Zene: James Morrison - One Life
A nyár nagy része rohamosan eltelt Adelina számára, hiszen belevetette magát az életbe. Amennyit csak tudott dolgozott és mellette szórakozott. Joval meghódították a fővárost és a Balaton Soundot. Még Zamárdiból, hajnalban hazafelé eszelték ki, hogy az augusztust bizony Barcelonában fogják eltölteni. Egy fergeteges nyaralást akartak maguknak összeszervezni. Minden pénzüket ebbe az utazásba invesztálták. Kibéreltek egy apartmant közel BCN „Váci utcájához”, a Ramblához egy teljes hónapra.
Azonban mind Jo, és mind Ada szülei nem nézték jó szemmel a dolgot…
Látták, hogy a két barátnő nagyon elvetette a sulykot az elmúlt hetekben és féltették őket, hogy valami rosszba keverednek. Ám megakadályozni az utat nem tudták, inkább csak észérvekkel próbáltak rájuk hatni. Végül inkább rávették Márkot, hogy csatlakozzon a csajokhoz. Így egy fiúval a „fedélzeten” már biztonságosabbnak látnák az örült nyaralást. Adelinának és Jonak nem volt ellenvetése, hiszen Márkkal jól kijöttek és ők is jó ötletnek tartották, hogy egy fiú is velük megy.
Giroval, mióta megtudta a dolgot, madarat lehetett fogatni. Bármikor amikor beszéltek Adával, egyből a terveket hozta szóba, hogy mi mindent fog majd nekik megmutatni. Hozza majd a barátait is, így igazi, autentikus katalán társaságban fedezhetik fel a várost és az éjszakai életet.
Augusztus 6.-án hajnalban már a reptéren toporzékoltan izgatottan. A két lány náluk kétszer nagyobb bőrönddel, míg Márk csak egy sporttáskával. A járat menetrend szerint felszállt és meg is érkezett a barcelonai El prat repülőtérre bő két óra múltán. Reggel tíz óra révén, a nap már bontogatta a perzselő sugarait. A trió az egyen Ray-Ban napszemüvegét felvéve, elindult a „reptéri” vonat felé. Ott vettek maguknak BCN Transport-Cardot és felmarkoltak egy tucatnyi térképet, gondolva a jövőre. Húsz perc elteltével már a belváros szívében találták magukat az ideiglenes albérletük felé tartva. Egy hamisítatlan mediterrán társasház előtt álltak meg, ahol egy őszes úriember várakozott. Fernando Hernández volt az, a lakás tulajdonosa és bérbeadója. A formaiságokat gyorsan elintézték, kifizették a bérleti díj fennmaradó részét és a kötelező kauciót is. A „háziúr” meglepő módon perfektül beszélte az angolt, némi brit akcentussal - amit a feleségétől tanult-, mint mesélte. Ezek után jó szórakozást kívánt a fiataloknak és meghagyta a telefonszámát bármi probléma esetére.
Az apartman elég apró volt, egy nagyobb szobából és egy kisebből állt, ahonnan a külön fürdőszoba nyílt. Pici, de annál hangulatosabb volt a téglával borított belsőfelületeivel és az igazi fa mennyezetével. Minden volt benne, ami csak kellet erre az egy hónapra.
Márk beköltözött a nappalival, konyhával, ebédlővel egybekötött „nagyobb” helyiségbe. A két barátnő pedig megkapta a különszobát. Pikk-pakk kicsomagoltak és berendezkedtek, majd elmentek a közeli áruházba feltölteni a hűtőt és beszerezni a legszükségesebb háztartási kellékeket. A Giroval való első találkozást kora estére tervezték, az egyik kocsmába a Ramblán. Utána valószínűleg egy hatalmasat buliznak közösen. Miután otthonossá tették az ideiglenes kuckójukat elindultak szétnézni a városban.
A Ramblán északi irányban kószáltak, majd beültek ebédelni a város főterén, a Placa de Catalunyán. Visszafelé szétnéztek a mindig nyüzsgő piacon, hogy néhány aprósággal térhessenek haza. Míg a két barátnő megkezdte a felkészülést az estére, addig Márk leült beszélni a Magyarországon maradó barátnőjével, Zsófival. Egy óra múltán Adelina és Johanna készen állt, hogy nyakába vegye az éjszakai várost. Márk csak gyorsan fogat mosott és inget cserélt, miután látta, hogy lányok már az indulásra várnak. Ezek után vették az irányt a kijelölt bisztró felé. Giro még térképet is küldött Adának, így nem volt gond az „odatalálással”.
Egy ötfős, csak fiúkból álló társaság lépett be a hangulatos bisztróba, melynek a szabadban lévő asztalai rálógtak a sétálóutcára. Két ilyen asztal összetoltak, ugyanis ha mindenki megérkezik, akkor nyolcan lesznek összesen. Miután elrendezték az asztalokat és helyet foglaltak, megrendelték az első kör koktéljukat, egy Cuba Libre „személyében”.
- Izgulsz már, töki? – bokszolt bele az egyik barna hajú fiú a haverja vállába.
- Miért izgulnék?- vonta fel a szemöldökét Giro, aki az ütést kapta. – Kérlek, ne hívj már így! – túrt bele a szőke hajába.
- Jó leszel így! Meddig állítgattad otthon a hajad, hogy imponálj az onlánynak? – röhögött a saját hülye viccén egy hosszabb, hullámos hajú srác, Javier.
- Ez jó volt! – vigyorgott a haverja poénján Marcos is. – Na töki, áruld el nekünk!
- Ne szekáljátok már! – vette védelmébe a barátját Sanco, egy fekete hajú és kék szemű srác. – Szerelmes, nem tudja, mit mond, és mit csinál…
- Nem vagyok az! – szúrta közbe azonnal Giro.
- Andrés, ezt te sem hiszed el. – szólalt meg az eddig csak hallgató ember. – Amióta két évvel ezelőtt beszélni kezdtetek, azóta csak róla álmodozol, mióta megtudtad, hogy eljön egy hónapra, csak még rosszabb vagy… - mondta grimaszolva, Rodrigo. Csak ő szólította a rendes nevén Girot.
- Adelina!- állt fel hirtelen a szőke hajú srác, megpillantva a lányt egy lélegzetelállító szerelésben. – Hola!- kapálózott hevesen, hogy vegyék már észre.
- Menj inkább oda! – dalolta katalánul Marcos.
- Hűű! Tényleg csodaszép ez a lány! – mérte végig Sanco Adát a kék szemeivel, a többiek egyetértően bólogattak.
- A barátnője se rossz! – tette hozzá Rodrigo villogtatva a zöld tekintetét.
- Hola! – köszönt a társaságra hangosan Adelina, amint Giro az asztalhoz vezette őket. – Adelina vagyok! – üdvözölte a srácokat angolul. Ők egyszerre viszonozták a köszöntést.
- Johanna vagyok, de a Jo-t jobban szeretem. – mutatkozott be Ada csinos barátnője is rögvest.
- Márk vagyok, Ada bátyja! – intett a társaságnak lazán, a magyar srác is.
- Üljetek le! – váltott angolra az anyanyelvéről egy perc alatt Marcos. – Marcos vagyok, Giro egyik legjobb barátja. – mutatta be magát.
- Ők itt Sanco, Rodrigo és Javier. – vette át a szót Giro. Azok biccentettek egyet a nevük említésénél.
- Mit innátok? – kérdezte hátradőlve Javier, a hullámos haját hátra tűrve.
- Igyunk valami töményet , hogy megünnepeljük az ittlétünket. – javasolta Jo egyből.
- Egyetértek! Tequila? – villantotta az asztaltársaságra az elbűvölő mosolyát Ada.
Zene: Tomorrowland 2012
Egy óra múlva a csapat két egész üveg tequilát magában tudott, így a hangulat már adott volt egy fergeteges bulihoz. Ugyan az angoltudás „színvonala” a megivott alkohol mennyiségével csökkent, de kézzel-lábbal megértették a másikat. Az alapozást követően elindultak Barcelona egyik legnépszerűbb klubjába. Egy hatalmas méretű hely volt, méghozzá csak 10 perc sétára a belvárostól. A különböző termekben, más-más stílusú zene dübörgött, a masszív tömeg meg csak kitartóan hömpölygött. A srácok kiegyeztek a mai „divatos” zenék termében, majd kezdetét vehette buli. A dj egyre jobb és jobb zenéket adott az talpak alá. Egyszerre lendültek magasba a karok és csápoltak, majd ha kellett együtt ugráltak fel-le a ritmussal. Csak úgy tekeregtek a csípők, mozogtak a popsik és lobogtak a hajkoronák. A hangulat önfeledt és vibráló volt.
- Ada!- fogta meg a vállát Jo. - Egy igazán helyes srác téged néz, már egy jó ideje! – üvöltötte a barátnője fülébe.
- Hol? – kérdezte ő is hangosabban a kelleténél.
- Fordulj! – kapta el Adelina csípőjét és megforgatta a helyes irányba.
- Nem látom! – rázta közbe a fejét. – Ott fent az emeleten, a korlátnál. – mutogatott Johanna hevesen.
- Látom már! – fogta le a barátnője kezét, hogy ne tűnjenek idiótának. Azután elkapta a vizslató barna tekintetet. Jó hosszan csak szemeztek, Adelina végig „messzi flörtölt” vele, majd a játékot Marcos és Giro csatlakozása tette tönkre. Marcos lecsapott Johanna kezére, Giro pedig Adához igazította a ritmusát. Percekig csak lötyögtek, utána a srác pedig inni hívta a leányzót. Mikor Ada ismét a tekintetét az emeleten lévő korláthoz illesztette, a messzi flörtjét már nem találta ott.
A bárpultnál „Kamikazet” rendeltek és felültek egymással szemben a bárszékekre. Adelina egyből kiszúrta a bátyját egy picivel arrébb, aki a három másik „egyeddel” jóízűen beszélgetett, a legnagyobb örömére.
- Örülök, hogy végre itt vagy! – mondta Giro miközben megkapták a koktélt. – El sem hiszem, hogy két év netes barátság után élőben ülsz itt mellettem. – vigyorgott félszegen.
- Én is örülök, hogy itt lehetek! – mosolygott a srácra melegen. – Tudod, féltem, hogy személyesen majd nem fogunk tudni beszélgetni, de ilyen probléma szerencsére nem volt!
- Mázli! A srácokhoz mit szólsz? – kérdezte hirtelen Andrés.
- Jó fejek, nagyon szimpatikusak! A bátyámat is egyből meggyőzték, pedig ő aztán…- grimaszolt játékosan a lány.
- Jo és Márk is nagyon kedvesek. – ejtette ki furcsán a „magyar nevet”. –Hogy érzed magad mostanság? Ádámon túlléptél már? – váltott hirtelen témát.
- Én úgy érzem, hogy igen! Ő már a múlt! Most szabad és szingli vagyok! – játszott az itala szívószálával Adelina.
- Szerinted készen állnál már egy újabb komoly kapcsolatra? Mármint csak érdeklődöm, nem célozgatok. – hadarta gyorsan hozzá, amint rájött a mondata kétértelműségére.
- Ezen még nem gondolkoztam! Most csak élvezem a fiatalságomat. - jelentette ki határozottan a lány. – Azonban ezalatt az egy hónap alatt, „nem gondolkodnék komoly kapcsolatokban”, hiszen haza fogok menni Magyarországra. – tette hozzá, Ő a célzással együtt. Remélte, hogy megérti Giro, hiszen nem szeretné vele kerek-perec közölni, hogy nem tartja vonzónak, mint férfi. Nem akarja megbántani a barátját.
- Bocsánat, hogy bele pofátlankodom a beszélgetésbe, de hátha itt el tudom érni a pultos. –szakította félbe a társalgást, egy rövid, barna hajú, barna szemű srác.
- Mit mondott? – kíváncsiskodott egyből Adelina angolul, ugyanis a váratlan vendég spanyolul hadart.
- Csak azt akarta…- kezdett bele a fordításba Giro.
- Tudtam, hogy te nem lehetsz spanyol! Ilyen gyönyörű északi vonásokat ritkán látni errefelé! – vágott az idegen közbe. – Honnan jöttél? – függesztette rá a tekintetét Adára.
- Magyarországról. – mosolyodott el a leányzó, ugyanis felismerte azt a bizonyos „alakot”, akivel „flörtölt” a tánctéren.
- Értem, szép hely! Hogy hívnak? – kérdezte rögtön hatalmas hévvel.
- Adelina Rákóczi.
- Hűű, kissé bonyolultnak hangzik a családneved, de az Adelina illik hozzád. – bókolt serényen és magabiztosan. A különleges árnyalatú szemei csak úgy csillogtak. Jobban megfigyelve nem az a tipikus barna szempár volt, nem is az a karamell árnyalatú, hanem egy kis „mogyoró mézzel édesítve.” Így lehetett a legjobban leírni…
- S a tied? – ívelte fel a szemöldökét a lány.
- Ne haragudj, de itt a pultos! Nem rendelni jöttél?! – krákogott közbe Giro spanyolul.
- Ó, köszi haver, hogy szóltál! Igen tényleg a pultoshoz jöttem! – válaszolt neki angolul az ismeretlen, hogy Ada is értse.
- Te nem? – kezdte furán méregetni Giro az idegent. Te… - döbbent meg egy percre hirtelen.
A nyár nagy része rohamosan eltelt Adelina számára, hiszen belevetette magát az életbe. Amennyit csak tudott dolgozott és mellette szórakozott. Joval meghódították a fővárost és a Balaton Soundot. Még Zamárdiból, hajnalban hazafelé eszelték ki, hogy az augusztust bizony Barcelonában fogják eltölteni. Egy fergeteges nyaralást akartak maguknak összeszervezni. Minden pénzüket ebbe az utazásba invesztálták. Kibéreltek egy apartmant közel BCN „Váci utcájához”, a Ramblához egy teljes hónapra.
Azonban mind Jo, és mind Ada szülei nem nézték jó szemmel a dolgot…
Látták, hogy a két barátnő nagyon elvetette a sulykot az elmúlt hetekben és féltették őket, hogy valami rosszba keverednek. Ám megakadályozni az utat nem tudták, inkább csak észérvekkel próbáltak rájuk hatni. Végül inkább rávették Márkot, hogy csatlakozzon a csajokhoz. Így egy fiúval a „fedélzeten” már biztonságosabbnak látnák az örült nyaralást. Adelinának és Jonak nem volt ellenvetése, hiszen Márkkal jól kijöttek és ők is jó ötletnek tartották, hogy egy fiú is velük megy.
Giroval, mióta megtudta a dolgot, madarat lehetett fogatni. Bármikor amikor beszéltek Adával, egyből a terveket hozta szóba, hogy mi mindent fog majd nekik megmutatni. Hozza majd a barátait is, így igazi, autentikus katalán társaságban fedezhetik fel a várost és az éjszakai életet.
Augusztus 6.-án hajnalban már a reptéren toporzékoltan izgatottan. A két lány náluk kétszer nagyobb bőrönddel, míg Márk csak egy sporttáskával. A járat menetrend szerint felszállt és meg is érkezett a barcelonai El prat repülőtérre bő két óra múltán. Reggel tíz óra révén, a nap már bontogatta a perzselő sugarait. A trió az egyen Ray-Ban napszemüvegét felvéve, elindult a „reptéri” vonat felé. Ott vettek maguknak BCN Transport-Cardot és felmarkoltak egy tucatnyi térképet, gondolva a jövőre. Húsz perc elteltével már a belváros szívében találták magukat az ideiglenes albérletük felé tartva. Egy hamisítatlan mediterrán társasház előtt álltak meg, ahol egy őszes úriember várakozott. Fernando Hernández volt az, a lakás tulajdonosa és bérbeadója. A formaiságokat gyorsan elintézték, kifizették a bérleti díj fennmaradó részét és a kötelező kauciót is. A „háziúr” meglepő módon perfektül beszélte az angolt, némi brit akcentussal - amit a feleségétől tanult-, mint mesélte. Ezek után jó szórakozást kívánt a fiataloknak és meghagyta a telefonszámát bármi probléma esetére.
Az apartman elég apró volt, egy nagyobb szobából és egy kisebből állt, ahonnan a külön fürdőszoba nyílt. Pici, de annál hangulatosabb volt a téglával borított belsőfelületeivel és az igazi fa mennyezetével. Minden volt benne, ami csak kellet erre az egy hónapra.
Márk beköltözött a nappalival, konyhával, ebédlővel egybekötött „nagyobb” helyiségbe. A két barátnő pedig megkapta a különszobát. Pikk-pakk kicsomagoltak és berendezkedtek, majd elmentek a közeli áruházba feltölteni a hűtőt és beszerezni a legszükségesebb háztartási kellékeket. A Giroval való első találkozást kora estére tervezték, az egyik kocsmába a Ramblán. Utána valószínűleg egy hatalmasat buliznak közösen. Miután otthonossá tették az ideiglenes kuckójukat elindultak szétnézni a városban.
A Ramblán északi irányban kószáltak, majd beültek ebédelni a város főterén, a Placa de Catalunyán. Visszafelé szétnéztek a mindig nyüzsgő piacon, hogy néhány aprósággal térhessenek haza. Míg a két barátnő megkezdte a felkészülést az estére, addig Márk leült beszélni a Magyarországon maradó barátnőjével, Zsófival. Egy óra múltán Adelina és Johanna készen állt, hogy nyakába vegye az éjszakai várost. Márk csak gyorsan fogat mosott és inget cserélt, miután látta, hogy lányok már az indulásra várnak. Ezek után vették az irányt a kijelölt bisztró felé. Giro még térképet is küldött Adának, így nem volt gond az „odatalálással”.
Egy ötfős, csak fiúkból álló társaság lépett be a hangulatos bisztróba, melynek a szabadban lévő asztalai rálógtak a sétálóutcára. Két ilyen asztal összetoltak, ugyanis ha mindenki megérkezik, akkor nyolcan lesznek összesen. Miután elrendezték az asztalokat és helyet foglaltak, megrendelték az első kör koktéljukat, egy Cuba Libre „személyében”.
- Izgulsz már, töki? – bokszolt bele az egyik barna hajú fiú a haverja vállába.
- Miért izgulnék?- vonta fel a szemöldökét Giro, aki az ütést kapta. – Kérlek, ne hívj már így! – túrt bele a szőke hajába.
- Jó leszel így! Meddig állítgattad otthon a hajad, hogy imponálj az onlánynak? – röhögött a saját hülye viccén egy hosszabb, hullámos hajú srác, Javier.
- Ez jó volt! – vigyorgott a haverja poénján Marcos is. – Na töki, áruld el nekünk!
- Ne szekáljátok már! – vette védelmébe a barátját Sanco, egy fekete hajú és kék szemű srác. – Szerelmes, nem tudja, mit mond, és mit csinál…
- Nem vagyok az! – szúrta közbe azonnal Giro.
- Andrés, ezt te sem hiszed el. – szólalt meg az eddig csak hallgató ember. – Amióta két évvel ezelőtt beszélni kezdtetek, azóta csak róla álmodozol, mióta megtudtad, hogy eljön egy hónapra, csak még rosszabb vagy… - mondta grimaszolva, Rodrigo. Csak ő szólította a rendes nevén Girot.
- Adelina!- állt fel hirtelen a szőke hajú srác, megpillantva a lányt egy lélegzetelállító szerelésben. – Hola!- kapálózott hevesen, hogy vegyék már észre.
- Menj inkább oda! – dalolta katalánul Marcos.
- Hűű! Tényleg csodaszép ez a lány! – mérte végig Sanco Adát a kék szemeivel, a többiek egyetértően bólogattak.
- A barátnője se rossz! – tette hozzá Rodrigo villogtatva a zöld tekintetét.
- Hola! – köszönt a társaságra hangosan Adelina, amint Giro az asztalhoz vezette őket. – Adelina vagyok! – üdvözölte a srácokat angolul. Ők egyszerre viszonozták a köszöntést.
- Johanna vagyok, de a Jo-t jobban szeretem. – mutatkozott be Ada csinos barátnője is rögvest.
- Márk vagyok, Ada bátyja! – intett a társaságnak lazán, a magyar srác is.
- Üljetek le! – váltott angolra az anyanyelvéről egy perc alatt Marcos. – Marcos vagyok, Giro egyik legjobb barátja. – mutatta be magát.
- Ők itt Sanco, Rodrigo és Javier. – vette át a szót Giro. Azok biccentettek egyet a nevük említésénél.
- Mit innátok? – kérdezte hátradőlve Javier, a hullámos haját hátra tűrve.
- Igyunk valami töményet , hogy megünnepeljük az ittlétünket. – javasolta Jo egyből.
- Egyetértek! Tequila? – villantotta az asztaltársaságra az elbűvölő mosolyát Ada.
Zene: Tomorrowland 2012
Egy óra múlva a csapat két egész üveg tequilát magában tudott, így a hangulat már adott volt egy fergeteges bulihoz. Ugyan az angoltudás „színvonala” a megivott alkohol mennyiségével csökkent, de kézzel-lábbal megértették a másikat. Az alapozást követően elindultak Barcelona egyik legnépszerűbb klubjába. Egy hatalmas méretű hely volt, méghozzá csak 10 perc sétára a belvárostól. A különböző termekben, más-más stílusú zene dübörgött, a masszív tömeg meg csak kitartóan hömpölygött. A srácok kiegyeztek a mai „divatos” zenék termében, majd kezdetét vehette buli. A dj egyre jobb és jobb zenéket adott az talpak alá. Egyszerre lendültek magasba a karok és csápoltak, majd ha kellett együtt ugráltak fel-le a ritmussal. Csak úgy tekeregtek a csípők, mozogtak a popsik és lobogtak a hajkoronák. A hangulat önfeledt és vibráló volt.
- Ada!- fogta meg a vállát Jo. - Egy igazán helyes srác téged néz, már egy jó ideje! – üvöltötte a barátnője fülébe.
- Hol? – kérdezte ő is hangosabban a kelleténél.
- Fordulj! – kapta el Adelina csípőjét és megforgatta a helyes irányba.
- Nem látom! – rázta közbe a fejét. – Ott fent az emeleten, a korlátnál. – mutogatott Johanna hevesen.
- Látom már! – fogta le a barátnője kezét, hogy ne tűnjenek idiótának. Azután elkapta a vizslató barna tekintetet. Jó hosszan csak szemeztek, Adelina végig „messzi flörtölt” vele, majd a játékot Marcos és Giro csatlakozása tette tönkre. Marcos lecsapott Johanna kezére, Giro pedig Adához igazította a ritmusát. Percekig csak lötyögtek, utána a srác pedig inni hívta a leányzót. Mikor Ada ismét a tekintetét az emeleten lévő korláthoz illesztette, a messzi flörtjét már nem találta ott.
A bárpultnál „Kamikazet” rendeltek és felültek egymással szemben a bárszékekre. Adelina egyből kiszúrta a bátyját egy picivel arrébb, aki a három másik „egyeddel” jóízűen beszélgetett, a legnagyobb örömére.
- Örülök, hogy végre itt vagy! – mondta Giro miközben megkapták a koktélt. – El sem hiszem, hogy két év netes barátság után élőben ülsz itt mellettem. – vigyorgott félszegen.
- Én is örülök, hogy itt lehetek! – mosolygott a srácra melegen. – Tudod, féltem, hogy személyesen majd nem fogunk tudni beszélgetni, de ilyen probléma szerencsére nem volt!
- Mázli! A srácokhoz mit szólsz? – kérdezte hirtelen Andrés.
- Jó fejek, nagyon szimpatikusak! A bátyámat is egyből meggyőzték, pedig ő aztán…- grimaszolt játékosan a lány.
- Jo és Márk is nagyon kedvesek. – ejtette ki furcsán a „magyar nevet”. –Hogy érzed magad mostanság? Ádámon túlléptél már? – váltott hirtelen témát.
- Én úgy érzem, hogy igen! Ő már a múlt! Most szabad és szingli vagyok! – játszott az itala szívószálával Adelina.
- Szerinted készen állnál már egy újabb komoly kapcsolatra? Mármint csak érdeklődöm, nem célozgatok. – hadarta gyorsan hozzá, amint rájött a mondata kétértelműségére.
- Ezen még nem gondolkoztam! Most csak élvezem a fiatalságomat. - jelentette ki határozottan a lány. – Azonban ezalatt az egy hónap alatt, „nem gondolkodnék komoly kapcsolatokban”, hiszen haza fogok menni Magyarországra. – tette hozzá, Ő a célzással együtt. Remélte, hogy megérti Giro, hiszen nem szeretné vele kerek-perec közölni, hogy nem tartja vonzónak, mint férfi. Nem akarja megbántani a barátját.
- Bocsánat, hogy bele pofátlankodom a beszélgetésbe, de hátha itt el tudom érni a pultos. –szakította félbe a társalgást, egy rövid, barna hajú, barna szemű srác.
- Mit mondott? – kíváncsiskodott egyből Adelina angolul, ugyanis a váratlan vendég spanyolul hadart.
- Csak azt akarta…- kezdett bele a fordításba Giro.
- Tudtam, hogy te nem lehetsz spanyol! Ilyen gyönyörű északi vonásokat ritkán látni errefelé! – vágott az idegen közbe. – Honnan jöttél? – függesztette rá a tekintetét Adára.
- Magyarországról. – mosolyodott el a leányzó, ugyanis felismerte azt a bizonyos „alakot”, akivel „flörtölt” a tánctéren.
- Értem, szép hely! Hogy hívnak? – kérdezte rögtön hatalmas hévvel.- Adelina Rákóczi.
- S a tied? – ívelte fel a szemöldökét a lány.
- Ne haragudj, de itt a pultos! Nem rendelni jöttél?! – krákogott közbe Giro spanyolul.
- Ó, köszi haver, hogy szóltál! Igen tényleg a pultoshoz jöttem! – válaszolt neki angolul az ismeretlen, hogy Ada is értse.
- Te nem? – kezdte furán méregetni Giro az idegent. Te… - döbbent meg egy percre hirtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése