9.rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt!:):) Jó szórakozást hozzá!:):)

Puszi, Olivia

Barcelona belvárosában hét ágra sütött a nap, aki csak tehette az a szabadban élvezte az égitest csodás erejét. Egy szőke hajú nő éppen az ebédre vett szendvicsét majszolta egy park padján ülve. Evés közben lázasan rágott és gondolkozott egy számára igen fontos dolgon, szinte kirekesztve a külvilágot.

Miután befejezte a szendvicsét, még jutott ideje egy kis sétára, a szünete vége előtt. 

Mozgás közben gyorsabban jöttek az ötletek Vilma fejébe. A múltkori beszélgetése Aurorával teljesen kihozta őt a sodrából, így elhatározta, hogy ahol csak tud keresztbe fog tenni a lánynak. Nem is kispályás módon! Elsőként megpróbál minél több információt kideríteni róla, másodszor ír néhány bulvárlapnak, hogy Xaviank új barátnője van. Ezáltal a firkászok is a nyomába lesznek, hogy még jobban megkeserítsék az életét. Elhatározta, hogy amint visszaér a munkahelyére el is küldi ezeket a maileket, mint valami titkos hírforrás. Rori már több napja nem ment be a galériába a vizsgája miatt, így addig a cselszövő nyugalomban rendezhette a sorait. Gyorsan csinált egy új fantom email címet és már írta is azokat az elektronikus leveleket. A három legnagyobb pletykaújságnak küldte el az „információját”. A küldés gomb lenyomása után határtalan büszkeség áradt szét a testében. Tudta, hogy Xavinak a magánéletéről nem sokat sejteni, így az újságok ugrani fognak bármely részlet kiderítése érdekében is.

*

Estefelé a szerényen berendezett lakásában Vilma, a tévében futó műsorok között szörfözött. Hirtelen, valamilyen indíttatás végett megállt egy csatornánál, mely éppen labdarúgó WAG-ekkel foglalkozott.

"Mint tudjuk, a Barcelona sztárjait sem kell félteni a nőügyeiket tekintve. Fabregas megdöbbentő korkülönbséggel bíró kapcsolata és Piqué viharos gyorsaságú sztárrománcán túl, úgy néz ki, hogy egy újabb hihetetlen kapcsolat van kialakulóban. Az örök agglegény, Xavi Hernández új barátnőt talált magának. Egy titkos forrásból tudjuk, hogy már többször randiztak a szerencsés kiválasztottal. Ez a mázlista hölgy nem más mint, a kiadó mogul Paolo Casas, keresztlánya. Érdekesség, hogy itt is hatalmas a korkülönbség... Nagy érdeklődéssel várjuk a további fejleményeket és a lesi fotókat az érdekes párról."

A nőszemély a 'titkos forrás" megemlítésénél büszkén elmosolyodott...

- Most már csak Rickyt kell célpontba vennie! - gondolta elszántan.

*

Aurora körültekintően állt be a Casas rezidencia garázsába. Miután leállította a motort, magához kapta az anyósülésen heverő táskáját és sietősen kiszállt a járműből. Gyors léptekkel a ház felé kezdett igyekezni. Belépve az ajtón egyből meglátta a keresztanyját a konyhában ténykedni.

- Hola! – köszönt Barbnak Rori mosolyogva.

- Hola, drágám! – viszonozta a köszöntést egy széles mosoly kíséretében a nő. – Gyere beljebb, csináltam neked a kedvenc süteményedből. – hívogatta befelé a konyhába.

- Hű, az szuper. - jelent meg egy kislányos vigyor Aurora arcán a sütemény szó hallatán. Gyorsan lerúgta a cipőjét és besétált a konyhába egy cuppanóst nyomva a keresztanyja arcára. Miután leült az asztalhoz Barbara egy nagy tál sütemény rakott elé egy bögre kávéval egyetemben, majd ő is leült vele szembe.

- Szóval? – kezdte izgatottan fürkészni a keresztlányát.

- Nem értem mire gondolsz. – mondta ártatlanul egy sütit nyomva az arcába.

- Legalább nyugtass meg, hogy mikor együtt vacsoráztatok nem ilyen malacul ettél.

- Ezt most, hogy érted? –húzta tovább a vele szemben ülő agyát.

- Jajj, kincsem, a végén még megsértődök, hogy nem avattál be az elejétől kezdve. – nézett rá nagy szemekkel Barb.

- Hmm…- rágta a falatot- szóval igaz, amit mondtak. – válaszolta teli szájjal. – Xavi és én komolyan találkozgatunk. – jelentette ki határozottan a falat lenyelése után Rori. Jól esett neki ezt kimondania. 

- Ez igaz?- lett egy hatalmas vigyor Barbara arcán.

- Teljesen. - bólogatott Aurora.

- Ó, de jó! Végre egy normális férfit fogtál magadnak, nem valami kisfiút, akikkel eddig volt dolgod. – állt fel hirtelen a helyéről, majd elkezdte puszilgatni a keresztlányát. – El kell mindent mesélned az elejétől kezdve, de ez miért egy hírműsorból kellet megtudnom?- lett számonkérő a hangsúlya miután helyet foglalt a keresztlánya mellett.

- Jaj, keresztanyu! Tudod, hogy mindenbe szívesen és azonnal beavatlak, de ez valahogy olyan hirtelen történt. Sokszor futottunk össze véletlenül, aztán már az egyik találkánkon csókolóztunk. – kezdett hevesen sztorizni Rori. – Nem is tudatosult bennem, hogy mégis kivel randizgatok csak a tegnapi műsor után.

- Ez olyan izgalmas! Mikor találkoztatok utoljára?- kérdezte kíváncsian Barb, ám hirtelen megszólalt a leányzó telefonja.

- Na, már csak ő hiányzott…- nézett grimaszolva a kijelzőjére Aurora. 

- Ki az? – kérdezte meglepve Barb.

- Az anyám „személyesen”. – fintorgott a lány. - Gondolom hozzá is eljutott a hír. - forgatta a szemét Rori, majd megnyomta a hívás fogadása gombot és hidegen beleszólt. Barbara is odatette a fülét a készülékhez.

- Végre, felvetted!- hangzott a türelmetlen és hisztérikus hang.

- Neked is szia Maman!- mondta Aurora higgadtan, franciára váltva.

- Mégis ezt hogyan gondoltad?- sivította. - Kikezdesz egy nálad jóval idősebb férfivel? Majdnem velem egykorú! Kitartott akarsz lenni? Micsoda szégyen ez?- rikácsolta a telefonba. 

- Maman!- mondta határozott és nyugodt hangon Rori.

- Te tanulni mentél oda, nem k*rválkodni! Tudtam én, hogy nem kéne Barbarához menned, ő nem tud rád vigyázni. Az erkölcsei nincsenek a helyén. – tette a durva és sértő megjegyzéseit.

- Anya! Ezt most fejezd be! - mondta kissé felpaprikázva Aurora. – Ne merj ilyet mondani a keresztanyámra!- védte meg a szeretett személyt erélyesen.

- Persze, hisz mindig őt védted, pedig az én lányom vagy. – siránkozott.

- Mert ő mindig törődött velem és anyám helyett anyám volt, nem úgy, mint te…- fakadt ki iszonytató dühvel szikrákat szórva a tekintetével. 

- Ez nem igaz! Mindig a lehetőségeimhez képest a legtöbbet foglalkoztam veled!- hárított. - Nekem dolgoznom kellet, hogy eltartsalak, ő meg nyaranként a luxusban tudott szórakoztatni. – rosszmájuskodott.

- A lehetőségekhez képest? – ismételte szinte magánkívüli állapotban a lány. – Egyfolytában szórakozni mentél a legkülönfélébb férfiakkal, akik azzal hitegettek, hogy elvesznek és minden megadnak majd neked. Ez ment éveken keresztül! Még arra sem vetted a fáradságot, hogy legalább megkérdezd, „hogy vagy ma” mikor hazaértél.

- Rosszul emlékszel, kislányom! De most te vagy a téma és nem én! Szóval mégis…- Rori már nem hallotta az anyja mondatának a végét, mert Barbara kivette a kezéből a telefont és ő kezdett el beszélni Marionnal, Aurora anyjával. Hamar ki is ment a konyhából súlyos léptekkel.

* 

A következő napokban bármerre ment Rori néhány fotós folyamatosan követte és fényképezte őt. A napilapok szinte már tényként hozták le, hogy Ő Xavi Hernández legújabb barátnője, pedig még egy közös képet sem tudtak az olvasóknak róluk mutatni. Csak több oldalas kitalált meséket a találkozásukról és a randijaikról. Bár így is sokan kíváncsiak voltak arra a lányra ki „elvileg” elcsavarta a mindig komoly Xavi fejét. Rori az egyik délután munka után, gondolt egyet és kiment Raquval és Catalinával a partra röplabdázni. Remélte, hogy nem találnak rá egyhamar. Direkt nem a szokásos, nagy népszerűségnek örvendő partszakaszra mentek. Azonban nem telt el sok idő, már jó sokan nézték és fényképezték őket, pedig csak kikapcsolódni és beszélgetni akartak a kialakult helyzetről.

*

Egy csapat izzadt és fáradt férfi tért vissza a szállására. Egyből mindenki a szobájába igyekezett, hogy lezuhanyozhasson, majd azután egy kicsit lazíthasson a társalgóban. Kemény nap állt mögöttük, jól megdolgoztatták őket a trénerek. 

A már „tiszta” fiúk sorra vették elő a laptopjaikat és okostelefonjaikat, hogy csekkolhassák a nagyvilág történéseit. Ilyenkor mindenki fáradtan és csendesen bújta az elektronikáját.

- Barátom, eddig miért nem mutattad be nekünk ezt a dögös leányzót? – kérdezte hirtelen Casillas Xavitól, megtörve a csendet.

- Tessék?- értetlenkedett a férfi.

- A sajtó miután megszagolta az új fejleményeket a magánéletedről, ráállt a leányzóra.

- Rászálltak Rorira? De hát, hogyan tudták meg? Mindig óvatosak voltunk, hogy ne keltsünk feltünést. - motyogta zavartan.

- Gyere, nézd meg! – mutatta meg a csapattársának az egyik bulvárújság képeit a laptopján, ahol Aurora egy szál sárga bikiniben röplabdázik.

- Tényleg új csajod van? – kérdezte hirtelen Geri. – Én azt hittem, hogy csak a sajtó kreált valamit az EB miatt. Majd ezek után jó sokan Casillas gépe köré csoportosultak, hogy megnézzék maguknak társuk új kiszemeltjét.

- Haver, látom követed a példámat és a szőkékre voksolsz. – röhögött Gerard.

- Na, jó srácok elég lesz, nem kéne…- kezdett kiakadni a középpályás, hogy mint valami cirkuszi mutatványt bámulják Aurorát.

- Mit néztek ilyen nagyon?!- lépett oda a csoporthoz Pedro is. – De hiszen ez Rori!- esett le a focista álla.

- Ismered? – kérdezet Iker Pedrotól.

- Igen, ő Paolo Casas keresztlánya. - bólogatott a férfi. 

- A laptulajdonosé? – kérdezett vissza egyből Iker.

- Ő a csajod?- akadt ki Pedrito már Xavihoz intézve a szavait. – Most féltékeny vagyok rád! Barátom, megfogtad vele az Isten lábát! Vicces, intelligens, lehet vele értelmesen beszélgetni és mindenekfelett egy gyönyörű nő. - hadarta.

- Hát haver, elhappolta előled az álomnődet. - csúfondároskodott Geri a csatárnak.

- Mikor és hogy, és…- hápogott a férfi, mint valami harcsa a levegőért.

- Ugye, elhívod a döntőre, ha bent leszünk?- kérdezte izgatottan Casillas Xavitól.

- Jobb, ha most felhívom és beszélek vele. - mondta "magának" nem foglalkozva a neki szánt kérdéssel. - A sajtó idegesítő tud lenni! Aggódom, nehogy besokalljon a nagy felhajtás miatt. – nyomta meg a gyorshívó listája első gombját a középpályás, ami már ki is csengett.

- Hola, Xavi! – csilingelt Aurora édes hangja.

- Hola, szépségem! – köszöntötte melegen a focista is. Erre a fiúk, akik követték a barátjukat a folyosóra füttyögni kezdtek. 

- Hűha, nálatok meg mi folyik?- nevetett a lány a vonal túlsó végén. 

- Egy pillanat! – mondta a telefonba a férfi, majd eltakarta a kezével a készüléke mikrofonját. – Srácok! - nézett a csapattársai morcosan. - Rosszabbak és kíváncsiabbak vagytok, mint egy csapat bakfis! – ráncolta a homlokát még jobban, aztán felindult a szobájába egy kis magányért. – Már itt is vagyok. – szólt bele buzgón a telefonba, az ágyán fetrengve.

- Komplikációk? – somolygott a leányzó a dolgon, aki mindent hallott az eseményekből.

- Tudod, egy csapat kölyökkel vagyok körülvéve…- viccelődött a játékos. – Hogy telt a napod?- váltott témát hirtelen.

- Jól, köszönöm. Csak kicsit fura, hogy mostanában mindenhova követnek egy hatalmas teleobjektívval. – ecsetelte Rori.

- Ne haragudj, ezért próbáltam titokban tartani a dolgot, hogy nyugtod legyen, vajon honnan tudták meg?!- vitte fel a hangsúlyt a labdarúgó mélázva.

- Sejtésem sincs. Pedig még egy közös képet se tudnak rólunk felmutatni, mégis szenzációként kezelnek…

- Mert egy szenzációs csaj vagy! – bókolt a férfi. – Amúgy, ezért szeretem a privát életemet „eltitkolni” a nyilvánosság elől. Rossz, hogy nem lehetek melletted, ilyen új és zaklatott helyzetben. - mondta lágyan.

- Ne aggódj, talpraesett csaj vagyok! Megbirkózóm vele. A keresztszüleim majd segítenek. – válaszolta energikusan Aurora.

- Hogy fogadták a hírünket?- kíváncsiskodott a játékos.

- Barbara, már egyből a közös vacsora menüjét tervezi. - nevetett szívből, a keresztanyjával eltöltött délután emlékét felidézve. - Paoloval még nem találkoztam, de elég jó barátok vagytok, szóval egy rossz szava nem lehet.

- Van egy olyan sejtésem, hogy az imádott keresztlányát félti a focistáktól. 

- Még a végén elbeszélget veled, hogy: vigyázz magadra, mert ha megbántod, velem gyűlik meg a bajod!! – utánozta a keresztapját a leányzó.

- Ez aztán élethű volt!- vigyorgott Xavi. – Erre csak annyit felelnék, hogy nyugodtan bízhatsz bennem, drága barátom.

- Hmm... nagyon meggyőző, de nem versz át, pajtás. - folytatta a színjátékot Aurora. – Tudom, hogy a férfiakat, mi érdekli!

- Na de Paolo…- poénkodott a középpályás. - Éppen elég volt, sok száz kilométer távolságból a csodálatos röplabdázós képeidet csodálni, majd rájönni, hogy te nem vagy itt, csak egy csapat izzadt férfi. – mondta „normálisan” a játékos Rorinak.

- Jaj, szegénykém…,- csúfondároskodott - amúgy a családod, hogy fogadta a hírt? Ők tudnak rólunk? – kíváncsiskodott Aurora.

- Az édesanyám egy fél órája hívott, hogy ő sejtett valamit és egyből érdeklődött, hogy mikor mutatlak be. Ekkortájt azt hittem, hogy csak az öcsém csacsogott neki valamit, nem az egész spanyol média.

- Erre te mit feleltél?

- Hogy, még az elején tartunk és ismerkedünk, de ne aggódjon nem fog lemaradni semmiről.

- Diplomatikus. - nyugtázta a lány.

- A te anyukád?- most a középpályás érdeklődött.

- Hát ő nem volt ilyen pozitív. – sóhajtott egy nagyot a leányzó.

- Mi történt?

- Kihozott a sodromból elég rendesen. Megvádolt, hogy csak a kitartottad vagyok, majd Barb erkölcseit kezdte pocskondiázni. Igazából, nekem úgyis a keresztszüleim véleménye a mérvadó, meg az apukámé.

- Jaj, drágám. –csóválta a fejét a férfi. - S az édesapád?

- Nem beszéltem még vele…

Még néhány percig beszélgettek, aztán Xavinak vacsorázni „kellet” mennie.

Elkezdődtek a csoportkörök, ahol a spanyol válogatott egy kissé bizonytalan döntetlen után már győzelmekkel kedveskedett a szurkolóinak. Mindeközben a BCN Galería szokásos féléves csapatépítő díszvacsorájának időpontja is elérkezett. Aurora szerette ezeket a vacsorával egybekötött fogadásokat, mert mindig jó volt a hangulat. Most is remekül érezte magát, ám izgatottan várta már Xavi esedékes telefonját. Ricky minden trükkjét bevetve próbálta elterelni a lány figyelmét a telefonjáról, ám mikor megcsörrent a készülék az áhított névvel a kijelzőjén, Rori fénysebességgel száguldott a hely terasza felé. Ennek a jelenetnek Vilma is szemtanúja volt. Mikor a rendszergazda felállt és egy újabb italért indult, a nőszemély a nyomába eredt és elcsípte a bárpultnál.

- Csak így hagyod, hogy ennyi idő barátság és flörtölés után lerázzon egy híres ember miatt? – kérdezte kegyetlenül a sráctól.

- Tessék? – nézett Vilmára zordan Ricky.

- Csak szemet szúrt az előbbi tipikusan Aurorára valló viselkedés, kihasznál, majd eldob.

- Hagyd már abba a hülyeségeidet. Lépj már túl a féltékenységeden. – védte meg a lányt ingerülten.

- Én helyedben harcolnék érte. Hiszen a ti kapcsolatotok mélyebb, mint azzal a focistával. – nézett meggyőzően a munkatársa szemébe a nő.

- Ugyan már, te mindig, csak mindenkinek, keresztbe akarsz tenni, miért hinnék neked?- grimaszolt a srác.

- Nekem aztán mindegy, felőlem szenvedhetsz, nem érdekel! Ha elég t*köd lenne a dolgokhoz, keményebb eszközökkel szállnál versenybe Roriért. – mondta már a válla fölött Vilma, felhúzott orral, majd visszaült az asztalához.

Ricky a hallottakon elkezdett gondolkozni. Lehet, mégis igaza van Vilmának. Eddig nem adta egyértelmű jelét annak, hogy bejön neki a lány. Pedig már az első munkanapja óta odavan érte. Csak sosem volt elég bátorsága ahhoz, hogy elhívja randira. Egy próbát megérhet! Majd kért 3 tequilát még a mixertől. Vilma csak gonoszul somolygott és várta a szaftosabb jeleneteket. Biztos volt a dolgában, hogy Ricky ezek után műsort fog adni neki. – Megnézzük, mi rosszat és pletykaértékűt hozhatunk ki belőle, vagy legalább szórakozok egy jót. – gondolta ördögien.

Mikor visszatért Aurora a terembe, Ricky már mellette is termett. Megfogta a kezét és behúzta táncolni egy szó nélkül. A zenekar klasszikus tánczenét játszott, így derékon ragadta a lányt és úgy próbált vele andalogni. 

- Mégis, mit csinálsz? – kérdezte Rori kissé meglepődve.

- Csak táncolok a terem legvonzóbb nőjével. – susogta a leányzónak.

- Hú, Ricky te mégis mennyit ittál? – vonta kérdőre a srácot, miután megérezte annak alkoholos leheletét.

- Az mindegy, most csak közel akarok lenni hozzád. – csúszott lejjebb a keze.

- Ezt, most hagyd abba! – szakította ki magát a munkatársa kezeiből. 

- Várj, most mi bajod? – tartotta vissza a lányt a vállánál fogva. – Talán nem vagyok neked elég híres?!

- Tessék? Mégis mit képzelsz?- döbbent meg a lány. 

- Igen, nekem nincs annyi pénzem, mint Xavinak…

- Te azt feltételezed rólam, hogy a pénzéért találkozgatok vele?! – akadt ki Aurora. – Akkor te, teljesen félre ismertél engem!

- Bejössz nekem, nagyon! Már az első napomtól kezdve! Nem hiszem, hogy nem vetted volna észre ezt! – mondta szemrehányóan a rendszergazda.

- Volt egy ilyen sejtésem, de azt gondoltam, ha szeretnél tőlem valamit, akkor lépsz majd ez ügyben. Ám már elég régóta, csak a barátomnak tudlak elképzelni. – közölte kicsit higgadtabban a haverjával Rori.

- Komolyan inkább azzal a karótnyelt emberrel jársz, mint velem!? – kitágultak a szemei a fiúnak.

- Igen, ő legalább egy úriember és nem erősködik ittasan.

- Nem erősködök, csak végre kimutatom, hogy szeretnék tőled valamit! Léptem ez ügyben. - idézte a lány szavait kissé gunyorosan. 

- Léptél? Bevágtál néhány rövidet, majd fogdosni próbáltál…le a kalappal előtted. - szikrázott a lány szeme dühében. - Ezt pont tőled nem vártam volna, te mindig olyan üdítően igazi ember voltál, de most …

- Rori, tetszel nekem! Nagyon!- húzta magához ismét a srác.

- Engedj!- üvöltötte dühösen, kettejükre vonva a figyelmet. – Jobb, ha megyek. Remélem, hétfőn ezt magad fogod tisztázni. - majd sürgős léptekkel, feldúltan távozott.

Vilma elégedetten nyugtázta, hogy sikerült darázsfészekbe nyúlnia. Végre a kis Aurora élete sem tökéletes tündérmese. Ha rajta múlik csak egyre rosszabb lesz.

Aurora a taxiban hazafelé tárcsázni kezdte Xavi számát. Azonban csak a férfi hangpostafiókja jelentkezett be, így a leányzó „annak” adta tovább a zaklatott érzéseit. Remélte ez, a férfi koncentrációját nem fogja megzavarni a továbbiakban. Miután hazaért, gyorsan beállt a zuhany alá és hamar eltette magát a másnapnak.