! – villantott egy csábító mosolyt az üres koktélpohárra mutatva. A mosolya szabályos és fehér volt, igazi szívtipró típusú. Bármely lány a fél karját adná érte, ha így invitálnák meg egy italra. S ez most csak Adelinának szólt!

- Egy Margarita jól esne! – ment bele hamar, ellenkezés nélkül. A beleegyezést megszerezve, a labdarúgó, a pult felé fordult és a szemeivel a csapost kereste. Ám mindez csak színház volt csupán, ugyanis a csatár arra játszott, hogy az újdonsült ismerősét felcsalja az emeletre, a VIP-be. Ott szerette volna folytatni a beszélgetést édes kettesben. Eszébe sem jutott megvárni az előbb lerázott tagot.

- Szerintem az itteni pultos megint eltűnt egy jó időre! Fent a VIP-ben előbb megkapnák! – könyökölt a pultra a játékos, a lányt fixírozva, megmutatva a szálkás karját és a tetoválásait.

- Mielőtt bárhova mennék, szólok a bátyámnak, hogy egy picit „eltűnök”! – közölte a sráccal határozottan, ugyanis jobb óvatosnak lenni.

- Rendben, de siess vissza! – bólintott a labdarúgó, a lány szemeit igézve.

- Még a nevedet sem tudom, de máris dirigálsz? –csipkelődött Ada.

- Ha visszajössz, ígérem, elárulom. –mondta somolyogva a játékos. Azután Adelina pár székkel arrébb sétált, majd néhány szót váltott bátyjával. Márk gyorsan „leellenőrizte”a tagot a szemeivel, majd élénken folytatta tovább a beszélgetést Rodrigoval és Sanchoval. Ada hamar visszatért a csatárhoz. Mindeközben Cris hevesen ingatta a fejét körbe-körbe, hogy a lány „valakije” nem tért-e még vissza.

- Kedves idegen, a bátyám az üzeni, hogy megjegyezte az arcod! – villantott egy kihívó mosolyt a lány.

- Ne aggódj, csak iszogatunk és beszélgetünk! – kacsintott rá, majd felpattant a bárszékről. Aztán Adelinába karolva, a lehető leggyorsabban elindultak az emeleti rész felé. A fenti különterem kisebb volt és nem annyira tömött, mint a klub nagyobb egysége. Itt végül is csak nyugisabban lehetett iszogatni és beszélgetni, nem kellet túlkiabálni a másikat a zene miatt.

A helyiségben csak egy nagyobb társaság iszogatott az egyik sarokrészen. Egy csapat fickó egymással beszélgetett elmélyülten. A bárpultnál szinte senki nem tanyázott, a pultosok unatkoztak is rendesen. Bezzeg lent el kellet volna néhány segítő kéz. A srác gyorsan megrendelte a két koktélt, majd kinézett maguknak egy asztalt a terem üres részébe, átellenben a nagyobb társasággal.

- Mindjárt hozzák az italokat. – foglalt helyet a lánnyal szemben.

- Csodás! – vigyorgott aprót Adelina. -A nevedet végre elárulod vagy szólítsalak Mr. X-nek? – érdeklődött viccesen, közben a kezeivel az asztalra támaszkodott.

- Nagyon machósan hangozna a Mr. X.! – somolygott nagyképűen a csatár. - Maradjunk inkább a Crisnél!

- Hola Cris! Örülök, hogy megismerhetlek!- vizsgálta meg tüzetesebben a szögletes vonásokat a leányzó, amit csak, azok a hatalmas szemek lágyítottak meg.

- Én szintúgy, szépséges Adelina! – bókolt ellenállhatatlanul a sportoló.

- Még a végén elpirulok…- nevetett fel dallamosan Ada, miközben a tekintetük találkozott. Percekig csak a szemeikkel kommunikáltak.

- Mi szél hozott téged ide, Barcelonába? - érdeklődött hirtelen a labdarúgó, megszakítva a flörtölős szemkontaktust.

- Nyaralok a barátnőmmel és a testvéremmel. – simított hátra egy aranyszínű tincset Adelina, a füle mögé.

- Akkor a legjobb helyre jöttetek! Itt aztán tudtok bulizni, strandolni és kulturálódni. – gesztikulált hevesen, miközben a hangja kellemesen rezgett. A srácban is feltámadt a büszke katalán, aki örömmel dicséri a szeretett városát.

- Mintha csak az előbb lelépő barátomat, Girot hallanám! – forgatta a szemeit vigyorogva Ada.

- Barátod? Nem csak most ismerted meg? – ráncolta a homlokát hirtelen. Ugyanis addig azt hitte, hogy mint daliás lovag, megmentette a szépséges lányt a „csúf” kérőjétől.

- Nem. –ingatta a fejét szórakozottan Adelina. – Már két éve összeismerkedtünk a neten, de csak most találkoztunk személyesen. – magyarázott csillogó szemekkel.

- A neten?- döbbent meg a srác. - Ha tudtam volna, hogy ilyen szép lányokat lehet ott találni, akkor gyakrabban lógnék rajta! – vigyorgott, előkapva ismét a hibátlan mosolyát.

- Jó tudni, hogy te sem vagy Facebook, Instagram meg miegymás függő…

- Nincs igazán időm ilyenekre! – vonta meg a vállát lazán. – Ne vedd tolakodásnak, de ti azzal a sráccal…? – ívelte fel a szemöldökét, szinte komikus magasságokig.

- Dehogy! – hárított a lány zsigerből. – Nem szeretnék komoly kapcsolatot egy ideig! Most csak élem az életem, bulizgatok és szingliskedem.– kortyolt bele a frissen megkapott koktéljába.

- Nem szeretnél komoly kapcsolatot egy ideig? – ismételte „hitetlenül” Ada szavait a csatár.

- Igen, ez a helyzet. – bólintott. - De ez most miért fura? – értetlenkedett a lány.

- Csak érdekes ezt, egy nő szájából hallani, ez olyan pasis duma. – magyarázott mutogatva a sportoló.

- Bezzeg ti srácok, az egyik lányt fogyasztjátok a másik után minden este és ez természetes a világnak. Míg nekünk ez „tilos”. – csóválta a fejét csúfondárosan a leányzó.

- Bizony ez a kettős mérce…- vigyorgott csibészül Cris. – Ám a lányok nagy százaléka még mindig a komolyabb hangvitelű dolgokat keresi…

- Igen, igen, „mi” így vagyunk összerakva! – legyintett szórakozottan Ada. – Ám, én most léptem túl egy szakításon, szóval …- hagyta félbe a mondatot rögvest, amint rájött, hogy megosztott egy olyan dolgot a másikkal, 'mit nem akart.

- Így már mindent értek! Hadd találjam ki: az első nagy szerelmed volt az! – érzett rá a dologra a focista egyből.

- Bingó. –bólintott Ada, majd lehajtotta a fejét. Nem szívesen beszélt erről a témáról, hiszen még nagyon friss varratok voltak csak a szívén.

- Ha ez megnyugtat – emelte fel hirtelen Adelina állát Cris, hogy a szemébe nézhessen - egy cipőben járunk!

- Szintén első szerelem? – kíváncsiskodott.

- Úgy-úgy. – bólogatott a srác grimaszolva.

- Akkor mi lenne, ha szomorkodás helyett inkább szórakoznánk egy jót? – vetette fel az ötletet a lány, a fiú szemébe nézve.

- Mondasz valamit! – csettintett a játékos egyetértően. – Nyomás le a tánctérre! – állt fel hirtelen, felhajtva a koktélja maradékát.

- Oké! – húzta le Ada is, a poharában lötyögő italt. – Te, az ott nem Francesc Fabregas?- hunyorgott a helyiség másik sarkában ülő nagyobb asztal felé, ahol a társaság iszogatott.

- Nem hiszem, hogy ő lenne! – karolt gyorsan a lányba a labdarúgó, majd határozottan elindult a tánctér felé. 

Zene: Christina Aguilera - Infatuation

A táncparketten gyorsan felvették egymás ritmusát és mozogni kezdtek. A labdarúgó megragadta Ada csípőjét és elkezdtek végérvényesen egymásba felejtkezni. Jó szorosan táncoltak, szinte összefonódva. A tömegből és a további külső ingerekből nem érzékeltek szinte semmit se, annyira lekötötte őket a másik tanulmányozása. A lányt megbolondította a sportoló magas és atletikus termete, az egészséges barna bőre, és az a férfias illat, ami körüllengte.

A focista pedig elkábult a csábos női formákban, a dús hajzuhatagban - ami minden hevesebb mozdulatnál őrjítően körülvette- és végső soron, nem tudta levenni a szemét, azokról a csókra született ajkakról. Legszívesebben máshol folytatta volna ugyanezt a táncot, ám valahogy nem akarta egyből megkapni a lányt. El akarta csábítani tetőtől talpig, meg akarta hódítani, hogy csak érte sóvárogjon. Érezte, hogy kettejük között csodás dolgok történhetnek, ha Adelina is benne lenne. Végre egy olyan nő, aki nem akarhatja egyből egy kapcsolatba kényszeríteni, hogy minél előbb felkapaszkodhasson a hátán. Nem kell ettől tartani, hiszen csak egy hónapot marad, s ez felettébb izgalmassá tette a szemében. Mozgalmas időszaknak néz elébe…

Adelina gondolatai is e körül forogtak: úgysem látja majd többé ezt az izgató „idegent”, haza fog menni Budapestre, így miért ne szórakozhatnának egy jót!? Akár csak egy estére, akár tovább. Ám Crisnek bizony meg kell érte dolgoznia, bármi is fog történni közöttük. Nem adja magát olyan könnyen!

Azonban az izgalmas táncnak Jo vetett véget, még mielőtt bármi is történhetett volna, aki közölte, hogy a „banda” lassan indulna haza.

- A bárpultnál várunk! - kacsintott egyet játékosan a lány, majd magára hagyta a párost.

- Örültem! – lépett távolabb Ada a sráctól.

- Lassan a testtel, szépséges leányzó! Egy telefonszámot még azért kérnék! – villant meg az a különleges színű tekintet. Adelina elvette az odanyújtott Iphonet és beírta a számát a nevével együtt.

- További szép estét! – adta a vissza rögvest a telefont és elindult a bárpult irányába. Ám hirtelen egy kezet érzett a csuklóján, ami nagy hévvel visszarántotta. Azokkal a mézes- mogyorószínű szemekkel találta magát szemben…

- Még találkozunk, erről gondoskodom! Hívni foglak! – susogta a lány fülébe sejtelmesen, majd gyengéden végighúzta az ujját, a karcsú, női nyakon. Szinte csak milliméterek választották el az ajkaikat a másikétól. A csatár érezte az Adából áradó hőt és izgatottságot, ám mégsem csókolta meg.

Adelinát szinte megbabonázta az a tekintet, a hatása alá került. Ilyen vele még sosem történt! Tudta, hogy még találkozni fognak...

- Na végre! – tapsolták meg a srácok Adát, mikor meglátták, hogy végre-valahára feléjük tart.

- Ekkora sor volt a mosdóban? – kérdezte Márk a húgától.

- A lányokéban mindig sor van! – pirított a srácokra Johanna. –Igaz? – kérdezte egyből a barátnőjétől.

- Igen, nagy sor volt most is, mint mindig! – mondta Adelina, megértve, hogy Jo „falazott” neki. Bár azt nem tudja miért…

- Giro? – kíváncsiskodott hirtelen Ada, amint észrevette a barátja hiányát.

- Hazament, mikor leléptél a Barcás gyerekkel. – közölte szárazon Marcos kissé gúnyos felhanggal.

- Miféle Barcás gyerekkel? – grimaszolt a lány. Cris nem hasonlított egyik játékosra sem, bár nem mintha olyan nagy rendszerességgel nézne Barcelona meccseket, de azért tisztában volt a játékoskerettel. Vagyis eddig azt hitte…

- Dehogy volt az Barcás, láttam az arcát. – szólt közbe Márk is, a hugicáját védve.

- Akkor te, drága barátom rosszul látsz! – vonta meg a vállát Marcos. – Tökinek megígérte, hogy csinál vele egy képet, meg felviszi a többi focistához, akik fent buliznak a VIP-ben. Jól átvágta, ugyanis csak Adáért ment! – mesélte el az eseményeket a fiú, Márknak.

- Akkor az tényleg Fabregas volt! – közölte döbbenten Adelina.

- Te találkoztál Fabregassal? –kérdezősködtek a többiek, egyszerre.

- Nem, csak láttam, hogy ott italozik egy nagyobb asztalnál. Ám Cris egyből elhúzott…- idézte fel a történéseket hangosan.

- Látod, Cristian Tello, a Barcelona egyik fiatal titánja. – igazolta az állítását Marcos. – Nem mondta? Akkor jól rászedtek téged is! – közölte egyszerűen.

- Nem került szóba a munkája és nem kértem el a személyijét, hogy mégis ki ő…- mosolygott gúnyosan a lány Marcosra.

- Még ilyet!? Barca drukkerként nem ismertem fel?! – hápogott Márk "kétségbeesetten".

- Te aztán tudod, kivel kell összefutni! – szorította meg a barátnője kezét Jo. – Na és mi volt? – kérdezte halkabban és bizalmasabban, ugyanis nem akarta, hogy a fiúk meghallják az esetleges intimebb részeket. – Semmi, csak táncoltunk meg beszélgettünk, majd elkérte a számomat, de nem hiszem, hogy felhívna…ezek után meg nem is biztos, hogy felvenném neki a telefont…- fakadt ki Ada a kelleténél is hangosabban.

- Elkérte a számodat? – esett le Sanco álla.

- Igen, de ezek után…- kezdett bele Ada ismételten.

- Andrés még jobban ki lesz akadva! – károgott Rodrigo közbe. Komolyan akkor csaklizott el tőle, mikor éppen udvarolni akart neked? – kérdezte kíváncsian.

- Srácok! – nézett rájuk Adelina komolyan. – Én nem szeretnék semmi többet Girotól! Csak a barátomnak tartom! Nem azért jöttem ide, hogy köztünk bármi is történjen! – rázta a fejét hevesen.

- "Ouch"! Ez akkor fájni fog neki! –vakarta a fejét Marcos szórakozottan. – Ő szinte, azóta szerelmes beléd, mióta „először” beszéltetek skypeon.

- Akkor az lesz a legjobb, ha tisztázom vele! – sóhajtott egyet gondterhesen a lány. – Minél előbb, mert nem szeretném hiú ábrándokba ringatni!

- Pontosan!- bólogattak Giro barátai. Majd összeszedelődzködtek és elindultak „hazafelé”.

- Ha esetleg még mindig kételkednél…- lépett Ada mellé hirtelen az "úton" Marcos, az okostelefonjával a kezében. Egy friss tweetet mutatott a leányzónak, amin a Barcás fiúk szerepelnek.

Cesc Fabregas Soler@cesc4official

Jó kis este!!!! Sajnálhatjátok, hogy nem lehettek velünk itt!!!:P:D:D

@busquetsofficial ; @icuenca;@sanchezzz;@ctello91;@marcbartra91

- Tipikus Adelinás történet! – villant át a lány fején, amint "ráismert"a képen Crisre. –Ezzel még Girot is sikerült megbántani, a tudtán kívül. De tehet ő róla, hogy Tello lekoptatta Andrést? Amikor rákérdezett a sportolónál, hogy miért ment el a haverja, akkor az, hazudott neki. Miért kérdőjelezte volna meg? Bár gyanakodhatott volna…hiszen, ha valakinek VIP tagsága van, miért menne le a zsúfoltabb bárpulthoz, ha fent megkapja egy perc alatt? Ám, utólag könnyű okosnak lenni. - suhant át egy grimasz az arcán. –Ha még ezek után felhívja a sportoló, akkor bizony „lesz ne mulass” ! Sosem szerette a hazugságokat és a trükközést.

YGMS - 1.fejezet - Irány Barcelona!

Zene: James Morrison - One Life
A nyár nagy része rohamosan eltelt Adelina számára, hiszen belevetette magát az életbe. Amennyit csak tudott dolgozott és mellette szórakozott. Joval meghódították a fővárost és a Balaton Soundot. Még Zamárdiból, hajnalban hazafelé eszelték ki, hogy az augusztust bizony Barcelonában fogják eltölteni. Egy fergeteges nyaralást akartak maguknak összeszervezni. Minden pénzüket ebbe az utazásba invesztálták. Kibéreltek egy apartmant közel BCN „Váci utcájához”, a Ramblához egy teljes hónapra.
Azonban mind Jo, és mind Ada szülei nem nézték jó szemmel a dolgot…
Látták, hogy a két barátnő nagyon elvetette a sulykot az elmúlt hetekben és féltették őket, hogy valami rosszba keverednek. Ám megakadályozni az utat nem tudták, inkább csak észérvekkel próbáltak rájuk hatni. Végül inkább rávették Márkot, hogy csatlakozzon a csajokhoz. Így egy fiúval a „fedélzeten” már biztonságosabbnak látnák az örült nyaralást. Adelinának és Jonak nem volt ellenvetése, hiszen Márkkal jól kijöttek és ők is jó ötletnek tartották, hogy egy fiú is velük megy.
Giroval, mióta megtudta a dolgot, madarat lehetett fogatni. Bármikor amikor beszéltek Adával, egyből a terveket hozta szóba, hogy mi mindent fog majd nekik megmutatni. Hozza majd a barátait is, így igazi, autentikus katalán társaságban fedezhetik fel a várost és az éjszakai életet.

Augusztus 6.-án hajnalban már a reptéren toporzékoltan izgatottan. A két lány náluk kétszer nagyobb bőrönddel, míg Márk csak egy sporttáskával. A járat menetrend szerint felszállt és meg is érkezett a barcelonai El prat repülőtérre bő két óra múltán. Reggel tíz óra révén, a nap már bontogatta a perzselő sugarait. A trió az egyen Ray-Ban napszemüvegét felvéve, elindult a „reptéri” vonat felé. Ott vettek maguknak BCN Transport-Cardot és felmarkoltak egy tucatnyi térképet, gondolva a jövőre. Húsz perc elteltével már a belváros szívében találták magukat az ideiglenes albérletük felé tartva. Egy hamisítatlan mediterrán társasház előtt álltak meg, ahol egy őszes úriember várakozott. Fernando Hernández volt az, a lakás tulajdonosa és bérbeadója. A formaiságokat gyorsan elintézték, kifizették a bérleti díj fennmaradó részét és a kötelező kauciót is. A „háziúr” meglepő módon perfektül beszélte az angolt, némi brit akcentussal - amit a feleségétől tanult-, mint mesélte. Ezek után jó szórakozást kívánt a fiataloknak és meghagyta a telefonszámát bármi probléma esetére.
Az apartman elég apró volt, egy nagyobb szobából és egy kisebből állt, ahonnan a külön fürdőszoba nyílt. Pici, de annál hangulatosabb volt a téglával borított belsőfelületeivel és az igazi fa mennyezetével. Minden volt benne, ami csak kellet erre az egy hónapra.
Márk beköltözött a nappalival, konyhával, ebédlővel egybekötött „nagyobb” helyiségbe. A két barátnő pedig megkapta a különszobát. Pikk-pakk kicsomagoltak és berendezkedtek, majd elmentek a közeli áruházba feltölteni a hűtőt és beszerezni a legszükségesebb háztartási kellékeket. A Giroval való első találkozást kora estére tervezték, az egyik kocsmába a Ramblán. Utána valószínűleg egy hatalmasat buliznak közösen. Miután otthonossá tették az ideiglenes kuckójukat elindultak szétnézni a városban.
A Ramblán északi irányban kószáltak, majd beültek ebédelni a város főterén, a Placa de Catalunyán. Visszafelé szétnéztek a mindig nyüzsgő piacon, hogy néhány aprósággal térhessenek haza. Míg a két barátnő megkezdte a felkészülést az estére, addig Márk leült beszélni a Magyarországon maradó barátnőjével, Zsófival. Egy óra múltán Adelina és Johanna készen állt, hogy nyakába vegye az éjszakai várost. Márk csak gyorsan fogat mosott és inget cserélt, miután látta, hogy lányok már az indulásra várnak. Ezek után vették az irányt a kijelölt bisztró felé. Giro még térképet is küldött Adának, így nem volt gond az „odatalálással”.

Egy ötfős, csak fiúkból álló társaság lépett be a hangulatos bisztróba, melynek a szabadban lévő asztalai rálógtak a sétálóutcára. Két ilyen asztal összetoltak, ugyanis ha mindenki megérkezik, akkor nyolcan lesznek összesen. Miután elrendezték az asztalokat és helyet foglaltak, megrendelték az első kör koktéljukat, egy Cuba Libre „személyében”.
- Izgulsz már, töki? – bokszolt bele az egyik barna hajú fiú a haverja vállába.
- Miért izgulnék?- vonta fel a szemöldökét Giro, aki az ütést kapta. – Kérlek, ne hívj már így! – túrt bele a szőke hajába.
- Jó leszel így! Meddig állítgattad otthon a hajad, hogy imponálj az onlánynak? – röhögött a saját hülye viccén egy hosszabb, hullámos hajú srác, Javier.
- Ez jó volt! – vigyorgott a haverja poénján Marcos is. – Na töki, áruld el nekünk!
- Ne szekáljátok már! – vette védelmébe a barátját Sanco, egy fekete hajú és kék szemű srác. – Szerelmes, nem tudja, mit mond, és mit csinál…
- Nem vagyok az! – szúrta közbe azonnal Giro.
- Andrés, ezt te sem hiszed el. – szólalt meg az eddig csak hallgató ember. – Amióta két évvel ezelőtt beszélni kezdtetek, azóta csak róla álmodozol, mióta megtudtad, hogy eljön egy hónapra, csak még rosszabb vagy… - mondta grimaszolva, Rodrigo. Csak ő szólította a rendes nevén Girot.
- Adelina!- állt fel hirtelen a szőke hajú srác, megpillantva a lányt egy lélegzetelállító szerelésben. – Hola!- kapálózott hevesen, hogy vegyék már észre.
- Menj inkább oda! – dalolta katalánul Marcos.
- Hűű! Tényleg csodaszép ez a lány! – mérte végig Sanco Adát a kék szemeivel, a többiek egyetértően bólogattak.
- A barátnője se rossz! – tette hozzá Rodrigo villogtatva a zöld tekintetét.
- Hola! – köszönt a társaságra hangosan Adelina, amint Giro az asztalhoz vezette őket. – Adelina vagyok! – üdvözölte a srácokat angolul. Ők egyszerre viszonozták a köszöntést.
- Johanna vagyok, de a Jo-t jobban szeretem. – mutatkozott be Ada csinos barátnője is rögvest.
- Márk vagyok, Ada bátyja! – intett a társaságnak lazán, a magyar srác is.
- Üljetek le! – váltott angolra az anyanyelvéről egy perc alatt Marcos. – Marcos vagyok, Giro egyik legjobb barátja. – mutatta be magát.
- Ők itt Sanco, Rodrigo és Javier. – vette át a szót Giro. Azok biccentettek egyet a nevük említésénél.
- Mit innátok? – kérdezte hátradőlve Javier, a hullámos haját hátra tűrve.
- Igyunk valami töményet , hogy megünnepeljük az ittlétünket. – javasolta Jo egyből.
- Egyetértek! Tequila? – villantotta az asztaltársaságra az elbűvölő mosolyát Ada.

Zene: Tomorrowland 2012
Egy óra múlva a csapat két egész üveg tequilát magában tudott, így a hangulat már adott volt egy fergeteges bulihoz. Ugyan az angoltudás „színvonala” a megivott alkohol mennyiségével csökkent, de kézzel-lábbal megértették a másikat. Az alapozást követően elindultak Barcelona egyik legnépszerűbb klubjába. Egy hatalmas méretű hely volt, méghozzá csak 10 perc sétára a belvárostól. A különböző termekben, más-más stílusú zene dübörgött, a masszív tömeg meg csak kitartóan hömpölygött. A srácok kiegyeztek a mai „divatos” zenék termében, majd kezdetét vehette buli. A dj egyre jobb és jobb zenéket adott az talpak alá. Egyszerre lendültek magasba a karok és csápoltak, majd ha kellett együtt ugráltak fel-le a ritmussal. Csak úgy tekeregtek a csípők, mozogtak a popsik és lobogtak a hajkoronák. A hangulat önfeledt és vibráló volt.
- Ada!- fogta meg a vállát Jo. - Egy igazán helyes srác téged néz, már egy jó ideje! – üvöltötte a barátnője fülébe.
- Hol? – kérdezte ő is hangosabban a kelleténél.
- Fordulj! – kapta el Adelina csípőjét és megforgatta a helyes irányba.
- Nem látom! – rázta közbe a fejét. – Ott fent az emeleten, a korlátnál. – mutogatott Johanna hevesen.
- Látom már! – fogta le a barátnője kezét, hogy ne tűnjenek idiótának. Azután elkapta a vizslató barna tekintetet. Jó hosszan csak szemeztek, Adelina végig „messzi flörtölt” vele, majd a játékot Marcos és Giro csatlakozása tette tönkre. Marcos lecsapott Johanna kezére, Giro pedig Adához igazította a ritmusát. Percekig csak lötyögtek, utána a srác pedig inni hívta a leányzót. Mikor Ada ismét a tekintetét az emeleten lévő korláthoz illesztette, a messzi flörtjét már nem találta ott.
A bárpultnál „Kamikazet” rendeltek és felültek egymással szemben a bárszékekre. Adelina egyből kiszúrta a bátyját egy picivel arrébb, aki a három másik „egyeddel” jóízűen beszélgetett, a legnagyobb örömére.
- Örülök, hogy végre itt vagy! – mondta Giro miközben megkapták a koktélt. – El sem hiszem, hogy két év netes barátság után élőben ülsz itt mellettem. – vigyorgott félszegen.
- Én is örülök, hogy itt lehetek! – mosolygott a srácra melegen. – Tudod, féltem, hogy személyesen majd nem fogunk tudni beszélgetni, de ilyen probléma szerencsére nem volt!
- Mázli! A srácokhoz mit szólsz? – kérdezte hirtelen Andrés.
- Jó fejek, nagyon szimpatikusak! A bátyámat is egyből meggyőzték, pedig ő aztán…- grimaszolt játékosan a lány.
- Jo és Márk is nagyon kedvesek. – ejtette ki furcsán a „magyar nevet”. –Hogy érzed magad mostanság? Ádámon túlléptél már? – váltott hirtelen témát.
- Én úgy érzem, hogy igen! Ő már a múlt! Most szabad és szingli vagyok! – játszott az itala szívószálával Adelina.
- Szerinted készen állnál már egy újabb komoly kapcsolatra? Mármint csak érdeklődöm, nem célozgatok. – hadarta gyorsan hozzá, amint rájött a mondata kétértelműségére.
- Ezen még nem gondolkoztam! Most csak élvezem a fiatalságomat. - jelentette ki határozottan a lány. – Azonban ezalatt az egy hónap alatt, „nem gondolkodnék komoly kapcsolatokban”, hiszen haza fogok menni Magyarországra. – tette hozzá, Ő a célzással együtt. Remélte, hogy megérti Giro, hiszen nem szeretné vele kerek-perec közölni, hogy nem tartja vonzónak, mint férfi. Nem akarja megbántani a barátját.
- Bocsánat, hogy bele pofátlankodom a beszélgetésbe, de hátha itt el tudom érni a pultos. –szakította félbe a társalgást, egy rövid, barna hajú, barna szemű srác.
- Mit mondott? – kíváncsiskodott egyből Adelina angolul, ugyanis a váratlan vendég spanyolul hadart.
- Csak azt akarta…- kezdett bele a fordításba Giro.
- Tudtam, hogy te nem lehetsz spanyol! Ilyen gyönyörű északi vonásokat ritkán látni errefelé! – vágott az idegen közbe. – Honnan jöttél? – függesztette rá a tekintetét Adára.
- Magyarországról. – mosolyodott el a leányzó, ugyanis felismerte azt a bizonyos „alakot”, akivel „flörtölt” a tánctéren.
- Értem, szép hely! Hogy hívnak? – kérdezte rögtön hatalmas hévvel.
- Adelina Rákóczi.

- Hűű, kissé bonyolultnak hangzik a családneved, de az Adelina illik hozzád. – bókolt serényen és magabiztosan. A különleges árnyalatú szemei csak úgy csillogtak. Jobban megfigyelve nem az a tipikus barna szempár volt, nem is az a karamell árnyalatú, hanem egy kis „mogyoró mézzel édesítve.” Így lehetett a legjobban leírni…
- S a tied? – ívelte fel a szemöldökét a lány.
- Ne haragudj, de itt a pultos! Nem rendelni jöttél?! – krákogott közbe Giro spanyolul.
- Ó, köszi haver, hogy szóltál! Igen tényleg a pultoshoz jöttem! – válaszolt neki angolul az ismeretlen, hogy Ada is értse.
- Te nem? – kezdte furán méregetni Giro az idegent. Te… - döbbent meg egy percre hirtelen.

YGMS - Prológus

Budapesten még éjfélkor is kánikula uralkodott, a városnak még ilyen fülledt és párás időjárásban ezer éve nem volt része. Ahol csak tehették, nagy teljesítménnyel mentek a légkondicionálók, ám máshol az embereknek az esti szellőztetéssel kellet beérniük. Mindenkin a lehető legkevesebb ruha volt, amiért férfiak áldották is az időjárás istennőjét. 

A belvárostól távolabb, Budapest egyik jóhírű külkerületében egy felettébb gyönyörű lányt lépett be az otthonába, amit a szüleivel és a bátyjával osztott meg. Egy régi építésű, ám karbantartott és felújított kertes házuk volt. Elől is és hátul is egy kisebb kerttel és terasszal. A lánynak hosszú szőke haja, tengerszín szeme és csókos ajkai voltak. A teljes házban sötétség uralkodott, ugyanis a család többi része már nyugovóra tért. Az előszobában fáradtan dobta le a táskáját, majd a szobájába felérve bekapcsolta a Macbookját. Egy tikkasztó és dolgos munkanap volt a háta mögött, de még lefekvés előtt beszélni szeretett volna egy emberrel a Facebookon. Adelina a Deák téren lévő szórakozóhely egyik alkalmazottja volt. A mai műszakja még nehezebbnek bizonyult, ugyanis kezdettét vette a 2012-es EB, ami a munkahelyén óriás kivetítővel és sok-sok extra sörcsapolással jár. Aznap, már a második csoportkörös napon, Hollandia és Görögország, majd Portugália és Németország csapott össze. Az utóbbi meccsre nagyon is kíváncsi volt. Amióta tudta az eszét és követte a focit, azóta a Bayern Münchennek és a német válogatottnak drukkolt, ugyanis „azt is” nagyrészt a bajorok alkották. Ugyan a spanyolok tehetségét és sikereit elismerte és az FC Barcelonát az egyik legjobb csapatnak tartotta, ám kissé neheztelt is rájuk. Ugyanis a 2008-as EB-n, a döntőben, Torres góljával legyőzték a kedvenc csapatot, majd a 2010-es VB-n már az elődöntőben találkoztak, ahol szintén vesztesként távozott a Nationalelf. Ám mindkét esetben tisztán látszott, hogy a „La furia roja” klasszisokkal jobb volt, ezt kétségbe vonni nem lehetett. Ada élvezte a spanyolok „táncolós”, passzolós játékát, szerette nézni, mert minőségi labdarúgást mutattak. Így szerinte a lehető legjobb helyre kerültek a trófeák, csak mégis az egyik kedvenc csapatán gázoltak át érte…

Azonban eljött egy újabb torna, ahol bizonyíthatnak a „srácai”. Szerencsére az első csoportkört jól vették, ám Gomezt még mindig kapálózó kétballábasnak tartotta, hiába lőtte ma a győztes találatot. 

A legzavaróbb egyedek a műszak alatt az állandóan flörtölő Ronaldo hasonmások voltak, és az összes félrészeg, sörnyelő szurkoló. Hiába dolgozott a félszemével mindig a kivetítőt leste, így semmi fontosról nem maradt le. A legjobb barátnője, Jo és a barátja Ádám is ott voltak, így még jobban élvezte a mai napot. Mindkét fontos embert a bárpulthoz ültette, így folyton a közelében voltak, bármi történt is. Néha Ádám kapóra is jött leszerelni a sok fickós külföldit. Johannát, röviden Jo-t még a középiskolából ismeri, osztálytársak voltak és azóta is tartják a kapcsolatot hiába mentek különböző egyetemre. Ádámot pedig egy ilyen kivetítős, meccsnézős este után ismerte meg, még 2010-ben. Mi más lehetne, mint spanyol drukker és Barcelona fanatikus. Jól megfért ez így egymás mellett.

Adelina már percek óta a Facebookot bújta, mikor végre feljelentkezett a várva-várt személy.

- Gratulálok! - írta angolul. – Szépen játszottak, de ez a Gomez gyerek…

- Neked is, szia, Giro!:P – A legfontosabb, hogy nyertek és dinamikusan játszottak végig!:) Tudom én sem értem, hogy lehet ő profi…XD Olyan helyzeteket, még én köntösben és papucsban is berúgok…, amiket ő kihagyott!!

- Szia Ada!:) Persze, persze…:P:P Ha majd eljössz egyszer nyaralni Barcelonában, akkor bemutathatod a tudásodat!:P

- Mennék én tudod! Azért is kezdtem el dolgozni, hogy végre megnézhessem azt a kulturális fővárost!:)

- Gondolom ezerrel csapoltad a sört és hangosan kommentáltad a mérkőzést…:D

- Igen valahogy így volt…:D

Giroval, becsületes nevén Andrés Gironésel az interneten „ismerkedtek” össze, a foci révén. Az Omegle nevezetű oldalon kezdtek egymással „randomként” beszélgetni és olyan jól eldumáltak, hogy a társalgás már Facebookon folytatódott egy óra múltán. A Dél-Afrikai VB-t végig civódták, egymás heccelve, hogy „kinek a csapata” a jobb, ám azután már egyéb dolgokról kezdtek hosszasan értekezni. Ezalatt a 2 év alatt is folyamatosan tartották a kapcsolatot, és jó barátokká váltak, természetesen amennyire az internet engedte. Hetente Skypeoltak és „leveleztek”. Néha-néha Ada úgy érezte, hogy Giro többet is szeretne, ám ő ezt elképzelhetetlennek tartotta. Két okból is. Egy: nem jött be neki a srác férfiként, kettő: Ádámmal is azon a nyáron találkoztak, és az bizony szerelem volt első látásra. Giro így már csak annak örülhetett, hogy egy vérbeli Barca drukker a lány barátja…

Június 28.-án Adelina izgalommal és valami baljós érzettel ébredt reggel. Az esti olaszok elleni elődöntőt már a csapat zsebében érezte, ám mégis valami megmagyarázhatatlan dolog lengte körül aznap. Szerencsére nem kellett dolgoznia, így „civilként” tudta követni a meccset a Deák téri helyről. A szokásos trióként ültek be a kivető elé, az első sorokba. A szurkolók aránya megoszlott, ám mindkét tábor békésen volt a másik mellett. Németország hatalmas hajrával kezdett, ám Gomez ügyefogyott játékával az akciók nem lettek tökéletesen befejezve. Ez meg is bosszulta magát, ugyanis Balotelli kétszer megvillanva gólokat értékesített. A végeredmény ugyan 2-1 lett, de ez csak a nehezen kiharcolt tizenegyesből jött össze, amit Özil bombázott magabiztosan. Ádám szája fülig ért, hiszen ő nem igazán szerette a német válogatottat, és a spanyolok már az előző nap bebiztosították a helyüket a döntőben. A lány kicsit elkenődött, de a szokásos mantráját ismételve: „Majd négy év múlva sikerül!” , nem szomorkodott sokáig. A trió még iszogatott és beszélgetett egy órán keresztül, ám éjféltájt elindultak hazafelé. Jo a belváros szívében lakott, Ádám pedig Adához ment át aludni. Az egész meccs és beszélgetés alatt nagyon furcsán viselkedett a fiú. Valahogy szokatlanul kavarogtak azok a zöld színű szemek. Adelina nem igazán akart rákérdezni a fiú gondjára, míg Joval voltak, de hazafelé már szóba hozta a dolgot. Ám a srác csak annyit mondott, hogy semmi komoly, ne aggódjon, majd „otthon” mindent tisztáznak. Azonban ezt is olyan fura hangsúllyal tette… Adelina fejében ezernyi gondolat és kétely kelt szárnyra és magában elkezdett a legrosszabbra felkészülni.

Zene: James Morrison - Pieces Don't Fit Anymor

- Nos, ki vele mi bánt! – ült már le a szobájában lévő kanapéra a lány, Ádám pedig szorosan mellé helyezkedett.

- Szeretlek! – mondta ki Ádám reszelős hangon.

- Én is téged! De ezen mit kell tisztáznunk? – sóhajtott kuncogva, ugyanis megijedt, hogy mást akar közölni vele a barátja.

- Nézd, nem is tudom, hogyan kezdjek neki. – hajtotta le a szőke fejét, nem nézve Ada szemébe. A szoba azon nyomban megtelt feszültséggel és baljóssággal. A lány ismét görcsbe rándult és benntartotta a tüdejében a levegőt.

- Mi az? – kérdezte kissé erőteljesebben Ada.

- Szóval, szeretlek csak már nem szerelemmel. Nem vagyok beléd szerelmes! – nyögte ki végre Ádám. Keményen, kertelés nélkül.

- Tessék? – lábadt könnybe a leányzó csodaszép tekintete.

- Találkoztam valakivel, aki hatással volt rám. Vele újra érzem azt a tűzet, mint mikor mi randizni kezdtünk két évvel ezelőtt. - folytatta őszintén. – Nem akarom a legszebb éveimet, egy jól működő ám kihűlt kapcsolatban elpazarolni. – nézett végre egyenesen a lány szemébe.

- Értem. – szívta vissza a könnyeit Adelina. A büszkesége mindig is erősebb volt az érzelmei felszínre engedésénél. – Köszönöm, hogy őszinte voltál, de jobb, ha most mész! – közölte a sráccal méltóságteljesen.

- Ada, szépségem! – fogta meg a kezét. – Ne haragudj, de még azelőtt akartam veled ezt tisztázni, mielőtt bármi hülyeséget csinálnék és megbántanálak vele.

- Rendben, de most már menj! – kapta ki a kezét a fiú kezei közül.

- Kérlek! Érts meg, te is azt érdemled, hogy valaki igazán viszont szeressen téged! – kezdett magyarázkodni.

- Ádám! – nézett rá komoran. – Nem kell többet mondanod! Felfogtam, mással szeretnél lenni vagy bármi…- mondta önérzetesen, majd felállt, hogy jelezze, tűnjön már el a házból.

- Nem kell minden kapcsolatot megszakítanunk, lehetnénk barátok! És…

- Ha most azt szeretnéd javasolni, hogy járjunk néha össze…- villámlottak meg Adelina szemei. – Akkor az a legjobb, ha befogod és eltűnsz! Egy ideig nem szeretnélek látni, se hallani felőled. Le kell ezt zárnom. – közölte felpaprikázva. – Ne is álmodj arról, hogy mi majd csak úgy összejárogatunk, persze a legjobb részét nem akarod csak úgy elengedni! – kezdte kitessékelni a szobájából.

- Nem azt akartam, csak…- habogott, hebegett Ádám.

- Sosem tudtál hazudni! – vágta a fiú fejéhez mérgesen, mert igazán belegázoltak az önbecsülésébe.

- Ahogy te sem. – vágta vissza a srác is.

- Remek, most, hogy ezt megbeszéltük, már mehetsz is! – nyitotta ki a bejárati ajtót Ada.

- Még… - fordult vissza az ajtóban.

- Légy boldog! – csapta rá az ajtót a leányzó, majd felrohant a kuckójába, ahol zokogásban tört ki. Eddig bírta magába fojtani. 

Nem értette, hogy hol rontotta el… annyira boldogok voltak és olyan biztos volt a kapcsolatukban, de ez váratlanul érte. Vajon mióta nem szerethette már őt? Meg is csalta?

Már szinte a családjának tartotta Ádámot, a szülei és a bátyja is kedvelte a fiút.

Ahova csak nézett mindenhol a közös képeik kísértették. Újabb könnyfolyam indult el az arcán lefelé. Az eddig erőteljesen dobogó szíve helyén csak egy hatalmas űrt érzett. Mi lesz most így? Vele teljesnek és egésznek érezte magát…

Hirtelen valaki belépett a szobájába.

- Húgi, mi történt? Úristen, hiszen te sírsz! Ki bántott? – szinte rohant oda Adelinához, Márk a bátyja.

- Szakított velem! – szipogta.

- Az a hülye****- káromkodott egy hatalmasat feldúltan a fiú. – Megcsalt téged?

- Nem tudom…, csak közölte, hogy szakítsunk, mert már nem szerelmes belém…- mondta darabosan a könnyeit nyelve.

- Nem érdemelt meg téged! Mindig is volt valami sunyi a szemében! – szorította magához jó szorosan a törékeny húgát. Már születése óta védelmezte, ahogy először rámosolygott kisbabaként. 5 év volt közöttük a korkülönbség, de ezt tette tökéletessé a testvéri kapcsolatukat.

- Én rontottam el valamit? Igyekeztem mindig felfrissíteni a kapcsolatunkat és figyelni, hogy megkapjon mindent. – mondta elfúlóan a bátyja ölelésében.

- Csak mindenkit meg akar fektetni! – fújtatott dühösen. – Gyere, menjünk és igyunk egy teát! – engedte ki a szorításából a kishúgát. A konyhában hajnalhasadásig beszélgettek. Márk megpróbálta tudatosítani a lányban, hogy jobb lesz neki Ádám nélkül.

- Ada, előtted az élet! Fiatal vagy, csodaszép és szingli! Ideje szórakoznod!

- Tudom, csak…

- Csak ő volt az első szerelmed. – fejezte be a testvére helyett a mondatot.

- Igen, ő olyan igazi nagybetűs szerelem volt! – révedt el a tekintete az emlékeiben, majd mikor tudatosult benne, hogy nem lesz már folytatás, ismét könnybe lábadt az így is nyuszira sírt szeme.

- Adelina! Ne vedd ilyen komolyan! Mert folyton csak össze fogsz törni! A veled egykorú fiúk mind ilyenek! Most az a feladatot,hogy szórakozz egy kicsit! Találd meg önmagadat és élj! – szinte pátoszként kiemelve az utolsó mondatot.

- Az lesz! – bólintott végre kissé jobb színben.

- Ám természetesen nem minden jöttmenttel! – fenyegette meg a mutatóujjával Márk.

- Mintha csak apa csinálná! – nevette el magát végre Adelina. Néhány mondat után, elhatározták, hogy nyugovóra térnek már a nap első sugarainál. Ada visszamászott a kuckójába és befeküdt a hatalmas ágyába. 

Ott a Macbookját gyorsan az ölébe vette, majd percekig csak nézte a „boldog párról” készült háttérképét, aztán lecserélte azt egy semmitmondó tájképre.

Hirtelen meglátta, hogy villog a skypeja. Gyorsan megnyitotta és egy oldalnyi, aggódó angol szöveggel találta magát szemben. Giro elsőként azt hitte, hogy a vereség miatt, nem jön fel beszélni vele a lány, de aztán elkezdett aggodalmaskodni, hogy biztos valami történt. A végén már verekedést illúziónált, amit a csalódott szurkolók kezdeményeztek…

- Nem volt semmi verekedés! Már megint elszaladt veled a ló, vagy a szintetikus…:P

Szóval félre a viccel…szakítottunk Ádámmal. – gépelte szomorúan, majd lecsukta laptopot és megpróbált elaludni. A sok sírástól hamar az álmok birodalmában találta magát.

- Mi történt?:O:O Nem mondtad,hogy bajok voltak közöttetek! Fej a fejjel Ada!

Itt a legjobb alkalom, hogy elutazz, egy kis búfelejtő útra a katalán fővárosba! :D – gépelte Giro ismét egy apró vigyorral a szája szegletében. Hátha mégis megkaphatja álmai nőjét!