3.rész

Sziasztok!:)
Nos hát itt is vagyok!:) Tudom kicsit megkésve és a hossza se az igazi , de hát ez a fesztivál...leszívott teljesen<3 :D:D Bele kellet újra rázódnom a sztoriba, felvéve a fonalat ismét.:):) Jó olvasást, hozzá!:) 

U.i.:Köszönöm a sok szép kommentet az előző részhez! Nagyon jól estek, remélem ehhez is érkeznek szép számmal.:D Meg persze a pipákat is!:D

Puszi, Olivia:)

Raqu és Rori miután megunták a parton való heverészést, az irányt a törzshelyüknek számító kávézó felé vették.

Catalinát is odarendelték. A lány a megbeszélthez képest fél órás késéssel talált csak oda igen „megfáradt” állapotban. A haja egy csapzott kontyba volt fogva, az arcát egy méretes napszemüveggel takarta.

- Durva este volt, mi?- kezdte a szokásos heccelését Aurora, ahogy Cat helyet foglalt közöttük.

- Tudom, csaj! Ne is emlékeztess rá. - tolta fel a napszemüvegét, majd megsemmisítő pillantásokat lövellt a kóstolgató barátnője felé.

- Mesélj már! Mi volt?- érdeklődött izgatottan Raqu abbahagyva az itala babrálását.

- Nem sok minden rémlik, de a fotók beszédesek. - vigyorgott kényszeredetten Catalina.

- A kommenteket olvastad?- kérdezte komoly arccal Rori, de az ajkai már mosolyra húzódtak.

- Úristen…azok…- forgatta a szemeit a másnapos lány. – A karaokés dolog egyáltalán nem rémlik. – vakarta meg zavartan a fejét.

- Megnéztem volna. - röhögött közbe Raquel.

- Én is!- kacsintott Aurora a csoporttársára. 

Catalina ismét bevetette a gyilkos tekintetét.

- Ha jól rémlik volt ott szó némi Jordi Albás afférról is. - vette elő most Cat a „gonoszkodó” mosolyát.

- Xavi és Alba is??- fordult Rori felé hirtelen Raqu, magasba szaladt szemöldökökkel.

- Csak nem volt valami Albával…- élcelődött Catalina.

- Most lebuktam…- nézett a barátnőire Aurora „ezt ti sem gondoltátok komolyan” arccal. – Beismerem, próbált közeledni, de túl gyerekes nekem! –magyarázott. – Nem igazi férfi még! - rándult meg Rori válla. A lány e mondatát Raqu egy „erről beszéltem…”nézéssel díjazta. Hiszen mindig ezt a kifogást hallja/hallotta a barátnőjétől. Talán Xavival emberére akadna…- cikázott át az agyán.

- Akkor Xavi?- folytatta a kihallgatást Cat.

- Jaj, már! - legyintett a levegőbe a szőke hajú lány. - Nálunk járt és egy kicsit beszélgettem vele. Ennyi volt, semmi több. –pillantott meggyőzően a barátnőire. - Ezt a dolgot csak ez a lökött fújta fel, itt!- bökte oldalba Raquelt. 

- Nem győztél meg!- ráncolta a homlokát Catalina. Erre Aurora nagyot sóhajtva az égbe emelte tekintetét.

- Hmm és az este Cat? - kérdezte felcsigázva Raqu a barátnőjét, mert ez a téma sokkal jobban izgatta őt, mint Rori magyarázkodása.

Erre a lány csak hosszasan szürcsölni kezdte az italát bármilyen válasz nélkül. Majd a szalvétájával szép komótosan megtörölte a száját.

- Nos? – faggatózott már-már görcsösen Raquel, a gyűrűjét csavargatva.

Megint csak inni kezdett…

- Ez nem sok…- nézett tanakodó arccal Rori.

- Találgassunk?- dobta be a banális ötletet kétségbeesetten Raqu.

- Szerintem…- vette a szót komolyra Aurora. - Lefeküdtetek egymással, majd reggel kínos mosolyok közepette és bármilyen megbeszélés nélkül leléptél.

- Basszus, túl jól ismersz. - hajtotta le a fejét sóhajtva Cat.

- Jajj, Catalina.- simogatta meg Raquel a barátnője kezét.

- Igazából többet akartam volna kihozni ebből az egészből…- kezdett bele lassan a lány. – De hát már mindegy! Elszúrtam. Túl könnyen adtam oda magam. - szorult ökölbe a keze. - Az a fránya alkohol! –csapott az asztalra csalódottan.

- Dehogy, Cat! Még semmi sem biztos. – próbált lelket önteni Rori a kétségbeesett társába, majd a kezét a vállára rakta. – Ha felhív, akkor még bármi lehet!- szorította magához.

- Pontosan. - biztatott Raquel is.

- Nem rémlik, hogy elkérte volna a számomat… - vonogatta a vállát.

- A haverjai tudják Roriét, majd…- várt valami biztató folytatást Raqu Aurorától.

- Legyen így, de… nem akarlak áltatni. – hangzott a kissé kendőzetlen vélemény. - Megeshet, hogy igazad van és elszúrtad. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam! - ejtette ki a szavakat őszintén Rori még mindig ölelve Catalinát.

- Én is így gondolom. - bólintott Cat. - Legalább te meg mered mondani. - rakta fel az arca elé ismét a sötét napszemüveget. Jelezve, hogy elég lesz mára ebből a témából.

A három barátnő e drámai eset után már vidámabb dolgokról tárgyalt. Elkezdték megszervezni a következő hét eseményeit. 

Ugyanis az Escobar család „felnőtt” tagjai 3 napra Madridba utaznak, így Catalinára marad az a hatalmas villa…

Természetesen a lány nem akar egyedül és magányosan unatkozni abban a pár napban így a csajok segítségét kérte, hogy hozzanak össze valami izgalmas dolgot.

Este hat fele váltak el egymástól. Rori nem a saját lakására ment, hanem a keresztszüleihez vezetett. Kellett neki onnan még pár dolga, amit délben elfelejtett. A villa garázsában nagy meglepetésére még mindig ott találta "azt" a fekete Jaguár.

- Mit keres még mindig itt?- gondolta kíváncsian. 

A motort leállította, kiszállt a járműből és megindult a ház felé. Az ajtót hangtalanul nyitotta ki, majd bármi nesz nélkül lépett be az előtérbe. Ekkor hangos nevetés csapta meg a füleit. Így már „zajongva” a nappali felé igazította a lépteit, ahonnan a kacajokat hallotta. 

Ott a keresztszüleit és a focistát találta, néhány üres kancsó társaságában vigyorogva.

- Hola!- köszönt a lány csodálkozó pillantások közepette.

- Drágám!- nyújtotta ki a kezét Barbara. 

- Szia, keresztanyu!- ölelte meg Rori. Majd Paolot is üdvözölte, aki Barbara mellett ült. Xavi felé csak intett egyet.

- Csatlakozz hozzánk!- biztatta Barb Rorit. -Csináltam Sangriát!

- Nagyon finom lett! - szólalt meg először a középpályás a lány érkezése óta. Ám Rori végig magán érezte a férfi pillantását mióta csak betette a szobába a lábát.

- Az látom!- mutatott az üres kancsókra, a dohányzóasztal közepére Aurora.

- Van még a hűtőben!- mondta lelkesen Barbara.

- Szerintem nincs, mert én ezt már a hűtőből hoztam. –szólt Pao.

- Erre kell hazajönnöm! Nem is hagytok a jóból?! –kérdte ki magának viccesen a lány.

- Szívesen csinálok még egy adagot. - kacsintott Barb és felugrott a helyéről.

- Erre semmi szükség! - pattant fel a sportoló is. - Már így is sokat ittam. - nézett mosolyogva Xavi Aurora keresztanyukájára.

- Ugyan már! Még egy kört. - próbálta rávenni Barbara a focistát.

- Holnap „válogatottbeli” edzésem van 9-től és még taxit is hívnom kell.

- Minek az, hiszen itt az autód!? - kérdezte a nő kicsit spiccesen.

- Nem szívesen vezetek, pár pohár Sangria után.

- Rori, drágám te úgy is haza mész most, nem? Elvihetnéd Xavit. - nézett a lányra a keresztapja.

- Rendben, de még össze kell szednem néhány dolgomat. – mondta „terhesen” Aurora, akin látszott, hogy a háta közepére sem kívánja a dolgot.

- Erre semmi szükség, Paolo! – Nem szeretném, hogy Rorinak kitérőt kelljen tennie miattam. - hadarta a Barcelona sztárja.

- Jaj már, barátom. Szívesen teszi, igaz?- nézett Paolo Aurorára kissé határozottabban, mint az előbb.

- Természetesen. - vetette be a lány a legnagyobb bájmosolyát, amiről tudta, hogy mindig beválik.

- Nagyszerű. - vágott elégedett arcot a Pao. 

15 perc múlva már a garázs felé lépkedett a kis csapat.

Rori bedobta a cuccait a csomagtartóba majd elbúcsúzott a keresztszüleitől és a volán mögé ült. A GPS-ét babrálta addig, míg a középpályás is elköszönt a vendéglátóitól.

- Mehetünk. - szállt be az autóba a férfi majd kényelmesen szétterpeszkedett a „szűk” ülésen. Pillanatokon belül a teret elkezdte megtölteni a focista jelenléte. Ezt Aurora minden érzékszervével együttesen érzékelte. Különös tekintettel a markáns férfi illatot, amit élvezettel szívott be a tüdejébe…

- Oké, mond a címet. - kapott észbe gyorsan Rori. 

Majd betáplálta a kis ketyerébe az adatot és megnyomta a kezében lévő távirányítót. A garázsajtó szép lassan kezdett felemelkedni megmutatva a sötét barcelonai utat. Miután elindultak, a visszapillantóból még a keresztszülei tűntek fel a lánynak, akik egymást ölelve integetnek. Ezt egy nagy mosollyal díjazta.

- Nagyon jó fejek! – kezdte felvenni a beszélgetés fonalát a Barcelona középpályása.

- Imádom őket, nagyon örülök, hogy „velük” élhetek. Amikor csak tehetem, átjövök, és együtt töltjük az időt. - csevegett Aurora.

- Ugye nem teszel nagy kitérőt miattam?- kérdezte hirtelen egy fura színezettel a hangjában Xavi.

- Nem, nem teszek. - vágta rá gondolkodás nélkül a lány. 

- Akkor jó. - hagyta helyben a dolgot a férfi.

- Bár, ha jobban belegondolok, te pont a város másik felén laksz.

- Ezt most, hogy értsem? - kérdezte zavartan a focista, nem tudta hova rakni a dolgot.

- Nyugi! - pillantott Xavira a lány, egy hatalmas vigyorral. –Nem raklak ki!- A házig viszlek. - kacsintott.

- Huh!- törölte meg viccesen a férfi a homlokát, hiszen rájött, hogy csak ugratták.

Majd percekig csak csöndben ültek a másik mellett.

- Tudod már, hova mentek felkészítő táborba? – vett elő egy semleges témát Aurora egy forgalmasabb kereszteződésben állva. A szemeivel a lámpát figyelte folyamatosan, közben a jobb kezével egy rágóért kutakodott. Éppen a sebváltó utáni kisebb tartókat próbálta megtalálni, belőni a helyüket az ujjaival, mikor egy felettébb „oda nem illő” dolgot kezdett tapogatni. Gyorsan elkapta a tekintetét a piros lámpáról, hogy szemrevételezze mégis mit talált. Természetesen a férfi lábszárát látta a kezei alatt, amit a sebváltó környékéhez nyomott.

- Ne haragudj!- húzta el azonnal a kezét a lány mintha valami tüzes tárgyat érintett volna. Az arcára ösztönösen egy félreérthető grimasz ült ki.

A sportolónak ideje sem volt erre bármit is reagálnia, mert a mögöttük lévő autó hangosan dudálni kezdett. A lámpa ugyanis zöldre váltott. Aurora azonnal a gázpedálra lépett, és az út hátralevő részében csak a vezetésre koncentrált. Felettébb kínosnak találta az egész incidenst, nem tudta mit is mondhatna. A férfi viszont azért nem szólalt meg, mert bántotta a lány reakciója, undorodó grimasza. A kocsi légtere percről perce feszültebb lett. Nyomasztó hangulat csapta fel a fejét, az amúgy is kis hely még szűkebbé változott…

-„Megérkeztek a célállomáshoz”- hasított a csendbe a komoly női hang.

- Köszi, hogy elhoztál!- nyitotta máris az ajtót a férfi, szinte menekülve.

- Várj, kérlek!- szólt utána Aurora.

Erre megtorpant a focista és a helyén maradt, de a kezét az ajtó reteszén tartotta.

- Szeretnék bocsánatot kérni az előzőért. - nézett komolyan Rori a férfi szemébe. - Véletlenül fogdostalak. Ha ezt így mondhatom nőként. – hangzott a szájából határozottan és egyenesen. 

- Semmi baj, tudom, hogy véletlen volt. – válaszolta lazán a focista pedig belül nem érezte magát felszabadultan. Sőt…

Aztán belenézett Aurora csillogó és őszinte tekintetébe. –Akkor jó éjt, kedves!- mondta megrészegülve a szép női szemektől.

- Neked is! - mosolygott rá a lány. –Jó edzést holnapra!- simogatta meg Xavi vállát Rori egy hirtelen ötlettől vezérelve. 

- Köszönöm! –vigyorodott el a középpályás. A mosoly alatt nemcsak a fogai villantak ki még azokba a hatalmas, fürkésző szemekbe is melegség költözött.

Ezek után gyorsan kipattant a kocsiból és elindult a háza felé. Útközben csak Aurora édes illata és érintése járt a fejében. Nem tudta hova rakni ezeket a dolgokat. Egyik pillanatban úgy tűnik, Rori is érdeklődik iránta a következőben meg teljesen az ellenkezőjét mutatja…

A másik fontos dolog, ami nem hagyta nyugodni a sportolót az a hatalmas korkülönbség volt. Hiszen a lány még 20 sincsen, ő meg 32. Az apja lehetne…bár egy gyors fejszámolást követően ezt a megállapítását visszavonta.