Haven’t been saints… - Mario Mandzukic novella

Sziasztok!:)

Gondolom sokan sejtitek vagy tudjátok, hogy a Barcelona mellett még a Bayern München is a szívemhez közeli ( volt kiről formáznom Adát, a You give me something-ból;)), így a mostani BL menetelés - a szívem hasadt ketté, mikor már az elődöntőben egymásnak feszültek - és a végén, a győzelem nemcsak rettentő boldogsággal töltött el, hanem meg is ihletett!:) A sztori alapját Shakira La tortura c. klipje inspirálta, a férfi főszereplőt pedig az a bizonyos "majdnem érem elvesztéses" videó...:D

Egy szó, mint száz, itt egy novella a BL győztes Mario Mandzukic, horvát csatár főszereplésével!

Jó olvasást!:) +18

Puszi, Olivia

Egy durva mozdulattal húztam szét a súlyos textilt, mely a hatalmas ablak előtt függött, biztonságos takarást nyújtva, a kíváncsi szemek elől. 

Az acélkék tekintetemet egyből a szemben lévő társasház, velem szintben lévő ablakára szegeztem. A szembe szomszédnak sem volt már behúzva a függönye, így a szemeimmel elkezdtem keresni az ott lakót, nagyon remélve, hogy a nappalijában tevékenykedik, melybe tökéletesen belátni. Másodpercek múltán már meg is pillantottam azt a személyt, akit kerestem. Most is, mint mindig ilyentájt, éppen súlyzózott, az ablaknak háttal. Szerencsémre csak egy alsónadrágot viselt a szépen kidolgozott és megformált testén, ezáltal megint tudtam benne gyönyörködni, ahogy az elmúlt félévben megannyi reggelen. Néha egészen direkt módon, néha viszont csak lopva, gyorsan elillanó pillanatokra.

Az izmos karját - melyet a súlyzókkal erősített -, egészen a vállától, a csuklójáig tetoválások díszítették, nem is beszélve a hátán és az oldalán elterülő hatalmas, erőt sugárzó mintákról. A tetoválások alatt elhelyezkedő bőr pedig napsütötte barna színtől ragyogott, még jobban kihangsúlyozva a férfi test remekségét. Azt a testet bizony tökéletesre teremtették és formálták. Pont a kellő helyen volt izmos és erőtől duzzadó, máshol pedig kivehetően szálkás. Ennélfogva a Louvre antik kiállításán éreztem magam, ahol csupa-csupa ilyen alakot látni, csak kőből és márványból, ám a szomszéd bizony hús-vér volt, amit nagyon is jól tudtam... 

Ebben a pillanatban a csodálatom tárgya, hirtelen letette a súlyzóját és megfordult, hogy ő is kileshessen az ablakon. Egyből észrevett, így az egyik kezét lezseren az üvegnek támasztotta, a másikkal pedig felém intett.

Én az ajkaimat beharapva, ugyanezt tettem, pedig tudtam, hogy nem szép dolog ezt művelnem, ám gyorsan elhallgattattam a belső hangot a fejemben.

A soron következő pillanatban még egy lépést tett az üveg felé, így pontosan láttam, ahogy a bőre hozzányomódik a hideg felülethez. A tekintetem csak úgy szippantotta magában a látott információkat és szélsebesen küldte őket tovább az agyam felé. A következő információ mely tudatosult bennem, hogy ismét örülten kíván engem…

- Végre! – téptem fel a bejárati ajtót, miután meghallottam a határozott kopogást.

- Szia, Ava! – állt az ajtómban, a percekkel ezelőtt még a szomszéd lakásban tartózkodó férfi. A megjelenése laza és könnyed volt, látszott rajta, hogy csak sebtében felkapott egy farmert és egy pólót. A hajába a fésülködés helyett csak párszor beletúrt, így a divatosan nyírt frizurája kócosan fészkelt a koponyáján. A hangja pedig, a kora reggel lévén igazán rekedtes és szexis volt.

- Szia, Mario! – dőltem az ajtófélfának teljes testsúllyal. – Mi járatban? – íveltem fel a szemöldökömet, miközben egy csábos mosolyra húzódott a szám. 

- Elfogyott a cukor, és anélkül nem tudom meginni a reggeli kávémat…- duruzsolta egyből, a mély és karcos hangján, miközben az étcsokoládé színű szemeivel bűvölt.

- Szívesen adok, gyere beljebb… - ragadtam meg a pólójánál fogva, majd behúztam őt a tulajdon lakásomba. Amilyen gyorsan csak tudtam bevágtam az ajtót magunk mögött, mely után elkezdtem szenvedélyesen csókolni, a kezeimmel pedig felfedezőtúrára indultam a pólója alatt.

- Ava… - nyögte máris. – Sokkal jobban beindítasz reggel, mint holmi koffeines ital… - oldotta ki máris a lazán megkötött köntösömet, hogy aztán finoman lehámozza rólam, és a földre dobhassa azt. – Annyira szexis vagy! – markolt bele erősen a fenekembe, majd jó szorosan magához vont, hogy érezzem az egyre jobban dagadó testrészét. – Ugye, Daniel… nincs… itthon? – próbálta megkérdezni, heves levegőkapkodások közepette, ugyanis a kezeim ismét felderítő útba kezdtek.

- Fogd már be! – mondtam lázasan, aztán belefojtottam egy csókkal a szót. Percekig csak harapdáltuk és kóstolgattuk a másik ajkait, majd a nyelveinkkel folytattuk a vad játékot. Ám én ennél is többre vágytam, érezni akartam a csodálatos férfitestet, így a csókcsata közepette felugrottam és átkulcsoltam a lábaimmal az izmos alakot, olyan szorosan, mint valami őserdei inda.

- Erica sincs itthon, már tegnap óta, elutazott a szüleihez. Azt terveztem, hogy már este átjövök, ám sokáig láttam Daniel kocsiját a ház előtt… – nyögte ki csak azért is, miközben a két kezével szilárdan és erősen tartott magán.

- Komolyan mondom, pasi létedre sokat beszélsz – szakítottam meg hirtelen az aktuális tevékenységemet, a szemöldökömet az égbe emelve. – Megbeszéltük, hogy mi ketten csupáncsak jól elszórakozunk, és a többi nem tartozik a másikra! – rajzolgattam körbe az ajkait az ujjammal, kissé durcásan. Ugyanis mostanság túl sok mindenről beszélgettünk már, ami a másik személyes dolgait illeti. Kezdtük egymást sokkalta jobban megismerni és megkedvelni, ami nem igazán fért bele, a hajdanán kötött megállapodásunkba.

- Te dög! – harapta meg lágyan az ujjamat, majd az egyik tartókezét elvette a fenekem alól és a tarkómra helyezte, mellyel magához vont, hogy birtokba vegye ismételten az ajkaimat. Ezek után már nem igazán beszélgettünk néhány heves szónál többet, inkább a tetteinkkel fejeztük ki a szándékainkat. 

Mario egy idő után már a fogaival húzta lejjebb a csipkés melltartómat, ám miután belátta, hogy ez így nem fog összejönni, gyorsan lerakott, és háttal a bejárati ajtónak nyomott. Igen, még mindig az előszobában voltunk… 

Egy pillanat alatt kikapcsolta a melltartóm kapcsolóját, így már csak egy sejtelmesen takaró csipkés bugyiban álltam előtte. Pár pillanatra megállt és megcsodálta a frissen előkerült női bájakat. A szemei szinte feketélettek a felgyülemlett izgalomtól és szenvedélytől. Mielőtt a maradék csipke is lekerült volna rólam, én kezdtem el őt vetkőztetni. Elsőként a pólójától, majd a farmerjától szabadítottam meg. A kezeim gyorsan jártak, hiszen mindketten ki voltunk éhezve a másikra. Ám még mindig volt két textilfelületnyi akadálya a teljes egyesülésünknek.

- Megőrjítesz… - morogta elfúlóan, majd határozottan megfordított, hogy az ajtóval találjam magam szembe. Ezután őrjítő lassúsággal kezdte el csókolgatni a nyakszirtemet és a tarkómat, miközben a csipkés fehérnemű szépen lassan csúszott lejjebb és lejjebb. A következő pillanatban már ő is meztelenül állt mögöttem, ugyanis éreztem a fenekemnél a duzzadt hímtagját. Én gyorsan az ajtónak támaszkodtam és ingerlően kinyomtam a fenekemet felé, ő kapva az alkalmon már teljesítette is a néma kívánságomat, így hamar megéreztem magamban. 

A lehető legszorosabban ölelt hátulról és duruzsolt a fülembe, miközben ütemesen mozogtunk és élveztünk. Rendkívüli szerető volt, akiben tombolt a láz és az erő, ám mégis gyengéden figyelt a partnerére. Fél órával később ismét egy frenetikus együttlét után voltunk túl, amely végeztével jobbnak láttuk, ha lezuhanyozunk. Igen ám, csak arra nem számítottunk, hogy ismét egymás karjaiban kötünk ki. 

- Most már tényleg húzok haza, mert edzésem lesz egy fél órán belül! – kapta magára gyorsan a farmerjét és a pólóját, a cipőjével egyetemben, ismét az előszobában állva.

- Csak ügyesen! – kacsintottam rá, majd valami furcsa indíttatás miatt, csókra nyújtottam a számat.

- Neked bármit! – húzott magához, és birtokba vette az ajkaimat. Ebben a csókban volt valami fura, mintha érzelemmel lett volna dúsítva…,ám ez lehetetlen, hiszen ő semmi pénzért nem hagyná ott Ericát! - Ugye jössz te is a döntőre? – kérdezte hirtelen, megszakítva a nyelvünk játékát.

- Mivel a menedzsered barátnője vagyok, akinek adtál két jegyet, így ott leszek – bólogattam a magyarázatom közepette, nem foglalkozva az előző belső hang által súgott információra. – Erica is ott lesz? – kérdeztem inkább, kissé grimaszolva.

- Igen, jön ő is – méregette furán az arckifejezésemet.

- Szuper kis meccs lesz! – mondtam gúnyosan, ugyanis ki nem állhattam a barátnőjét. Folyton csak panaszkodott és panaszkodott Marioról mindenkinek. Ő az a típusú nő, aki már pár perc ismertség után rázúdítja a problémáit az emberre. Pedig semmi oka nem lehetne rá, ugyanis a barátja egy főnyeremény! Ha mi ketten, nem így és nem ilyen formában találkoztunk volna, már rég hatalmas szerelemben és boldogságban élnénk.

- Naná, hiszen miénk lesz a kupa! – közölte magabiztosan, kiszakítva engem a gondolatmenetemből. – Aztán szeretném, ha az ünnepi bankettünkön is összefutnánk… - kacsintott.

- Csábító, de túlzottan nagy a lebukásveszély! – figyelmeztettem gyorsan, visszanyerve a józan eszemet. Az előző gondolatomat, inkább jó mélyre elástam a fejemben…

- Ava, kis szexi istennőm, téged nem tántorít el némi apró kockázat! Akkor a bulin! – kacsintott ismét, majd elnyomott egy féloldalas mosolyt. Imádtam mikor így mosolyog, ettől mindig elolvadtam és beadtam a derekamat.

- Lehetetlen alak vagy! – hagytam rá inkább gyorsan a dolgot, majd kiengedtem a lakásomból. – A francba, azt hiszem beleszerettem! – gondoltam rögvest kétségbeesetten.

*

- Gratulálok! – susogtam Marionak, már London egyik előkelő éjszakai bárjának a raktárában.

- A gólért, ugye ajándék jár? – nézett rám kajánul, már kissé ittasan.

- Az, az ajándék, hogy ebbe a veszélyes szituációba belegyeztem - mondtam neki csúfondárosan.

- Tudom, hogy téged is beindít a lebukás veszélye – nyúlt máris a ruhám alá és a belső combomat kezdte simogatni.

- Túl jól ismersz! – adtam át magamat a heves érzéseknek, mikor az ujjai már feljebb kalandoztak.

Húsz perccel később, mindketten a ruhánkat igazgatva hagytuk el a helyiséget, megnyugodva, hogy senki sem nyitott ránk és leplezte le a titkos viszonyunkat.

*

Botrány! A Bayern München focistája megcsalja a barátnőjét, a tulajdon menedzsere párjával! – Videóval!

A csatár titkos légyottja a londoni bár raktárában!

Újabb szexvideó egy sztárfocistáról! –  titkos biztonsági kamera felvételei!

-A francba! – káromkodtam el magam, miután a barátom – vagyis gondolom már exem – dühösen felkeltett és a laptopja elé ültetett.
- Mégis, mióta néztek ti ketten engem, teljesen hülyének? – kérdezte olyan feldúltan és mérgesen, hogy a nyakán futó verőér szinte kidagadt.
- Öhm… - néztem rá még mindig kótyagosan és túlontúl másnaposan.
- Ne próbálj hazudni! – vicsorgott rám.
- Több mint fél éve… - böktem ki halkan. Már nem akartam hazudni, vagy magyarázkodni, az igazságot akartam. Különben is, minek magyarázkodtam volna, ha Daniel iránt már egyáltalán nem érzek semmit?! Szinte kongok az ürességtől, ha rá gondolok, ám mikor Mario jut eszembe, akkor a testem és az érzelmeim életre kelnek.
- A büdös életbe! Te hülye lotyó! – illetett durván, nem egészen szimpatikus jelzőkkel - a részéről jogosan -, ugyanis megcsaltam őt, vagyis felszarvaztam. Számára ez egyenlő volt a férfiúi becsületének totális megsemmisítésével. – Én mindent megadtam neked! – dühöngött tovább. – Jobb, ha nagyon gyorsan fogod a cuccaidat és eltakarodsz innen! – nézett rám, szinte felnyársalva a tekintetével.
- Most, de hát… - hápogtam, miközben a fejem darabokra akart esni, ám nem attól, hogy most dobtak ki, hanem a tegnapi alkohol utóhatásaként.
- Tűnés, mert még megbánnám, amit legszívesebben veled tennék! – ordibálta eszeveszetten.
- Oké, oké! – tettem fel a kezeimet védekezés képen. – Megyek! – pattantam fel a székről, amin ültem. - A müncheni lakásomból kérlek, vidd el minél hamarabb cuccaidat – közöltem vele higgadtan.
- Benned semmi megbánás nincs? Nem szégyelled magad, hogy fél éven keresztül megcsaltál, az egyik legjobb ügyfelemmel? – vont kérdőre pipacsvörös fejjel.
- Nem volt szép dolog, hogy a hátad mögött tettem, becsapva téged. Ám semmit sem bántam meg! – ráztam a fejem.
- Te…, te… - kereste rám a megfelelő obszcén jelzőt.
- Nézd, tényleg sajnálom, hogy becsaptalak és gerinctelen voltam, de Mario… - akadt el a szavam, amint a labdarúgóra gondoltam.
- Te beleestél! – jelentette ki hirtelen, az arcomat fürkészve.
- Dehogy, csak jól elszórakoztunk! – erősködtem Danielnek, ám a szívem mélyén már tudtam, hogy igaza van. S, ha ez a tény ilyen könnyen észrevehető, akkor hatalmas bajban vagyok! Ugyanis, ő bizony nem fog szakítani Ericával. Ő ezt az egészet ki fogja dumálni azonnal, vagy ha nem is azonnal, akkor addig fogja ostromolni azt a nőt, ameddig vissza nem fogadja. Hogy aztán kereshessen magának egy újabb „játszótársat”… Ismerem én a machó sportolókat! Noha, eddig nem igazán említette, hogy volt már része ilyen kalandban…
Bár Erica panaszáradataiból az derült ki, hogy régebben is volt már példa arra, hogy Mario másnál kereste a boldogságot. Különösen kínos szituáció volt, mikor egyszer engem talált meg a nő, hogy elsírja a félelmeit és az érzéseit a barátjáról, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg mostanában is csalja…
Kegyetlennek éreztem magam, mikor belegondoltam ebbe az egész viszonyba, még akkor is, ha ki nem állhattam Ericát. Ám csak nem tudtam abbahagyni a titkos találkáinkat a barátjával…
Tíz perccel később, egy gyors összepakolást és átöltözést követően a bőröndömmel tartottam lefelé, a recepció felé. Arra gondoltam, hogy kiveszek egy külön szobát és maradok pár napig Londonban, míg Németországban kissé lecsillapodik a vélhetőleg hatalmasra dagasztott botrány.

- Ava! – szólított meg hirtelen egy ismerős férfihang. – Ava, szexikém, ugye minden rendben van? Próbáltalak hívni, de nem vetted fel! – darálta aggodalomittasan Mario.
- Szakítottunk! – jelentettem ki fahangúan, hirtelen megtorpanva, a cipőmet bámulva. Nem akartam ránézni, nem akartam látni ismét azt a csodás szempárt. S főképp nem akartam hallani, ahogy azt mondja, hogy majd idővel megbocsát neki Erica.
- Ava! – szaladt oda hozzám rögvest, a folyosó végéről. Egy határozott mozdulattal az állam alá nyúlt és kényszerítette, hogy nézzek rá, nézzek abba a csokoládészínű szemeibe. Tudhattam volna, hogy egy ilyen kalandban én fogok sérülni, pedig mennyire hangoztattam, hogy ez nekem semmit sem jelent. Ám már az édesanyám is megmondta, hogy én fogok pórul járni, és milyen igaza lett! De én akkor csak kinevettem őt. – Ava! Hahó, kérlek figyelj rám! – simította meg az arcom, hogy figyeljek egy picit rá is, ne csak a gondolataimba révedjek.
- Szakított velem, de nem bánom, úgysem szerettem már régóta! Igazából, rég el kellet volna őt engednem, hogy élje a saját kis életét – mondtam Marionak hirtelen. – Totál ki van, ami érthető is, hiszen az ügyfele voltál. – folytattam tovább a mondandómat egyhangúan. – Gondolom Erica is ki van, de te majd beveted a sármodat és hamar kiengeszteled… - fejeztem be kissé halkabbra és cinikusabbra fogva.
- Szakítottam vele! – közölte hirtelen, mosolyogva. – Régóta nem szerettem már, és igazából rég el kellet volna engednem, hogy élje a saját kis életét. – ismételte meg az előbb elmondott szavaimat.
- Tessék? – kérdeztem megrökönyödve.
- Igen, végeztem vele, pedig eddig úgy gondoltam, hogy ő lesz számomra a legjobb választás. Ám közben jöttél te, és te minden felborítottál. Te valahogy más vagy, ám mégis nagyon hasonló hozzám. – magyarázott selymes hangon. – Már akkor éreztem valami különlegeset, mikor először megláttalak az ablakban kávézni.
- Akkor tényleg csak kávéztam nem lestelek! – szúrtam közbe, oldva a belső feszültségemet. Ugyanis kezdtek értelmet nyerni a szavai.
- Bevallom most férfiasan, hogy én már előtte kiszúrtalak magamnak. Tudod, gyakorta jártál és jársz ki a fürdőből pucéran, mert elfejtesz bevinni valamit… - suttogta kajánul.
- Te kukkoló! – csaptam a vállára.
- Ám visszatérve, én komolyan szeretnék veled együtt lenni. Mint törvényes barát és barátnő! Ugyanis beléd szerettem! Szeretlek! – nyomta meg lágyan az utolsó mondatát.
- Nem akarok Erica sorsára jutni… - nyögtem ki nehezen, a nem igazán ide illő mondatot, egy ilyen vallomás után. Legszívesebben én is megvallottam volna a tulajdon érzelmeimet. Azonban nem volt kedvem újabb éveket elpazarolni az életemből, a nem "az Igazi" oldalán. – Nem akarom, hogy miután megunsz, engem is megcsalj fűvel-fával. Noha ezt pont én mondom, aki ugyanezt tette, de nekem ez volt az első és szerintem az utolsó ilyen művem. – jelentettem ki határozottan.
- Ava! – nézett mélyen a szemembe. – Nekem is ez volt az első ilyen esetem. Én még ilyet sosem csináltam! Nem vagyok az a tipikus machó ilyen téren. – bizonygatta bőszen. – Erica, csak szeretett túlozni és panaszkodni. Imádja túlkombinálni és kiszínezni a dolgokat. Azon felül a folytonos hisztijeivel már megőrjített – mondta határozottan. – Nézd, én is belátom, hogy csúnya dolgot műveltünk a párjaink háta mögött, de én nem bántam meg, hogy megismertelek téged!
- Ahogy én sem! – közöltem hirtelen.
- Szeretlek! Kérlek, próbáljuk meg! És bízz bennem! – kérlelt édesen és szenvedélyesen. A tekintete arról árulkodott, hogy nagyon is szeretné, ha így tennék.
- Szeretlek! – tört utat forrón a vallomás, a torkomból. – Teljes mértékben elcsavartad fejem…, rendben próbáljuk meg! – sóhajtva bólintottam.
- Köszönöm Ava! Szeretlek! Nagyon szeretlek! – kapott fel hirtelen és megforgatott a tengelye körül. Miután ismét a földre rakott egy heves csókban forrtunk össze.

Egy évvel később

- Édesem, már meg is megjöttünk! – lépett be a müncheni lakásunk ajtaján, frissen és férfiasan Mario. – Mojo, gyors volt és ügyes! Tudta, hogy a gazdáinak ünnepelnivalója van! – mondta kisfiúsan mosolyogva, a közös kutyánkról lecsatolva a pórázt.

- Okos kutya ő! – mentem oda hozzájuk, majd egy csókot nyomtam Mario ajkaira.

- Nagyon csinos vagy! – mért végig elismerően. – Muszáj nekünk vacsorázni menni elsőként? – kérdezte kajánul, csillogó szemekkel.

- Különben, nem jutunk el sosem az étterembe! – közöltem vele vigyorogva, tudva a testiséggel kapcsolatos szokásainkat.

- Tök mindegy! Majd rendelünk valamit! – kapott fel hirtelen és bevitt a hálószobába.

Igazam lett és végül, nem jutottunk el abba az étterembe, melyet az első évfordulónk alkalmából terveztünk be. Noha,egyikünk sem bánta meg az otthon töltött kellemes perceket. Úgyis volt a helynek házhoz szállítási szolgáltatása is, így inkább örömmel vettük igénybe azt…