20.rész

Sziasztok!:) Itt is az újabb rész!:) Nagyon fáradt vagyok, így nem igazán volt erőm alaposan átnézni és kijavítani az esetleges hibákat. Előre is elnézést kérek ezekért! Remélem, ettől eltekintve élvezni fogjátok!:)

Jó szórakozást!:)

Puszillak titeket, Olivia

- Köszöntöm a kedves hallgatóinkat a Música rádió különleges Valentin-napi műsorában! Ezen rendhagyó alkalommal sok-sok híres és szeretett embert fogok vendégül látni itt, a stúdióban, hogy a párkapcsolatukról és a boldogságukról beszélgessünk. Ha velünk maradtok exkluzív titkokat és anekdotákat tudhattok majd meg! Ám elsőként zenéljünk egyet!

*

- E lágy dallam után kövezzen máris az első vendég! Isabell Carlost köszönthetjük itt a rádióban, aki lassan már másfél éve alkot egy párt, a sztárfocistával, Xavi Hernándezzel. Figyelem, Ő csak mackónak hívja a férfit! Hola Isabell!

- Hola Ines!

- Elsőként nagyon köszönöm, hogy eljöttél!

- Ugyan, nincs mit, szívesen tettem! Noha mackó mindig is szerette a magánéletét titokban tartani.

- Akkor Xavi nem is tud róla, hogy ma nálunk vendégeskedsz?

- Tudja, hogy eljöttem ide, ám arról, hogy milyen műsor lesz nem kérdezett…

- Nem lesz belőle balhé otthon?

- Dehogy, dehogy! Hamar túlteszi magát a dolgon.

- Rendben, akkor csapjunk máris bele! Hogyan találkoztatok? 

- Egy sportújság díjátadóján, ahol mindketten a meghívottak listáján szerepeltünk.

- Szerelem volt első látásra?

- Az én részemről igen! Őt viszont erről még sosem kérdeztem…Szóval, amint megláttam tudtam, hogy álmaim férfija és kell nekem! Így a tettek mezejére léptem.

- Ezt mégis, hogyan érted?

- Leültem az asztalához az első adandó alkalommal és beszélgetést kezdeményeztem.

- Bátor húzás! Mégis mi volt a nyitó mondatod?

- ’Hola! Hogy vagy?’

- Erre Ő?

- Bevette a tipikus nézését, majd valamit visszamotyogott.

- Akkor az első reakció nem volt valami biztató a részéről, de te mégis folytattad az „udvarlást”!

- Így is mondhatjuk! Mindig is kitartó voltam!

- Tudod nekem Xaviról az a tipikus régi vágású férfi jut eszembe. Nem lehet, hogy azért volt kissé hűvös, mert szokatlan volt neki, hogy ’a nő kezdeményezett’?

- Szerintem is ez a magyarázat. Ám én olyan ember vagyok, aki megszerzi magának azt, akit akar!

- Meg is kaptad! Ám nem volt benned némi félsz, hogy még nincs túl teljesen az ’Aurora-Mirjam’ botrányon? Hiába telte el közben némi idő… 

- Egyáltalán nem, hiszen, ahogy te is mondtad eltelt közben az idő! Tudtam, hogy mit akarok és, hogy képes vagyok rá!

- Szerinted helyesen döntött, hogy miután megcsalta Aurorát összejött Mirjammal?

- Erről nem szeretnék beszélni, hiszen nem az én dolgom! A kapcsolatunk tiszta lapokkal indult és szilárd alapokon áll.

- Akkor nem volt rád semmilyen hatással az a hír, hogy Aurora visszatért az országba, sőt a városba?

- Miért kellene rám hatással lennie? Xavi már az én párom és biztosan állíthatom, hogy lezárta magában teljesen, az Aurorával való kapcsolatát.

- Akkor ott lesztek a múzeumi bemutató estélyen?

- Miért ne? Hiszen a kultúrát ünnepeljük, nem Aurorát.

- Az ő köszöntő estje lesz…

- Mackó és én ott leszünk, mivel mindketten szeretjük a kulturális rendezvényeket és esteket. Nem számít, hogy kivel lehet majd ott találkozni…

Internetes kommentek a Música rádió Valentin-napi adásához:

Missu: Kicsit megszállottnak érzem „Mackónét”.

Oliver Lopez: Jézusom…Ha egy ilyen kaliberű nő, ilyen rikácsoló hanggal megszólítana és futva menekülnék!

Tamara S. : Mégis, mi arra a bizonyíték, hogy Xavi összejött Mirjammal akkoriban? Néhány mocskolódó cikk még nem bizonyít semmit!

Yasminee$: Mikor Xavi együtt volt Aurorával boldog volt és fantasztikusan játszott, most csak „jó” és vérprofi, de nem fantasztikus. És legfőképp nem tűnik boldognak…

Iggy<: Még, hogy nem retteg Aurorától…, be van sz*rva, hogy visszatért a városba! Kezdheti félteni a jól fizető WAG állását ez a számító nőcske! 

*

Egy barna hajú, magas nő futtatta át a smaragdzöld tekintetét a tömegen. A levegőt zihálva véve kereste azt a férfit, aki a kísérője volt a rendezvényen. Noha nem szívesen jött, mivel pontosan tudta, hogy Xavi még nincs teljesen túl a volt barátnőjén, Aurorán. Igazság szerint féltette a befolyással és aranyélettel járó "focistabarátnő" státuszát a nála jóval fiatalabb lánytól. Ő ugyanis csak azért lett egy pár a sportolóval, hogy teljesen nyugodt, gondtalan és komfortos élete lehessen a jövőben.

A másik aggasztó dolog ,ami sürgősen megoldásra várt, hogy lassan másfél év után a férfit körülvevő emberek még mindig nem igazán zárták őt a szívükbe… Csak akkor dőlhetne nyugodtan hátra, ha a kezén lenne a gyűrű és mindenki meggyőződött volna az „igaz” érzelmeiről Xavi felé.

- Végre! – látta meg felbukkanni a keresett középpályást, aki igazán furán lépdelt a terem belseje felé. A haja összekócolva, mintha valaki szenvedélyesen beletúrt volna…, az ajka pedig bizarran csillogott… - Rori után ment! – suhant át a gondolat Isa fejében. – A francba! – hunyorított a tekintetével, hogy még jobban megfigyelhesse az egyre közeledő férfit. Ám ekkor a focista mintha megérezte volna a dolgot, megtorpant és beletúrt a hajába igazítás képen, a száját pedig egy heves mozdulattal megtörölte. 

- Elfáradtam! Nem megyünk haza inkább? – kérdezte a barátnőjétől a játékos, amint elég közel ért hozzá.

- De, de menjünk! – egyezett bele rögvest Isabell. Így legalább van ideje kitalálni egy haditervet a férfi megtartása végett.

Aurora hamar visszatért a fogadás helyszínére, amint a labdarúgó távozott az irodájából. Útközben Rickybe botlott… Nagyon remélte, hogy nem látta meg, amint Xavi kiviharzott az irodájából. Igaz, akkor már rég patáliát rendezett volna, ismerte már annyira. A gála még egy óra hosszat tartott, ahol Rori megpróbálta elterelni a figyelmét a sportolóról és a történtekről. Inkább a vendégekkel csevegett és pezsgőzött. 

Éjfél körül, amikor az utolsó vendég is távozott kénytelen volt hazamenni az oldalán lévő férfival, aki bizony nem Xavi volt.

- Olyan furcsa vagy! Minden rendben van? – kérdezte már a kormány mögött ülve Ricky Roritól. 

- Persze! Csak kicsit sok volt mára a felhajtásból! Mindenki akart belőlem egy darabot…- ecsetelte fáradtan a leányzó, noha nem emiatt volt olyan különös.

- Ez érthető! Csak tudod, a Xavival való szóváltásom óta megváltozott a viselkedésed. – mondta ki nem éppen finomkodva. - Megbántottalak vagy megsértettelek valamivel?

- Csupán csak nem akartam botrányt, hiszen az nem szolgálja a múzeum jó hírét ezért vagyok, sőt inkább már csak voltam feldúlt. De teljesen megértelek, te csak engem védtél. – magyarázott valami elfogadhatót Rori.

- Rendben…- mondta a férfi közönyösen. – Biztos nem történt semmi köztetek az irodádban…- futott át az agyán a maró gondolat. Elkapta ugyanis, milyen „állapotban” távozott a focista a tulajdon barátnője irodájából. Sejtett egy-néhány dolgot, nem most jött le a falvédőről!

*

- Mackó! Egy fontos dologról szeretnék veled beszélni! – ment a labdarúgó után, a konyhába Isabell.

- Mi az, drágám? – kérdezte kissé színlelt érdeklődéssel a focista.

- Egy igazán meghatározó dologról lenne szó! Hol is kezdjem...

- Szóval? – kérdezte sóhajtva Xavi, ugyanis az estélyen történtek kötötték le inkább a figyelmét. Nem igazán érdekelte Isa valamilyen mondvacsinált és felfújt hülyesége. – Miért is vagyok én vele? Nem is szeretem. – cikázott át az agyán.

- Hahó! Figyelj rám, kérlek! Ez most tényleg egy nagyon fontos dolog! – hangsúlyozta ki a mondatának minden egyes szavát.

- Figyelek, figyelek! – nyugtatta meg a barátnőjét bólogatva.

- Terhes vagyok! – mondta ki egyenesen a megrázó szavakat kristálytisztán artikulálva, a következő pillanatban.

- Tessék? – ült ki hatalmas kétségbeesés a labdarúgó arcára.

- Babánk lesz! – vigyorgott erőlködve a nő.

- Hányadik hétben vagy? – kérdezte rögvest Xavi.

- A második hétben…vagyis a második hónapban! –zavarodott bele a mondandójába Isabell. – Ez már a „kismama feledékenység”…- legyintett.

- Ez biztos, hiszen szeded a fogamzásgátlót, nem?! – faggatózott még mindig komoran az „újdonsült apuka”.

- Tudod, az sem nyújt 100%-os biztonságot és emlékezz, pár hónappal ezelőtt bizony gyomorrontásom volt, ami hasmenéssel is járt, így elképzelhető, hogy nem szívódott fel rendesen a tabletta. – lendült bele a magyarázásba villogó szemekkel a nő.

- Akkor nekünk gyerekünk lesz. – jelentette ki ledermedve a férfi.

- Nem is örülsz mackó? Hiszen ez volt minden álmod, hogy végre apa lehess! – kérdte számon a férfin, a viselkedését Isabell.

- De miért csak most szólsz? 

- Várni akartam vele addig, ameddig teljesen bizonyos nem vagyok benne. Ám a jelek azt mutatják…

- Orvosnál is voltál már?

- Azzal szintén várni akartam, mivel szeretném, ha oda, te is elkísérnél a kezdetektől fogva! Na kérlek, örülj már, vagy te nem is akarsz már minket? – simított végig az erővel kitolt hasán, hatásvadász módon.

- Ez csodálatos! – zárta a karjaiba színlelt mosollyal az arcán a középpályás. – Ez egy nagyon boldog nap számomra! – füllentett a párja haját simogatva. – Hogy történhetett ez? Igaz, hogy beteg volt, de nem láttam semmi jelét a terhességének. Nem volt rosszul reggelente, vagy az csak a második hónaptól van? Mit tudom én! Én, a focihoz értek, nem a terhességhez…- kergetőztek a fejében a gondolatok. – Ezt a csodás dolgot Aurorával kéne átélnem…- csukta be a szemét fájdalmasan az egyetlen szerelmére gondolva, akivel eltolta a dolgot.

*

- Ricky kérlek, ehhez most semmi kedvem! – tolta el magától Rori a férfit.

- Gyönyörűségem…- tette rá ismét a kezeit a lány gömbölyű mellére, majd csókolgatni kezdte a nyakán lévő finom bőrt.

- Nem érted, hogy most nem! – lökte el magától ismét a barátját. – Fáradt vagyok! Majd reggel! – ripakodott rá.

- Jól van na! Nem kéne leharapnod a fejem, mert egy kis örömet szeretnék neked szerezni. – dőlt vissza dühödten az ágyban a helyére Ricky. – Ezek biztosan…- futotta el a pulykaméreg, amint megjelent a lelki szemei előtt Rori és Xavi képe, ahogy szenvedélyesen ölelik egymás az irodában. Hiszen mi mást csinálhattak, ami ennyire felzaklatta a férfi?

- Iszom egy nyugtató teát! – állt fel hirtelen az óriási franciaágyból Aurora.

- Nem azt mondtad, hogy fáradt vagy? – vágta sértődötten a” kedvese” fejéhez Ricky.

- Ha figyelnél rám, már mondtam neked többször, hogy mostanában nem alszom valami túl jól… - vetette oda a férfinak foghegyről.

- Tökmindegy…- mormogta sértődötten a párnáját szorítva Ricky.

*

- Én még mindig szeretem őt, minden dolog ellenére. – susogta a konyha magányában, maga elé meredve Aurora, azt a bizonyos kulcsot fixírozva. A "múzeumi" csók felébresztette benne az eddig szunnyadó érzelmeit. Szinte felforgatott mindent. –Meg kell néznem!- pattant fel határozottan a formatervezett bárszékek egyikéről melyeket a napokban vásárolt Ricky társaságában. Az esti, alvós szereléséhez, ami egy nagyobb fekete pólóból és egy geometriai mintás cicanadrágból állt, felvette az első keze ügyébe kerülő cipőjét. A kocsi kulcsot sietősen bedobta a táskájába és már rohant is lefelé a garázsba. Az autójába beülve gyorsan ellenőrizte, hogy a telefonja és a lakás kulcsa meg van-e. Ezek után beindította a járművet, majd határozottan a gázpedálra lépett. A villához vezető útra még három év távlatából is jól emlékezett, ugyanis kezdetektől fogva ez volt a kedvenc jelöltje a Xavival való közös otthonhoz. Csak egy húsz perces szinte teljesen kanyarmentes út az épülethez. Eltéveszthetetlen és elfelejthetetlen. – Örült lennék? Máskülönben miért vezeték az éjszaka közepén egy szellemlakta villához? Ott sem fogom megtalálni a boldogságomat. – gondolkodott hangosan. 

A villa környékén béke és csend honolt, minden sötét volt. Rori körültekintően leállította a sportautóját a magas vaskerítések előtt. A táskáját magához véve kiszállt a járműből és jó mélyen beszippantotta a friss éjszakai levegőt. A vaskapu minden nehézség nélkül kinyílt egy kulcsforgatásra, míg a riasztó kódot már kétszer kellet beütnie. Pedig elsőre is a 2012-es nyári EB döntőjének a napját ütötte be, ám valamiért a készülék hibás kódot jelzett. Végülis második próbálkozásra már sikerült, és ez volt a lényeg, mert a rendőrség nem volt várható betörés gyanújával a háznál. Amint belépett a hatalmas épületbe az orrát megcsapta a kissé áporodott szag. Hiszen ez a ház már három éve állhat üresen és magányosan. 

A sötétben, csak a holdvilág segítségénél próbálta megtalálni a villanykapcsolót, ugyanis valamiért bízott benne, hogy az áram be van még kötve. Pár perc kutakodás után rá is akadt a kapcsolóra, így fénybe borult a hatalmas előszoba. Rori percekig csak döbbenten állt az eléje táruló látványtól. 

Majd mikor észbekapott fénysebességgel berontott a többi helyiségbe és ott is feloltotta az összes lámpát. Világosság költözött az eddig magányos épületbe. Aurora nem akart hinni a szemeinek! Az egész villa be volt rendezve, méghozzá az ő ízlése szerint. Minden kis ötlet, vagy tetsző dolog, amit akkoriban a férfinak mutogatott, az meg volt valósítva. A hálószobában ott állt az a különleges faragású ébenfából készült franciaágy. A konyhában megtalálható volt a hatalmas pult és a kétajtós hűtő. Ám legfőképpen ki volt alakítva egy hatalmas gardrób fogasokkal és tárolókkal a ruhái számára… Most kísértette csak igazán meg a „nem létező boldogsága”. A fejében elkezdtek peregni a boldog estéket és pillanatokat felvonultató filmek és bejátszások. Látta magukat a konyhában évődve, a pulton szeretkezve vagy a hatalmas teraszon csevegve egy pohár bor mellett. Rájött, hogy nem boldog Ricky oldalán! Számára a férfi csak némi „otthonpótlás” volt külföldön. Ő Xavit akarja. Vissza kell szereznie! Összetartoznak! Nem érdekelte már a megcsalás és az utána lévő „hátba szúrás”. Meg kell neki bocsátani, sőt a szíve mélyén már rég meg is tette volna, ha büszkesége és a dühe engedte volna. Remegő kézzel vette elő a telefonját majd egy sms írásba kezdett.

-Beszélnünk kell! Merre laksz most? – küldte el a férfi számára az elkövetkező éveit nagyban meghatározó két mondatot. Remélte, hogy a szám még él és ,hogy a férfi ébren van még a kései sőt lassan már a kora hajnali időpontban. Percekkel később az érzelmi skála legmagasabb és legmélyebb pontjait megjárva végre megrezdült a telefonja.
-Matedeperában, két utcára a szüleim házától. Itt a GPS koordináta hozzá. – állt a válasz smsben.
-Indulok, húsz perc és ott leszek! Te sem tudsz aludni?- pötyögte a telefonba, majd megnyomta a küldés gombot.
-Csak rád és a csókunkra tudok gondolni…- állt a lány telefonjának kijelzőjén a válaszban.

*

- Aurora, merre vagy? – szólongatta Ricky a barátnőjét a közös lakásukban, miután felfedezte az üres és kihűlt helyet maga mellett az ágyban. – Hahó! – járta végig sorról-sorra a szobákat, ám a leányzót sehol sem találta. – Elment? – fedezte fel a kocsi kulcsának hiányát. – Hiszen hajnali fél kettő van! Ezt nem hiszem el! – rohant be a hálószobába és a kezébe vette a telefonját. Dühtől remegő kézzel nyomta meg Rori nevét a „telefonkönyvben”. 

*

- A francba miért keres? Most mit mondjak neki? – szitkozódott kétségbeesetten Rori, amint meglátta, hogy a telefonja kijelzőjén Ricky neve villog. Néhány perc tanakodás után felvette, és kihangosította. – Szia! Hát te miért nem alszol?

- Mégis merre jársz az éjszaka közepén? – kérdezte gorombán a férfi.

- Képzeld Raquel és Javier csúnyán összeveszett és a barátnőmnek szüksége van rám. – hazudta a történetet Rori. Utált hazugságokat állítani, de ez egy komplikált ügy, amit normális körülmények között szeretne tisztázni Rickyvel.

- Együtt laknak nem? Majd megoldják, nem kell oda békítő testület! – fakadt ki idegesen a vonalban lévő férfi. Nem szerette, ha a bolondját járatják vele és most pont ezt érezte Aurora részéről.

- Drágám, Javier fogta magát, kocsiba szállt és faképnél hagyta Raqut. Sírva hívott fel, hogy menjek át, mert szüksége van a barátnőjére! – színezte tovább a történetet Rori.

- Értem. – Akkor legyél csak vele! Azért siess haza! – bontotta hirtelen a hívást Ricky színlelt megértéssel. Érezte, hogy a barátnője hazudik neki, ám talán, valahol mélyen még reménykedett Aurora érzelmeiben… 

Majd gondolt egyet, felmarkolta ő is a kocsi kulcsát és elindult megnézni a Moreno rezidenciát. Ahogy sejtette, ott béke és csend honolt. Mind Javier és mind Raquel kocsija a felhajtón álltak, ám Aurora sportautójának híre-hamva sem volt. – Biztos nála van! – szorította meg elemi erővel a kormányt, hogy a csontja is kifehéredett a bőre alatt. Az, az álnok kígyó! Végig csak kihasznált! Sosem szeretett, csak elhitette velem én pedig szívesen voltam a pótló szere. Azt hittem megváltozott benne valami és már férfiként tekint rám, nem pedig barátként. Végig csak Xaviért epekedett és vágyakozott a lelke mélyén. Vajon hányszor képzelte, hogy vele van, míg velem osztotta meg az ágyát? A francba! – csapott egy hatalmasat a kormánykerékre, majd minden agressziójával a gázpedálra lépett. Útközben a lakásuk felé még megállt egy éjjel-nappalinál, hogy vegyen magának egy kis „nyugtatót”. Egy üveg whiskyt zsákmányolt kísérő nélkül, majd hazatért és elkezdte iszogatni így várva a lányra.

*

Aurora, ahogy az smsben ígérte húsz perc elteltével hajtott be a megfelelő utcába. A kocsiját a megjelölt házszámnál egy kicsit arrébb állította le és gyalog indult tovább. Pár lépés megtétele után, meglátott egy felettébb ismerős alakot téblábolni két házzal távolabb. A hold egyenesen rásütött az alakra, így kiemelve a csodás testfelépítését és izmait. Az ezüstös fény megcsillant az ébenfekete dús hajában és visszatükröződött a napsütötte barna bőrén. Xavi is pont a megfelelő irányba nézett, így észrevette a felé közeledő Aurorát. Ekkor azonban mindketten megtorpantak, feszülten várva a másik reakcióját. Ám Rori nem teketóriázott tovább és elkezdett a labdarúgó felé futni. A köztük lévő távolságot hamar beérte, majd a szeretett férfi nyakába vetette magát.

- Szeretlek, szeretlek, szeretlek! – suttogta Xavi minden porcikájába.

- Szerelmem! – zárta a karjaiba az ismerősen édes idomokat a középpályás. – Végre itt vagy a karjaimban! –préselte magához egyre közelebb és közelebb a leányzót.– Annyira hiányoztál! Kérlek, bocsáss meg nekem itt és most! – könyörgött a tekintetével és a hangjával a sportoló.

- Megbocsátok! – jelentette ki határozottan a labdarúgó szemeibe felejtkezve Rori. - Mert én csak téged szeretlek és csak az oldaladon lehetek boldog!- szívta magába az ismerős illatot hevesen.

- Szeretlek, mindennél jobban! – tapasztotta mohón az ajkát a lányéra a férfi, a bűvös szavak kimondása után. Ebben a percben csak az érdekelte, hogy visszakapta az egyetlen igaz szerelmét, aki mellett boldog jövő elé néz. Nem számított neki sem Isabell és sem az a parányi teremtmény, aki a hivatalos barátnője hasában növekszik. Egyelőre csak a pillanatot élvezte Aurorával, a mindenével.