21. rész

Sziasztok!

Már meg is hoztam a folytatást!:) Köszönöm ez előzőhöz érkező megannyi pipát és komit!:) Erőt adtok velük!:) A mostaniról csak annyit, hogy vannak benne +18-as jelenetek! Ezalatt nem csak az "egymásba gabalyodást" értem. Vegyétek ezt figyelembe, kérlek! Legalább csak annyira, hogy felkészültök egy nem valami habos-babos tündérmese részre! Csúnya beszéd is előfordul! 

Jó olvasást!:) Nagyon várom a véleményeiteket most is!:)

Puszillak titeket!

Olivia

Éjszaka általában minden csendes és nyugodt, csak a hold világa tölti meg élettel a sötétet. Ezen a különleges éjjelen az ezüstös fény egy szenvedélyesen csókolózó párt burkolt be lágy sugaraival. A páros tagjai szinte elemi erővel szorították és ízlelgették a másik ajkát. 

- Nehogy meglássanak! – szakította meg a nyelvek játékát Aurora.

- Ne aggódj! Ilyenkor egy lélek sem járkál az utcákon! – simított végig gyengéden a leányzó arcán, a középpályás.

- Sosem lehet tudni! – ingatta a fejét Rori. - Egy picivel arrébb áll a kocsim, folytassuk ott! –pillantott kérlelően a focistára.

- Ha ilyen szemekkel nézel rám…- kapta fel hirtelen minden erőlködés nélkül a lányt, a labdarúgó. Elindult vele a karjaiban, a sportautó felé. Ám ahelyett, hogy beültek volna, Xavi az autó motorházára ültette a csodaszép teremtést, majd még hevesebben falni kezdte a csókálló szájat.

- Még így is bárki megláthat! – nyögte két csók között Aurora.

- Nem kell aggódnod…- suttogta a lány fülébe rekedten, majd ismételten felkapta és egy bravúros mozdulattal kinyitotta a jármű hátsó ajtaját, ahová gyengéden beültette.

Miután a férfi is csatlakozott a leányzóhoz a hátsó ülésre, akkor kezdődött el igazán, a vad románc.

Ott csókolták, harapták és karmolták egymást, ahol csak érték. A rajtuk lévő feleslegesnek tűnő ruhadarabokat jóformán leszakították a másikról. Az amúgy is szűk és levegőtlen helyen még mezítelenül is izzott az őket körülvevő légtömeg. A kecses női kezek szaporán cirógatták a férfi testének megfelelő porcikáit. Aurora bejárta a sportoló erőtől és izomtól duzzadó barna testét, amit mindig is előszeretettel kényeztetett. Xavi bőre csak úgy bizsergett és égett a kéjtől. A középpályás sem tétlenkedett, élvezettel adózott a buja és bűnre csábító idomoknak, becézte a gömbölyű melleket és a kerek popsit. A hosszú, különtöltött idő ellenére is pontosan emlékeztek, a titkos, élvezetet nyújtó pontokra. A végén már-már egymásnak feszülve élvezték a természet adta csodát. Nem számított ezen idő alatt senki más, csak a testük ösztönös tánca és az abból fakadó örömszerzés. A beteljesülés nem váratott sokat magára, ám mégis egy kisebb földrengéssel volt egyenértékű. Percekig csak zihálva kapkodták a levegőt és próbálták lecsillapítani a szapora szívverésüket. Rori feje a játékos mellkasán nyugodott, míg amaz a fényesen csillogó haját simogatta.

- Mintha csak három évvel ezelőtt lennénk…- sóhajtott mélyet a férfi, lassan kifújva a tüdejéből, az elhasznált levegőt. - Szeretnék neked valami fontosat mondani!- közölte hirtelen komor hangsúllyal.

- Mond nyugodtan. –fészkelődött Rori még mindig a focista mellkasának támasztva a fejét.

- Szeretném, ha tudnád, hogy Mirjam és köztem az égvilágon semmi sem történt, leszámítva azt, az egy szégyenteljes alkalmat! – nyomta meg a mondata minden egyes szavát. - Csak az újságok találták ki, bár az igaz, hogy gyakran voltam bent nála. – cirógatta közben a leányzó kivarrt bőrét, a bordái felett.

- Miért voltál bent nála egyáltalán? – kérdezte halkan Rori.

- Elsőként csak azért mentem be hozzá, hogy megkérdezzem ő mire emlékszik pontosan. –kezdett bele a három évvel ezelőtti események ecsetelésébe. - Majd ott, egy összetört és megrogyott emberi ronccsal találkoztam, akit mindenki gyűlölt és megvetett. Ahogy engem is, ám neki a támogatás úgy kellett, mint egy falat kenyér… - halkult el labdarúgó hangja. 

- Értem…, tudod mikor a mailjéből értesültem, hogy valószínűleg beadott neked valamit azon az estén, akkor igencsak elgondolkoztam azon, hogy felhívjalak. Ám mégis arra jutottam, hogy hiába vetetett be veled valamit, te mégis ott maradtál ahelyett, hogy hazatértél volna hozzám, megbeszélni a veszekedésünket.

- Pontosan ezért nem hívtalak fel! Én is, így vélekedek a dologról. - csuklott el a sportoló hangja. - A végén ráhagytam Mirjam belátására, hogy elmondja-e neked… Sajnálom! – szorította magához még erősebben a leányzót, mint aki attól félne, hogy Rori hirtelen meggondolja a „megbocsátást”.

- Kérlek, próbáljuk meg magunk mögött hagyni a múltat! Zárjuk le és felejtsük el!- nézett fel a középpályás meleg, barna tekintetébe Aurora bíztatóan.

- Rendben. Kezdjünk, mindent előröl! – bólintott egy aprót a világklasszis kissé megkönnyebbülve.

- Azért ne teljesen előröl, ugyanis nincs erőm, még egyszer végighallgatni az erdei gombákról tartott forróvérű előadásodat. – somolygott hamiskásan Rori.

- Istenem, de hiányoztál!- kacagott fel öblösen a férfi. – Nem volt ki csipkelődjön rajtam…- nyomott egy gyors puszit a leányzó hajára.

- Akkor mi most újra együtt vagyunk? – kérdezte lényegre törően Aurora.

- Én csak veled tudom elképzelni a jövöm! Szeretlek! – ejtette ki a világ legszebb szavait gyengéden.

- Én is téged! – ismételte a forró szerelmi vallomást a focista után. - Akkor viszont mindkettőnknek beszélnie kell a „párjával” – macskakörmözött fintorogva, rögvest elkomorodva, amint tisztába került a jelen helyzettel.

- Pontosan…- jutott hirtelen eszébe a középpályásnak is Isa és a baba.

- Lehet, ideje lenne indulnom, hogy aludhassak egy keveset a nagy kipakolás előtt. Nem lesz egyszerű Rickynek bevallanom! A veszekedéseink alatt, általában nagyon kiszámíthatatlan módon viselkedett velem, így néha napján kissé megrettentem a reakcióitól…ám voltam még „ma” a házban…

- Öhüm…- hümmögött a gondolataiba merülve a focista, nem hallva a szerelme szavait. – Csak most kaptam vissza, nem akarom egyből megrémíteni a gyerek dologgal. Ki tudja, hogy igaz-e!? Olyan hihetetlen ez az egész, és furák a körülmények…Ismerem Rorit, egyből amellett kardoskodna, hogy maradjak a gyermeken mellett, hiszen a család a legnagyobb vágyam, ám én tőle szeretnék kisbabát!Természetesen, ha tényleg terhes Iza , akkor mindenben támogatni fogom, de Rori mellől! Nem akarom újból elveszíteni, hiszen csak most kaptam vissza! – kattogtak a fogaskerekei.

- Hahó! – kalimpált viccesen Aurora a párjának.

- Bocsánat, csak kicsit elgondolkodtam. – mentegetőzött a férfi, visszatérve a jelenbe.

- Vettem észre. – vigyorgott szélesen a leányzó. – Csak annyit mondtam, hogy voltam a házban, ahol reményeim szerint hamarosan élni fogunk. – csillogott a tengerszínű tekintet.

- Tetszett? – érdeklődött a sportoló.

- Nagyon! Tudod, minden kis ötletemet és kérésemet megvalósítottad! – áradozott a lány hüledezve.

- Azt hittem, hogy némi mosolyszünet után, újra meg tudlak majd hódítani és elnyerhetem a bocsánatodat. Nem hittem, hogy el fogsz menni…- hasított bele ismét az a fájdalmas érzés, mikor Rori közölte vele, hogy elköltözik Sydneybe. – Szóval elkezdtem berendezni a kettőnk számára, a tökéletes „közös otthont”, még mielőtt megtudtam volna a terveidet.

- Szerintem, ennek, így kellet lennie! Tapasztaltam, világot láttam és karriert csináltam. Így már teljes szívvel teljesíthetem a te legnagyobb vágyadat is! – magyarázott gesztikulálva Rori.

- S mi lenne az én legnagyobb vágyam? – kíváncsiskodott kissé félve a labdarúgó.

- Egy kisfiú. – ült ki földöntúli mosoly Aurora arcára. - Persze még nem most, de a közeljövőben mindenképpen.

- Szerelmem – szorította magához a csupasz női testet-, elsőkét élvezd ki a nagyszerű állásodat. Én ebben teljesen mértékben támogatlak, majd utána kezdhetünk beszélni a többiről. 

- Oké, oké lehet kissé előre szaladtam. – legyintett egyet szórakozottan Aurora. – Elsőként még vár ránk egy kényelmetlen beszélgetés. Azt kell először túlélni! – sóhajtott félve Rori az előtte álló teendő miatt. Ismerte már Rickyt annyira, hogy tudja iszonyúan dühös lesz és legfőképp nagyon kiszámíthatatlan.

*

- Hol van már? – forgatta idegesen az ujjai között a lakás kulcsát Ricky. A lába mellett ott hevert egy, az oldalára döntött, üres Jack Daniel’s-es üveg. Már két teljes órája csak a lányra várt. Ez idő alatt a dühe még óriásibbra duzzadt, az elfogyasztott alkohol mennyiségétől pedig teljes mértékben kifordult önmagából. Az előbb is, mikor a lelki szemei előtt Rori és Xavi szenvedélyes jelenetét látta, puszta erejével, a keze szorításában tört darabokra egy poharat. Majd ekkor végre meghallotta a halk kulcscsörgést…

Aurora csendben próbálta meg kinyitni a Rickyvel közös lakásuk ajtaját. Úgy tervezte, hogy elsőként elmegy zuhanyozni és eltünteti magáról a szenvedélyes ölelés nyomait. Nesz nélkül rakta le a kulcsát az előszoba szekrényére, a táskáját pedig a falhoz közel. Nagyon remélte, hogy a „párja” bevette a meséjét és éppen most az igazak álmát alussza. Ám hirtelen nagyon rossz előérzete támadt…

- Végre, végre! – kapcsolta fel az előszobai villanyt a férfi, nekidőlve a falnak. A tekintete vészjóslóan csillogott.

- Hát te, miért nem alszol? – kérdezte csodálkozást erőltetve az arcára Rori. 

- Nem tudtam, aludni…- közölte szájhúzva, végigsimítva a borostáján. – Kíváncsi vagy miért? – lépett közelebb a lányhoz. Aurorát egyből megcsapta az olcsó whiskey szaga.

- Persze. – nyelt egy nagyot. – Ám, miért nem ittál az alvást segítő teámból? Ott van a pulton, a konyhában. – próbált csevegni Rickyvel, hátha kicsit oldani tudja a feszült hangulatot.

- Szerintem, te is pontosan tudod, hogy miért nem tudtam aludni. – lépett még egy lépéssel közelebb a lányhoz, baljósan. A járása ingatag volt és harcias.

- Miért is? – „színjátszott” a leányzó.

- Ugyan, kérlek! Rosszul hazudsz! – szorította be a sarokba, végérvényesen Rorit a férfi. Két kezét fenyegetően, a feje mellé helyezte, a falra. – Bűzlesz tőle!- fintorgott undorodva. –Ismerlek már annyira, hogy lássam mikor vágták gerincre az én kis szerelmemet, úgy igazán. – hangsúlyozta a vulgáris szavait izzó tekintettel.

- Ricky! – nézett farkasszemet Aurora a férfival. A lány, a szempárban látottaktól kezdett megrémülni. Most először úgy igazán rettegett a „párjától”. Részeg volt, agresszív és beszámíthatatlan.

- Ne Rickyz itt nekem! Tudom, hogy Xavinál voltál! – csapott a falba erősen, Rori feje mellett közvetlenül. – Láttam, amint távozott az irodádból és volt időm a Moreno rezidenciára is benézni. Gondolom folytattátok az irodádban elkezdetteket…- vicsorgott Aurorára. Az ütése olyan erős volt, hogy a gipszkarton azon nyomban betört. Ám a legaggasztóbb még is az volt, hogy csak milliméterekre volt a lány arcától…

- Engedj ki, kérlek! –igyekezett kiszabadulni a férfi által keltett börtönből Rori. Félt ugyanis, hogy legközelebb már nem a falra fog célozni. Teljes erejével próbálta ellökni az előtte tornyosuló durva alakot. – Beszéljük meg inkább normális emberek módjára! Engedj már! – kezdett dulakodni Rickyvel minden bátorságát és tartalékát összeszedve.

- Lassan a testtel! – kapta el a lány törékeny csuklóját, biztosabb bilincset „téve” rá. – Engem igazán érdekel, hogy ti ketten mit is csináltatok ebben a két órában! Ugyanis, ha jól vettem ki a szavaidból nem tagadtad a vádjaimat…

- Ez fáj!!- üvöltött fel hangosan Rori, az erős szorítástól.

- Ilyen hangerővel sikítottál Xavi alatt is? A barátnője nem ébredt fel rá? Vagy őt is bevontátok? – rántotta magához erőszakosan a férfi. A tekintete megvetéstől és mérhetetlen dühről árulkodott. Mint egy kiéheztetett oroszlán, aki elé éppen most dobtak egy gyenge gazellát.

- Aúú!! – gyülekeztek a könnyek, a leányzó szemeiben.

- Jaj, csak nem fáj? – kérdezte kegyetlenül Aurorától. – Xavi gyengédebb volt? Pedig egy cafka, aki felszarvazza a párját, az ezt érdemli…- mondta foghegyről és csak még egyet szorított az így is kellően fájdalmas fogásán.

- Te erőszakos állat! Engedj el végre! – rángatózott a szabadulása érdekében a lány. – Ő sose tenne ilyet! Te nem fog hozzá felérni! – vágta a férfi képébe dühösen és dacosan, mikor sehogy sem tudott megszabadulni az emberi kéz alkotta vaspántoktól.

- Te szemét k…- indította el a kezét, hogy pofon vághassa, ám Rori ösztönösen megérezte a következő cselekedetet, így mielőtt a pofon elcsattanhatott volna, a térdeivel tökön vágta Rickyt. A férfit ez felkészületlenül érte, így egyből a féltett kincséhez kapott elengedve Aurorát. 

Rori kiszabadulva, fénysebességgel az ajtó kulcsáért nyúlt, majd megpróbálta a zárba illeszteni. Ez sikerült is neki, ám ekkor Ricky észbe kapott és utána nyúlt. Teljesen erejével a lány felkarjába mart, így tartva vissza, majd pedig egy rántással megforgatta és az ajtónak vágta, egy hangos csattanással. A zárban lévő kulcs elemi fájdalommal hasított a lány hátába, amitől fel is sikoltott. 

- Nem mész te sehova! – ordította a leányzó arcába. – Megcsalsz, majd még tökön mersz rúgni? Azt hiszed, velem csak szórakozni lehet? Most megtanulod! – izzott vérszomjasan a tekintete. Most bújt elő igazán Ricky énje…

- Ennyire vagy képes? Meg akarsz ütni egy nálad jóval gyengébb nőt? Erre tanított az édesanyád? Sosem leszel igazi férfi! – becsmérelte Rori az alakot, a húrokat a határig feszítve. Közben pedig az ajtóhoz szorított kezével megpróbálta elérni a hátába „fúródott” kulcsot. Esdekelt, hogy sikerüljön elérnie…

- Szeretnéd, ha megmutatnám milyen is egy igazi férfi? – vigyorgott undorítóan.

- Elég volt belőled annyi, amit eddig láttam! – próbált kissé elemelkedni az ajtótól, hogy hozzáférhessen a kicsi vasdarabhoz.

- Belőlem sosem lesz eleged, ezt garantálom! – közeledett rémisztően Rori felé.

- Undorodom tőled! – forgatta el lassan a kulcsot a zárban, a kijutását vizionálva. A zár halkan kattant egyet, jelezve, hogy az ajtó nyitva, csak a kilincset kéne lenyomni valahogy. Aurora nem teketóriázott sokat, nagy lendülettel előre dőlt és beleharapott a férfi nyakába. Jó mélyen, amilyen erősen csak tudta belemélyesztette a fogait az alkoholtól bűzlő alak bőrébe. Ricky ordítva engedte el, a lány pedig megfordult lenyomta a kilincset és kimenekült a társasház folyosójára. Nem nézett vissza, csak amilyen gyorsan a lábait kapkodni tudta lefutott a lépcsőházban a földszintig, ’hol a portás is tartózkodott.

- Rodrigo! Kérem segítsen! – kiáltotta fölsüketítően.

- Mi történt? – termett máris ott a portás. – Szűz anyám! Mi történt önnel, Aurora!? – nézett hatalmas szemekkel a lány alkarján lévő vörös és felduzzadt területekre, melyek egy tenyérlenyomatot formáztak. A felkarja még súlyosabb látványt nyújtott, ugyanis az agresszív barom, a húsáig mart bele az ápolt bőrbe… 

- Te r*b*nc! Ezt még megkeserülöd! – érte máris utol Rorit, az ámokfutó férfi. A nyakán egy hatalmas harapásnyom díszelgett, amit fájóan szorított…

- Hívja a rendőrséget, Aurora! Én addig elintézem! – kiáltotta a portás.

A rendőrség hamar a helyszínen termett, ám a részeg férfi még a „törvény erejével” is hadakozott. Jóformán összeverekedett a kiérkező járőrökkel. Az elfogási procedúra alatt folyamatosan Aurorát becsmérelte fennhangon üvöltözve, felébresztve és kicsalogatva a többi lakót is, a lakásaikból. Az álmos szomszédok kővé dermedve asszisztáltak a hihetetlen jelenetnek… 

Rickyt bilincsben verve ültették be a rendőrautóba, és mint közönséges bűnöző szállították be az illetékes rendőrkapitányságra. Aurorát egy, a helyszínre érkező másik autóval szállították be kihallgatni, ugyanazon a kapitányságra. Csak az irataiért szaladhatott fel kísérettel, hogy a törvény őrei minél előbb megkezdhessék a munkájukat. A kapitányságról egy hosszas kihallgatás után átvitték a közelben lévő kórházba, hogy látleletet vehessenek az incidens során szerzett sérüléseiről. Azután visszaszállították a kapitányságra és ismét kihallgatták. Majd csak ezek után kezdeményezték a feljelentő procedúrát a férfi ellenében. Rori eközben senkit sem hívhatott fel, hogy szóljon a történtekről, így a szerettei támogatása nélkül egy gyenge és sebzett roncsnak érezte magát. A sérülései ugyan nem voltak többek ronda zúzódásoknál és egy mélyebb marásnál, de annál jobban égtek és fájtak minél többször kellet visszaidéznie a rémisztő perceket. A háta közepén, már most, a történtek után pár órával egy nagyobb tányér méretű véraláfutás keletkezett, a kezei pedig rémes állapotban őrizték az agresszív szörny tenyérnyomatát…

A lány, a kihallgató szobából fáradtan tántorgott ki, majd egy székre roskadt. A könnyei patakokban kezdtek el lefolyni az arcán. A rendőrök előtt megpróbálta az erős és kemény nő benyomását kelteni, ám legbelül nagyon meg volt rendülve. Tisztában volt vele, hogy ennél sokkal nagyobb baj is történhetett volna, ha az agya nem kapcsolt volna a túlélő programra. Lehet, hogy most, akkor…vagy ha durvábban kezdi sértegetni azt az állatot, ám a dacával sosem bírt!

- Nem, erre gondolni sem akarok! – rázta meg a fejét hevesen, belegondolva egy másik „forgatókönyvbe”. Ám a könnyeinek csak nem tudott megálljt parancsolni. Ricky bizony mindig is „ilyen” vehemens volt, csak ezt, azért sosem gondolta volna róla! Bár mikor bejelentette neki, hogy elfogadta a barcelonai munkát szinte tajtékzott, és ha ivott is hozzá csak még jobban kifordult a bőréből. 

- Minden rendben? –lépett ki, a kihallgató helyiségből az egyik, őt kikérdező rendőr. 

- Maga szerint? – emelte rá a fáradt és könnyes tekintetét, a magas és barna hajú tisztre.

- Felhívjak önnek valakit? – ült le a leányzó mellé hirtelen. – Vagy szóljak egy kollégának, hogy haza vigyék?

- Nem tudnék oda visszamenni! – rázta a fejét Aurora, az arcát dörzsölve közben. – Felhívok valakit. – kezdett el matatni a táskája után, ám ekkor eszébe jutott, hogy csak az iratait engedték magával hozni a teljes táskáját nem.

- Diktálja a számot! – vette elő a törvényszolga a saját készülékét. – Majd én elmondom a történteket, ne idézze fel ismét! – biztosította meleg hangon a lányt.

- Köszönöm! - nézett hálásan Rori a férfira, majd bediktálta neki Xavi számát. Most rá volt a legnagyobb szüksége.

Friss! Botrány! - ’Hola’ internetes kiadása

Lapunk egyik munkatársa egy baleset szemtanúja lévén, állampolgári kötelességének érezte, hogy bemenjem az illetékes rendőrkapitányságra beszámolni az esetről. Ám a kapitányságon időzve, egy meghökkentő botránynak lett szemtanúja, méghozzá akaratán kívül. Egy jó újságíró azonban még „civilként” is lecsap, fülel és közvetíti a legújabb történéseket!

Az ő telefonon történő „tudósításából” adunk közre néhány részletet:

„Csak arra lettem figyelmes, hogy egy megbilincselt és üvöltöző férfit hoznak be, hárman szorongatva. Ez a férfi szörnyen dühösnek és ittasnak látszott, így lecsillapítani nem lehetett. Már akkor a távolból is, ismerősnek tűnt a behozott alak, ám elhaladva előttem, tisztán láttam, hogy ez bizony Ricky Ledesma, Aurora Rocher-Gacilly aktuális barátja. A férfi csúnyábbnál-csúnyább jelzőkkel illette a francia nőt, a Barcelonai Kortás Múzeum kurátorát. Nem igazán értettem a dolgot, ám kisebb idő elteltével a frissen kinevezett kulturális „nagykövet” is besétált a kapitányságra, méghozzá szörnyű állapotban! Nem akartam hinni a szemeimnek! Pár órával ezelőtt, ez a csodaszép nő, még az egyik elit múzeum színpadján parádézott, most meg vörös és felduzzadt sérülésekkel támogatják be az épületbe. Az alkarján hatalmas zúzódások fészkeltek, melyek tenyérnyomatokat mintáztak, a jobb felkarján pedig egy mélyebb, véres marás húzódott. Ezek után sajnos behívtak a kihallgatóba, ám kifelé menet még elkaptam, ahogy Ledesma azt üvölti, hogy „megérdemelte az a cafka”. Ekkor hívtalak fel titeket (a lapot- a szerk.), majd mindent elmeséltem. David (az ügyeletes- a szerk.) pedig arra kért, hogy maradjak a helyszínen még egy ideig. Bejött a megérzése, ugyanis húsz perc elteltével egy általunk jól ismert fekete jaguár gördült be a kapitányság parkolójába. Egy igazán ideges ábrázatú Xavi pattant ki a járműből, majd pár perccel később egy takaróba bugyolált Aurorával az oldalán jelent meg. 

Nem tudtam meg, hogy mi történt pontosan, ám Xavi állhat a háttérben…„- a telefonos beszélgetésből Javier Garcia gépelt be néhány részletet.

*

A Casas házban Barbara már korán reggel a konyhában tevékenykedett. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag hajnalban felriadt és azóta nem tudott visszaaludni. Forgolódás helyett inkább a konyhában ütötte el az idejét. Miután berakta sülni, a házi készítési croissantjait, a bögre kávéja társaságában leült a laptopja elé. Céltalanul szörfölgetett az interneten, mikor a ’Hola’ című lap internetes weboldalára tévedt. Ott a szalagcímet elolvasva elsápadt és örülten keresni kezdte a telefonját.

*

Isabell túlságosan is érdekesnek találta az „élete párja” fénysebességgel történő elrohanását korán reggel. Nem tudta hova tenni, míg el nem olvasta a ’Hola’ magazin internetes kiadását…

Dühében gondolt egyet, felment a twitterére, majd posztolt egyet.

Isabell Carlos ’Mrs Hernández’ @ isacarloffc

Földöntúli boldogsággal jelentem be, hogy Mackó és én szülők leszünk! Hét hónap múlva már a karunkban tarthatjuk a ’kisbocsunkat’! Hamarosan hozom az első ultrahangos felvételeket is! Szép napot!

Perceken belül megannyi megosztást és hozzászólást kapott. Noha, azt még nem tudta, hogy honnan fog ultrahang képet szerezni… - Talán nem kellet volna ezt, így elsietni! – cikázott át egy aggodalmas gondolat a fejében. – Minél előbb kell egy pontos és ütős terv a közel jövőre!