8.rész

Sziasztok! Meghoztam a frisset!:):) Jó olvasgatást!:)

Puszi, Olivia

Az idő egyre forróbb lett Katalóniában, köszönhetően a június beköszöntének. Már csak egy teljes hét volt hátra 2012-es Európa Bajnokság kezdetéig, amit a világ lélegzetvisszafojtva várt. Azért, hogy ezekben az elkövetkező napokban Rori zavartalanul Xavival időzhessen az utolsó vizsgáját pár nappal előrébb hozta. Természetesen a lányokat sem szerette volna elhanyagolni, így még a vizsga előtt beiktatott egy csajos tengerparti délutánt.

- Nézzétek azt a kidolgozott felsőtestet!- hívta fel a barátnői figyelmét Rori már a homokos fövényen. 

- Wáó!- csillogott fel egyből Catalina szeme. 

- Aztaa... – esett le Raqu álla is a látványtól.

- Hé, ezt neked már igazán nem illik csinálni! – dorgálta meg rögvest Cat Aurorát.

- Pontosan!- helyeselt közbe Raquel is. – Aki csókolózott a Barcelona középpályásával, az ne folyassa a nyálát holmi tengerparti fickókért.

- Csak messziről megcsodáltam. –védekezett nevetve a szőke hajú lány.

- Inkább a barátodat csodálgasd. - csúfondároskodott tovább Cat.

- Azt majd holnap a vizsga után. Különben is – ráncolta össze a homlokát a lány - még nem barátom! Csak 2-szer randiztunk eddig. - folytatta Aurora.

- Ha már csók is volt, akkor félig a pasid. – erősködött Catalina.

- Jézusom Cat!- nézett rá a lányra Raqu. –Ilyen ostobaságokat, honnan veszel? Inkább csak a szándék van meg mindkét részről, hogy ez valami komolyabb is lehet. – bölcselkedett.

- Valami ilyesmiről lehet szó!- értett egyet Aurora is.

- Elnézést hölgyeim!- vágott közbe egy mély férfihang. A lányok egyszerre fordultak az idegen irányába, aki nem más volt, mint az előbb megcsodált felsőtest tulajdonosa.

- Igen?- kérdezte Cat két barátnője között ülve.

- Nem lenne kedvetek szörfözni?- érdeklődött a helyes idegen.

- Kedvünk az lenne, csak sajnos se deszkánk, se felszerelésünk. Ám ha szerzel nekünk hármat, szívesen megyünk.

- Ó, ezt sajnálattal hallom. - ráncolta a homlokát. – Mármint, nem azt, hogy ha szerzek, akkor jöttök…- zavarodott össze a srác.

- Az ajánlatom áll! Hajrá!- biztatta egy kéztartással. - De ha most megbocsátasz. - nézett rá Catalina, és Raquel, aki egy fogkrém reklámba illő mosolyt villantott. Aurora csak csukott szemmel somolygott a hallottakon.

- Szegény fiú! Hogy megzavartad. - nevetett Rori pár pillanat múltán.

- Figyeljétek! Deszkákat próbál kölcsön kérni! – mutatott vihogva a távolba Raquel.

- Elszántságból 5-ös! – vigyorgott még hevesebben a szőke hajú leányzó.

- Ám térjünk csak vissza Xavira! Hova mentek holnap?- kíváncsiskodott Cat.

- Kirándulunk, de pontos részleteket nem tudok. Csak annyit, hogy délben felvesz az egyetemnél.

- Sose fogjuk megtudni, hogy hova mentek pontosan, mi?- kérdezte Raqu egy gunyoros ábrázattal.

- Ugyan erről szó sincs…- válaszolta Rori titokzatosan.

* 

Másnap Aurora pontban, délben az egyetem előtt várta a férfit egy laza ám mégis vizsgára való szerelésben. Mivel csak írásbeli volt, így nem kellet szigorúan venni az öltözködési etikettet. Hirtelen megállt előtte az a bizonyos fekete autó, ami dudálva jelezte, hogy szálljon be.

- Hola!- köszönt a leányzó a beszállása közepette.

- Hola, szépségem! – köszönt a labdarúgó is. Majd egy nagy cuppanóst nyomott a lány szájára. Rori kicsit meglepődött, mert ötlete sem volt, hogy a múltkori szenvedélyes elválás után, hogyan fogják egymást üdvözölni. Szerencsére ezt a férfi magától értetődőnek vette.

- Hogy sikerült?- érdeklődött.

- Szerintem, jól. Mindent tudtam, pont végeztem a beadási időre. – magyarázott hevesen Rori.

- Szuper! - mosolygott rá a férfi. Majd a napszemüvegét felvéve indulni szándékozott. Azonban Aurora cipőjén megakadt a tekintete. – Elfelejtettem volna mondtam, hogy kirándulni megyünk? – kérdezte váratlanul a mellette ülőtől.

- Nem, nem felejtetted el! –rázta a fejét Rori. – Tudod, egy női táska sok mindent rejt!- mutatott somolyogva a táskájára. – Véletlenül van benne egy lapostalpú!

- Nincs több kérdésem. - tette fel a kezeit a megadása jeléül a középpályás, majd vigyorogva a gázra lépett.

50 perces kocsikázást követően megérkeztek a célállomásukhoz, Costa Brava egyik apró városkájába, Blanesbe. Aurora az egész utat végig csacsogta a férfi legnagyobb örömére. A célhelyszín elérése végett egy meredek sziklás hegyoldalon hajtottak végig, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a háborgó tengerre, majd Xavi bekanyarodott a megfelelő parkolóba. 

- Itt is vagyunk!- nézett melegen a lányra.

- Azt már kiderítettem, hogy Blanesbe vagyunk és felhajtottunk egy meredek úton, de pontosan hova is jöttünk? –kíváncsiskodott Rori gyermeki ábrázattal.

- A világ egyik legszebb botanikus kertjébe. - jelentette ki a labdarúgó büszkén. –Miután kicsodáltunk magunkat, egy élvezetes pikniket fogunk itt csapni. 

- Hű, jól hangzik! - nyitotta tágra a szemeit Aurora egy hatalmas mosollyal az arcán. – Jobb is lesz, ha átveszem a cipőmet, mert ezt bizony, mindenek előtt, meg kell másznunk!- mutatott ki az ablakon egy meredek lépcsősorra.

- Akkor kalandra fel!- szállt ki a járműből energikusan a focista, majd a csomagtartóból kivett egy hatalmas kosarat. – Kész vagy, mehetünk?- kérdezte a lánytól pár perccel később aki a nadrágját igazgatta még a kocsiban.

- Igen! Mehetünk. – pattant ki Aurora is az autóból. 

Ekkor a férfi bezárta és beriasztotta a négykerekű óriását, majd kézen fogva elindultak felfelé a lépcsőkön. Gyorsan felértek a hegy tetejére, ahol maga a kert foglalt helyet. Innen még lélegzetelállítóbb kilátás nyílt a kék és szilaj tengerre. Amíg a férfi a belépőjegyek váltotta meg, addig a leányzó megigézve csodálta ezt a nagyszerű panorámát.

- Na, bemegyünk? Vagy még gyönyörködsz egy kicsit, ebben a páratlan kilátásban. - fogta meg a sportoló Rori vállát.

- Jajj, megijesztettél. - rándult össze hirtelen. – Nem csinálunk egy képet ezzel a csodálatos látképpel a hátunk mögött?- vetette fel az ötletet a lány.

- Persze!- rakta le a földre a kosarat a játékos, majd előhúzta a telefonját a zsebéből. – Csíííz!- fogta meg Aurora derekát az egyik kezével, a másikkal meg kattintott.

- Küld át nekem is!- kérte azonnal Rori, elővéve a telefonját.

- Hmm…ha segítesz benne akkor szívesen. - mondta vigyorogva a labdarúgó. – Tudod, nekem ezt mindig Gerard vagy a kölykök intézték. 

- Ó értem. – dőlt a férfinak Rori nevetve. – Megmutatom, aztán legközelebb már te is tudod!- kacsintott rá.

- Le fog esni Piqué álla, ha meglátja az új képességeimet!- vigyorgott Aurorára, majd megsimította a vállát.

A páros végig egymás kezét fogva, andalogva csodálta a szebbnél szebb virágokat, melyek a világ különböző pontjairól érkeztek. Láttak pálmákat, kaktuszokat és ezerféle ismeretlen nevű egzotikus növényt. A hosszúra nyúlt séta után csak azért ültek le enni, mert hangosan megkordult mindkettejük gyomra. Miután leterítették egy szimpatikus helyre a plédjüket, a férfi minden földi jóval megrakott szendvicseket és finom üdítőket vette lő a kosarából. Ezek után jóízűen falatozni és cseverészni kezdtek: 

- Ugye tudod, hogy a jövő héten már Gdnaszkban kell lennem?

- Ühüm. - bólintott a lány egy korty vízzel a szájában. 

- Az első meccsünk 10.-én van, de már 6.-án edzés, így már csak pár napot tudunk együtt tölteni az EB előtt. - fogalmazta meg kissé bonyolultan és körmönfontan a mondanivalóját a játékos.

- Ha arra szeretnél kilyukadni, hogy ráérek-e még a héten, akkor a válaszom igen. - kacsintott a sportolóra Rori. - Ugyanis ezt a hetet megkaptam szünetnek, hogy készülni tudjak a pénteken esedékes vizsgámra, ám én, mint tudjuk előrébb hoztam azt…- húzta maga alá a lábait, majd egyenesen a férfi szemébe nézett. Erre a középpályás nem szólt semmit csak váratlanul magához húzta és forrón megcsókolta. Szenvedélyesen játszott az ajkuk a másikéval, miközben erősen szorították egymást. Csókcsaták közepette gyorsan telt az idő…

- "Felhívjuk a látogatóink szíves figyelmét, hogy a létesítmény negyed órán belül zár!" - szólalt meg erősen egy női hang, megzavarva a pajkos párt.

- Azt hiszem, ideje szedelőzködnünk! Mert mire visszaérünk a bejárathoz… - túrt a hajába a sportoló miközben a szemei, mint a parázs izzottak.

- De előtte…- harapta meg az ajkait a lány, majd még egy csókot kezdeményezett.

A pár pont 2 perccel a kapuk zárása előtt hagyta el a kertet nagy vihogások közepette. A férfi a séta jórészén maga előtt tartotta a kosarat, nehogy valaki meglássa a játékos percek eredményét. 

Lehajtva a hegyoldalról, még sétáltak egy kicsit a tengerparton, majd húsz perc múltán indultak vissza Barcelonába. Hazafelé, az úton elaludt Rori, így a játékos csendben tudta figyelni ezt a gyönyörű és lehengerlő leányzót. Ekkor azonban a komor gondolatai is megtalálták, hiszen előbb vagy utóbb el kéne mondania, hogy Ő még a szüleivel él és nem szándékozik onnan elköltözni. Vagy mégis? Ő érte? Vajon mit fog szólni ehhez Aurora? Kiábrándul majd belőle? Ezt nagyon nem akarta, mert igazán élvezi az együtt töltött perceket…

A maradék idő az EB kezdetéig szinte fénysebességgel elrepült, így Rori és Xavi megannyi izgalmas és kalandos élmény után, egy hangulatos étteremben vacsorázott az „utolsó” szabad estén. Ismét egymásnak rendeltek fogásokat, ez szinte már a közös játékuk lett. A meghitt beszélgetés a családi dolgok irányába kanyarodott. A lány csak nagy vonalakban vázolta a nehéz kapcsolatát az anyukájával, inkább a keresztszülei szeretetét domborította ki. Mikor az édesapjáról esett szó, akkor tudatosult benne igazán, hogy mennyire hiányzik neki, hiszen mióta elváltak a szülei, az apja Kanadába költözött. Ennélfogva csak ritkán találkoztak, de telefonon rendszeresen tartották a kapcsolatot.Ezek után Aurorán volt a sor, hogy a férfit kérdezze a családjáról. A focista egyesével bemutatta neki a szeretett családtagjait: a szüleit, a testvéreit, a nagyszüleit, az unokatesóit, akikről rövid jellemzéseket is mellékelt. Sokkal bővebben és színesebben ismertette Aurorával a gyökereit. A középpályásnak ez sem ígért sok jót, mivel a lány így nehezebben tudja csak megérteni az erős kapcsolatát a familiájával. Éppen egy szórakoztató történet csattanóján nevettek felszabadultan, mikor a labdarúgó hirtelen elkomorult és belekezdett a félt témájába.

- Jobb, ha valamiről még most említést teszek! – vágott továbbra is fancsali képet. – Emlékszel még, mikor hazavittél engem!?

- Öhmm…Igen, de ez még nem a világ vége. - értetlenkedett a lány egy kényszeredett mosollyal az arcán, mert nem tudta hova rakni a hirtelen hangulatváltozást.

- Tudod én nem ott lakom. - rázta hevesen a fejét. - Az csak a tulajdonomban álló ingatlan, ahova csak végszükséglet esetén térek haza. Én Terassában élek!- jelentette ki a középpályás határozottan egyből a közepébe vágva.

- Oké, de ez miért baj? – ívelte magasra a lány a szemöldökét. Nem értette még az összefüggéseket, de a férfi arca és komor hangja kezdte megijeszteni.

- Szóval, én a családommal élek ott egy házban. – bökte ki végre haloványan.

- Egy nagy házban külön kis lakrészekkel? Vagy csak szomszédok vagytok?

- Nem, ténylegesen egy nagyobb házban élünk mindannyian, együtt. Még így is szeretnéd folytatni a velem való ismerkedést?- vette drámaira a hangsúlyt.

- Erre most mégis mit kéne válaszolnom? Hiszen olyan friss és törékeny ez a dolog köztünk!? - kérdezte döbbent tekintettel Aurora, pár pillanat hallgatás után. - Miért most hozakodsz evvel elő?- sorjázta tovább a kérdéseit.

- Nem akartam zsákbamacskát árulni. Ezt mindenképp tudnod kell rólam, mivel ők úgymond velem „járnak”.

- Értem. – válaszolta halkan a lány, ám pontosan tudta magáról, hogy „neki szüksége van némi saját térre”, amit nem egy külön szoba jelentene. Meg különben is egy 30-on túli ember miért él még a családjával?! Ő nem akar sajátot, hiszen ez a „természet rendje”. – agyalt.

- Rori! - szakította ki a lányt a gondolataiból

- Te nem szeretnél külön kis családi fészket? Ahol mindent te teremthetnél meg?-kérdezett tovább.

- A családom a mindenem. - mondta erősen.

- Ez rendben is van és nagyon becsülendő dolog, azonban ez már nem természetes számomra. Úgy értem, hogy a családomért én is mindent megtennék, ám ezt, én már túlzottan ragaszkodó magatartásnak vélem. – fejtette ki a gondolatait. - Eddig te vagy a legérdekesebb férfi az életemben, de…

- Ott a „de” ismét…, ám ha megismered őket. –szólt közbe a labdarúgó.

- Nem velük lenne a probléma, csak nekem ez a gondolat totál idegen, hogy 30-on túl még mindig velük laksz. Én már most külön háztartást vezetek, és ha már ott tartanánk én továbbra is azt szeretnék. – jelentette ki a véleményét Aurora.

- Jó ezt hallani, hogy te is komolyabbra terveztél. – csillant meg a játékos tekintete, az eltelt percek alatt először. Most látszott ismét az a szeretett "meleg" a szemeiben.

- Igen, mivel valahogy az elejétől kezdve…

- Passzolunk. - fejezte be a lány mondatát határozottan.

- Pontosan.- bólogatott Rori is a férfit vizslatva, majd megfogta az erős kezeit.

Ezek után a hangulat kissé hűvösebb lett. Mindkettejük számára kiderült, hogy a másiknak határozott véleménye és állása van az ügyben. Ám ez megmérgezheti kezdetet, hiszen túl korán van még kompromisszumokat kötni és engedményeket tenni. Hiszen még csak az „élvezzük egymás társaságát fázisban” vannak. 

Gyorsan befejezték a vacsorát és mihamarabb elindultak haza. Ismét a férfi a bejárati kapuhoz kísérte Aurorát.

- Nézd, úgy érzem, hogy mindkettőnknek van egy álláspontja és ahhoz valahogy még szavak nélkül is tartjuk magunkat. – törte meg Xavi a hallgatást.

- Igen, kicsit hideg a lett a hangulat köztünk. - helyeselt Rori. - Ám mindennek ellenére, én nagyon szeretnék még veled találkozni. – simította meg az arcát a középpályásnak.

- Ahogy én is!- ölelte át a karcsú testet és egy könnyed puszit lehelt a nyakába. 

- Szerintem erre térjünk csak vissza akkor, ha már ott „tartunk” és tényleg fontos lenne ez a kapcsolatunk előremenetelében. Addig meg élvezzük egymás társaságát.

- Remek ötlet. - fújta a ki a tüdejébe szorult levegőt a férfi, majd szenvedélyesen megcsókolta a partnerét.

- Hiányozni fogsz! – mondta ki hirtelen Aurora. 

- Te is nekem, még sosem éreztem ilyen jól magam egyik mással eltöltött randimon sem. Egy szerencse csókot kaphatok? – majd beletúrt a lány göndör hajzuhatagába és ismét egyesítette az ajkukat.

- Ezek után vissza se gyere a kupa nélkül. - csillogott hamiskásan Rori tekintete.

- Paolo véletlenül, nem kapott sajtójegyet?

- Kapott, de csak kettőt. Az meg Hectoré.

Még tíz percig meghitten búcsúzkodtak, majd mindketten mosolyogva integettek a másiknak.

A lány boldogan dúdolva ment fel a lifttel a megfelelő emeletre, ahol a lakása volt. Miután kinyitotta az ajtót, egyből lerúgta a cipőjét és egy pohár víz társaságában befeküdt a tv elé. Éppen egy bulvárműsor ment, ahol a spanyol válogatott WAG-eivel foglalkoztak: "Mint tudjuk, a Barcelona sztárjait sem kell félteni a nőügyeiket tekintve. Fabregas megdöbbentő korkülönbséggel bíró kapcsolata és Piqué viharos gyorsaságú sztárrománcán túl, úgy néz ki, hogy egy újabb hihetetlen kapcsolat van kialakulóban. Az örök agglegény, Xavi Hernández új barátnőt talált magának. Egy titkos forrásból tudjuk, hogy már többször randiztak a szerencsés kiválasztottal. Ez a mázlista hölgy nem más mint, a kiadó mogul Paolo Casas, keresztlánya. Érdekesség, hogy itt is hatalmas a korkülönbség... Nagy érdeklődéssel várjuk a további fejleményeket és a lesi fotókat az érdekes párról."

A hír hallatán Aurora kezéből kiesett a távirányító, mivel a mostani évadzáró ünnepségen készült családi fotójuk villogott a tévében. A 2 perces rövidhír után, a telefonja megállíthatatlanul csörögni kezdett…

A barátnőin és néhány alkalmatlankodón kívül még a keresztanyja, Barbara hívta, hogy holnapra meginvitálja egy kis keresztanyai beszélgetésre…