8 bites szerelem - Prológus

Sziasztok!

Meghoztam a legújabb történetem prológusát! Kicsit izgulok, hogy miképp fogjátok fogadni! Remélem nem okozom majd csalódást! Kérlek titeket, hogy vagy pipa, vagy kommentár formájában értékeljetek! Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Oldalt pedig, egy szavazást is láthattok, ha belefér, kérlek ott is, nyilvánítsatok véleményt! Köszönöm előre is!

Már csak annyi maradt hátra, hogy jó olvasást kívánjak! (A "szakzsargon" az én elmém szüleménye, nem igazán vagyok otthon benne, így simán meglehet, hogy sületlenség, de igyekeztem egyszerűen, de mégis téma hűen ábrázolni. Remélem, így már, a címválasztás is jobban érthető lesz!)

Olivia

2009 tavasza

Bruna Garrido mély sóhajtásokkal tépte fel, a számlákat tartalmazó fehér borítékok tömkelegét, melyek a súlyos kötelezettségeire emlékeztették, a bankok és a szolgáltatók felé. 

A keserű csüggedés nem az összegek nagyságának szólt, - nem azok hatottak a meglepetés erejével -, hiszen a nő, már jó előre kikalkulálta, az elkövetkező évei kiadásait. A gondterheltség inkább, a remélt bevételek hiányából fakadt. Bruna ugyanis, egy nagyobb összegű hitelt vett fel, a webdesign-al foglalkozó vállalkozása megalapítására és beindítására, ám a megrendelések csak nehezen akartak jönni. A vártnál kevesebb nyereség pedig, nem mentesíthette a törlesztés és a munkabérek kifizetése alól…

- Bruna, megjöttem! – tárta szélesre a nő szobájának ajtaját, az egyik legjobb barátja és egyben lakótársa Blas. A férfi, és a nő, még az informatikai egyetem alatt ismerkedtek össze, a kezdeti haveri kapcsolatuk hamar szoros barátsággá alakult, majd szinte testvéri ragaszkodássá fajult. Egyke gyermekek lévén, távol a szülői háztól és az otthontól, ez a folyamat, könnyen is ment, sőt szinte elkerülhetetlen volt.

Olyan emberek találkozása ez a barátság, akik teljes mértékben kiegészítik egymást. Semelyikük sem tudja, hogy mit kezdene a másik nélkül, de főképp Bruna nem, mivel a független, erős és közvetlen ember, csak egy látszat, egy máz, ami összetartja a sérülékeny és törékeny lelkét kívülről. 

- Szia Hack! Mi újság? – nézett fel a csekkeiből, mosolygós tekintettel, a franciaágya szélén üldögélve Bruna. Előszeretettel hívta így, a legjobb barátját, mivel ez emlékeztette őt, az egyetemi évek kellemes pillanataira, ahol Blast, mindenki: „ A Hacker-nek” szólította, internetes ’kalóztudása’ és furcsa kinézete miatt. Szerencsére azóta, a húszas évei közepén járó férfi, leküzdötte a nem mindennapi öltözködési szokásait, és egy teljesen normális, programozóvá vált.

Blas kisfiús arcán, melyet a borosta sem volt képes férfiassá tenni, egy széles mosoly jelent meg, meglátva a mélybarna szemeket és hullámos hajzuhatagot, ami kacéran keretezte, a legjobb barátja szépséges vonásait. 

- Mivel foglalatoskodsz? – szelte át néhány lépéssel a szobát Hack, majd Bruna mellé telepedett, az ágy szélére.

- Csak a tartozásaimat nézegetem… - sóhajtott ismét egy mélyet, majd a tekintete megint csak, az ölében fekvő számlák sokaságára tévedt.

- Nem akarnak jönni azok a megbízások? – kérdezte óvatosan Blas, a nő arcát fürkészve.

- Nem nagyon, pedig én a lelkemet is kidolgozom! – ingatta a fejét kissé feszülten. - Sorra gyártom a jobbnál jobb sablonokat, fejléceket és ’gombokat’, melyeket egyből ki is rakok a vállalkozás honlapjára, - mint bemutatódarabok-, de az ügyfelek csak érdeklődnek, vagy valami aprósággal bíznak meg…

- A múltkor nem úgy volt, hogy befutott valami nagyobb projekt? – kíváncsiskodott tovább a programozó.

- Visszamondták… - grimaszolt Bruna, miközben a vállait ösztönösen felhúzta. – Persze a csapat, ott ül a bérelt irodában és malmozik…

- Te pedig fizeted őket, mint a katonatiszt, hiszen a már leszerződött alkalmazottaid, fix havibérrel. – egészítette ki Bru mondanivalóját dallamosan, a férfi.

- Így van! – tárta szét a kezeit hevesen a nő. – Mindazonáltal, a nagyobb fizetéssel csábítottam őket a saját cégemhez, a volt munkahelyemről… - egészítette ki a barátja mondandóját, noha ezekkel a tényekkel Blas is tisztában volt. – Szóval, nem igazán mondhatom nekik, ’hogy bocsi srácok, nem tudom majd, a hónap végén elutalni nektek a munkabéreteket’…

- Ne aggódj, biztos beindul! - fogta meg biztatóan Bruna kezét a férfi. - Csak tudod rázós és rögös felfuttatni egy friss vállalkozást… 

- Ezt nagyon jól tudom, de én ezt is figyelembe vettem, a tervezéskor! Azért is mertem felvenni ennyi hitelt!

- Megkérdezzem a főnöknél, hogy nincs-e szükség…

- Hack, ne is folytasd! – vágott a férfi szavába Bruna. – A végsőkig kitartok! Ismerhetnél már ennyire, hogy nem futamodom meg! – jelentette ki határozottan, szigorú vonásokkal.

- Ha ezzel a vesztedbe és a teljes anyagi csődbe rohansz? – próbált hatni Blas, a barátja józanabbik eszére. Noha, ismerte már annyira a nőt, hogy amaz, a makacsságán és a büszkeségén csak nagyon nehezen tud felülemelkedni, de egy ilyen helyzetben beláthatná, hogy célszerűbb lenne a realitás talaján maradni.

- Különben is, a ti profilotok a szoftverfejlesztés és programozás, annyira még csak nem lehetsz jóban a főnökkel, hogy kikönyörögj nekem egy új munkakört… - fürkészte a férfit, olyan „ugye-ugye” arckifejezéssel, figyelmen kívül hagyva az előbb vázolt anyagi csőd forgatókönyvét. – Valami nagy dobás kéne! Valami sokkoló és meghökkentő, amivel felhívhatom a cégemre a figyelmet! – gondolkodott tovább, meglehetősen hangosan Bruna.

- Bocsánat… - kezdett el hirtelen szabadkozni Blas, mert a telefonja csörgése megzavarta őket.

- Vedd fel nyugodtan! – mondta a nő, majd elkezdte dúdolni a barátja csengőhangját, ami nem más volt, mint a Real Madrid klubhimnusza. – Hala Madrid… , hala Madrid…ó! – csattant fel lázasan Bruna. – Ó, ez segíthet! – tágult ki a tekintete.

- Ismerem én ezt arckifejezést! – pillantott rögvest a nőre a férfi, miközben kapkodva próbálta kiszabadítani a szűk farmerjának a zsebéből, a mobilját. – Valamit kitaláltál, valami örültséget! – tartotta végre a tenyerébe az telefont Blas, ám a hívó fél pont ebben a pillanatban elégelte meg a várakozást. – Mindegy, majd később visszahívom - tette le maga mellé a készüléket, miután konstatálta, hogy ki kereste. – Szóval, mégis megint mit találtál ki? – méregette gyanúsan a bronzbarna arcot.

- Egy hatalmas dobást, mely szenzációs, mely figyelemfelkeltő, mely meghozhatja a legnagyobb ügyfeleket! - ecsetelte a tenyerét dörzsölgetve, izgatott és heves csillogással a szemében, a nő.

- Bruna, már megint valami örültséget készülsz csinálni?– kérdezősködött még nagyobb gyanakvással a hangjában Blas. – Akkor szoktál így viselkedni…

- Nyugi, minden rendben lesz! Ne aggódj, bízz bennem! - pöckölte meg a beszélgetőtársa orrát kedveskedve. - Kicsit rizikós, de az már az én gondom… 

- Ismerlek már, mint a rossz pénzt! Tudom, mikor tervezel valami ostoba dolgot! – gesztikulált hevesen a programozó. – Ilyenkor a racionális éned elvonul kávészünetre! Eszetlen dolog, igaz?

- Dehogy, dehogy! Higgadj le! Minden rendben lesz! Vagyis remélem, hogy ezzel beindul az üzlet.

- Mi akkor, a rizikó? – méregette beszűkült szemekkel a nőt, még mindig Blas.

- Majd meglátod! Inkább fogadd a hívást - közölte tettetett nyugalommal Bruna, mert a barátja telefonja ismét rákezdett a kedvenc focicsapatuk himnuszára. A férfi gyors léptekkel távozott szobából, majd lenyomta a ’fogadás’ gombot, a készülékén.

- Bru! Sürgősen be kell mennem az irodába! Addig kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget! – üvöltötte percekkel később az előszobából Blas, a telefonhívás után.

- Oké - válaszolt a barátjának, egy huncut mosollyal a szája szélén a nő, majd az asztalához ült és bekapcsolta a laptopját. Másfél óra elteltével, pedig elégedetten csukta le a hordozható számítógép fedelét, hogy elindulhasson tenni-venni az albérletben. Újabb óra telt el, Bruna még mindig egyedül volt a Hack-el közös lakásukban, így unottan, minden apróbb házimunkán túlesve, a kanapén fetrengve kapcsolgatta a televíziót. Ezen óra alatt, az agya által termelt adrenalin felszívódott, így már kicsit higgadtabban és nyugodtabban tudta elemezni a helyzetét. Végiggondolta, hogy mit is csinált abban a másfél órában, és már nem tartotta annyira jó ötletnek…

Persze figyelemfelkeltőnek, figyelemfelkeltő volt, ám törvényt sértő! Nem tudta igazán, hogy mire számítson, mivel, ha nem jön be a dobása, akkor még nagyobb bajban van, mint azelőtt volt. Ám ha összejön neki a dolog, akkor is benne van a slamasztikában! A nő arca elkomorult, ahogy ezt végiggondolta, ám meghallva a

legfrissebb rövidhíreket, egy aprócska mosolyt eresztett.

„ Egy ismeretlen személy feltörte a Real Madrid hivatalos portálját! Teljesen kiürítette és…”

- Bruna Garrido, mégis mi a fészkes fenét csináltál már megint!? – tépte fel a bejárati ajtót Blas, abban a pillanatban, őrjöngve a dühtől. – Észnél vagy? – sietett a bézs színű kanapéhoz, ahol a testvérként szeretett nő, higgadtan üldögélt és tévézett, mintha semmi különös dolgot nem művelt volna. – Normális vagy? – villámlottak meg a férfi, gesztenyeszínű szemei. – Ez a te műved, gondolom… - dobta a nő ölébe hirtelen, a 2009-es év, forradalmian új informatikai masináját - a tabletjét -, melyen a Real Madrid honlapja volt látható. Az oldalról lekerült minden információ, csak a puszta sablonja, designja látszott, mely percenként változott más-más színűvé és formájúvá. A sablonok közepén viszont mindig ugyanaz a szöveg volt olvasható.

„ A királyi gárda hivatalos weblapja kreatívabb és ötletesebb designért kiáltott! Merjünk szembemenni a megszokottal! Ki ért velem egyet?

Szavazzatok, hogy melyik a legjobb! Katt. a linkre!”

- Öhm… - habogott - hebegett a nő, mivel ritkán látta ilyen kontrollt vesztetnek a barátját.

- Ne is próbáld tagadni! Ráismerek a stílusodra! Elment a maradék eszed is? Felmérted egyáltalán ennek a tettnek a következményeit? Tudod, hogy ezért akár börtönbe is kerülhetsz? – sorjázta a kérdéseit ingerülten, villogó szemekkel Blas. – Az egész internet a te húzásoddal van tele…

- Már a híradó is bemondta – tette hozzá ártatlan ábrázattal Bruna.

- Gratulálok, sikerült a célod! Veled van tele a net - közölte cinikusan a programozó. – Azonban jobb lenne, ha sokkal komolyabban vennéd ezt a dolgot! – forgatta a szemeit. - Ez nem holmi diákcsíny! Ez törvénysértő! – csattant fel. - Beleköptél egy vagyonokat és díjakat birtokló klub levesébe…

- Nézd, te magad mondtad, hogy tele van velem a net, tehát ha sokaknak tetszik, ha sokak támogatják, akkor, hátha…

- Hátha mi? Nem jelentenek fel? Nem fogadják fel ellened a legjobb ügyvédeket? Nem fognak növekedni a tartozásaid? Egy csapat online fantom miatt, Florentino Pérez, nem fog téged személyesen felhívni és megbízni, hogy akkor most, az engedélyével csináld meg a váltást és üzemeltesd tovább a portált - lovalta bele magát a helyzetbe még jobban, a programozó.

- Ne hidd azt, hogy ennyire álomvilágban élek, nem gondoltam, hogy ripsz-ropsz felhív Pérez, csak… - védekezett haloványan Bruna, mert a legjobb barátja vehemens kirohanása, egyszerűen letaglózta őt.

- Csak? Bruna, az isten szerelmére! Hova tűnik néha a józan eszed? Eddig is voltak húzásaid, ám a nagyobb horderejű dolgokat, legalább felelősségteljesen mérlegelted és csak azután cselekedtél! Most meg? – ragadta meg hirtelen a nő vállait vehemensen.

- Hack…

- Ne hívj így, már évek óta vége az egyetemnek és az önfeledt bulizásnak! Blas, a rendes nevem! – engedte el a kecses vállakat, majd kissé távolabb lépett a kanapétól és a testvéreként szeretett nőtől.

- Most ne ezen vitázzunk, én szeretlek így hívni! – pattant fel a kanapéról Bruna, kellő hévvel. - Figyelj, nem tudom, hirtelen cselekedtem, csak olyan isteni sugallatnak éreztem a klubhimnuszt, majd beugrott, hogy milyen látogatott lehet a portálja! Ezek után már, azon kaptam magam, hogy biztonsági rést keresek, blokkolok és töltöm is fel, a munkáimat… - magyarázott örvénylő tekintettel és kipirult arccal.

- Könnyen ment? – kérdezte hirtelen kíváncsi tekintettel a programozó, egy nagyobb sóhajtást követően. A férfi hangjában már nem volt annyi düh és méreg.

- Másfél óra alatt megvolt a titkolt visszakódolással és a biztonsági rés betemetésével együtt! – közölte kihúzott mellkassal és az elégedettségtől csillogó szemekkel Bru.

- Ahogy mutattam neked? – kérdezte büszkén a férfi, mivel Ő maga tanította még ki, a hackerkedés mesterségére.

- Igen, mindent úgy csináltam, egyszerűen zsigerből jött! Szerintem még mindig a belépéssel és a jelszó visszaállításával próbálkoznak… - kúszott egy apró mosoly Bruna szája szélére.

- Előfordul… - eresztett meg egy röpke mosolyt Blas is. – Örült egy nőszemély vagy, ugye tudod?! – kiáltott fel a fejét rázva, mivel nem igazán tudott napirendre térni a ’húgicája’ tette felett.

- Tudom, de ezért imádsz, nem? Velem sosem unatkozol! – próbálta oldani a helyzetet a nő, egy kis incselkedéssel, noha ő maga is tisztában volt a legjobb barátja kirohanásának jogosságával. – Elismerem jogosan akadtál ki rám - harapta be a szája szélét. – Visszagondolva, már én is örültségnek tartom… - huppant vissza a helyiségben lévő szófára.

- Brunám! – ült le a nő mellé, a férfi is, fejcsóválva. – Az is! Előbb gondolkodnod kellet volna! – rótta fel neki, sóhajtozva. - Esetleg, ha oda jutsz, akkor gyakran meglátogatlak majd a börtönben! – csúfondároskodott hirtelen.

- Ugye csak viccelsz! – költözött jeges rémület a szép szempárba. Ugye nem fognak, vagy szerinted lehetséges, hogy elítélnek és dutyiba löknek? – horkantott fel idegesen Bruna.

- Azt azért csak nem, azonban jobb, ha felkészülsz egy hosszú pereskedésre – tárta szét a kezeit a férfi, hiszen a nő csak magának köszönhette a dolgot. – De azt ne feledd, én melletted állok bármi is lesz! – mondta biztatóan és támogatóan. 

- Köszönöm, hogy támogatsz! – pillantott hálásan a nő a legjobb barátjára. – Te mindig mellettem voltál és remélem, leszel is! – hajtotta a vállára a fejét. 

- Igen, itt leszek, ameddig csak tudok… - harapta el a mondata végét Blas, ugyanis az a bizonyos telefonhívás az orvosától jött, aki nem valami biztató hírekkel szolgált.

Pár nappal később, miután fény derült a ’betörő’ kilétére, már nem csak a spanyol, hanem a világsajtó is bőszen foglalkozott Bruna örültnek, de mindenképp bátornak és elszántnak aposztrofált tettével. 

Ezáltal a nő megkapta, amire vágyott, hiszen a felhajtás miatt, rengeteg megrendelő kereste fel a világ minden részéről. Természetesen, a Real Madrid ügyvédi csapatának megbízottja is, intézett egy hívást a nőnek, melyben megkérte, hogy fáradjon be a klub székházába, egy megbeszélésre. Bruna, Blas segítségével szerzett egy kiváló ügyvédet, aki szívességből és „barátságból” elvállalta az ügyét. Ez a tény, hogy a klub, nem egyből egy rendőrségi feljelentéssel és bírósági idézéssel indított, egy halovány reménysugárra adott okot, mely - a jogszakértő szerint – egy peren kívüli megegyezés esélyét sejteti.

A megbeszélés időpontja gyorsan elérkezett, így Bruna és Blas az ügyvéd társaságában kocsiba szálltak és elindultak a Real Madrid főhadiszállására. A helyszínen, mint előzetesen várható volt, a sajtó képviselői is jelen voltak, méghozzá szép számban, ami az izgalmakat csak még jobban fokozta.

Bruna a lehető legvisszafogottabban akart megjelenni, így fekete nadrágkosztümöt vett fel, egy hozzáillő platformos magassarkúval. A vele tartó két férfi is adott a megjelenésére, hiszen mindketten öltönyt és nyakkendőt viseltek.

A médián átverekedve magukat, a székházba belépve, egy alkalmazott máris elkísérte őket, az „oroszlán barlangjához”, egyenesen Florentino Pérez-hez.

Hónapokkal később

- Hack, el sem hiszem, hogy éppen a Real Madrid hivatalos gálavacsorájára tartunk! – csivitelte a legjobb

barátjának Bruna, egy fekete szoknyában és egy korall színű dizájnerfelsőben. – Képzeld, minden felvett

eurocentet visszafizetem ma, a banknak, gyorsított törlesztéssel! – terült egy még szélesebb mosoly a csodás női arcra.

- Nagyon büszke vagyok rád! – karolta át a barátját, a férfi gyengéden. – Azért, azt mégse felejtsd el, hogy felettébb rizikós dolgot műveltél, mely törvénybe ütköző volt! Ám Fortuna istennője melléd állt…

- Tudom, tudom…,igazság szerint már nem lenne hozzá bátorságom – rázta a fejét nevetgélve a barna hajú nő. – Pérez főnök zord arckifejezése még mindig eleven él a szemeim előtt! Azt hittem a tekintetével meggyilkol…

- Nézd, teljes mértékben érthető volt a reakciója, hiszen betörtél a klubja portáljára, ahol módosításokat hajtottál végre, az Ő tudta nélkül! – hangsúlyozta a klubelnök egóját Blas, ugyanis azon a bizonyos megbeszélésen, egy sértett férfi önbecsülését kellet inkább renoválni, mint egy törvényt sértő dolgot elsimítani... Ám miután Bruna töredelmesen bocsánatot kért a tettéért, az elnök arca kissé szelídebbé vált és felvette a szerinte „belevaló és innovatív” nőt, az alkalmazottjai soraiba. Mint kiderült, rég nem volt elégedett, a hivatalos honlap kinézetével és üzemeltetésével…

- Mostanra egész megbékélt velem, mivel minden nagyobb változásról, tervezetről számot adok neki! Rájöttem, hogy ez a titka! – csettintett egyet a mondat hangsúlyozása végett, Bru. - Nem szabad „semmiből sem” kihagyni, hiszen Ő a mindenható a Realnál. Vagyis ezt szeretné elérni, be akarja betonozni a helyét, hosszú évekre. – osztotta meg Hack-el a gondolatait. 

- Akkor csak így tovább! Légy is jóba vele, mivel miatta nem jelentettek fel! 

- Igaz, igaz – helyeselt Bruna.

- Ám te is bebiztosíthatnád magad, hosszú-hosszú évekre… – pillantott oldalvást a mellette lépkedő nőre, a programozó.

- Arról már gondoskodtam – kacsintott Bru a barátjára. – Már a fél csapatnak én csinálom a hivatalos, rajongói portálját…

- Aláírt már a friss igazolás, Cristiano Ronaldo is? – kíváncsiskodott Blas, mivel eddig csak arról tudott, hogy a nő nagyon szeretné, ha a portugál csillag is, az ő cégével szerződne. 

- Alá bizony! Ramos meggyőzte nekem – harapott az ajkába Bruna, hogy elfojtson egy hatalmas vigyort.

- Még a végén lecserélsz rá – játszotta a felháborodottat, a programozó. – Annyi időt töltötök együtt…, vagy esetleg valami kialakulóban van? – kérdezte hirtelen kajánul.

- Dehogy van! – tiltakozott máris vehemensen a nő. - Csak barátok vagyunk, különben sem tetszenek a hosszabb hajú férfiak! Meg neki ott van Lara, ha ez a neve az aktuális nőjének…

- Oké, oké! – tette fel a kezeit, a „megadás jeléül” Blas, noha tudta, hogy a barátjának nagyon is tetszik a focista. – Csak örülnék, ha boldog lennél valaki oldalán! – mondta melegen, a nőnek, ugyanis meglehetősen szerette volna  egymás oldalán látni őket, még mielőtt ő…