4.rész

Sziasztok!!!:)
Már itt is van a következő fejezet!:):) Nagyon köszönöm a kommenteket és a pipákat az előzőhöz!:) Csak még jobban arra sarkallanak, hogy folytassam tovább a sztorit!:):D Lassan az oldal megjelenítése eléri az ezret!!! Nagyon köszönöm!:) (Előre is!;))
Várom ehhez a részhez is a véleményeket!:):D 
Jó olvasást, szórakozást!:)
Puszi, Olivia

Másnap Rori szinte elaludt a munkahelyén. Olyan fáradt volt, hogy semmilyen feladatára nem tudott rendesen koncentrálni. Miután az este hazaért, hajnalig nem jött álom a szemére. Egyszerűen a kocsiban lezajló jelentet ismétlődött újra és újra a fejében. Majd Raquel szavai kezdték kísérteni... 

(„Ha mondhatok valamit, odavan érted a tag!”)

Ilyen férfival „még nem volt dolga”, de nem is tudta, hogy szeretné-e, ha lenne. Ám mikor megérintette Őt a kocsiban, egy kellemes bizsergés jelentkezett, amit a csontjai mélyén még mindig érzett. Majd az a mosoly, és az a markáns illat… 

- Rori, ébresztő! Csörög a telefonod! - szólt rá az egyik munkatársa a galériában.

- Igen tessék? - kapta fel hirtelen a készüléket nem pillantva a kijelzőjére.

- Szia csaj! Akkor ma, 8-kor nálam. Gyere nyugodtan valami lazába, mert lányos buli lesz. Fiúk majd csak holnap jönnek. - csicseregte Catalina.

Várta már az estét a lány, viszont annak nem örült, hogy megint nem fog egy szemhunyásnyit sem aludni.

- Rendben, ott leszek. – mondta somolyogva majd bontotta a vonalat.

*

Fél hétre már otthon is találta magát Aurora. A hűtőből kivett egy Redbullt majd azt kortyolgatva a szekrényéhez ballagott. Ott, a ruháit kezdte böngészni, hogy mégis mit viseljen az este. Egy piros, egyszerű szabású ruhán állapodott meg a tekintete, amit biztos befutónak talált az összejövetelre. Majd a másnapi szerelését válogatta össze, mivel reggel egyenesen dolgozni megy Catéktől. Miután végzett a szettel, a fürdőszobába ment tevékenykedni. Komótosan felvette az esti ruhát, a sminkjét felfrissítette, a haját megigazította. Ezek után kiment a konyhába és magához vette azt a pár üveg rumot, amit még a munkából hazafelé jövet vásárolt „koktélba valónak”. Ekkor az órájára pillantva, idejét érzete kocsiba szállni és az irányt az Escobar rezidencia felé venni. Nyolc után 2 perccel állt be a szokásos helyére Catalináék garázsába. A házból már hangos zene hallatszódott ki. Az üvegeket a kezébe vette, a kocsit bezárta majd megindult a bejárati ajtó felé. Csöngetnie nem kellett, mert Cat azonnal kivágta előtte az ajtót.

- Hola! – üvöltötte lelkesen a házigazda.

- Itt van a csajbuli? Mert otthon találtam némi felesleges rumot…. - kacsintott Aurora a barátnőjére.

- Naná, jó helyen jársz! – ölelte meg a lányt Catalina.

- Szuper! Végre itt vagy! - jelent meg Raqu is az ajtóban.

Bevezették Rorit a házba, elvéve tőle az”értékes nedűt”. A lány bepillantott a nappaliba, ahol eléggé vegyes társaság gyűlt már össze. Az egyetemi szak- és csoporttársaikon kívül még megannyi szerkesztőségbeli gyakornok és (az ott megismert) focista”hozzátartozó” foglalt helyet.

- Hola csajok! - lejtett be vidáman a szobába Rori. Miután mindenki üdvözölte az újonnan érkezőt, a konyhában kezdetét vehette a koktélok keverése. Az interneten fellelhető receptek arányait felrúgva, inkább az alkoholt adagolták hozzá legjobban a csajok.

- Valami vetkőzős fiút, nem rendeltetek?- kérte számon már becsiccsentve a nappaliban italozva Malena, Puyol volt barátnője.

- Rád férne mi?- vigyorgott rá gonoszkásan Cat.

- Hogy erre nem gondoltunk? – színlelt „megbánást” Rori.

- Igazából ez egy remek ötlet, hívok is egyet!- mondta vidáman Catalina, majd a telefonja után kezdett kutatni.

- Most komolyan? - nyitotta tágra a szemeit Raqu, aki eddig csak csendben iszogatott.

- Ezt úgy kérdezted mintha neked még sose vetkőztek volna! - vetette a lány szemére Maléna, a többi fültanú döbbent pillantásával karöltve.

- Eddig még nem …igazán. – magyarázott zavart arccal.

- Ebben mi a ciki?! Még nekem sem!- kelt Raquel védelmére Aurora.

- Tényleg? Nem voltál még olyan leánybúcsúban?-„akadt ki” személy szerint Carlota Fábregas.

Erre Rori csak ingatta a fejét.

- Ezt sürgősen pótolnotok kell! - nézett össze elszántan Carlota és Cat. Majd elvonultak susmogni…

A buli frenetikusan telt, a lányok felszabadultan táncoltak és közben ordítozva énekelték a legfrissebb slágerek szövegeit. Voltak, akik a nappali közepén tették ezt, akadtak, akik a dohányzóasztal tetejét szemelték ki erre a nemes feladatra. Az a pár üveg rum nagyon hamar elfogyott…

Hirtelen csöngettek.

- Ugye nem?- vágott egy hatalmas vigyort Rori Cat irányába.

- Nyisd ki, aztán nézd meg, hogy jó lesz-e neked. –kacsingatott cinkosan Catalina.

- Jesszus, csajok!- csapott viccesen a homlokára a lány. Majd egy koktéllal a kezében ment ajtót nyitni. A társaság csak egy kis része követte őt.

- Mond, te vetkőzni jöttél nekünk?- szegezte egyből a kérdést Aurora, köszönés nélkül, az ajtóban álló férfinak.

Ám Cat és Carlota azon nyomban elsápadt miután meglátták, hogy „ki” is csöngetett. Ugyanis ők nem rendeltek semmiféle chippendale fiút, főleg nem egy rendőr jelmezeset…

- Megeshet, hogy be kéne mennem és megbilincselnem néhány résztvevőt. - hangzott tekintélyt parancsolóan a férfi szájából.

- Hűűű, lányok! Ez igen! Micsoda csődört szereztetek!- mondta a háta mögé fölényesen Rori.

- Őőő, Rori, izé…- habogott, hebegett idegesen Cat.

- Nos, biztos úr, akkor jöjjön be közénk! Mutassa meg mit tud… - intett kacéran az ajtóban állónak.

- Rori!- rázta meg Carlota a lány vállát.

- Igen? - fordult az ifjabb Fábregas felé mosolyogva. - Biztatnunk kéne tán, az urat? - rebegtette a pilláit Aurora.

- Nos, kedves kisasszony! - kezdett a mondandójába felettébb udvariatlanul az egyenruhás. – El kell, hogy keserítsem, én nem holmi hímringyó vagyok. - Egy feljelentés miatt jöttem. – mondta szigorúan.

Rori arcán egy döbbent grimasz futott végig a hallottaktól. Nem tudott mit válaszolni, csak állt ott…

- Tudja, eléggé tiszteletlenül beszélt velem az előző percekben!- folytatta a férfi modortalanul majd egy gonosz mosolyt is az összképhez rakott. – Még be is vihetném miatta! - mutatott hetykén az övén lógó bilincsre.

- Kedves, biztos úr! - lépett Rori elé hirtelen Catalina. – Tudja ez egy hatalmas félreértés volt! Kicsit sokat ivott már a lány... - biccentett hátra „ivást mutogatva” a kezeivel.

- Félreértés? - billentette jobbra a fejét a járőr, mint aki nem hisz az elhangzottakban.

- Inkább megtudhatnám, hogy mégis milyen feljelentésről van szó?! Én vagyok a ház egyik tulajdonosa. – dalolta határozottan Catalina elterelve Auroráról a figyelmet.

- A szomszéd villák egyikéből, bejelentést kaptunk, hogy túl hangos a zene.

- Értem, máris lejjebb vesszük a hangerőt.

- Sajnos az már nem lesz elég!- csóválta ördögien a fejét a férfi.

- Akkor, teljesen lekapcsoljuk. – javasolta már Carlota, passzív nézőből aktívvá válva.

- Nem, nem… a tiszteletlenség miatt… 

- Kérem, uram! Csak egy idétlen vicc áldozata lettem. - lépett elő ismét Aurora. Tudja, azt hittem, hogy hívtak nekem a barátnőim... - próbálta lefegyverezni a rendőrt a legszélesebb mosolyával.

- Nálam ez nem jön be kisasszony! - intett a rendőrtiszt határozottan, megszakítva az indoklást.

- Akkor?- kezdett idegessé válni Rori.

- Bírságot kell kiszabnom a tulajdonosra, önt pedig be kell vinnem. - vette le hirtelen a bilincset az övéről.

- Feltétlenül muszáj ezt? Nem akartam tiszteletlen lenni. Elnézést is kérek miatta. - próbálta magát bátran és magabiztosan menteni Aurora. Noha igazából totál pánikba esett.

- Kérem, forduljon meg hölgyem. - intett a rendőr lazán a „tiszteletlen” lányt fixírozva.

- Igazán nem kéne elrontani az esténket. - mondta már kétségbeesetten Cat.

- A helyszíni bírság pedig 500 Euro lesz. - folytatta a járőr mit sem törődve a mondottakkal. 

- Azonnal hozom a pénztárcámat…- nézett össze megrémülve a 2 leányzó.

- Hölgyem, várjon még egy kicsit azzal a pénzzel! Ha magára nézek, talán megoldhatjuk másképp is! - vigyorodott el kajánul a tiszt. - Még a barátnőjét is megmentheti a fogdától…

- Tessék? - háborodott fel egyszerre Rori, Cat és a többi lány, akik eddig csak nézőközönsége voltak a drámának.

- Miért nem hívták meg a szomszédokat? - kérdezte hirtelen az egyenruhás.

- Hogy mi? - húzta magasra a szemöldökét Catalina.

- Válaszoljon, kisasszony!

- Nem is ismerem őket, pusztán azért! - kezdett ingerülté válni Cat.

- Na látja, ez az egész nem lett volna, ha tudja, hogy a Cuenca család a szomszédja.

- Nem igazán értem az összefüggést. - vágott értetlen fejet Catalina, majd egy éles vaku villant az arcokba.

- Háháhá! Micsoda kép!- jött elő Isaac Cuenca egy fényképezőgéppel a kezében, nyomában a Barcás csapattársaival.

- Ez meg mi a franc?!!! –kérdezte szinte hisztérikusan Cat. 

- A rohadt életbe…- reagálta le Aurora kissé dühösen.

- Azok a fejek! Már ezért megérte… - nevetett Thiago a hasát fogva.

- Hölgyeim, sajnálom az előző perceket. - biccentett a kellemetlen pillnatokat okozó férfi. - Én nem rendőr vagyok csak egy színész! Önök a fiúk áldozatai lettek!- mosolyodott el. Így már nem volt olyan ellenszenves.

- Jézusom, srácok! Ez nagyon kegyetlen volt! - bokszolt Pedro vállába Aurora már kevésbé zabosan. - Ezt még nagyon vissza fogjátok kapni!- csillant meg elszántan a tekintete.

- Persze, kíváncsian várjuk az ennél is poénosabb csínyt. - kuncogott Sánchez. –Amúgy, te mindig ilyeneket mondasz egy rendőrnek?! – kérdezte a sportoló érdeklődve Roritól.

- Tudod, Alexis így lehet a legjobban megúszni a közlekedési bírságokat. - mosolyodott el a lány mesterkélten Sánchezhez fordulva. 

- Ez eszement vicces volt!- szúrta közbe Thiago még mindig visítva, az ugratás hatása alatt állva.

- Most, komolyan!?- kérdezte Alexis Aurorától nem foglalkozva Thivel.

- Volt arról szó az este folyamán, hogy a csajok chippandale fiút rendelnek… - grimaszolt Rori.

- Áááá….ez még annál is jobb lett, mint amire számítottuk!- rogyott össze ismét Thiago a röhögéstől.

- Nem is kéne, hogy beengedjünk titeket! Mit kerestek ti itt?-„érdeklődött” Cat még mindig eléggé zaklatottan. Közben Thiago Alcantara folytatta tovább a magán műsorszámát. Csak egyre jobban viháncolt.

- Twitteren észrevettem azt a megannyi kiírást, hogy bulit tartotok. Minket meg elfelejtettetek meghívni…- ráncolta a homlokát Pedrito.

- Így összehívott minket Pedro egy ördögi tervvel. - folytatta a sztorit Cuenca a csapattársát „hátba veregetve”.

- Gondoltunk rátok ijesztünk egy kis pénzbírsággal, rendőrséggel…- dörzsölgette Sánchez a tenyereit, mint egy vérbeli gengszter.

- De amit Rori levágott…az messze túlszárnyalta minden elképzelésünket! Főleg, hogy Julio a színész barátom egyből „vette a lapot”. – nézett kisfiúsan Isaac a rendőrruhás srácra. 

- Szerintem nem kéne őket beljebb engednünk…- ingatta a fejét Catalina.

- Jaja, én is így vélem. - somolygott Carlota, akivel a többi lány is egyet értően bólintott.

- Páá skacok! Ebből a körből kimaradtok. - integetett Aurora.

- Neee már, csajok! Ez csak poén volt! Díjazzátok, hogy milyen körültekintően kiterveltünk mindent! - könyörgött nagy szemekkel Pedro.

- Légyszi, légyszi! Hoztunk négy láda sört és 2 liter tequilát. – kérlelt Sanchéz is.

- A szomszéd villában, Cuencáéknál is lehet bulizni…- forgatta szemeit Carlota.

- Látjátok, mindent kiterveltünk, pedig Cuenca nem is a szomszédotok. - mondta Pedrito.

- Mindjárt behugyozok, engedj!- lett végre „normális” és egyben szemtelen Thiago, majd simán félre rakta az útból a lányokat és besétált a házba.

- Ezért még számolunk! - nézett utána gyilkosan Catalina. 

Kihasználva az adódó lehetőséget a többi focista is besurrant a villába.

- Ez csak 4 Barcás! Hol az ötödik jómadár?- kérdezte Aurora.

- Tello most nem ért rá…- adott valami magyarázat félét Pedro. Erre Catalinának fájdalmasan megrándult az arca… 

A buli a focisták érkezése után lett csak igazán durva. Az a „kis” mennyiségű tequila fél óra alatt elfogyott…aztán mindenki megörült.

Másnap reggel Aurora igen nehéz fejjel ébredt az egyik vendégszobában. Ugyanazon a szobában a földön még Isaac aludt édesdeden. A lány a nyújtózkodás után lement a nappaliba előkeríteni a táskáját, azonban amit ott talált az teljesen letaglózta.

Poharak, üres üvegek és megannyi szemét a földön. Az emberek össze-vissza… minden a feje tetején méghozzá rémes állapotban. Megannyi azonosíthatatlan ruhadarab lóg a csillárról, az egyik értékesebb modern festmény összefirkálva… 

Ez pusztítás a javából! - kommentálta magában a szobát nézve Rori. 

Majd a táskáját felkapva, elindult Catalina fürdőszobájába. Gyorsan lezuhanyozott, felöltözött és kisminkelte magát. Az útja ezután a konyhába vezetett, ahol kávét készített nemcsak magának, hanem az utána felébredőknek is. 

- Jó reggelt! - köszöntette a kómás Catet. 

- Szia! Ugye rosszul láttam…a nappali fele olyan rossz állapotban sincsen?!- kérdezte akadozva, küzdve a fénnyel a lány.

- Ki kell, hogy ábrándítsalak…

- A francba!- vakarta meg a fejét idegesen. - Hogy történt ez…- ráncolta homlokát. - Te már mész is dolgozni? 

- Igen, muszáj, ma a közelgő kiállítás részletei beszéljük meg. - csacsogott Rori.– Amúgy csináltam kávét!- adta oda óvatosan azt a bögrét a lánynak, amit az előző percekben teletöltött a friss barna nedűvel.

- Hú, köszi! Ez most jól fog esni. - kortyolt mohón. –Milyen üde vagy már ilyen korán!

- Pedig szétesik a fejem! Az, az ötödik kör tequila nem biztos, hogy kellet volna…

Egyre több ember kezdett kiszállingózni a konyhába az életmentő kávé illat miatt.

- Rori csöngetnek, vagy csak hangokat hallok már…- dörzsölgette Raquel a homlokát fáradtan.

- Jobb, ha megnézem, mert Catalina most nem életképes…- indult el a lány nagy léptekkel az ajtóhoz. – Igen?- tárta hatalmasra az ajtót.

- Helló!- jelent meg egy felettébb marcona focista képe.

- Te meg, mi a frászt keresel itt?- jött azonnal a kérdés a lány szájából, mert bárhol járt mostanság… mindig egymásba botlottak.

- Neked is jó reggelt!- vágott egy gúnyos grimaszt az ajtóban álló. - Pedrot keresem, mert fél 9-re a H’n’P-be kellett volna lennie. –taglalta idegesen a férfi.

- A telefonját nem vette fel?

- Akkor szerinted itt lennék? - villámlott meg a sportoló tekintete.

- Jó, jó igaz, gyere be! - állt félre Rori.

- Köszi, azt a …..- állt el a férfi szava a villában látottaktól. 

- Kicsit buliztunk. –nézett rá Aurora olyan „most mi a bajod” tekintettel.

- Nos, ki volt az? Ha csöngettek egyáltalán?- üvöltötte a konyhából Cat.

- Csak Xavi az, Pedrot keresi!

- Ki?- ugrott ki egyből a konyhából Raqu és Catalina.

- Hello, csajok!- intett nekik a focista.

- Izé..., hello! - köszöntek döbbenten.

- Ugye csak hallucinálok, és az nem Xavi Hernández a konyha előtt. - jött le kissé nehézkesen Thiago az emeletről. Meg is botlott az utolsó lépcsőfokban, így a korlátba kellet kapaszkodnia elemi erővel.

- De bizony én vagyok!- esett neki ingerülten a másnapos vagy még tán aznapos sportolónak. - Jobb lenne, ha tüstént előkerítenéd nekem azt a másik csirkefogót! – folytatta a szigorú csapattárs szerepet. Aurora így még nem látta a férfit, viszont imponált neki, hogy tud határozott és követelőző lenni, ha a helyzet úgy kívánja.

- Várj, majd én! - tette a kezét Rori a középpályás vállára. – Én már józan vagyok, ő még nem! - nevetett a lány. Majd elindult Pedrito keresésére Xavival a nyomában.

- Ma ő adott volna neked interjút?- érdeklődött az expedíció során a lány.

- Igen, de hála neki most az egész napom csúszásban van, pedig 10-re jönne Iniesta barátom.

- Amúgy, honnan tudtad, hogy Catalináéknél buliztunk?

- Tudod, a srácok közösségi oldalai sok mindent elárulnak, viszont a címről szóló tippet az Paolo adta. - kacsintott a Barcelona sztárja.

Az egyik vendégszobában nyomára is akadtak annak a bizonyos személynek. Magzatpózban a szőnyeggel betakarózva agonizált. A telefonja az ingzsebében villogott a sok nem fogadott hívástól.

- Pedrito! - hajolt le hozzá kedvesen Aurora, keltegetve a focistát.

- Mond Rori, ugye végre rájöttél, hogy randizni akarsz velem. - motyogott magában, miután rájött ki ébresztgeti.

- Nem igazán. - nevetett egy nagyot a lány. Igazából, valaki keress téged egy komoly ügyből kifolyólag…

- Ki és hány óra? –kérdezte kómásan, a fejét kissé felemelve a földről.

- 9, pontosan. - nézett a karórájára Rori.

- Basszus, ma mentem volna…

- Igen Pedro, ma a H’n’P Editorialnál kellet volna találkoznunk…- hangzott a kissé mérges hang Xavitól.

- Jajj…- ijedt meg hirtelen a fiatal labdarúgó a morcos csapattárstól.

- Azért, nem vagyok ilyen ijesztő, barátom! - mosolyodott el végre a középpályás. – Csak utálom, ha késnek és az én időmmel szórakoznak.

- Tudom, haver! Csak Roriból hirtelen te lettél és ezt így kótyagosan nehéz volt összeraknom…- tápászkodott fel Pedro Xavi segítségével. Majd besegítette őt a fürdőszobába és megnyitotta a fiúnak a csapot.

- Úgy gondolom, ide már nem is kellek!- kukkantott be Aurora a fürdőszobába.

- Várj még egy kicsit! - mondta azonnal az idősebbik focista.

- Igen?- mosolyodott el a lány.

- Munkába készülsz? Elvigyelek? Már úgyis mindegy…

- Itt a kocsim, igazából azzal terveztem menni. - vágott közbe gyorsan, belefojtva a férfiba a továbbiakat.

- Persze, persze…hát, köszi, hogy segítettél. – mondta akadozva a középpályás kicsit kínosnak érezve a szituációt.

- Ugyan nincs mit…akkor, szia! – vette az irányt az ajtó felé Aurora szinte fénysebességgel, mert a helyzet kezdett kellemetlenné fordulni.

- Rori! – ment utána ösztönösen a Barca sztárja.

- Hmm? - fordult vissza nyomban. 

- Nem lenne kedved velem ebédelni?- kérdezte Xavi rekedten nem kerülgetve a forró kását.

- Szívesen. – hangzott a zsigerből jövő, egyenes válasz, ahogy a lány azokba a hatalmas barna szemekbe tekintett.

- Mikor van ma ebédszüneted?- próbált nagyon higgadt hangon beszélni a focista, de a fejében igen nagy zavar volt.

- Egytől. – sütötte le a szemét zavarában, pedig nem ez az első randi ajánlata. Ilyen izgatottan még sosem viselkedett. - Várj, adok egy névjegyet!- kezdett kutakodni a táskájában. - Tessék, ezen rajta a számom, és a galéria címe. - pirult el mindennek tetejébe.

- Oké. - vette el szinte megbűvölve a kártyát a férfi.

- De most már tényleg rohannom kell!- lépett le rögvest a szobából a leányzó. Köszönés nélkül a kocsijához rohant. Mikor beült akkor tudatosult benne igazán, hogy randizni fognak vagy mi?! S ezt Ő nagyon nagy izgalommal és érdeklődéssel várja, hiszen meg akarja ismerni ezt a zavarba ejtő és igazán izgalmas férfit…