26.rész

Sziasztok!:) Tudom, tudom nagyon sokat késtem a résszel, de őszintén nagyon nehezen ment a megírása! Sajnos a vizsgáim sem lendítettek az írásra szánt időmön és kedvemen, de nélkülük is nagyon lassan ment volna. Ilyet még sosem éreztem, szinte kínszenvedés volt...

Rengetegszer írtam át, változtattam és szerkesztettem máshogy, mert nem tetszett. Nekem még most sem az igazi, de elérkeztem arra a pontra, hogy így jó lesz, mert muszáj túllendülnöm, hogy a folytatásra koncentrálhassak és szárnyalhassak egy közelgő esemény miatt!:) 

Ugyanis hamarosan (két hét múlva) 1 éves lesz a blog!:) Szeretném valahogy akkora időzíteni a befejezést és néhány meglepetést is!:);) De ez még maradjon titokban!:) A másik pedig nagyon köszönöm a több mint 21000 látogatót!*.* Remek érzés!:) Harmadjára pedig olvasgattam néhány dolgot a Barcás WAG-ekkel kapcsolatban és egy roppant érdekes dologra akadtam!:) Képzeljétek Xavi júliusban elveszi a barátnőjét, mégpedig Blanesben!:D Nem árulok el nagy titkot a legfrissebb résszel kapcsolatban, hogy egy randi és a leánykérés után az esküvőt is ott fogják tartani Roriék!:) Blanest még én magam néztem ki a neten az egyik randijuk helyszínére, majd valahogy végig elkísért a történetben.:) Szerintem ez tök "durva"! Mármint micsoda egybeesés!:) Nem tudom, hogy "ők" is a kertben fogják-e tartani, de azért számomra érdekes!:) Mindenesetre sok boldogságot kívánok nekik innen is és előre is!:) Ám szerintem arról is biztosan fogok hozni egy rövidke posztot!:)

Ám legyen ennyi elég a kisregényből, következzen inkább a rész!:) Remélem sokaknak fog azért tetszeni, még ha nem is az igazi!

Köszönöm a novellához és az előző részhez érkező komikat, remélem most is kapok párat!:) 

Jó olvasást!:)

Puszi, Olivia

A belváros közepén található bérház harmadik emeletén, egy hanyagul berendezett szobában két személy falta egymást irdatlan szenvedéllyel. A páros férfi tagja hatalmas elánnal szorította magához a törékeny partnerét, melynek ajkaira lázas csókokat szórt. 

- Ez valami mennyei álom, igaz? Csak képzelődöm? – kérdezte hirtelen a férfi - megszakítva a csókot -, zavart tekintettel.

- Nem Alex, tényleg itt vagyok a karjaidban! – susogta a szőke hajú nő meggyőzően. – Rájöttem, hogy te kellesz nekem, nem a bátyád! – simította meg a férfi arcát lágyan, majd ismét az ajkaikkal kezdtek kommunikálni. Harminc perc múltán a páros zihálva feküdt egymás karjaiban, a szobában lefektetett matracon.

- Csodás volt, szerelmem! – fonta még szorosabban a karjait Alex, a lenyűgöző női test köré. - Ugye sosem mész vissza hozzá? – kérdezte a párja hajába fúrva az arcát, majd mélyet szippantott az édes és gyümölcsös illatból.

- Csak téged szeretlek! – jött máris a válasz.

- Ugye, elhagyod miattam? – faggatózott tovább a férfi.

- El, hiszen csak érted dobog a szívem! – csendült fel ismét a női hang, ám már távolabbról és sokkal haloványabban, mint előzőleg. Ezek után néhány puha lépés hangját egy durva ajtócsapódás követett. 

- Aurora! – kiáltott fel értetlenül Alex, hirtelen megérezve az üres helyet a karjaiban. - Hova tűntél, Aurora? Azt mondtad szeretsz és elhagyod miattam Xavit! – pattant fel a matracról és szélsebesen a takarónak használt plédet maga köré tekerte, mialatt az egyetlen kijárat felé rohant. – Szerelmem! –futott át a szobán, egyenesen az előszobában lévő ajtóhoz. – Ne menj! Én megadok neked mindent, ő pedig nem! – tépte fel a lakása ajtaját a férfi. – Merre vagy? – kiáltotta kétségbeesetten a magányosnak tűnő folyosónak.

- Alex, minden rendben? – kérdezte hirtelen egy nagyon mély és karcos hang. A férfi egyik szomszédja volt az, aki éppen hazafelé tartott.

- Nem látta a barátnőmet? – fogta meg hevesen, a szomszédja karját Alex, kilépve a folyosóra. - Az előbb szaladt el és nem tudom miért!? – rázta idegesen a szomszédja végtagját. – Az imént még a karjaimban volt, majd mintha elpárolgott volna onnan…

- Tessék? – emelte égbe a szemöldökeit a szomszéd férfi. – Én senkit sem láttam a folyosón – jelentette ki határozottan. – Főleg egy nőt nem, a lépcső felé tartani – fejtette le magáról a szomszéd, Alex erős szorítását. 

- Az lehetetlen! Az előbb voltunk együtt és szinte meztelenül rohant el! – rázta a fejét tagadóan a focista testvére. – Mondom, a karjaimban volt, érzetem a teste melegét, aztán egyszer csak már nem… - magyarázott megszállottan, gyöngyöző homlokkal. – Ugye nem vetett rá szemet? – szűkült össze a tekintete.

- Tessék? – reagált megrökönyödve a szomszéd férfi.

- Ő az enyém! Ha meglátom, hogy akár csak véletlenül is rátéved a pillantása, én esküszöm, nem állok jót magamért! – fenyegetőzött Alex vehemensen.

- Mi? Mégis mit képzel? – érdeklődött összevont szemöldökkel a szomszéd, kissé hátrébb lépve az örülten viselkedő férfitól. - Biztos jól van?

- Nem…,vagyis persze! – vágta be az ajtaját Alex azon nyomban, a ’ segítségére’ sietett férfi orra előtt. - Csak hazudott, nem is szeret téged! Téged, ugyan ki szeretne!? Az egészet csak kitaláltad! – szólalt meg egy idegesítően negatív hang a férfi fejében. - Ne hallgass rá, itt volt és szeret! Csak folytasd tovább azt, amit elkezdtél! – cáfolt rá egy másik, szintén a gondolataiban.

Alex örült tempóban tért be a fürdőszobájába, ahol egy határozott mozdulattal megnyitotta a csapot és jéghideg vizet fröcskölt az arcába…

*

Meleg és sárgás fénnyel töltötte be a déli nap a Modern Művészetek Múzeumának igazgatói irodáját. Aurora egy szűkített szabású fekete ruhában telefonált egy ’headset-tel’.

- Hola Raqu! Miért kerestél? – érdeklődött az egyik legjobb barátnőjétől a leányzó. 

- Csak szólni akartam, hogy a közelgő leánybúcsúdnak bizony megvannak a dögös főszereplői…- nevetett bele kacéran a telefonba, a barna hajú lány. – A „főnökasszony” is jóváhagyta a dolgokat, ha már kegyesen megengedte, hogy a buli terhét levegyem a válláról - célozgatott gonoszkodva Raqu Catalinára, aki a főszervező szerepét tölti be az esküvőnél. Cat bizony teljes szívvel és erőbedobással szervezi Aurora álmai esküvőjét, álmai férfijával, a leánykérés romantikus helyszínéül szolgáló blanesi botanikus kertben. 

- Gondolom, egy csapat felfújt izomagyat hívtál… - kuncogott a vonalba Rori, figyelmen kívül hagyva Raqu csipkelődését. Ő is nagyon jól tudta, hogy Raquel csak szereti heccelni Catalinát, ám titokban teljesen le van nyűgözve az eltelt hónapok alatt végzett munkájától.

- Most fejeztem be a castingot és biztosíthatlak róla, hogy az általános műveltséget tudják mivel kárpótolni… - közölte buja hangon egy csipetnyi vicces felhanggal. 

- Javíthatatlan vagy! – nevetett Aurora. 

- Még jó, hogy Alex említette ezt az ügynökséget nekünk, mert különben nem biztos, hogy találtunk volna csak úgy, ilyen ’példányokat’! – csavargatta telefonálás közben a gesztenyebarna tincseit Raquel.

- Lassan már mindenbe belefolyik, és ott van… – közölte epésen a szőke hajú leányzó.

- Hiába szóltatok Xavival, még mindig az ideje nagy részét nálatok tölti? – kíváncsiskodott Raqu.

- A múlt héten szinte minden nap ott volt, a vendégszobába már lassan beköltözhetne!

- Szóvá tettétek, hogy ez titeket zavar? – kérdezett ismét a barna hajú lány.

- Nem mondtuk konkrétan, de érezhetően céloztunk rá, hogy szeretnék több időt kettesben tölteni. – ecsetelte Aurora.

- Erre ő? – faggatózott tovább Raquel.

- Mintha meg sem hallotta volna, vagy csak nem vette az adást!? Igazából nem tudom… - gesztikulált hevesen Rori, az irodájában fel-alá járkálva.

- Szerintem jobb lenne, ha őszintén leülnétek, és kertelés nélkül megmondanátok neki, hogy egy héten csak kétszer jöhet hozzátok – tanácsolta Raqu.

- Én is hasonlóra gondoltam, de Xavi azt kérte, várjunk még egy kicsit a ’szigorú szabályozással’, mivel szerinte a szakítását próbálja ily módon feldolgozni velünk. Pontosabban az abból fakadó magányát valahogy betölteni.

- Egy csúnya szakítás után, én nem szívesen tölteném az időmet egy boldog páros közelében – szólalt meg Raquel. – Sőt utálnám őket, „hogy nekik” összejött és boldogok…

- Pontosan ez az… - értett egyet a barátnőjével Aurora is. - Nézd, végülis az öccse Xavinak, csak hát tudod, hogy van ez, nem szeretnék családi viszályt szítani, vagy mi…

- Persze, persze… - hümmögött még egy kicsit is a mondatához Raqu, hogy teljes mértékben biztosítsa a barátnőjét, hogy érti mit akart kifejezni. – Tényleg a titkos hódolód még megvan? – kérdezte rögvest, áttérve egy másik témára.

- Ha a minden nap virágot küldő egyénre gondolsz, akkor meg! – bólintott Rori, noha a barátnője nem láthatta. - Képzeld, a mai üzenetében nem a „mély és sírig tartó szerelméről biztosított”, hanem azt kérdezte, hogy ’ miért szaladtam el olyan hirtelen!? ’ – osztotta meg a legújabb fejleményeket Rori Raquellel. Mivel hónapok óta - mióta eljegyezték egymást Xavival - egy ismeretlen majdnem minden nap, egy szál rózsát küld egy levéllel „egybekötve”. Ez az üzenet legtöbbször csak egy sima szerelmi vallomás verses formában, ám ritkán néhány értelmetlen sor, mint a legutóbbi.

- Fura egy forma lehet! – jelentette ki határozottan Raqu.

- Ameddig ártalmatlan, addig hadd csinálja…, nem tudok elleni mit tenni! – vont vállat az irodája magányában Aurora egy lezser mozdulattal. Xavival beszéltük is, hogy a rendőrséghez nem fordulhatok, néhány virág és pár ártalmatlan mondat miatt. Meg nem is szeretnék, ha nincs miért!

- Igaz, igaz – értett egyet Raquel ismételten. – Legalább, nem az otthoni címetekre küldi!

- Szerencsére! Az a lényeg, maradjon meg veszélytelen hódolónak!

*

Az idő gyorsan szaladt, a leány és legénybúcsú frenetikus sikere után kezdetét vehette az utolsó másfél nap a ceremónia előtt...

A reggeli napfény sugarai táncolták be a boldog páros hálószobáját. Aurora édesdeden szuszogott a jobb oldalára fordulva, míg Xavi ugyancsak az oldalán támaszkodva ölelte át szorosan, a pihenő kedvesét. Mindketten az álmok birodalmában jártak, ugyanis az előző este későn értek haza, az esküvői előkészületek jóvoltából.

Néhány csendes és idilli pillanatot követően élesen szólalt meg Rori mobilja.

- Igen, Cat? – fogadta fáradtan és csukott szemekkel a hívást a leányzó, pár perc keresgélés után. Anélkül szólt már bele a készülékbe, hogy rápillantott volna a kijelzőjére, ugyanis mostanában rendszeresen kelti őket Catalina, valamilyen esküvővel kapcsolatos aprósággal.

- Jó reggelt! Ideje felkelnetek Xavival, ugyanis perce pontosan másfél nap van hátra az esküvőtökig, ami megannyi teendőt rejt még magában! – magyarázott lelkesen és energikusan a leányzó. Cat már egy órája fent volt és tervezgette az utolsó órák programjait, méghozzá a ceremónia helyszínén, Blanesben. Képes volt még előző nap éjjelén odautazni…

- Tegnap is kifacsartál minket, most egy picit tovább aludnánk – motyogta fáradtan Aurora már Xavi mellkasán pihentetve a fejét.

- Szó sem lehet róla! – tiltakozott máris vehemensen Catalina. – Itt az idő, hogy felkeljetek és összecsomagoljatok. Raqu is ott lesz egy órán belül, hogy segítsen – pörgött a leányzó.

- Raquel jön ide? – ismételte kissé kérdő hangsúllyal Rori a dolgot, a szerelme hasán körözve az ujjaival.

- Igen, de ezt már tegnap este is mondtam… - sóhajtott a fejét rázva Cat. – Szóval, most figyelj rám! – pattant fel az ízlésesen berendezett hotelszobájában, majd róni kezdte a köröket. – Átmegy Raqu, összecsomagoltok, majd eljöttök Blanesbe. Mindeközben Xavi is összekészül és elmegy a családjáért és velük együtt jön ide! – magyarázott bőszen. – Fontos, hogy a főpróbára ide érjenek Hernándezék! Ezt mindenképpen kösd a lelkére! Rendben? – kérdezett vissza Cat, ugyanis gyanúsan nagy volt a csend a vonal túlsó végén.

- Oké, persze…- válaszolta Aurora néhány pillanat múltán az álom és a valóság határán sodródva.

- Rori! – horkantott fel Catalina idegesítően magas hangtartományban, mely visszahozta a szőke hajú lányt a valóságba, Xavival egyetemben, aki a telefontól jó néhány centire volt. – Kelj fel most, köszönj el a vőlegényedtől, és told szépen le a fenekedet az esküvőd helyszínére Raquellel. Ma van az utolsó ruha-, smink- és frizurapróba! Majd még hívlak! – nyomta ki hirtelen a telefont a barna hajú leányzó.

- Nem is kéne nekünk vekker, Cat megoldja – motyogott a focista. – Most miért hívott?

- Szerinte ideje felkelnünk és készülődnünk az esküvőnkre – futtatta végig az ujjait Aurora, a szerelme ajkán.

- Tudtommal csak holnap lesz a ceremónia, nem? – kérdezte a labdarúgó a borostás állát dörzsölgetve.

- De, de…ám ma lesz a főpróba, és a vendégeink már a délután megérkeznek Blanesbe.

- Mintha rémlene, hogy Catalina valami hasonlót magyarázott még tegnap éjjel az egyeztetés végén – cirógatta a leendő felesége vállát a középpályás. – Meg mintha az is elhangzott volna, hogy a ma estét külön szobában töltjük…

- Igen, a ’hagyományok tisztelete’ végett – tápászkodott fel ülő pozícióba a szőkeség.

- A Mamá már kissé elkésett ezzel! – húzta vissza magára, egy gyors és éber mozdulattal Xavi a kedvesét, majd forrón megcsókolta. – Nem fogom kibírni! – susogta Rorinak szenvedélyesen.

- Majd titokban átszökünk a másikhoz – incselkedett kacéran a lány.

- Reméljük nem állít biztonságiakat a szobáink elé Catalina…

- Csak nem – kezdtek el csókolózni ismét.

Pár perc szenvedélyes ölelkezés után, Rori a férfira mászott és lovaglóülésben elhelyezkedett rajta, hogy folytatni tudják a megkezdett játékot. Már jócskán a közepén jártak, mikor Cat kezdte el őket hívogatni, így muszáj volt felfüggeszteni a szerelmes tevékenységüket egy időre.

Xavi ezt morogva fogadta, de tudta, hogy valószínűleg az este Blanesben pótolják, és az elkövetkezendő tíz napban is csak ezen fog járni az eszük a nászútjukon, Antiguán. Sőt az előttük álló közös életükben is..

Nemsokára Raquel is befutott és az ígéretéhez híven segített Rorinak csomagolni.

- Szerintem indulhatunk! – nézett a megpakolt bőröndökre Aurora.

- Pillanat, csak ellenőrzöm, hogy semmit sem hagytunk ki a "főnökasszony" listájáról. – pásztázta végig az oldalas listát Raqu.

- Szerintem nem hagytunk ki semmit! – közölte a szőkeség.

- Szerintem sem! Mehetünk! – vigyorodott el a barna hajú leányzó.

- Már készen is vagytok a pakolással? – jött le szélsebesen a lépcsőn, a középpályás.

- Te még itt vagy? – kérdezte kissé megrökönyödve Raquel az emeletről lesiető sportolótól. – Cat ki fog nyírni, ha ezt megtudja! Minél előbb indulj el a családodért – hadarta a leányzó. – Ja, és még egy listát is adok, hogy mit kéne magatokkal hoznotok Blanesbe! – nyújtott át egy újabb oldalas irományt a játékosnak.

- Catalina aztán alapos… - vette át a papírost a katalán, felhúzott szemöldökkel.

- Induljunk! – intett a fejével Raquel a barátnőjének.

- Szia, szerelmem! Majd a főpróbán találkozunk! – váltott egy futó csókot Xavival Rori, majd elindult a barátnője társaságában a garázs felé.

- Még a bőröndöket segítek berakni az autóba – közölte gyorsan a páros után, a focista.

A nap szikrázóan sütött, a szél lágyan fújdogált a kocsikázás alatt, így a két jó barátnő kellemesen elbeszélgetett a küszöbön álló hatalmas eseményről.

- Végül anyád is eljön? – kérdezte hirtelen Raquel a szőke lánytól, aki a volán mögött ült egy napszemüvegben és egy kendővel a fején.

- Azt mondta itt lesz, elvben estefelé érkezik meg. Remélem nem csinál botrányt, bár nála már az is botrányos, ha normális módon önmagát adja… - csóválta a fejét idegesen Aurora.

Húsz perc múltán már körültekintően fordultak rá a szállodához vezető kacskaringós útra, ami minden bizonnyal ’otthonukként’ és főhadiszállásukként fog funkcionálni ebben a kevesebb, mint két napban. A motor leállítását követően a szálló parkolójában feltűnt Catalina is, az irányítása alá vonni mindent. 

Szerencsére az utolsó ruha-, smink- és frizurapróba remekül zajlott, minden olajozottan történt, hála a „főnökasszony” körültekintő szervezésének. Sőt a botanikus kertben megtartott szűkkörű főpróba is nagyobb zökkenő nélkül lement.

Mindeközben a másnapi ceremónia vendégei már szállingózni kezdtek. A terv az utolsó estére nézve, egy hatalmas vacsora volt a szálloda dísztermében, mely az esküvő utáni lagzi előpróbájának minősült. Noha, maga a ceremónia utáni fogadás is, a botanikus kertben lesz, ám remélhetőleg az idegen asztaltársaságok másnap már közeli ismerősökként fogják üdvözölni egymást. Catalina csak remélni tudta, hogy a vacsora kezdő időpontjára már minden meghívott megérkezik a Costa Brava aprócska városába.

Aurora családjából elsőként a keresztszülei érkeztek meg, a közös fiúkkal - Maxel - együtt. Ezek után Rori édesapja – Henry – és annak családja futott be. Miután elváltak Aurora szülei, az édesapja Kanadában kezdett új életet, így a lánynak két féltestvére is van.

- Apa! – szaladt oda üdvözölni a rég nem látott édesapját a leányzó, majd a féltestvéreit és a „mostohaanyját” is köszöntötte. Ezután következhetett a szintén régóta nem látott nagymamája, aki sajnálatos módon az egyetlen „élő” nagyszülője volt. 

- Kicsim! – tárta szét a karjait, a korához képest igazán lenyűgöző szépségű asszony.

- Nagymama, örülök, hogy itt vagy! – ölelte át lelkesen Aurora a nagyanyját, Edithet.

- Én is örülök neked, de a vőlegényed merre van? Szeretném végre személyesen is megismerni, azt a férfit, aki ennyire elcsavarta a fejed! – forgatta a fejét az asszonyság Xavit keresve a szálloda halljában, ugyanis a barcelonai reptérről egyből egy kocsi furikázta őket a Costa Brava előkelő hoteljába. 

- Öltönypróbán van, de ígérem a ma esti vacsorán bemutatlak neki! – mosolygott a szőke hajú leányzó a nagyszülőjére. – Addig is felkísérlek titeket a lakosztályotokba…

Aurora az este beköszöntéig szinte tíz percenként üdvözölt egy éppen betoppanó társaságot a holnapi esküvő vendégei közül, noha egy néhányról még az sem tudta, hogy pontosan ki kinek a rokona vagy barátja…, ám a végére már Xavi is csatlakozott hozzá, így ketten csodálkoztak el a színes és hatalmas vendégseregen. Végülis mindketten nagy esküvőt szerettek volna, melynek szervezése nem őrjíti meg őket teljesen, amit sikerült is összehozniuk. A vendéglistát pedig Catalina állította össze a kapott felsorolások alapján, melyet a Hernánez család, Barbara és Paolo és a házasulandó felek írtak...

A vacsora kezdésére egy kivételével, a három számjegyből álló vendégsereg minden egyes tagja eljutott Blanesbe, a szállodába. Az egyetlen kivétel Aurora legkisebb meglepetésére az édesanyja, Marion volt. A leányzó úgy volt vele, hogy Xavi szülei inkább tartsák az anyját tapintatlannak vagy udvariatlannak, amiért elkésik a saját lánya legfontosabb napjáról és annak előkészületeiről, mint inkább megismerjék az igazi személyiségét.

Ám Marion érkezésére nem kellet sokat várniuk…,sőt Alex titkos akciórára se, mellyel végleg meg akarta győzi Aurorát, hogy válassza inkább őt, Xavi helyett.