- Hiszen te a Barca focistája vagy! Cristian…- képedt el hirtelen Giro.
- Pszt! Igen, ott játszom! – csitítgatta a srácot, a focista.
- A legnagyobb álmom, hogy találkozhassak a Barca játékosaival! Vagytok még többen is itt? – kérdezte csillogó szemekkel Andrés. Mindig is arra vágyott, hogy a példaképeivel találkozhasson és válthasson velük pár szót. Annyit jelent neki a csapat és a srácok, hiszen egy igazi katalán drukker.
- Igen a VIP-ben bulizunk, fent. – biccentett az emelet felé a labdarugó.
- Egy képet esetleg csinálhatnék veletek? – érdeklődött kisfiúsan. - Csak szeretném, ha a haverom, Marcosnak is rajta lenne! Ő is hatalmas rajongója a csapatnak. – ecsetelte kipirult arccal és hatalmas tekintettel.
- Megvárlak itt! – bólogatott. - Menj nyugodtan és szólj neki, utána pedig elintézzük azt a képet! – mosolygott a játékos csibészesen, majd Andrés fénysebességgel elviharzott a barátjáért.
- Hova ment? – érdeklődött Adelina, a barátja váratlan távozás felől. A két fiú percekig spanyolul értekezett, így sajnos egy kukkot nem értett meg belőle. – Biztos, valami nagy dolog készül, ugyanis Giro arca erről árulkodott. - cikázott át a fejében.
- A barátját keresi, valami Marcost. – közölte lazán a csodaszép lánynak, felé fordulva és ismét angolra váltva.
- Miért ment el így, szó nélkül? – kérdezősködött tovább a leányzó.
- Nem tudom. – vonta meg a vállát Cris. –Addig is, egy italhoz mit szólnál? Ez már úgyis elfogyott! – villantott egy csábító mosolyt az üres koktélpohárra mutatva. A mosolya szabályos és fehér volt, igazi szívtipró típusú. Bármely lány a fél karját adná érte, ha így invitálnák meg egy italra. S ez most csak Adelinának szólt!
- Egy Margarita jól esne! – ment bele hamar, ellenkezés nélkül. A beleegyezést megszerezve, a labdarúgó, a pult felé fordult és a szemeivel a csapost kereste. Ám mindez csak színház volt csupán, ugyanis a csatár arra játszott, hogy az újdonsült ismerősét felcsalja az emeletre, a VIP-be. Ott szerette volna folytatni a beszélgetést édes kettesben. Eszébe sem jutott megvárni az előbb lerázott tagot.
- Szerintem az itteni pultos megint eltűnt egy jó időre! Fent a VIP-ben előbb megkapnák! – könyökölt a pultra a játékos, a lányt fixírozva, megmutatva a szálkás karját és a tetoválásait.
- Mielőtt bárhova mennék, szólok a bátyámnak, hogy egy picit „eltűnök”! – közölte a sráccal határozottan, ugyanis jobb óvatosnak lenni.
- Rendben, de siess vissza! – bólintott a labdarúgó, a lány szemeit igézve.
- Még a nevedet sem tudom, de máris dirigálsz? –csipkelődött Ada.
- Ha visszajössz, ígérem, elárulom. –mondta somolyogva a játékos. Azután Adelina pár székkel arrébb sétált, majd néhány szót váltott bátyjával. Márk gyorsan „leellenőrizte”a tagot a szemeivel, majd élénken folytatta tovább a beszélgetést Rodrigoval és Sanchoval. Ada hamar visszatért a csatárhoz. Mindeközben Cris hevesen ingatta a fejét körbe-körbe, hogy a lány „valakije” nem tért-e még vissza.
- Kedves idegen, a bátyám az üzeni, hogy megjegyezte az arcod! – villantott egy kihívó mosolyt a lány.
- Ne aggódj, csak iszogatunk és beszélgetünk! – kacsintott rá, majd felpattant a bárszékről. Aztán Adelinába karolva, a lehető leggyorsabban elindultak az emeleti rész felé. A fenti különterem kisebb volt és nem annyira tömött, mint a klub nagyobb egysége. Itt végül is csak nyugisabban lehetett iszogatni és beszélgetni, nem kellet túlkiabálni a másikat a zene miatt.
A helyiségben csak egy nagyobb társaság iszogatott az egyik sarokrészen. Egy csapat fickó egymással beszélgetett elmélyülten. A bárpultnál szinte senki nem tanyázott, a pultosok unatkoztak is rendesen. Bezzeg lent el kellet volna néhány segítő kéz. A srác gyorsan megrendelte a két koktélt, majd kinézett maguknak egy asztalt a terem üres részébe, átellenben a nagyobb társasággal.
- Mindjárt hozzák az italokat. – foglalt helyet a lánnyal szemben.
- Csodás! – vigyorgott aprót Adelina. -A nevedet végre elárulod vagy szólítsalak Mr. X-nek? – érdeklődött viccesen, közben a kezeivel az asztalra támaszkodott.
- Nagyon machósan hangozna a Mr. X.! – somolygott nagyképűen a csatár. - Maradjunk inkább a Crisnél!
- Hola Cris! Örülök, hogy megismerhetlek!- vizsgálta meg tüzetesebben a szögletes vonásokat a leányzó, amit csak, azok a hatalmas szemek lágyítottak meg.
- Én szintúgy, szépséges Adelina! – bókolt ellenállhatatlanul a sportoló.
- Még a végén elpirulok…- nevetett fel dallamosan Ada, miközben a tekintetük találkozott. Percekig csak a szemeikkel kommunikáltak.
- Mi szél hozott téged ide, Barcelonába? - érdeklődött hirtelen a labdarúgó, megszakítva a flörtölős szemkontaktust.
- Nyaralok a barátnőmmel és a testvéremmel. – simított hátra egy aranyszínű tincset Adelina, a füle mögé.
- Akkor a legjobb helyre jöttetek! Itt aztán tudtok bulizni, strandolni és kulturálódni. – gesztikulált hevesen, miközben a hangja kellemesen rezgett. A srácban is feltámadt a büszke katalán, aki örömmel dicséri a szeretett városát.
- Mintha csak az előbb lelépő barátomat, Girot hallanám! – forgatta a szemeit vigyorogva Ada.
- Barátod? Nem csak most ismerted meg? – ráncolta a homlokát hirtelen. Ugyanis addig azt hitte, hogy mint daliás lovag, megmentette a szépséges lányt a „csúf” kérőjétől.
- Nem. –ingatta a fejét szórakozottan Adelina. – Már két éve összeismerkedtünk a neten, de csak most találkoztunk személyesen. – magyarázott csillogó szemekkel.
- A neten?- döbbent meg a srác. - Ha tudtam volna, hogy ilyen szép lányokat lehet ott találni, akkor gyakrabban lógnék rajta! – vigyorgott, előkapva ismét a hibátlan mosolyát.
- Jó tudni, hogy te sem vagy Facebook, Instagram meg miegymás függő…
- Nincs igazán időm ilyenekre! – vonta meg a vállát lazán. – Ne vedd tolakodásnak, de ti azzal a sráccal…? – ívelte fel a szemöldökét, szinte komikus magasságokig.
- Dehogy! – hárított a lány zsigerből. – Nem szeretnék komoly kapcsolatot egy ideig! Most csak élem az életem, bulizgatok és szingliskedem.– kortyolt bele a frissen megkapott koktéljába.
- Nem szeretnél komoly kapcsolatot egy ideig? – ismételte „hitetlenül” Ada szavait a csatár.
- Igen, ez a helyzet. – bólintott. - De ez most miért fura? – értetlenkedett a lány.
- Csak érdekes ezt, egy nő szájából hallani, ez olyan pasis duma. – magyarázott mutogatva a sportoló.
- Bezzeg ti srácok, az egyik lányt fogyasztjátok a másik után minden este és ez természetes a világnak. Míg nekünk ez „tilos”. – csóválta a fejét csúfondárosan a leányzó.
- Bizony ez a kettős mérce…- vigyorgott csibészül Cris. – Ám a lányok nagy százaléka még mindig a komolyabb hangvitelű dolgokat keresi…
- Igen, igen, „mi” így vagyunk összerakva! – legyintett szórakozottan Ada. – Ám, én most léptem túl egy szakításon, szóval …- hagyta félbe a mondatot rögvest, amint rájött, hogy megosztott egy olyan dolgot a másikkal, 'mit nem akart.
- Így már mindent értek! Hadd találjam ki: az első nagy szerelmed volt az! – érzett rá a dologra a focista egyből.
- Bingó. –bólintott Ada, majd lehajtotta a fejét. Nem szívesen beszélt erről a témáról, hiszen még nagyon friss varratok voltak csak a szívén.
- Ha ez megnyugtat – emelte fel hirtelen Adelina állát Cris, hogy a szemébe nézhessen - egy cipőben járunk!
- Szintén első szerelem? – kíváncsiskodott.
- Úgy-úgy. – bólogatott a srác grimaszolva.
- Akkor mi lenne, ha szomorkodás helyett inkább szórakoznánk egy jót? – vetette fel az ötletet a lány, a fiú szemébe nézve.
- Mondasz valamit! – csettintett a játékos egyetértően. – Nyomás le a tánctérre! – állt fel hirtelen, felhajtva a koktélja maradékát.
- Oké! – húzta le Ada is, a poharában lötyögő italt. – Te, az ott nem Francesc Fabregas?- hunyorgott a helyiség másik sarkában ülő nagyobb asztal felé, ahol a társaság iszogatott.
- Nem hiszem, hogy ő lenne! – karolt gyorsan a lányba a labdarúgó, majd határozottan elindult a tánctér felé.
A táncparketten gyorsan felvették egymás ritmusát és mozogni kezdtek. A labdarúgó megragadta Ada csípőjét és elkezdtek végérvényesen egymásba felejtkezni. Jó szorosan táncoltak, szinte összefonódva. A tömegből és a további külső ingerekből nem érzékeltek szinte semmit se, annyira lekötötte őket a másik tanulmányozása. A lányt megbolondította a sportoló magas és atletikus termete, az egészséges barna bőre, és az a férfias illat, ami körüllengte.
A focista pedig elkábult a csábos női formákban, a dús hajzuhatagban - ami minden hevesebb mozdulatnál őrjítően körülvette- és végső soron, nem tudta levenni a szemét, azokról a csókra született ajkakról. Legszívesebben máshol folytatta volna ugyanezt a táncot, ám valahogy nem akarta egyből megkapni a lányt. El akarta csábítani tetőtől talpig, meg akarta hódítani, hogy csak érte sóvárogjon. Érezte, hogy kettejük között csodás dolgok történhetnek, ha Adelina is benne lenne. Végre egy olyan nő, aki nem akarhatja egyből egy kapcsolatba kényszeríteni, hogy minél előbb felkapaszkodhasson a hátán. Nem kell ettől tartani, hiszen csak egy hónapot marad, s ez felettébb izgalmassá tette a szemében. Mozgalmas időszaknak néz elébe…
Adelina gondolatai is e körül forogtak: úgysem látja majd többé ezt az izgató „idegent”, haza fog menni Budapestre, így miért ne szórakozhatnának egy jót!? Akár csak egy estére, akár tovább. Ám Crisnek bizony meg kell érte dolgoznia, bármi is fog történni közöttük. Nem adja magát olyan könnyen!
Azonban az izgalmas táncnak Jo vetett véget, még mielőtt bármi is történhetett volna, aki közölte, hogy a „banda” lassan indulna haza.
- A bárpultnál várunk! - kacsintott egyet játékosan a lány, majd magára hagyta a párost.
- Örültem! – lépett távolabb Ada a sráctól.
- Lassan a testtel, szépséges leányzó! Egy telefonszámot még azért kérnék! – villant meg az a különleges színű tekintet. Adelina elvette az odanyújtott Iphonet és beírta a számát a nevével együtt.
- További szép estét! – adta a vissza rögvest a telefont és elindult a bárpult irányába. Ám hirtelen egy kezet érzett a csuklóján, ami nagy hévvel visszarántotta. Azokkal a mézes- mogyorószínű szemekkel találta magát szemben…
- Még találkozunk, erről gondoskodom! Hívni foglak! – susogta a lány fülébe sejtelmesen, majd gyengéden végighúzta az ujját, a karcsú, női nyakon. Szinte csak milliméterek választották el az ajkaikat a másikétól. A csatár érezte az Adából áradó hőt és izgatottságot, ám mégsem csókolta meg.
Adelinát szinte megbabonázta az a tekintet, a hatása alá került. Ilyen vele még sosem történt! Tudta, hogy még találkozni fognak...
- Na végre! – tapsolták meg a srácok Adát, mikor meglátták, hogy végre-valahára feléjük tart.
- Ekkora sor volt a mosdóban? – kérdezte Márk a húgától.
- A lányokéban mindig sor van! – pirított a srácokra Johanna. –Igaz? – kérdezte egyből a barátnőjétől.
- Igen, nagy sor volt most is, mint mindig! – mondta Adelina, megértve, hogy Jo „falazott” neki. Bár azt nem tudja miért…
- Giro? – kíváncsiskodott hirtelen Ada, amint észrevette a barátja hiányát.
- Hazament, mikor leléptél a Barcás gyerekkel. – közölte szárazon Marcos kissé gúnyos felhanggal.
- Miféle Barcás gyerekkel? – grimaszolt a lány. Cris nem hasonlított egyik játékosra sem, bár nem mintha olyan nagy rendszerességgel nézne Barcelona meccseket, de azért tisztában volt a játékoskerettel. Vagyis eddig azt hitte…
- Dehogy volt az Barcás, láttam az arcát. – szólt közbe Márk is, a hugicáját védve.
- Akkor te, drága barátom rosszul látsz! – vonta meg a vállát Marcos. – Tökinek megígérte, hogy csinál vele egy képet, meg felviszi a többi focistához, akik fent buliznak a VIP-ben. Jól átvágta, ugyanis csak Adáért ment! – mesélte el az eseményeket a fiú, Márknak.
- Akkor az tényleg Fabregas volt! – közölte döbbenten Adelina.
- Te találkoztál Fabregassal? –kérdezősködtek a többiek, egyszerre.
- Nem, csak láttam, hogy ott italozik egy nagyobb asztalnál. Ám Cris egyből elhúzott…- idézte fel a történéseket hangosan.
- Látod, Cristian Tello, a Barcelona egyik fiatal titánja. – igazolta az állítását Marcos. – Nem mondta? Akkor jól rászedtek téged is! – közölte egyszerűen.
- Nem került szóba a munkája és nem kértem el a személyijét, hogy mégis ki ő…- mosolygott gúnyosan a lány Marcosra.
- Még ilyet!? Barca drukkerként nem ismertem fel?! – hápogott Márk "kétségbeesetten".
- Te aztán tudod, kivel kell összefutni! – szorította meg a barátnője kezét Jo. – Na és mi volt? – kérdezte halkabban és bizalmasabban, ugyanis nem akarta, hogy a fiúk meghallják az esetleges intimebb részeket. – Semmi, csak táncoltunk meg beszélgettünk, majd elkérte a számomat, de nem hiszem, hogy felhívna…ezek után meg nem is biztos, hogy felvenném neki a telefont…- fakadt ki Ada a kelleténél is hangosabban.
- Elkérte a számodat? – esett le Sanco álla.
- Igen, de ezek után…- kezdett bele Ada ismételten.
- Andrés még jobban ki lesz akadva! – károgott Rodrigo közbe. Komolyan akkor csaklizott el tőle, mikor éppen udvarolni akart neked? – kérdezte kíváncsian.
- Srácok! – nézett rájuk Adelina komolyan. – Én nem szeretnék semmi többet Girotól! Csak a barátomnak tartom! Nem azért jöttem ide, hogy köztünk bármi is történjen! – rázta a fejét hevesen.
- "Ouch"! Ez akkor fájni fog neki! –vakarta a fejét Marcos szórakozottan. – Ő szinte, azóta szerelmes beléd, mióta „először” beszéltetek skypeon.
- Akkor az lesz a legjobb, ha tisztázom vele! – sóhajtott egyet gondterhesen a lány. – Minél előbb, mert nem szeretném hiú ábrándokba ringatni!
- Pontosan!- bólogattak Giro barátai. Majd összeszedelődzködtek és elindultak „hazafelé”.
- Ha esetleg még mindig kételkednél…- lépett Ada mellé hirtelen az "úton" Marcos, az okostelefonjával a kezében. Egy friss tweetet mutatott a leányzónak, amin a Barcás fiúk szerepelnek.
Cesc Fabregas Soler@cesc4official
Jó kis este!!!! Sajnálhatjátok, hogy nem lehettek velünk itt!!!:P:D:D
@busquetsofficial ; @icuenca;@sanchezzz;@ctello91;@marcbartra91
- Tipikus Adelinás történet! – villant át a lány fején, amint "ráismert"a képen Crisre. –Ezzel még Girot is sikerült megbántani, a tudtán kívül. De tehet ő róla, hogy Tello lekoptatta Andrést? Amikor rákérdezett a sportolónál, hogy miért ment el a haverja, akkor az, hazudott neki. Miért kérdőjelezte volna meg? Bár gyanakodhatott volna…hiszen, ha valakinek VIP tagsága van, miért menne le a zsúfoltabb bárpulthoz, ha fent megkapja egy perc alatt? Ám, utólag könnyű okosnak lenni. - suhant át egy grimasz az arcán. –Ha még ezek után felhívja a sportoló, akkor bizony „lesz ne mulass” ! Sosem szerette a hazugságokat és a trükközést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése