16.rész

Itt is a következő rész! Majd csak a végén fűzök hozzá bármit is! Jó olvasást!:) +18

Puszi, Olivia:) Ajánlott zene itt, itt és itt.

Aurora fülét egyből megcsapta a francia nyelven zajló affektálás, amint belépett az elegáns étterem ajtaján. Pár perc múltán már meg is pillantotta a hang tulajdonosát Mariont, az anyját. Éppen egy kissé kövérkés és kopaszodó férfi fülébe duruzsolt a kelleténél is hangosabban. Szinte csak az nem hallotta, aki nem akarta…még, jó , hogy franciául csinálja! Különben még a lazább spanyolok is megdöbbennének, néhány szó után.

- Claude! - fogta meg a drága öltönyébe burkolózó férfi karját, az asszony. – *C’est mon fille! – mutatott Rorira a hegyesre reszelt műkarmaival.

- Bonjour, Maman! – köszönt Marionnak a lány, mikor az asztalukhoz ért teljes egészében. Az arcán egy hamis mosollyal, amin látszott az erőlködés.

- Bonjour, Aurora! – üdvözölte a nő is, a lányát. Rori, csak mikor puszit adott neki, akkor láthatta igazán, hogy milyen nevetségesen szűk és kivágott ruhában feszít a tulajdon anyja.

- Ez drágám, Claude! Ő a vőlegényem! – mutatta be Marion mesterkélten a partnerét.

- Claude Mains. – mutatkozott be a férfi, majd üdvözölték a lánnyal egymást.

- Mintha csak a nővére lennék, igaz? – kérdezte a vőlegényétől csücsörítve, miután Rori kényelembe helyezte magát.

- Igen, természetesen, drágám. – válaszolta kissé szárazon a pasas.

- Miért vagy most is olyan undok és sótlan? - forgatta meg a szemeit Marion.

- Már megint kezdi…- gondolta magában Aurora. – Miért most kellet meglátogatnia? Így is elég problémám van az összeköltözés miatt,igazán nem hiányzott…

Az egész ebéd a leányzó számára egy kínszenvedés volt. Elszokott már az anyja vállalhatatlan viselkedésétől. Folyton a Claudedal való esküvőjükről és gazdag életvitelükről beszélt. Be nem állt a szája. Persze a lánya hogy létéről egy kérdést nem ejtett…

- Elnézést, kicsit magukra kell, hogy hagyjam a hölgyeket! – állt fel az asztaltól az óráját nézve Claude. Így még jobban látszódott, hogy mekkora hasa van és ráadásul átizzadta az ingét. – Egy telefont várok Japánból. Legalább addig tudtok személyesebb dolgokról is trécselni. - vette elő a legújabb típusú okostelefonját.

- Siess vissza hozzám, mormotám! – cuppogta a kínos szavakat. Aurora csak a fejét fogta.

- Ugye drágám, milyen jó partit csináltam én is? – lett számítóbb hangja, amint hallótávolságon kívül került a férfi. – Nem csak te tudsz magadnak egy jó palit kifogni!- mosolygott gúnyosan, közelebb hajolva a lányához.

- Veled ellentétben, én őszintén szeretem Xavit. – közölte magabiztosan a lány. – Ő nem csak egy üzlet számomra! – ingatta a fejét. – Különben is, pár hónappal ezelőtt nem te papoltál nekem az erkölcsről, hogy ilyet te nem tanítottál nekem?- vágott vissza gúnyolódva Rori.

- Azóta rájöttem, hogy te csinálod jól!- vonta meg a vállát Marion. - Így kikezdtem a könyvelőiroda egyik tehetősebb ügyfelével.

- De hát az összeférhetetlen, te ott dolgozol, mint egy könyvelő! – emelte égbe a szemöldökét a lány.

- Kiléptem arról a trágyadombról! Claude úgyis megad nekem mindent…- dőlt hátra lazán, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. – Tényleg, a hatalmas szerelmed – fintorgott-, miért nem jött veled?

- Edzése van. Nem tud bármikor a rendelkezésedre állni és nem is akar. – ráncolta a szemöldökét a nőre, Rori.

- Akkor muszáj még, ezalatt a pár nap alatt együtt vacsoráznunk! Meg akarom ismerni, hogy mivel vett le a lábadról! Ha már te szilárdan azt állítod, hogy nem a tömött tárcájával. - gonoszkodott.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet! – tiltakozott egyből Rori. – Nem akarta, hogy a férfi találkozzon az anyjával. Legalábbis még nem!

- Drágám, nem kell féltened tőlem! Nem az esetem. – kacagott fel mesterkélten. – Tényleg, kérdezni is akartam már, hogy igazak-e a pletykák, amit az újságok írnak. Bemutatott már a családjának is?- érdeklődött mézesmázosan.

- Igen már be! És mindenki egytől-egyik elfogadott engem! Látták, hogy őszintén szeretjük egymást! – jelentette ki ellentmondás nem tűrően, noha az elfogadást illetően picit ferdítenie kellet.

- Ó, persze! És gondolom feleségül mész hozzá és szülsz is tőle pár gyereket azon nyomban! – legyintett Marion a szemeit forgatva. Nem hitt a lányának, tudta, hogy ő is rá ütött és nem arra a végletekig becsületes és fajankó apjára.

- Megtaláltam azt, akit kerestem! Ő kell nekem. Őt akarom. – lágyult meg végre a tekintete, amint a férfi meleg szemeire és csókjaira gondolt. Majd annak a csodás éjszakának az emléke is felrémlett előtte. Az eddigi "kemény" stílust, mindig csak az anyjával szemben használta, valami védelmi mechanizmust gyanánt. 

- Aurora! Térj észhez! –vitte fel a hangját Marion. Te tényleg szerelmes vagy! – sápadt el pillanatra. - Ez csak ideig és óráig fog tartani! Ne dőlj be neki! Nem tart ez örökké! – kezdett rikácsolni, mert félt, hogy a gyereke is elköveti az ő hibáját. Rorit, ő egy sikeres és gazdag kurátornak szánta, aki eltartja az anyját, ha már más nem. – Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? Nem akarsz az én hibámba esni? – kérdezte kissé agresszívan, megragadva a lánya csuklóját, hogy nyomatékosítsa a kérdéseit. – Nem akarsz teherbe esni máris?

- Még nem! – próbálta kiszabadítani a csuklóját a szorításból. – Hé, eressz! – követelte, mert már fájt neki az anyja durvasága.

- Megígéred, hogy még legalább 10 évig nem szülsz? – kérdezte villámló szemekkel.

- S ha én előbb gyermekre vágyom tőle? – tépte ki a szorításból végre a kezét, Aurora.

- Légy észnél! Én ölni tudnék, ha visszacsinálhatnám a terhességemet, vagy legalábbis későbbre rakhatnám! – helyesbített Marion, miután rájött, hogy mekkora sértést is vágott a lánya fejéhez.

- Anyámra sosem hallgatok, de Maria is azt mondta, hogy még sokat kéne várnom. – tűnődött már hazafelé igyekezve a kocsijában, Rori. – Keresztanyu is várt vele…Én nem akarok olyan lenni, mint az anyám! Folyton arra emlékeztetett, hogy mit hagyott ki miattam az életből, ezért sem tudott sosem szeretni! Remélem Xavi meg tud várni, míg teljesen készen nem leszek rá!

*

- Ez sem tetszik! – suttogta Rori fülébe a focista egy hatalmas villa közepén. Ezen a héten már egy tucatnyi lehetséges házat néztek meg BCN külső zöldes kerületeiben és az agglomerációkban is. 

- Neked semmi sem tetszik! Én bármit mondhatok, de neked az nem lesz jó! – fakadt ki dühösen a lány. – Ez túl nagy, ez túl kicsi, rossz a fekvése, rossz az elosztása…- utánozta heves gesztusokkal a focistát. – Gondolom neked a következő tucatnyi ház sem lesz jó! Csak Matadepera, igaz?! Te arra játszol, hogy beadjam a derekamat! Ám arra várhatsz Xavier Hernández Creus! – teremtette le elsötétül arccal, szinte magánkívül a méregtől. 

Majd sietve kirohant az autójához és elszáguldott vele, otthagyva csapot-papot és a két döbbent férfit. 

- Elegem van! – gondolta még mindig iszonyú dühösen. – Remélem Cat és Raqu most rám ér! – vette elő a telefonját egy piros lámpánál.

- Elnézést kérek! Tudja, a barátnőm kissé heves természet! Nagyon hamar felkapja a vizet, de ugyan olyan gyorsan le is nyugszik! – szabadkozott a labdarúgó az ingatlanosnak.

- Ugyan, uram! Egy családi fészek megtalálása mindig stresszes! Tudja, nem a kedves párja volt a legrosszabb! Láttam én már cifrábbakat is! – igazgatta az óráját az ügynök. – Akkor most, hogyan tovább? – kérdezte, ugyanis még 3 villát meg akart mutatni nekik.

- Nem tehetnénk át ezt máskorra? Majd ha megbeszéltem Aurorával, akkor keresni fogom! – javasolta a focista.

- Remek! Akkor várom a hívásukat!- vette elő az üzleti mosolyát az ingatlanos,aki így előbb tudott szabadulni a munkájából és hazamehetett a gyermekeihez. Miután kezet fogtak egymással, mindkét férfi beszállt az autójába és elhajtott a megfelelő irányba. Xavi Barcelona felé fordította a kormányt, ugyanis ma volt a tévés műsor második forgatási napja. Ma veszik fel a „bensőséges” interjút Mirjam Vegával. Az út közben megcsörrent a mobilja, remélte, hogy Rori keresi azonban az édesanyja volt az. Gyorsan felvette és kihangosította a készüléket, hogy tudjon vezetni is, telefonálás közben.

- Szia, drágám! Találtatok valami megfelelőt? – kérdezte érdeklődve a középpályás édesanyja, Maria.

- Nem Mamá, nekem egyik sem tetszett! Ezért Rori kicsit meg is orrolt rám! – közölte az anyukájával.

- Jajj, kisfiam! Tudom, hogy te nagyon makacs vagy, de valahogy meg kéne egyeznetek! Ha így folytatjátok, még a végén rámegy a kapcsolatotok! És akkor…

- Akkor pedig, neked lesz igazad! Ugye ezt akartad mondani? – fejezte be az anyja mondatát a férfi.

- Igen, valahogy így. Csak finomabban! – vallott színt őszintén az asszony.

- Nem akarja elfogadni a kétségeimet és a problémáit BCN-el kapcsolatban! – érvelt a viselkedése mellet a középpályás. 

- Ahogy ismerlek, te sem veszed figyelembe az övéit! Egy kapcsolatban muszáj kompromisszumokat kötnünk! Ezt jobb ha észben tartod, Xavi! –vitte fel a hangsúlyt.

- Jó, jó, majd elgondolkozom rajta, de most megérkeztem a stúdióhoz. Majd még beszélünk Mamá! – nyomta ki a férfi a telefont. Most nem volt kedve az anyja bölcs tanácsaihoz, noha legbelül tudta, hogy igaza van és, hogy ő is ugyanolyan hibás ebben a dologban. Valahogy mindkettejüknek engednie kéne, egyforma arányban!

A stábot nem zavarta, hogy a „főszereplő” előbb érkezett, még szerencse. Beültették a sminkszobába rögvest, majd elmentek szólni Mirjamnak, a riporternek. Mirjam azonban hisztérikus kirohanással fogadta hírt, mert még az interjú előtt be akart dobni pár felest az új asszisztensével, akit meg akart szerezni magának. Az unalmasnak ígérkező felvétel előtt még férfival akart volna lenni. Már a fejében összerakta a haditervet, hogy vagy vodkáznak, vagy amfetaminoznak ez jót, majd az íróasztalán szexelnek egyet. Hiszen függő volt a testi érintkezések terén is. Ezt húzta keresztül a labdarúgó. Így inkább gyorsan elővett az asztala fiókjából egy fehér port tartalmazó zacskót, majd kiszórta felét és megtéve a kellő lépéseket felszippantotta a tartalmát. Remélte ettől elbódul és el tudott vonatkoztatni a testi vágyaitól. Gyakran dolgozott „ilyen” állapotban. Ezek után gyorsan lesietett a sminkszobába ő is. Negyvenöt perccel a kiírt időpont előtt kezdetét vette az interjú. Mirjam és Xavi egymással szemben ültek a kamerák kereszttüzében. A nő csak percekig a férfit fixírozta csendben, közben a száját húzogatva és rágcsálva.

A tekintete szinte hatalmas volt, a pupillái kétszeresei voltak a normálisnak. A focista sejtette, hogy nem tiszta, így előre tudta, hogy problémák lesznek az interjú alatt. Ami be is igazolódott. Mirjam nehezen beszélt, és amikor mégis megtette azt, akkor is csak gyorsan elhadarta a mondandóját. A férfi alig értette, amit kérdezett tőle. A nő fejében viszont egész másról ment a csata. Amiért nem kaphatta meg az asszisztensét, most a vele szemben ülő különleges kisugárzású férfi kellet neki. Őt akarta megkapni! Magában akarta őt érezni! Megtudni mire képes, hogy az a fiatal csaj 'mit eszik rajta'. Elhatározta, ha törik, ha szakad, megszerzi magának! Még ma este. Valószínű, hogy a dílere, most erősebb cuccot adott neki, amitől csak még jobban az ösztöneire akar hallgatni. Miután az interjú 20 perc alatt befuccsolt, egy kis szünetet rendeltek el a készítők. A nő eltűnt erre az időtartamra, a labdarúgó pedig megpróbálta felhívni Aurorát, hogy elmesélje neki a dolgot. Azonban Rori egyszer sem méltatta válaszra a hívását. Ez egyfelől dühítette, másfelől pedig megijesztette a középpályást, hogy komolyan megbántotta a lányt, akarata ellenére. Mirjam a szünet után kissé már „józanabbul” tért vissza, így a következő két és fél órában rendesen tudtak forgatni. A férfi csak mesélt és mesélt a nő pedig csak kérdezett és kérdezett. Megmutatta, hogy ha nem lennének drogproblémái, sokkal többre vihetné a szakmában. Lényegre törő és karakán beszélgetést hozott össze a végére. Xavi meg is lepődött rajta, hogy egész jól sült el ez a dolog, így mikor a készítők meginvitálták pár pohár Whiskyre, nem mondott nemet. Velük együtt ivott az műsor sikerére…

*

Egy pár próbált minden feltűnés nélkül bejutni a Sagrada famíliára néző lakás ajtaján. Hosszú percek teltek el mire a kulcs elfordult a zárban. Miután becsukták maguk mögött az ajtót eszeveszett módon estek egymásnak. A lakás védelmező falai mögött, a kíváncsi tekintetek és objektívek elől rejtve. A férfi nem törődve semmivel, lesöpörte az előszobában lévő cipős szekrény tetejét, és felültette oda a nőt. A szoknyáját szinte feljebb tépte, a csipkés fehérneműt pedig leszaggatta róla, majd jó mélyen a nőbe hatolt. Az csak kéjesen felsikoltott és biztatta hogy még erősebben tegye a dolgát. 

- Most már értem mit eszik rajtad! – karmolt a férfi dús hajába. 

Miután letudták az első menetet, átmentek a hálószobába és ott folytatták a vad és durva ösztön által vezérelt tettet. Nem gondolva a következményekre, nem gondolva a józan észre. 

*

Kótyagosan és zúgó fejjel ébredezett a focista reggel. Nem tudta, hogy hol van, és hogy milyen nap van. Azt meg végképp nem értette, hogy miért van a barcelonai lakásában.

- Egyáltalán, hol van Rori? Miért nem nála vagyunk, ahogy szoktuk? – gondolta két „hasogatás között”, ugyanis a feje csak úgy zakatolt a fájdalomtól. – Miért ittunk, és miért ennyit? Van ma egyáltalán edzésem? – próbálta kitapogatni a telefonját az éjjeliszekrényen, hogy legalább betájolja magát. 

- Rori, szerelem! – szólongatta a lányt.- Micsoda éjszaka volt ez!-gondolta, noha csak az együttlét apró elemeire emlékszik tisztán. Azokra a buja idomokra a cipős szekrényen.– Mi ez a szag? – szimatolt a levegőbe hirtelen, mert cigaretta füst csapta meg az orrát. – Mióta dohányzik? – kérdezte magától, majd nagy nehezen felkaparva magát az ágyról a nyitott teraszajtó felé indult. Mikor kibotorkált a fényre, a nap sugarai még jobban „bántani kezdték” a másnapos szervezetét. Pár pillanatot pislognia kellet, míg a szemeit rendesen tudta használni.

- Te meg mit keresel ki? Mi…- sápadt el a férfi, amint meglátta a teraszon dohányzó személyt.

*

Miután Aurora elviharzott a villából, otthagyva Xavit, a barátnőivel vigasztalódott. Ők próbálták lenyugtatni és felvidítani a kissé kétségbeesett és dühös lányt. Este, miután délután kivásárolgatták magukat, átmentek Raquel egyik legjobb barátjához iszogatni. Csaptak egy görbe estét, majd mindannyian ott aludtak. Reggel Leon, Raqu barátja, ébresztette zaklatottan Raquelt és Catet. Miután megbizonyosodott arról, hogy Rori még alszik, áthívta a lányokat, a másik szobába, a számítógépéhez.

- Mi van már? – kérdezte susogva Catalina.

- Miért nem láthatja? – érdeklődött feszülten Raquel. 

- Mert ki fog akadni! Xavi megcsalta őt! – válaszolta kétségbeesetten a srác.

- Mi?- kérdezték szinte egyszerre a lányok, picit hangosabban is a kelleténél.

- Shh! Ne ébresszétek fel!- csitítgatta le őket Leon. 

- Ez komoly? Én nem hiszem el! ? Mutasd! – követelte a sráctól Raquel.

- Igen, mutasd! – kontrázott rá Cat is agresszívan.

- Ezeket a képeket még hajnalban töltötte fel valaki Tumblre, a sajtó szerint. Ezeken bizony Xavi van! És a nő az ölében félreérthetetlen pózban ül. Na meg itt van ez is! – kattintott a cikkben szereplő másik képre. – Csókolóznak! –hadonászott feszülten a karjaival.

- Ezt nem hiszem el!!- akadt ki Raquel.

- Az a szemét! – szorította ökölbe a kezét Catalina.

- Rákerestem erre a Mirjam Vega nevezetű nőre és kidobta a Twitterjét. Ott írta, hogy tegnap Xavival forgatott és egy húsz perce még egy képet is megosztott. 

- Igen, igen, Rori mondott valami ilyesmit, hogy vele forgat Xavi. – bólogatott Cat.

- „ Nézzétek milyen szép helyen ébredten reggel! Igaz, az estére nem emlékszem nagyon, de a leszaggatott fehérneműm tanúsítja, hogy ász volt” xoxo M" – olvasta hangosan Raqu a megnyitott posztot.

- Ez mi volt? Ti mit csináltok? Miért nem ébresztettetek fel? – jött be hirtelen Aurora.

- Ööö…- hápogott Leon.

- Na, mi történt? – vigyorgott Rori, majd az asztali számítógéphez sétált. 

- Semmi extra! – rakta le hirtelen az aktuális böngészőablakot a tálcára a srác. Ám alatta, egy spanyol bulvárújság internetes kiadása volt látható…

- Mi a…? – kapta ki a fiú kezéből az egeret és elkezdte olvasni a cikket.

– Ez…- sápad el, majd a szemeit könnyek lepték el. – És, mi volt az, amit leraktál? – nyitotta fel Mirjam posztját. – Hiszen ez…, ez Xavi lakása. Az „néz így rá” a Sagrada famíliára….- kapta a kezét a szája elé Aurora, majd csordogálni kezdtek a könnyei.

- Aurora.- nézett együttérzően a barátnőjére Cat. – Nem is tudom, mit mondhatnék…

- Mikor írta ezt ki? – kérdezte a barátnője szavába vágva, a könnyeit idegesen törölgetve.

- 20 perce - válaszolta csendben a srác.

- Oda megyek! Én ezt nem tudom elhinni! Tőle akarom hallani, vagy látnom kell…- hunyta be a tekinteté görcsösen, mint, aki el akarja takarni a nyilvánvalót a szemei elől. 

- Nem jó ötlet! Inkább elviszlek a keresztanyukádhoz! – javasolta Raquel.

- Nem! Én oda akarok menni! – mondta szinte hisztérikusan. – Nekem meg kell erről győződnöm biztosra! – vékonyodott el a hangja, a könnyei, mint a zápor még jobban megindultak.

- Rendben! Elviszünk hozzá! –vágta rá azonnal Catalina, majd Raquelel együtt hárman, rögvest elindultak az autó felé. A negyed órás út szinte örökkévalóságnak tűnt. Rori nem akarta elhinni…a saját szemével akarta látni, vagy a férfitől hallani. Ilyet még soha nem érzett. A feje tompa volt, a gondolatai szétszóródva cikáztak. Megannyi emlék tódult fel, ami az egyre-jobban fájó szívét, csak még kegyetlenebbül kínozta. A végére már Ő maga akarta kitépni a mellkasából, hogy soha többé ne tudjon ilyen könnyen összetörni. Hogy lehetett ilyen naiv? Szinte készpénznek vette a férfi minden szavát! Elhitte mikor azt mondta neki, hogy csak rá várt eddig, csak tőle szeretne családot és hogy szerelmes belé. Ez nyilván hazugság volt, hiszen látta a képeket, látta a tweetet…de mégis ő maga akarja látni, a két szemével. Tőle akarja hallani, mert valahol, legbelül, nagyon mélyen, még reménykedik. Még van egy apró reménysugár… Mikor leálltak a ház előtt, Aurora azonnal feltépte az ajtót és elszaladt a bejáratig, majd, mint az örült csengetni kezdett. Csak percek múltán nyílt az ajtó. A férfival találta magát szemben.

- Szerelmem…- lett falfehér az arca a focistának. Azok a mindig vidám és meleg szemek most bűntudattól csillogtak. A „reménysugár” halványodni kezdett…

- Engedj be! – lökte félre szinte elemi erővel a férfit. Majd berohanva a konyhába, az ott üldögélő nő személyében megtalálta azt, akit keresett. És akkor bizonyosodott meg teljesen, hogy becsapta a férfi. Hazudott neki, különben miért keresné máshol a boldogságot.

- Rori!- szaladt utána a sportoló kétségbeesetten.

- Te tényleg megcsaltál engem! – mondta elfúlóan, szinte összeroskadva. - Hiszen azt mondtad, hogy szeretsz! –emelte a férfira a könnyektől csillogó tekintetét. Így még nem nézett a középpályásra, egyszer sem. Azok a női szemek csalódottan és fájdalomittasan meredtek a focistára.

– Hogy tehetted ezt? Hiszen együtt terveztél velem…- törölte le hirtelen az arcáról a cseppeket és most a haragjának engedett utat Aurora.

- Én..én…részeg voltam. – nyögte ki nagy nehezen a férfi. A szívébe egy penge hasított, ahogy látta az összetört lányt. Miatta szenved…

- Részeg? –szaladt magasra a lány hangja. – És, akkor már nem tudsz uralkodni a gatyádban lévő testrészeden? – vonta kérdőre már-már hisztérikusan.

- Sajnálom! – hajtotta le a fejét a focista. Így még nem csalódott magában. Nem tudta, hogy fordulhatott ez vele elő. Soha nem ivott még annyit, hogy ne tudta volna mi a helyes és mi a nem…Talán nem csak ivott?

- Sajnálod? – ismételte a szavakat magán kívül Aurora. – Egy ilyen nővel? Aki kiposztolja, hogy’ azt se tudja, hol van, meg mit csinált, de biztos jó volt’??? – mutatott zaklatottan a konyhapultnál üldögélő Mirjamra. – Látod most sem tiszta! Még csak fel sem fogja, hogy mi zajlik éppen! A nő csak az ujjait nézegette és rágcsálta, nem reagálva a külvilágra.

- Kérlek, szerelmem! Próbálj megbocsátani nekem! Én, szeretlek! – kezdett közeledni a labdarúgó a lányhoz.

- Ne merj! – hátrált egy nagyot Rori, a konyha falának ütközve.

- Kérlek! Én őszintén sajnálom! Nem akartam ezt! – gyülekeztek már a férfi szemeiben is a könnyek. Nem akarta elveszíteni azt a nőt, akire eddig várt és csak most kapott meg. - Aurora én veled tervezem a jövőmet! – kapta el a lányt a falnál, majd annak akarata ellenére megölelte. Végre az a csodás, karcsú derék hozzá simul, érzi a finom, női illatot, és azt a szeretett hajzuhatagot maga körül.

- Ne! Engedj! – próbált hadakozni az ölelésben a lány. Két kezével püfölte a férfi mellkasát. – Eressz! – lökte végre távolabb magától. Már nem bírta elviselni a labdarúgó érintését, mert folyton azt látta a szemei előtt, ahogy „azok ketten” szerelmeskednek. Azt a narkós nőcskét kényezteti, csókolja és öleli, mint, ahogyan őt szokta… - Én még azt gondoltam, hogy bele egyezek, hogy költözzünk ki Matadeperába! Még jó hogy nem tettem! – tört ki belőle az őszinte vallomás, amint megelégelte a fejében zajló kegyetlen „mozit”.

- Aurora! – jött be Raquel, mert hallotta, hogy elfajultak a dolgok a focista konyhájában. Nem akarta, hogy Rori bármi hülyeséget csináljon, vagy az a szemét alak tovább kínozza. Elég volt mára belőle! Inkább közbe avatkozott. – Jobb, ha most elmegyünk! A sajtó már itt van! Gyere! – fogta meg a karját és elkezdte maga után húzni a barátnőjét.

- Rori, szerelmem…- könyörgött szinte síri hangon a középpályás. – Kérlek, beszéljük meg! Maradj! – esdekelt a szemeivel is.

- Hagyd békén! – förmedt rá Catalina rögvest, aki Raquval együtt sétált be a helyiségbe. – Már elcseszted! Jobb, ha soha többé nem keresed!

- Cat! – zuhant a barátnője nyakába, szinte a sírástól fuldokolva Rori. –Én, ezt nem bírom elviselni! –Nem érzem a szívemet…

- Tudom, tudom. – szorította magához a reszkető lányt erősen. – Jobb, ha megyünk! Egyenesen Paoloékhoz. – nyomatékosította a leányzó a focistának, jelezve, hogy hagyja őket békén a továbbiakban.

A ház előtt már gyülekezett a sajtó. Raqu és Catalina gyorsan berakták a kocsiba a barátnőjüket és elindultak a Casas rezidencia felé. Nem akarták még a médiának is kitenni. 

- A rohadt életbe! – káromkodta el magát a labdarúgó, mikor "egyedül" maradt. – Jobb, ha eltűnsz innen! – állította fel a kábult nőt, majd kidobta a lakásából. Egyenesen a sajtó karmai közé. Amaz nem tudott magáról, mivel a tegnapi maradék „fél zacskóját” magával hozta és azt a reggel folyamán beszippantotta.

A férfi, mikor eltávolította Mirjamot is a lakásából, végre szabad utat engedhetett a dühének és a csalódásának. Hatalmas hibát követet el! Nem is tudja, hogy kezdődött ez az egész azzal a nővel. Csak a sokadik Whisky képe rémlett fel neki, majd a cipősszekrény, amin bizony nem Rorit "szerette." Belehasított Mirjam kéjes arca a fejébe...

Mire a lányok megérkeztek a Casas villába, Paolo és Barbara már értesültek a fejleményekről. Aurora zokogó arccal esett bele a keresztanyja védelmező karjaiba.

Nem tudta, hogyan is lesz ezek után…

* - A lányom.

Remélem nem utáltok*.*, de valahogy erre szükség van, hogy a végkifejlet majd teljes és egész legyen. Ezt végülis tekinthetnénk egy évadzárónak, de én nem szándékozom évadokra osztani a történetet. Ez egy "csúcspont" volt. Aurorának még "fejlődnie" kell, hogy Xavi méltó párja lehessen! (Őt se utáljátok! *.*) Így szerintem elárulhatom, hogy Rori ezek után nem fog Barcelonában maradni! Egy úgynevezett időugrás szerűséget szándékozom csinálni! Természetesen az eltelt időről "lesznek részek", csak nem a szokásos módon. De ez már legyen meglepi!

Remélem a tartalom ellenére ugyanannyi pipára és komira számíthatok!:) És ezek után is velem tartotok!

Puszillak titeket!