7.rész

Sziasztok!:) Itt is van a friss!:) Köszönöm az előzőhöz érkező  komikat és  pipákat!:):) Jó olvasást!;);)

Puszi, Olivia

- Szerintem még ezt is fel kéne próbálnia!- mondta Raquel a barátnőjének, maga elé tartva egy mintás ruhát.

- Ez túl hétköznapi egy vacsorához!- közölte Cat, aki éppen a tükör előtt illegett, egy merész fekete ruhában.

Raquel a gardróbban kutatva, Catalina öltözködőset játszva próbálta elütni az időt, míg a barátnőjük sorra belebújt az általuk kiválasztott ruhák egyikébe. Ugyanis az Escobar rezidencián tartandó beszélgetős estéből hirtelen „mit viseljen Rori a következő randin” program lett, mihelyst a szőke hajú, szépséges lány megemlítette az újabb találkát. Ekkor a 2 leányzó szinte pánikszerűen elvonszolta Őt a saját lakására ruhákat próbálgatni.

- Nos?- jött be a szobába Aurora egy testhez simuló lazac színű koktélruhában.

- Hűha!!! - esett le mindkét barna hajú leányzó álla.

- Nem túl tapadós?- bizonytalankodott a szőke.

- Dehogy! Csak annyira, amennyire annak kell lennie. – vigyorgott rá Catalina játékosan.

- Jól érzed magad benne? – ült le az ágyra Raquel, a kérdése közepette.

- Istennőnek érzem benne magam!- fakadt ki nevetve Aurora a csajokra.

- Akkor ezt egyértelmű!- tapsikolt egy százas vigyorral az arcán Raqu.

- Ha meglát téged még a szava is elakad. – bókolt Cat, majd ő is helyet foglalt az ágyon, a barátnője mellett.

- Akkor evvel megvolnánk. -csapta össze a tenyereit örömében Aurora. - Megyek és leveszem, mielőtt tovább gyűrődne- vette az irányt a fürdőszoba felé.

- Szerintem, a vacsora előtt, azért még vasald át! - kiáltotta után Catalina.

- Nem mondta, hogy hova mennek?- kérdezte Raqu váratlanul a mellette ülőtől.

- Nem, de majd rákérdezünk!- kacsintott cinkosan a lány.

- Megint „vigyázunk rá”?! - kuncogott a másik.

- Na azt már nem!- jött be Rori nagy hévvel a szobába, mivel hallotta az előbbi párbeszédet. – Nem csináltok még egyszer olyat! - fenyegette meg a barátnőit viccesen. – Inkább segítsetek!- jelentette ki, majd felmutatta a 2 pár cipőt.

- Szerintem ezt. – mutatott egy könnyed szandál felé Cat. - Szerinted?- nézett Raquelre.

- Az remek lesz hozzá! –helyeselt a leányzó is.

- Szóval hova is mentek pontosan?- kíváncsiskodott Catalina ártatlan képpel.

- Nem mondom meg!- rázta a fejét hevesen Aurora.

- Csupán érdeklődöm, ne aggódj, nem leszünk ott!- biztosította a barátnőjét Cat.

- Csak azért kérdezzük, hogy tudjunk, hol vagy pontosan…- kontrázott rá Raquel

- Hiszi a piszi!- nevetett rájuk Rori. - Amúgy én sem tudom. Meglepetés lesz.

- Akkor hol találkoztok?- faggatózott tovább Catalina.

- Ide jön a ház elé autóval.

- Micsoda úriember!- nyílt tágra a barátnője tekintete.

- Az bizony, és ez felettébb imponál nekem. - csettintett egyet Aurora, hogy hangsúlyt adjon a szavainak.

*

- Szia, Mamá!- lépett be az ajtón Xavi.

- Szia, kincsem! Moss kezet a vacsora már tálalva van. - mosolygott a kissé teltebb asszony a fiára.

- Alex itthon van?- kérdezte egyből az anyukáját a sportoló.

- Fent van a szobájába. - mutatott az emelet felé a dundi ujjaival az asszonyság. - Szólnál neki is, hogy vacsora?

- Persze!- nevetett az édesanyjára a középpályás, majd már szelte is felfelé a lépcsőfokokat.

- Alex, bejöhetek?- kopogtatott rögvest az öccse ajtaján.

- Gyere!- hangzott a halk válasz.

- Hola!- robbant be a szobába. - Kérhetnék tőled egy hatalmas szívességet?- tért egyből a lényegre a középpályás.

- Mi az bátyó?- fordult a fiú az érkező felé. - Csak nem nőügyben kéne a segítségem?!- vigyorgott a testvérére srác, akinek ugyanolyan csokoládé színű szemei voltak, mint az idősebbik Hernándeznek.

- Ezt meg honnan tudtad?- meresztette a szemeit meglepettségében.

- Egyszerű! A nagy Xavi csak akkor kér segítséget a kisöccsétől, ha nő gondjai vannak. – gonoszkodott Alex.

- Haha…- grimaszolt rá a sportoló.

- Nos, miben állhat szolgálatára a nagy randiguru?

- Még hogy randiguru…- epéskedett a labdarúgó magában. – Szóval egy vacsorához kéne valami laza, de mégis elegáns öltözéket összehoznunk.

- Vacsora? Laza és elegáns?- ízlelgette a szavakat magasra húzott szemöldökkel a középpályás öccse. – Ha így aggódsz a megjelenésed miatt, akkor valaki igazán fontos személlyel van találkád.

- Fiúk! Vacsora!- jött a földszintről az édesanyjuk üvöltése erőteljesen.

- Ne aggódj, tesó! Mindent megteszünk, amit csak lehet!- veregette hátba a bátyját Alex , miután felállt az íróasztala mögül.

*

Másnap Aurora éppen az informatikus haverja, Ricky irodája felé tartott, 5 perccel az ebédszünet kezdete előtt. Ám e séta közben találkozott a legkedvesebb munkatársával.

- Nocsak, nocsak! Kit látnak szemeim!- torpant meg hirtelen Vilma Rori előtt egy gunyoros ábrázattal.

- Ó drágám Barátném! Azt hittem a tegnapi „beégésed” elég volt ahhoz, hogy belásd velem nem jó ujjat húzni. - vetette oda Vilmának foghegyről.

- Ugyan miről beszélsz? –legyintet. - Tudom, hogy csak a keresztapád miatt randizhattál egy ilyen rendkívüli emberrel. - forgatta a szemeit.

- Felőlem azt hiszel, amit akarsz! De kezd unalmas lenni, hogy szerinted mindet csak a keresztszüleim miatt kaptam meg. - mondta lekezelően Rori.

- Mert ez az igazság. - söpörte hátra a hajkoronáját egy durva mozdulattal Vilma.

- Tudod, van egy francia mondás, ami így hangzik szabad fordításban: ne veszekedj disznókkal, mert csak lehúznak a sárba, ahol úgyis ők fognak nyerni…- vigyorgott gonoszul Vilmára a lány.

- Haha…vigyázz magadra kedves Aurora! Ne akard, hogy elővegyem a legrosszabb arcomat!- villámlott meg a tekintete.

- Van ennél rosszabb is? ÓÓ most aztán megijesztettél…

- Ha nem értesz, a szép szóból majd meglátod…- fenyegetőzve hajolt közelebb az ellenségéhez.

- Persze, persze majd lehúzom a fejem nehogy néhány prospektust a fejemhez vágj! - kacagott fel Aurora, aztán tovább állt.

- Készülj fel a legrosszabbra!!! - mondta maga elé ördögien Vilma.

Aurora az irodájában ügyködve találta meg Rickyt. Miután a srác megemlítette, hogy az édesanyja csomagolt nekik ebédet, a páros a galéria konyhájába vette be magát.

- Csak e finomságért látogattad meg a mamádat?- kérdezte 2 falat között már a helyiségben Aurora.

- Tudod, nem volt időm bevásárolni, így mikor hazaértem üres volt a hűtőm…

- Kihez fordulna az ember, mint az anyukájához mikor éhes. - bölcselkedett somolyogva Rori.

- Így van!- vigyorgott a srác teli szájjal. - Örömmel csomagolt nekem a hét további napjaira is. –kacsintott a munkatársára. – Ám inkább te mesélj! Milyen volt a randi a Barca sztárjával?- kérdezte villájával a lány felé intve.

- Mintha nem tudnád?!- közölte csúfondárosan Aurora.

- Tényleg csak sétáltam, majd a barátnőidbe botlottam.

- Ők is ezt mondták. –ráncolta a szemöldökét Rori.

- Mert ez az igazság. Azután belekeveredtem a csínytevésükbe. - védekezett ártatlan szemekkel Ricky.

- Ó te szegény! - dorgálta meg játékosan a lány.

- Akkor ti most? - kíváncsiskodott tovább az informatikus.

- Nem tudom egyelőre. Majd kialakul, csak egy a biztos, hogy ma együtt vacsorázunk. - magyarázott a leányzó.

- Jól van csak okosan!- mosolygott rá a kolléganőjére a rendszergazda, majd megsimogatta a vállát. – Ha bármi baj van, rám számíthatsz!

- Köszi!- dőlt Rori a srác vállára.

- Ó bocsánat, nem akartam megzavarni semmit sem!- rikácsolt Vilma majd amilyen gyorsan bejött a konyhába olyan gyorsan távozott is.

- Most ment el az étvágyam!- mondta Ricky eldobva a villáját. Erre Aurora hangosan felnevetett.

*

Rori ránézett az órájára majd konstatálta, hogy még 10 percre lenne szüksége ahhoz, hogy tökéletesre sikeredjen a „műve”. Ám a pontos idő 8 óra volt, egy perccel sem kevesebb. Így inkább hagyta azt a rakoncátlan tincset a fenébe, és elrohant a szobájába, hogy kiválassza a megfelelő illatot a randihoz.

Miután magára permetezte a szerinte alkalomhoz illőt, még gyorsan felkent egy újabb rúzsréteget az ajkaira. Már csak a sportoló hívása hiányzott, ami rögvest be is futott. Az ajtó bezárása után szaporán szedte a lábait a felvonó felé. Ahogy leért a lifttel a földszintre, egy széles mosollyal köszönt az épület portásának, majd kecsesen kisétált az alkalmazott által tartott ajtón. A férfi lezseren a fekete Jaguárjára támaszkodott, így várt a partnerére. Aurora látta, hogy Ő is kicsípte magát. Egy sötét szövetnadrágot viselt barna cipővel, amihez egy egyszerű szabású ,fehér-kék csíkos inget választott. Az inge 2 felső gombja nyitva volt, így téve még fesztelenebbé a megjelenését. Úgy nézett ki a labdarúgó, mint akit egy divatlapból húztak volna elő. Ez Rorinak nagyon is tetszett, mivel szerette, ha a férfiak is adnak magukra.

- Hola Rori!- lökte el magát a kocsitól a középpályás. – Gyönyörűen nézel ki!- nyújtotta a kezeit a lány felé.

- Köszönöm. - mosolyodott el Rori a bók hallatán, majd megfogta a sportoló „felé nyújtotta” végtagjait. – Te is remekül nézel ki. - kacsintott kacéran.

- Nem akármilyen helyre megyek, egy nem is akármilyen lánnyal. – mosolygott melegen majd egy puszival köszönt. Ezt a leányzó is viszonozta, így megcsapta a labdarúgó parfümjének fanyar illata. A lány szerint egy igazi férfinak markáns illata van, Xavinak pedig határozottan az volt.

Ezek után a sportoló besegítette a lányt az autójába, majd Ő is elfoglalta a helyét a kormány mögött. Néhány pillanat múltán egy határozott mozdulattal már be is indította a motort. A több tonnás „szörnyeteg” duruzsolva kelt életre a kezei alatt. Aurora eközben kényelmesen elhelyezkedett a bőrüléseken, amiket végtelenül komfortosnak talált. Meg tudná ezt szokni…

- Nos, hova viszel engem? - kíváncsiskodott hirtelen.

- Majd meglátod! –vigyorgott rá a férfi.

- Jobb is, hogy nem tudtam, mert még képesek lettek volna ott is megjelenni azok az „örültek”- somolygott Aurora a barátnőire gondolva.

- Ha megkérdeztem, mi volt az oka a tegnapinak?- célzott a történtekre egy elfojtott vigyor közepén a labdarúgó.

- Csak egy félreértés volt csupán, amit tisztáztunk az este. - mondta határozottan a lány.

- De ugye szent már a béke?- pillantott Rorira hirtelen a középpályás.

- Igen. – vigyorgott a mellette ülőre.

- Remek!- viszonozta a mosolyt a férfi, majd a tekintetét visszahelyezte az útra. - Egyébként milyen volt a napod?

A 25 perces út kötetlen csevegéssel telt. Miután megérkeztek a helyhez a férfi tüstént leparkolt és kiugrott a járműből, hogy kisegíthesse a lányt. Az étterem belsejéhez vezető utat egymásba karolva tették meg, miközben Xavi lopva csodálta a partere szépségét. Aurora viszont a lenyűgöző építmény szemrevételezésével volt elfoglalva. Amint a parkolóból beléptek a kivilágított épületbe, az út egy keskeny folyosón folytatódott tovább a vendéglő belseje felé. A falat sötét fa burkolta, ami harmóniában állt a padlón futó szőnyeg színével. A komor hangulatot a falon logó képek sokasága törte meg, míg a világítást a plafonon lógó apró ám annál díszesebb csillárok biztosították. A folyosó végén egy díszes, fából faragott pult foglalt helyet, ahol egy fekete hajú szmokingos férfi várta már őket.

- Jó estét Mr. Hernández! Az asztala már készen áll! Erre tessék!- mutatott előre az alkalmazott.

Azután szorgos léptekkel vezette őket asztaluk felé. Elsőként egy óriási, tekintélyt parancsoló terembe léptek be, ami mégis otthonos hangulatot keltett. Mintha csak egy nappaliban lennének..., ám ez a helyiség zsúfolásig volt különböző stílusú székekkel, asztalokkal és berendezési tárgyakkal. Mégis ezek a különböző stílusok tökéletes összhangot alkottak. Azonban a pincér nem állt meg egyiknél sem,Ő egy meredek lépcsőn kezdett fellépkedi. Egyenesen a tetőn kialakított teraszra vezette a párt, ahol csak 3 asztal foglalt helyet, tisztes távolságra egymástól. Kettőnél már ültek, így a szmokingos az utolsó üreshez kísérte őket. Rori egyszerűen el volt ragadtatva. Minden kifinomult és nagyszerű volt, nem hitte volna, hogy ilyen helyeket ismer a férfi. Az este folyamán az is kiderült, hogy a középpályásnak mindenben igaza volt. Itt lehetett kapni a város legjobb steakjét. Simán lepipálta a múltkori hús ízű valamit „ez az Argentin steak”. A fűszeres marhához könnyed bort ittak, ami még teljesebbé tette a vacsorát. Ezen finom falatok között meghitten és zavartalanul tudtak beszélgetni.Mikor az érkezésüknél megnyújtott gyertya csonkig leégett, akkor kaptak észbe, hogy indulniuk kéne. Aurora azonban csak lent, az alsó teremben vette igazán észre, hogy nagyon későre járhat már az idő. Ugyanis ott, már minden asztalt elpakoltak és leoltották az összes villanyt.

„Hazafelé” a 25 perces menetidő még rövidebbek tűnt, hiszen végig nevették azt. Ám a búcsúzkodástól már előre féltek mindketten, mivel egyikük sem tudta, hogy most akkor minek is kéne következnie…

A férfi ismételten kisegítette a lányt a kocsiból, majd az ajtóig kísérte. Ott hosszasan és csendben néztek egymás szemébe.

- Köszönöm a csodás estét, a vacsorát és úgy összességében mindent!- törte meg a hallgatást a leányzó.

- Ugyan nincs mit. - legyintett egy kisfiús mosoly kíséretében a férfi.

- Lenyűgöztél. - nevetett melegen Rori a sportolóra. – Sőt egyenesen levettél a lábamról. - kacsintott.

- Ennek örülök! –csillant meg a középpályás barna tekintete. - Jó éjszakát neked!- adott váratlanul egy puszit Aurora arcára.

- Csak ennyi?!- gondolta „kétségbeesve” a leányzó. Azonban a labdarúgó tétován megállt a puszi után, a lány ajkai felett. Rori szinte hangosan könyörgött magában egy csókért. Kérése, szerencsére meghallgatásra talált, mivel azon nyomban a sportoló ajkait a sajátján érezte. A puha meleg ajkak először, csak futólag érintkeztek a lányéval, szinte csak megízlelték azt...

Aurora érezte, hogy a férfi még kételkedik a tette helyességében, így jobban magához húzta őt és némi ízelítőt adott a szenvedélyéből. Mikor a csók véget ért a sportoló tekintete szinte lángolt. Egy szempárban sem látott még ennyi tűzet és erőt Rori. Majd gyengéden, ismét a labdarúgó tarkójára tette a kezét és egy újabb csókot kezdeményezett. Ezt a férfi még hevesebben és még teljesebb odaadással viszonozta.