22. rész

Sziasztok!:) 

Meghoztam a frisset!:) Köszönöm az előzőhöz érkező sok-sok komit és pipát!:) A mostani és a további részekhez csak annyit fűznék hozzá, hogy néhol a jelen eseményeit is bele fogom szőni!:)

Jó olvasását!:)

Puszi, Olivia

Egy fekete Jaguár hasított kora reggel, a gyér napfényben fürdőző utakon. A jármű minden lóerejét bevetve vitte, az aggodalomtól terhes gazdáját,’kit, hidegen hagyott mindenféle sebességkorlátozás. A sofőr inkább arra koncentrált, hogy minél előbb a kisebb utazása céljánál, a rendőrkapitányságnál lehessen. 

- Istenem…- dobolt idegesen a kormánykeréken, amikor egy piros lámpa megfogta az örült tempóját. – Az a szemét állat! Hogy volt képes bántani egy nála gyengébb nőt? – nyomta tövig dühében a gázpedált, amint a lámpa sárgára váltott. Xavi rekordidő alatt ért be, a belváros egyik rendőrőrsére. Hiszen, amint felhívta Őt, az a tiszt, egyből kocsiba pattant és faképnél hagyta Isabellt. Mivel egy cseppet sem tudta érdekelni a „hivatalos” barátnője, inkább a Szerelme miatt aggódott. – Miért nem mentem vele, hiszem kellően frusztrált volt az arca, mikor az előtte álló beszélgetésre gondolt, azzal az erőszakos tulokkal! – suhant át a kocsijából kipattanó, középpályás agyán. – Sejtenem kellet volna…, ám én Isával és a gyerek dologgal voltam elfoglalva!

- Xavi! – könnyebbült meg a leányzó, amint meglátta az épületbe belépő focistát. Tudta, már biztonságban van és támaszra lel a sportolóban. Ám a könnyei még mindig az arcán csillogtak.

- Rori! – gyorsította fel a lépteit a férfi. – Úristen! – torpant meg hirtelen mielőtt a lány, a karjaiba borulhatott volna. – Megölöm azt a szemetet! – csillogott zaklatottan a sportoló tekintete, amint közelebbről is megvizsgálhatta Aurora sérüléseit. Nem akart hinni a szemeinek! Gyengéden a kezeibe vette a leányzó egyik alkarját, és lágyan végig simított vörösesen duzzadó tenyérnyomatokon. Majd a felkarján lévő mély marásra siklottak az ujjai. – Ezt még nagyon meg fogja keserülni! –fakadt ki ingerülten, Rorit a karjaiba vonva. – Minden rendben lesz! Ezentúl én fogok vigyázni rád! – susogta a leányzó fülébe nyugtatásképp.

- Kérlek, vigyél el innen! – nyöszörögte Rori szipogva.

- Gyere! – terítette a vállára, a széken maradó takarót, amit a segítőkész rendőr vitt oda Aurorának. – Köszönöm, hogy vele volt és, hogy értesített! – fordult a labdarúgó az eddig csendben üldögélő tiszt felé, majd a kötelező formaiságok után elindult a leányzóval az oldalán, a kocsija felé.

- Köszönöm, hogy idesiettél! Remélem Isabell nem így tudta meg a dolgot…- kezdett halkan beszélni Rori a könnyeit felszárítva, már az elegáns járműben ülve.

- Kit érdekel most ő? – csattant fel a focista aggodalomittasan. – Orvos látott már?

- Csak látleletet vettek, ám ott nem ítélték súlyosnak a sérüléseimet. – rázta a fejét fáradtan Aurora.

- Jobb, ha elviszlek a csapat orvosához, Bernardohoz. – vette a kezébe az apró női tenyeret, majd egy puszit lehet rá. – Ugye kezdeményezted a feljelentést? 

- Igen. – hajtotta le a fejét kimerülten Rori. – Én ezt sosem gondoltam volna róla…- csuklott el a hangja, majd ismét apró cseppek kezdtek gyülekezni a szemeiben.

- Édesem! – ölelte magához a focista. – Ígérem neked, minden rendben lesz! Meg fogja kapni a méltó büntetését, erről gondoskodom!

- Folyton az üvöltözte, hogy megérdemeltem! Sőt még jobban el kellet volna látni a bajomat…- tört ki heves zokogásban, a férfi vállába fúrva az arcát.

- Ne foglalkozz azzal a vademberrel! Aki bántani mer egy nála gyengébb nőt, az nem ember, az egy gyáva féreg!

- Megcsaltam őt! Sőt még a szemére is hánytam, hogy nem ér fel hozzád…

- Nem számít mit tettél és, hogy mit mondtál neki, akkor sem kellet volna kezet emelnie rád! Egy ilyet el lehet rendezni normális módon! – simogatta a leányzó hátát.

- Áúú…- sziszegett fel Aurora, mikor a férfi véletlenül hozzáért a hátán lévő sérüléshez.

- Ott is megütött? – kérdezte rögvest a labdarúgó. – Mutasd! – szinte követelte, hiszen izgult a szerelmese állapotáért. – Ezt mégis hogyan…? – akadt el a középpályás lélegzete, amint meglátta az „A5-ös lapméretű” zúzódást, közepén egy fekete színben pompázó ’ kisebb’ folttal. 

- Az ajtónak vágott, mikor benne volt a kulcs, mert megpróbáltam kinyitni…- hüppögte Rori.

- Jobb, ha minél előbb elmegyünk Bernardohoz! – vette elő máris a kocsi kulcsát a zsebéből, majd már adta is a gyújtást Xavi. Ám mielőtt a gázpedálra lépett volna, még gyorsan elővette a mobilját, hogy értesítse a doktort az érkezésükről, mivel kora reggel nem igazán tartotta tanácsosnak csak úgy betoppanni bárhova is. 

A készüléke kijelzőjén viszont egy tucatnyi nem fogadott hívás villogott Rori keresztszüleitől, amit abban a pillanatban, inkább figyelmen kívül hagyott, és tárcsázta az orvos számát.

Bernardo Fausto amint meghallotta a szörnyű történetet, egyből kipattant a puha ágyából és a sportoló rendelkezésére állt. A doktor, a házának az alaksorában, egy kisebb rendelőt tartott fent, itt fogadva a magánpraxisába érkező pácienseket.

- A hátán lévő folt nagyon csúnya! Ha pár napon belül nem kezd zsugorodni a közepén lévő feketeség a kenőcs hatására, akkor be kéne jönni a csapatnak fenntartott rendelőbe és ott megröntgeneztetni! – közölte pár perc vizsgálat után a doktor. – A kezein lévők viszont relatíve hamar el fognak tűnni, ha gyakorta kenegeti! De a hátán lévőt kérem, nagyon figyelje! – egészítette ki a diagnózisát az őszes úr. – Felírok még egy altató-nyugtató keverékek is! Ettől fog tudni aludni…

A recepteket eltéve visszamentek a kocsihoz.

- A keresztszüleidnek gondolom szóltál, hogy én megyek érted!– érdeklődött már ismét a kocsi légterében ülve a focista, Aurorától. - Ezért hívogatnak, nem? 

- Nem, mivel nem hoztam magammal a telefonomat a lakásból. – rázta a fejét sápadtan a leányzó.

- Akkor ők nem is tudnak erről az egész szörnyűségről? De, akkor miért rezeg folyton a zsebem a hívásaiktól? Honnan veszik, hogy "együtt" vagyunk? - ráncolta a homlokát Xavi.

- Elviszel hozzájuk? – pillantott oldalvást a férfira Rori, nem törődve a "furcsa" körülményekkel.

- Persze! – szorította meg lágyan a kedvese kezét.

Barbara és Paolo szinte hisztérikus állapotban járkált fel-alá az impozáns otthonukban. Mióta kora reggel értesültek a szörnyű dologról, azóta megállás nélkül próbálják elérni a szeretett keresztlányukat. Ám hiába…, hiszen sem Aurora, sem Xavi nem veszi fel a készülékét. Váratlanul azonban, megszólalt Barbara telefonja, jelezve egy új szöveges üzenet érkezését a katalán focista számáról.

„Nem tudom mennyit és mit tudtok, de a történtekhez képest jól vagyok, már amennyire ilyenkor jól lehet az ember. Xavival már hozzátok tartunk. Mindjárt ott leszünk. R.”

A Casas házaspár lélegzetvisszafojtva várta a keresztlányuk érkezését. Barbara előrelátóan teleengedte a kádat forró vízzel, lecserélte a leányzó szobájában az ágyneműt és előkészített néhány frissen készült croissant. Paolo mindeközben a család ügyvédjével tárgyalt. Minél előbb intézkedni akart, hogy az a „mocsok”- Ricky - megkaphassa a büntetését. Ám Xavira is kellőképpen haragudott, hiszen az a cikk is megírta, hogy ő állhat a háttérben...

- Vajon megint mit követett el Rori ellen!? Már megint a „kislányom” szenved miatta…- ráncolta össze a homlokát a férfi idegesen.

*

- Édes kislányom! – zárta védelmezően a karjaiba Rorit Barbara, amint belépett az ajtón, mögötte a középpályással. –Annyira aggódtunk érted! – szorította jó erősen magához a leányzót. Xavi csak csendben, a háttérből figyelte az eseményeket. 

- Aurorám! – vonta karjaiba most Paolo a lányt. 

- Gyere kicsim, fürödj, meg aztán egyél valamit! – kezdeményezett Barbara, majd gyengéden a fürdő felé kezdte terelni Aurorát. Rori csak némán hagyta, hogy a szeretett személyek átvegyék felette az irányítást. Most csak droid módjára akart létezni, kizárva a gondolatait és az érzelmeit a fejéből.

- Mégis mi történt? Miattad volt az egész ? – támadott neki ingerülten Paolo az eddig a háttérben húzódó focistának. – Nem tudsz kimaradni a keresztlányom életéből? – villant meg feldúltan az idősebb férfi tekintete.

- Pao! Kérlek! Ne bántsd őt!- torpant meg hirtelen a lány a keresztanyja oldalán, majd visszament az előtérben hagyott két férfihoz. Sejtette, hogy ismét fel kell idéznie a történteket…

- Rorim, te most sokkos állapotban vagy…- lágyult meg Pao hangja. – Kérlek, menj Barbbal ő majd ellát téged. – simította meg a leányzó vállát, azt gondolván ott talán nincsen súlyosabb sérülés.

- Paolo, Barbara! – hívta oda a keresztanyját is a leányzó. – Jobb, ha elmondom, még mielőtt azt bántjátok, akit nem kéne…

- Üljünk akkor le! – javasolta Barb. 

- Szóval – kezdett neki az elmúlt pár óra történéseinek Aurora, már a kanapén ülve, a szerettei között-, én és Xavi rájöttünk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni. - mosolyodott el egy pillanatra Xavi meleg tekintetében időzve. - Megbeszéltük, hogy újra kezdjük, ám ez Rickynek nem tetszett… és… hát… bedurvult. –csuklott el a hangja, már a kezén lévő nyomokat fixírozva. Most csak nagyvonalakban akarta a keresztszüleivel megosztani a történéseket, a többit majd idővel.

- Kicsim! – szorította meg Rori kezét Barb támogatóan. 

- Gondoskodom, hogy az az állat megkapja a méltó büntetését! – csattant fel markánsan Paolo szemügyre véve a keresztlánya „látható” sérüléseit.

- Eljárást indítottam ellene a kapitányságon. – közölte a kimerülés szélén állva Rori.

- Jobb, ha most Barbarával mész és lefürdesz, addig kiváltom a recepteket. – szólt közbe a focista is. 

- Miért nem minket hívtál azonnal? Miért egy internetes szennylapból kellett megtudnunk? – kérdezte hirtelen Pao, még mindig szúrósan tekintve a katalán labdarúgóra.

- Csak az irataimat tudtam magamhoz venni, több időt nem hagytak a rendőrök. Képzelhetitek milyen volt egyedül végigcsinálni két kihallgatást és egy személytelen kórházi látlelet vételt…- jelentek meg könnycseppek a lány csodaszép tekintetében.

- Istenem! – kiáltott fel Barbara, együttérezvén a lánnyal. 

- Milyen internetes szennylap? – szaladt magasba a középpályás szemöldöke mindeközben.

- Valami firkász pont azon a kapitányságon volt, ahova Rorit is bevitték…

- Hát ez nagyszerű! Miért vannak mindenhol ott azok a hiénák!? – csapott mérgében a sportoló, a térdére.

- Megkérhetlek arra, hogy elhozd a telefonomat a lakásból és néhány cuccomat? – kért szívességet Xavitól Aurora halkan, nem reagálva a sajtó cikkének a hírére.

- Persze, szerelmem! – biztosította azon nyomban a leányzót. 

A rövid „kupaktanács” után, Barbara végre féltő gonddal kezelésbe vehette a meggyötört keresztlányát. Paolo mindeközben útra kelt a patika felé, kiváltani a Barcelona csapatorvosa által felírt a pirulát és a kenőcsöt, Xavi pedig elindult az ingatlanhoz.

Rori frissen fürödve és néhány falatot leküzdve vette be az orvos által felírt pirulát, aminek hatására mély és álomtalan alvásba kezdett. Barb megrendült arccal ecsetelte szeretett férjének, hogy milyen súlyos sérüléseket látott a keresztlányuk testén. Ugyan,Rori előtt próbálta erősnek mutatni magát, ám Paolo ölelésében ő is elpityeredett belegondolva min mehetett keresztül a leányzó. A Barcelona középpályása is hasonló arccal szemlélte a hajnalban történtek helyszínét. A rendőrség láthatóan már teljesítette a tőle elvárt intézkedést, így az apartman fel volt dúlva, a „perdöntő” bizonyítékok pedig jól láthatóan meg voltak jelölve. Xavi célirányosan az ajtó közelében lévő női táskát felmarkolta, majd bemenet a "páros" hálószobájába. Ott kinyitotta a szekrényt, kivett egy nagyobb bőröndöt és elkezdte összeszedni a leányzó cuccait, amiről úgy gondolta, hogy biztos kellhet neki. Amilyen gyorsan csak tudott, úgy csomagolt, mert Ricky dolgainak a jelenléte csak egyre dühösebbé tették. Igazság szerint, legbelül önmagát okolta, hogy Aurorával ez történt. - Talán, ha akkor nem megyek utána a múzeumba és nem indítom el a lavinát a csókkal és a ház kulccsal… - rándult össze a gyomra, amint kilépett a bőrönddel az ajtón . - De akkor még mindig szenvednék a hiányától, ám így most ő szenved. Igaz, Ricky agressziója bármikor előbukkanhatott volna és lehet csúnyább véggel...

Ismételten a Casas a rezidencia felé vette az irányt, ahol már Catalinával és Raquval kiegészült csoport várakozott Rorira, hogy felébredjen. A férfi érkezése megtörte a családias, „együtt aggódunk a szerettünkért” hangulatot. Barbara is csak udvariasságból invitálta meg a labdarúgót a körükbe. Mindenki hidegen és idegenül fogadta a középpályást, éreztették vele, hogy hibásnak tartják, aki csak fájdalmat tud okozni az általuk szeretett személynek.

Amint a labdarúgó helyet foglalt közöttük a konyhában lévő pultnál, azon nyomban Catalina kezdte kezelésbe venni.

- Már megint te miattad járt így Rori! Végre visszakaptuk, ám te csak nem tudod békén hagyni… - közölte kelletlenül Cat a férfival. – Láttam, ahogy utána mentél a múzeumban!

- Majd, ahogy távoztál onnan az sem volt piskóta! Mintha közszemlére tetted volna, hogy ti bizony lerendeztétek egymást! – pirított a férfira Raqu is, villogó tekintettel felnézve a telefonjából.

- Ricky is látott mindent! – nyomatékosította a dolgot Catalina feszülten.

- Hogy mi van? – csattant fel hirtelen Raquel, a mobiljából felpillantva.

- Mi az? – kérdezték a leányzótól többen egyszerre.

- A barátnőd tényleg terhes? – szegezte a labdarúgónak a kérdést Raqu hitetlenkedve.

- Micsoda? – háborodott fel egyszerre a csoport.

- Ezt mégis honnan veszed? – szaladt magasba a focista szemöldöke.

- Ő maga írta ki twitterre! – tette le Raquel a telefonját, a férfi elé.

- És így is belement, hogy kezdjétek újra? – kérdezte egyből Barbara a játékostól.

- Újra kezditek? – döbbent le Catalina. – Mikor és hol beszéltétek ezt meg? –faggatózott.

- Én nem engedem egy ilyen helyzetbe bele Rorit! – csattant fel atyáskodva Paolo. A konyha hangulata pattanásig feszült. Minden jelenlévő a focistát fixírozta feldúltan. Igaz,mindannyian más-más okból és indíttatásból haragudtak a sztárfocistára, ám ők csak a szeretett barátjukat vagy családtagjukat védték.

- Nézzétek! – emelte fel maga elé védekezően a kezeit a középpályás. – Én teljes szívemből szeretem Aurorát! És az éjjel kiderült számomra, hogy ő is engem minden hibám ellenére! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően. – Akkor jobb lesz, ha tisztázzunk néhány dolgot! –túrt a hajába feszülten a férfi. –Igen, utána mentem a múzeumba, miután majdnem nekem jött az a mocsok. Ott csak egy csók csattant el köztünk…- nyomatékosította a történteket a labdarúgó a lányok felé. Aztán szóról-szóra elmesélt a jelenlévőknek mindent. Isabell hirtelen tett nagy bejelentését, a három évvel ezelőtt vásárolt villát, Rori késői smsét és az utána következő találkájukat. Beavatta őket az újrakezdésük meghitt párbeszédébe és még a tiszt megrázó hívásába is. 

- Én nagyon gyanúsnak tartom ezt a terhesség dolgot. – vallotta meg őszintén a kétségeit a focista a hosszú monológja végén, visszautalva az azt kirobbantó tényre. – Nem igazán vettem észre rajta a jeleket, bár az igaz, hogy nem értek hozzá!

- Azt mondta, hogy két hónapos terhes? – érdeklődött kíváncsian Barb.

- Igen. –bólintott egy aprót a labdarúgó.

- A múzeumi estélyen egy igazán testhez álló ruhát viselt és egy apró pocak sem látszott még rajta! Pedig két hónap az két hónap! – csóválta a fejét Barbara.

- Ilyen szerencsés alkat senki sem lehet, itt valami turpisság van! – gesztikulált hevesen Raqu.

- Őszintén, mit várunk attól a nőszemélytől? Nyilvánosan 'mackóz' téged! – forgatta a szemeit komikusan Cat. 

Erre a csipkelődő felszólalásra végre, a mai napon először, mindannyian elnevették magukat. Ezek után már kissé hátrébb húzott agyarakkal viseltettek a középpályás iránt, ám azért még éreztették vele, hogy a három évvel ezelőtti dolgokat ők nem tudják csak úgy "egycsapásra" elfelejteni…, de képesek lesznek rá, majd egyszer! 

*

Xavi a Casas villa tökéletesen rendben tartott kertjében sétálgatott, ugyanis egy kis egyedüllétre vágyott. Az idő már késő délután fele járt, így a reggeli eset óta nem nézett telefonja tömve volt a nem fogadott hívásokkal és olvasatlan üzenetekkel. A legtöbbet Isabell és az édesanyja kereste.

„ Kisfiam! Miért az internetről kell megtudnom, hogy végre valahára nagyi leszek!?” – írta az édesanyja egy smsben, még a nap elején.

„ Mackó! Merre vagy? Hiányolunk a "kisboccsal!” – pötyögte Isabell szintén a nap eleje felé.

„ Mackó! Miért van telefonod? Kérlek, vedd fel! Aggódom!” – érkezett az előző üzenet után fél órával egy újabb.

„ Kénytelen leszek felhívni a családodat! Miért nem beszélsz velem? Valami rosszat tettem? Nem akarsz minket?” – írta Isa megint csak. 

„ Felhívom az édesanyádat! Ez kezd nagyon frusztráló lenni! Nem szabadna a terhes kedvesedet ilyen stressznek kitenni!” – zaklatta tovább a nő, a párját.

„ Fiam! Miért nem válaszolsz? Isa aggódik érted! A terhes barátnőd mellett a helyed!” – érkezett meg pár perce az előző rövid üzenet után a másik, ami már az anyjától volt.

„ Xavi! Sejtem hol lehetsz! De neked már Isáért és a gyerekedért kell felelősséget vállalnod! Sajnálom, ami Rorival történt, de az,már nem a te dolgod!” – állt egy újabb smsben, ami szintén az édesanyjától jött.

„Nézd sosem kedveltük úgy igazán Isabellt, de te őt választottad, mi ezt elfogadtuk! Most vállald is a következményeit ennek! Szerinted, ő nem tudja pontosan, hogy hol lehetsz!? Csak úgy tesz…, zeng a sajtó a dologtól!” – üzent ismét az anyukája.

„ Xavi Hernández! Görcseim vannak, annyira ideges vagyok amiatt, hogy hol lehetsz!” – ez volt a legfrissebb üzenet, ami Isabelltől jött. A labdarúgó még nem akart a hivatalos barátnőjével beszélni, de halogatni sem akarta tovább a dolgot. Jobb, ha túlesik rajta és közli vele, még ha létezik is ez a gyerek, Ő, akkor sem fog vele maradni.

*

Aurora ölelő karok között kezdte nyitogatni az eddig ólomsúllyal terhelt pilláit. Meglepődve konstatálta, hogy a keresztszüleinél van és Xavi szuszog mellette, amit hirtelen nem igazán tudott hova rakni. Ám pár pillanat múltán, az agya kegyetlen része, mely az emlékeket tárolja, a szeme elé küldött néhány „útbaigazító” képet.

- Drágám! Végre felébredtél! Hogy vagy? – kérdezte rögvest a labdarúgó "felriadva", amint érzékelte, hogy megmozdultak mellette.

- Hát…éhesen. – adta meg végül a ’ gyermeki’ választ és tette a kezét a gyomrára, ami azon nyomban egy fojtott morgást hallatott.

- Megyek és szólok Barbarának, hogy felébredtél és hogy farkaséhes vagy! – ugrott ki lendületesen a nagy franciaágyból.

- Várj még egy picit! – nyújtotta a férfi felé a kezét. – Egész nap itt voltál és őrizted az álmomat?

- Igen. Cattel és Raquval együtt. Később többen is befutottak, és felőled érdeklődtek.

- Itt vannak még? – csillant fel a leányzó szeme a barátnői neve hallatán.

- Szerintem igen, bár én késő délután feljöttem ide melléd és azóta nem tudom, hogy mi zajlik lent. – ecsetelte a férfi, Rori hajával játszva, az ágyon ülve.

- Akkor beszéltél Isabellel, ha végig itt voltál? – faggatózott óvatosan Aurora.

- Beszéltem vele telefonon, ám…

- Telefonon? – szaladt magasba a lány szemöldöke.

- Kérlek hallgass meg! – kérdte határozottan a lánytól, a focista. Rori csak aprót bólintott a beleegyezése jeléül. – Szóval, miután a múzeumból hazamentünk otthon bejelentette, hogy valószínűleg terhes tőlem. – préselte ki magából a nehéz szavakat. A súlyos mondat után félve pillantott Aurora arcára, ám ott nem az ilyen helyzetben elvárt érzelem tükröződött. 

- Úgy látszik ez nem az én napom! – mosolygott fanyarul, majd vállat vont. – Köszönöm, hogy értem jöttél, és hogy vigyáztál rám, de itt az ideje visszamenned a barátnődhöz és a születendő gyermekedhez! Mellettük a helyed! – mondta látszólag könnyed hangnemben, ám legbelül ismét az összeomlás szélén. Gondolta, az éjjel csak nosztalgiázott vele a férfi, ám a kötelességei Isabell mellé szólítják, és most ezt próbálja közölni vele. Ezt teljes mértékben képes volt megérteni, hiszen Xavi már három évvel ezelőtt is, egy gyerekről álmodozott. - Talán túlságosan is, az érzelmeim befolyásoltak ott, a házban...és utána már szívből cselekedtem mikor "lerohantam" Őt, az éjszaka közepén. - cikázott át az agyán.

- Szerelem! Ne is kezd el ezt! Én nem megyek vissza Isabellhez! – rázta a fejét hevesen Xavi.

- Végre teljesül a nagy álmod! Apa leszel! – érvelt a lány. – Tudom, hogy te is azt szeretnéd, hogy ha egy teljes családban nőne fel a gyermeked!

- Több mint családban fog felnőni! Ugyanis lesz egy csodás pótmamája! – fogta meg a Rori kezét. Már döntöttem! Mi ketten, csak együtt lehetünk igazán boldogok! – simított végig gyengéden a csodás női arcon.

- Anyukád mit fog szólni!?

- Engem csak te és a közös jövőnk érdekel! Természetesen minden felelősséget vállalok, ha tényleg igaz az egész dolog…

- Van rá esély, hogy csak kitalálta? – zavarodott össze a leányzó, mivel Xavi nagyon határozottan jelentette be a terhesség tényét.

- Én, és még páran kételkedünk benne. Gyanúsak a körülmények, csak nem akartam, hogy azt hidd, hogy ügyeskedéssel akarlak meggyőzni…, és főleg nem akartam veled ezt közölni még ott az autóban. Túl szép volt a pillanat és előre sejtettem, hogyan fogsz reagálni...

- Szóval, ha jól értem, szerinted csak kitalálta, hogy gyereketek lesz. - summázta a dolgot Aurora.

- Pontosan. – bólintott a férfi. – Aurora! – váltott megint drámai hangszínre a sportoló. – Én nagyon sajnálom, hogy nem tartottam veled, mikor ahhoz az állathoz készültél hazamenni és beszélni! – kezdett bele egy másik témába.

- Nem a te hibád! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Rori. – Ha nem reggel akartam volna vele beszélni, akkor is egyedül tettem volna meg. Rájött a múzeumi dologra, majd arra, hogy hozzád rohantam az éjszaka közepén és bepöccent…ennyi. – vette egy mély levegőt zaklatottan a lány. – Persze ezt egy üveg whiskyvel is megerősítette…, végülis, ha jobban belegondolok, mikor ivott még jobban elvesztette a kontrollt a dühe felett. – ecsetelte üres tekintettel visszagondolva a három évvel ezelőtti, nyáron történt „balhéjukra”, vagy a kapcsolatuk alatt előfordult számos összetűzésükre.

- Szerelmem! Ígérem, mostantól tíz méterre sem közelíthet meg téged! – emelte fel Aurora állát, hogy a csodaszép szemeibe nézhessen.

- Kérlek, beszéljünk inkább másról! Hogy van a térded? - simogatta meg lágyan a sportoló említett testrészét.

- Jobban már! A keddi Milan elleni BL meccset már vállalom, bár már érzem magamon, hogy öregszem és még kéne pár nap.

- Ugyan már! Te még mindig az, az ereje teljében lévő csodálatos pasi vagy! – pecsételte meg egy csókkal az előbbi mondását. – Szeretlek!

- Én is téged! Mindennél jobban! – húzta magához közelebb, hogy jobban birtokba tudja venni a csókra termett női ajkakat.