A belvárosban még hajnalban is nagy volt a nyüzsgés, de kifelé, a tengerpart felé már egy lélek sem kószált. Ideális hely volt ez, ha az ember egymagában szeretett volna lenni. Ezért is jött ide Giro. A partra érve gyorsan leült a homokba, levette a cipőjét és hanyatt dőlt. Élvezte a hátán a puha fövény simogatását, a tüdeje pedig mélyen szívta magába a sós víz illatát.
Az ideút alatt, az események csak úgy száguldoztak a fejében. Tisztára ki volt borulva! Nem értette, hogy miért történik ez vele mindig! Ha nem az elején, akkor a kapcsolat közepén szúrnak ki vele a lányok. Folyton ez a koreográfia! Neki sosem jön össze semmi! Annyira várta már, hogy Adelina megérkezzen, szinte biztosra vette, hogy csak miatta utazott ide a magyar lány. Elképzelése sem volt, hogy miért kell ilyen bonyolultnak és nehéznek lenni a szerelemnek?! Ez már a sokadik pofon! Egyre nagyobbakat kap, talán tanulnia kéne belőlük…
Másrészről iszonyúan dühös volt Tellora, hogy éppen akkor csapta le Adát a kezéről, mikor megpróbálta volna „elcsábítani”. Becsapta őt! Egy kis hülye trükkel leszerelte! És az a mosoly, mivel az arcán megígérte, hogy „megvárja”… - fújtatott zaklatottan Giro.
Adelinában pedig hatalmasat csalódott, mert elment azzal a felfuvalkodott hólyaggal! Eddig az egyik kedvenc, feltörekvő csatára volt a „hólyag”, de mostantól már nem tartotta annak!
Miért kellet elmenni Marcosért?- marcangolta magát aztán. - Miért akart, azzal az egoista barommal egy fényképet? Akkor most talán Adával lehetne! Látta a lány szemébe, hogy nyitott lenne rá! De ő nem lesz rajta Ada listáján! Ki tudja, mit csinálnak éppen most, azzal taggal…Még szerencse, hogy nem ajánlotta fel, hogy lakjanak nála! Az lenne csak a színdarab…
-Elegem van! – mondta ki hangosan, majd az öklével a homokba csapott. – Ha lányoknak ez kell, akkor én is ilyenné válok! – határozta el. – Kigyúrom magam és végtelenül nagyképű leszek! Majd aztán reszkessetek csak! – húzta össze elszántan a tekintetét. – Bármibe is kerül, én megváltozom. Végérvényesen! Ezentúl én fogok szórakozni másokkal! – öntötte el a kicsinyes, semmire sem jó bosszú érzése.
Márk, Jo és Ada fáradtan lépett be az albérletük ajtaján. Egy gyors zuhany után, azonnal nyugovóra tértek. Ám Adelina nem tudott egy könnyen álomba szenderülni. Az agya zakatolt. Élvezte a Crissel való táncot, ám ha már az első pillanatokban titkolódzik, akkor később sem fog változni. És ő utálta a hazug embereket. Egy „ilyennel” még egy laza kalandba sem szeretne bonyolódni. Girot pedig addig-addig igyekezett nem megbántani, míg pont sikerült neki. - Ez annyira rám vall!! S természetesen még előttem van egy kellemetlen beszélgetés is. – temette az arcát a párnába mormogva.
*
Reggel Ada, a telefonja csörgésére ébredt. Kómásan, félig nyitott szemekkel fogadta a hívást.
- Igen? – szólt bele rekedten, elnyomva egy ásítást.
- Hola, Ada! – hangzott az energikus válasz a vonal másik végéről. – Mit szólnál ma egy vacsorához?
- Mi? –ráncolta a homlokát. Még nem fogta fel a hallott szavakat.
- Velem, egy vacsora! Kihagyhatatlan alkalom! – vigyorgott a focista a telefonba rendületlenül, noha a leányzó úgysem láthatta.
- Azok után – kapcsolt a végre Ada, felismerve a hívója hangját-, hogy csúnyán átvágtad és lekoptattad a barátomat, majd elfelejtetted megosztani velem, hogy egy profi csatár vagy a világ legjobb klubjában, még szerinted elmegyek veled bárhova is? – kérdte ki kissé nyersen magának. Nem szerette, ha „reggel” felébresztik, és hogy pont egy hazug személy tette azt, az már túltett mindenen!
- Nézd, el akartam mondani, mert nem titkolom, hogy focista vagyok! Ám, nem szeretem, ha a lányok csak a „munkám” miatt állnak velem szóba! – mondta egyből, kertelés nélkül. – Te sem nagyon érdeklődtél a foglalkozásom felől, így inkább jobbnak láttam, ha nem osztom meg. Üdítő volt végre egy olyan lánnyal beszélni, aki nem csak a híres focistát látja bennem, és nem akar „egyből” WAG lenni. – vallotta meg a labdarúgó egyenesen.
- És Giro? – kérdezte már enyhébben Adelina, de még mindig nem tudta hova tenni a srácot.
- Nem tagadom, tényleg azért mentem oda hozzátok, hogy szóba elegyedhessek veled. Igen, egy ócska trükkel koptattam aztán le. – gyónta meg a bűneit azonnal a karcos hangján.
- Legalább felmered vállalni! Végre némi őszinte szó! – enyhült meg még jobban a leányzó.
- Akkor talán még esélyes vagyok, hogy igent mondj nekem? – érdeklődött játékosan a labdarúgó.
- Nem gondolod, hogy Girotól esetleg elnézést kellene kérned? Mégis csak egy nagy Barca drukkerrel szúrtál ki!
- Komolyan? – kérdezte olyan hangsúllyal a csatár, hogy ne lehessen eldönteni, hogy csak gúnyolódik, vagy tényleg érdekli-e.
- Valami ötlet? Ha kitalálsz valamit, akkor áll a vacsora!- búgta játékosan a telefonba a leányzó.
- Van jegye a következő szezon első mérkőzésére? – kérdezte rögvest Cristian.
- Gondolom igen, tutira. – vonta meg a vállait Adelina.
- Mert akkor, az első meccsünkön be tudom vinni az öltözőbe. Természetesen csak a mérkőzés végén és csak pár perce, meg pár fényképre. – magyarázott hevesen gesztikulálva, a szobájában ülve a sportoló.
- Kreatív vagy te, ha muszáj! – csipkelődött a lány hasra fordulva még mindig az ágyában lustálkodva.
- De ha ezt teljesítem, akkor neked, még plusz három alkalommal el kell jönnöd velem randizni! S oda, ahova én kitalálom. – szabta ki a feltételt dallamosan Cris.
- Hűha, te valami rosszban sántikálsz! De Giroért megteszem. – kuncogott Adelina.
- Csak miatta? A randik velem nem is nyomtak semmit a latba? – heccelte a csatár viccelődve.
- Oké, oké 60-40 volt az arány. De azt nem mondom meg, hogy melyik-melyik…- nevetett a telefonba a leányzó.
- Na jó, ezt most elnézem neked! – villantott egy mosolyt a szoba magányában a focista. - Akkor ma találkozzunk kilenckor a Placa de Catalunyán. Pontosan a tér közepén, de gondolom meg fogjuk egymást találni. Ismered, ugye?
- Persze, jártam már ott! Oké, kilenckor. – bólintott egy aprót, az egyik szőke tincsével játszadozva.
- Ki hívott „hajnali” délben? – mozdult meg az Ada melletti ágyon Jo mikor amaz befejezte a telefonálást.
- Cristian Tello személyesen! – közölte a lány nemes egyszerűséggel.
- Mi? – ült fel hirtelen Johanna kikerekedett szemekkel és kócosan. – Mit akart?
- Vacsorázni velem. – tárta szét a karjait, egy hatalmas vigyorral az arcán Adelina.
- Erre te? – szaladt magasba Jo homloka.
- Rákérdeztem a tegnapi dolgokra, majd igent mondtam. – vonta meg a vállát lazán a szőke.
- Ugye most csak szórakozol velem, mint ahogy szoktál. –„gyanúsította” meg gesztikulálva a barátnőjét a barna hajú lány, egy csibészes mosollyal a szája szegletében.
- Nem! Tényleg randizom vele! Őszintén elmondott és bevallott mindent! Így gondoltam, miért ne?! – rándult ismét meg a válla Adelinának.
- Mert simliskedett? Mert Gironak ez rosszul fog esni? – váltott kissé komolyabb hangsúlyra Johanna.
- Ma beszélek a fejével! – legyintett Ada. - Különben is, nyaralunk! Haza fogunk utazni Budapestre, így miért ne lehetnék egy kicsit örült? S miért ne mehetnék el randizni egy helyes sportolóval?
- Ada, Ada…ha esetleg a csapattársaival is találkozol, engem is megemlíthetnél…- kacsintott cinkosan a barátnőjére Jo.
Egy gyors „reggeli-ebédet” követően, Adelina elhatározta, hogy felkeresi Girot. Megpróbálta felhívni többször is a fiút, ám ő minden egyes alkalommal kinyomta a leányzót. Ezek után Marcost hívta fel, hogy megérdeklődje, merre van a haverja. Miután Marcos segítőkészen elárulta, hogy ‘Töki’ otthon van a közös albérletükbe, elindult a kapott címre. Hamar odaért, mert szóról-szóra követte Marcos utasításait, az útvonal és a tömegközlekedés szempontjából. Egy hatalmas sóhajtást követően csengetett be a megfelelő névhez, egy háromemeletes ház előtt állva. Rodrigo szólt bele a kaputelefonba, majd egy gombnyomással felengedte a lányt. Ada mikor kiszállt a liftből, egyből Marcossal és Rodrigoval találta magát szemben.
- Hola srácok! – köszönt rájuk.– Nem is tudtam, hogy te is itt laksz!- nézett Rodrigora a lány.
- Jaja, itt lakom ezzel a két eszementtel!- veregette meg Marcos vállát. Majd a két fiú üdvözölte a leányzót.
- Hova igyekeztek? Vagy elém jöttetek, mint udvarias lovagok? – kérdezte vigyorogva Ada.
- Drágám, mi jobbnak látjuk, ha inkább elhúzunk! – közölte Marcos Adelinával. – Most jött ki először ezen a napon a szobájából Töki, de valami elviselhetetlen volt!
- Jobb, ha ezt kettesben beszélitek meg! – szúrta közbe Rodrigo. – Jobbra az első ajtó! – közölte, majd Marcossal együtt sietősen szálltak be a liftbe.
- Ez nem lesz egy könnyű menet! – mormolta maga elé döbbenten Adelina. – Ha már a két legjobb haverja is elmenekült előle… Ezek után nyugalmat erőltetve magára, elsétált az előbb említett ajtóig, majd határozottan becsöngetett rajta.
- Rájöttetek, hogy az edzéshez edző cucc is kéne? – tépte fel az ajtót Girot, mit sem sejtve, hogy a lánnyal fogja magát szembe találni. – Te mégis mit keresel itt? – kérdezte az első sokk után, undokul.
- Szerintem beszélnünk kéne! Bemehetnék esetleg? –pislogott nagyokat Ada a barátjára.
- Nem tartom jó ötletnek! Tegnap már megmutattad, hogy milyen is az igazi Adelina…
- Kérlek! – tett egy lépést a srác felé.
- Gyere!- forgatta meg a szemeit, majd arrébb állt az útból, hogy a lány be tudjon lépni a lakásba. – Már értem, hogy miért távozott, ilyen hirtelen Marcos és Rodrigo. Furcsálltam is, hogy az edzőterembe nem vittek magukkal semmit…
- Otthonos, csak látszik, hogy fiúk lakják. – nézett körbe Ada a lakásban, ahol hatalmas kupleráj uralkodott.
- Szóval mit akarsz? –vágta durván Andrés a szőke hajú lány fejéhez.
- Nem lennél esetleg udvariasabb vendéglátó? – érdeklődött pimaszul Ada, nagyon nem tetszett neki a srác újdonsült stílusa.
- Menjünk be a konyhába! Kérsz valamit? – vett egy kicsit visszább Giro.
- Egy pohár vizet elfogadnék.
- Oké. –majd elővett egy poharat a szekrényből és kitöltötte a hideg ásványvizet. – Tessék. - tolta oda a lánynak. – Szóval, miről akarsz beszélni? – kérdezte gunyorosan, leülve a leányzóval szembe.
- A tegnapról. – közölte egyszerűen Adelina.
- Nem érdekelnek a részletek… - kezdte el hevesen rázni a fejét a srác.
- Nézd! Nem tudtam, hogy ő Cris a Barcából! Tudod jól, hogy én kinek drukkolok…- vigyorodott el Adelina hátha így sikerül kicsit oldani a hangulatot.
- És? Mégis eltűntél vele, engem meg sem várva! Pedig éppen egy beszélgetés közepén voltuk. –könyökölt az asztalra durván Giro,arcán egy dühös fintorral.
- Na mármost, te voltál az, aki egy szó nélkül otthagyott Crissel. Még csak annyit sem mondtál, hogy mész! –emelte fel kissé a hangját Adelina.
- Azt hittem felismered és rájössz. – villant meg a barna tekintete.
- Csak egy srác volt, akivel flörtöltünk a tánctéren. Később pedig meghívott egy italra, csak éppenséggel fent a VIP-ben. – gesztikulált mérgesen már a lány is.
- Csodás történet. –grimaszolt Andrés.
- Giro! Nézd, nem tudom, hogy kezdjek bele, de köztünk nem lesz semmi! – fogta meg hirtelen a fiú kezét a nyomatékosítás végett.
- Ezek után természetes, hogy nem! Nem szándékozom a népes listádon egy lenni a sok közül. – húzta el rögvest a kezeit a srác, Adáéból.
- Milyen finoman tudsz másokat lecafkázni! – nyomott el egy gúnyos mosolyt Adelina.
- Mindig is ilyen úriember voltam. – dőlt hátra karba tett kezekkel. Nagyon unszimpatikus volt ez az „új” Giro a lánynak.
- Szóval, imádlak és szeretlek - ha nem viselkedsz így, mint most-, de köztük nem lesznek a barátságnál mélyebb szálak! Csak azért jöttem ide, a katalán fővárosba, hogy végre élőben is találkozhassunk és megerősíthessük a barátságunkat! Én úgy gondolom, sosem adtam olyan jeleket, hogy mi ketten esetleg összejöhetnénk! – hadarta meggyőzően a vele szemben ülő fiú tekintetébe mélyedve.
- Oké, felfogtam. Ne ragozzuk tovább. A focistát választottad. – gesztikulált „nem törődöm módon”, mint aki már rég túlsiklott az ügy felett. Ám, ez csak álarc volt, és ezt a lány is érezte.
- Értsd már meg! Én a barátomnak szeretnélek tudni, hiszen ezt a csodás két évet, nem szeretném csak úgy lehúzni a vécén! Nem választottam kettőtök közül! Különben is! Elintéztem neked, hogy a szezon első meccsén, bejuthass a fiúkhoz az öltözőbe! – vágta Giro fejéhez Adelina, már a türelme végső határait feszegetve.
- Mi? – emelkedett égbe a srác szemöldöke, a pupillái pedig a normálisnak a kétszeresére tágultak.
- Igen! Ma, amikor felhívott, számon kértem rajta a tegnapi viselkedését. Majd javasoltam neki, hogy engesztelje ki a Barca egyik legnagyobb drukkerét! – pattant fel a leányzó a helyéről izgatottan, amint meglátta a kis reménysugarat a békülésre nézve.
- Ez komoly? – vetkőzte le végre azt az undok stílust Andrés. Most végre ismét az a gyermeki Giro állt Ada előtt. - De miért hívott fel ma téged? – szűkült össze rögvest a tekintete, amint értelmet nyertek a fejében Adelina szavai.
- Hogy elhívjon vacsorázni, de én csak úgy egyeztem bele, ha téged kiengesztel valamivel. – magyarázta őszintén Andrésnak Ada.
- Csak azért mész el vele, hogy nekem megszerezd azt a lehetőséget? – hitetlenkedett a fiú.
- Azért is. – mondta a lány, de Giro már a nyakába ugrott egy hatalmas nevetéssel együtt, amitől nem halotta az „is” szócskát.
- Tudtam, hogy van még nála esélyem!- öklözött a levegőbe Andrés, mikor becsukta Ada mögött az ajtót. – Csak azt a hülye majmot kell leköröznöm! – nézett elszántan a tükörbe, majd elindult vissza a szobájába súlyzózni. – Az új Giro simán felveszi Telloval a versenyt! – mantrázta magában, a gyúrás közepette.
Adelina a lakásból távozva nagyon remélte, hogy sikerült tisztáznia a dolgot Andréssal. Most pedig végre koncentrálhat a randijára a focistával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése