11.rész

Sziasztok!

Meghoztam a frisset!:):) Most kivételes van némi hozzáfűznivalóm! Igazából, nem ez a személyes kedvencem, mert összecsapott munkának tartom, de többet nincs erőm felette ülni. Fontos rész, hiszen a 2 főszereplő végre ismét viszontlátja egymást...szóval azért, remélem tetszeni fog! A hibákért előre is elnézést kérek, nem olvastam el annyiszor, ahányszor szoktam...Ezen tényezők ellenére, remélem szeretni fogjátok! Hátha kárpótol érte titeket a "nem is olyan új" design :D Na, de elég a magyarázkodásból és a kifogásokból lássuk  már végre azt a 11. részt!

Puszi, Olivia

Július első hetének munkanapjai szédítő gyorsasággal múltak tova, a hétvége izgalmai már incselkedtek Európával. A foci örültjei szinte tűkön ülve várták azt a bizonyos vasárnap estét, amikor fény derül, a 2012-es év EB győztesére. Spanyolországban ez a felfokozott hangulat még jobban jelen volt, hiszen itt a tét még nagyobb volt: vajon megtudja-e védeni a nemzeti csapat a címét!?

Aurora, pénteken koncentráltan végezte az aznapra kiadott feladatát, a BCN Galeríában, amikor elkezdett csipogni a skypeja. Egy bejövő videóhívást jelzett, egy bizonyos Xavier Creustól.

Mosolyogva kattintott, a hívás fogadására.

- Szia, te kis döntős! – üdvözölte vigyorogva a lány Xavit.

- Szia, te kis szorgalmasan dolgozó! – vigyorodott el a középpályás is, a fűben heverészve. Hogy vagy ma, kedvesem?

- Jól köszönöm! Most, hogy már egy hete „háborítatlanul” tudok az utcára lépni, és nem lohol utánam senki, egész vidáman telnek a napjaim. Bevált a terved!

- Ennek örülök, én bíztam a sikerben. – kacsintott lazán a focista.

- Csak amikor kiderül, hogy mégis van közünk egymáshoz, akkor mi lesz?! Szét fognak szedni…- aggodalmaskodott Rori.

- Ne aggódj, nagyon ügyesen ki fogjuk őket cselezni, és ameddig lehet, titokban fogjuk tartani. 

- Remélem is, mert azt a bosszúvágyat, miután kiderül, hogy felültettük őket… igazán nehéz lesz elviselni. – dörzsölgette a ráncolt homlokát a leányzó.

- Egy cseppet se aggódj, majd én ott leszek és megoldom. – legyintett egyet magabiztosan a középpályás.

- Önbizalomból nincs hiány! Ez tetszik! Csak a döntőn is ilyen stílusban! Balotellivel sem kell kesztyűs kézzel bánni…- gonoszkodott Aurora.

- Nem a szíved csücske, ha nem tévedek. - nevetett hatalmasat Xavi. - Majd szólók Piquének meg Ramosnak, hogy helyettem se kíméljék. – viccelődött felszabadultan, mintha az égvilágon semmi tét nem nyomná a vállát.

- Szavadon foglak!- gesztikulált hevesen, nyomatékosítva a szavait. - Kitüntető figyelemmel fogom nézni a tévé képernyőjét.

- Nem szeretnéd inkább élőben látni a döntőt? – kérdezte kíváncsian a férfi.

- Nagyon jó lenne, csak a botrány után nem lenne okos lépés, ha én is ott lennék. – sóhajtott egy nagyot, jelezve a vágyakozását a lány.

- De hiszen a keresztapád sportlapkiadó, eddig is sokszor voltál nagyobb tornák döntőjén, az oldalán.

- Igen, igen. Paolo sokszor vitt magával. Ám most úgy döntöttünk, hogy mégsem lenne okos dolog. – csóválta a fejét szomorúan. – Biztos újból kombinálni kezdenének…

- Emiatt nem kéne lemaradnod az év egyik legnagyobb sporteseményéről!

- Most már nincs mit tenni…

- Én ebben nem lennék olyan biztos, ugyanis ott leszel!- kacsintott egyet Xavi, majd elővett egy jegyet és meglobogtatta a kamerának. - Paolo mellé szól, a VIP páholyba.

- Komolyan? – ült ki hatalmas vigyor Rori arcára.

- Igen! –incselkedett a férfi. – Sőt mi több, foglaltam neked szobát, abba a hotelba, ahol a keresztapád és Hector is megszállt. Nem lesz itt gond, csak a Paolot kísérted el egy fontos eseményre. – macskakörmözött az ujjaival.

- Pao tudja? – puhatolódzott a lány.

- Persze, nélküle nem tudtuk volna meggyőzni a helyed eredeti tulajdonosát, hogy jobb, ha máshol ül.

- Ti aztán…- bólogatott elismerően Aurora.

- Csak az számít, hogy ott leszel, és utána végre találkozhatunk!- csillogott a játékos tekintete.

- Már alig várom! - mosolygott melegen a férfira, majd valami teljesen másra terelte a témát.

*

Másnap délelőtt a három barátnő lelkesen járta a barcelonai boltokat megfelelő ruhák után kutatva. Miután beszereztek egy tucatnyi holmit és némi felesleges „egyen” napszemüveget, elindultak a tengerpartra egy kicsit kikapcsolódni. Fagyiztak, fürödtek, napoztak és közben be nem állt a szájuk. A nap végére szinte már fájt a hasuk annyit nevettek egymással, egymáson. A végletekig tudták a másikat ugratni és heccelni. Aurora ezen a napon kellően sok poént kapott az előtte álló nap miatt.

- Aztán védekezni tessék! – mondta hirtelen Raquel a volán mögött ülve már „hazafelé”.

- Micsoda? – kérdezte szinte egyszerre Cat és Rori döbbent ábrázattal, a barátnőjüktől. 

- Még nem mondták neked, hogy nem a gólya hozza a kisbabát?! – próbálta visszafogni a nevetését Raqu.

- Tényleg?- nyitotta tágra a szemeit csúfondárosan Aurora. – Ezért a beszólásodért, nem adom oda a telefonszámodat Ramosnak! – heccelte tovább.

- Úgy is jó! És Santi Cazorlának?- kérdezte a barátnőjére nézve, egy piros lámpánál Raqu.

- Lecserélted Mr. Szexit? – kíváncsiskodott megdöbbenést színlelve Rori.

- Nem, csak jobb, ha az ember több lábon áll…- közölte egyszerűen, majd nevetésben pukkadt ki.

- Ha azokra a csodaszép darabokra gondolunk, amiket a Victoria’s Secretnél vettünk, akkor érthető Raqu aggodalma. – ment bele az előbbi játékba Cat is.

- Na de lányok, nem is biztos, hogy úgy fog alakulni az este. - illegette a pilláit ártatlanul a szőke hajú leányzó.

- Persze, persze… - gúnyolódott Raquel. 

*

Az este, a leányzó összepakolt, majd megbeszélte a keresztapjával, hogy holnap a Kijevi reptéren találkoznak, ugyanis Paolot a kötelessége, már hamarább a helyszínre szólította. A gépe ugyan nem indult hajnalban, ám még így is lesznek szabad órái az Ukrán fővárosban, amit remélte, hogy a szeretett keresztapjával eltölthet. 

Másnap a repülőút hamar és zökkenőmentesen eltelt, a keresztapját is viszonylag egyszerűen megtalálta a reptér forgatagában. Már a taxiban érzékelte Aurora, hogy a város teljes lázban ég. Mindenhol drukker fűtik a hangulatot, még az előkelő szálloda halljában is. Miután bejelentkezett és felvette a jegyét az esti döntőre, elindult megnézni a lakosztályát. Ott gyorsan átöltözött, majd elindult személyesen felfedezni a foci ünnepében fürdőző várost. Sajnos Paolonak dolga akadt, így Rori egyedül volt kénytelen menni. Ahogy pár méter sétált a főtér felé, egy tucat utcai árusba ütközött, akik a "két döntős ország színeiben" árulták a portékájukat. Rögtön meglátott egy helyes Spanyolországot éltető kitűzőt, amit meg is vett és már tűzte is a blézerére.

- A szép hölgy rossz csapatnak drukkol! – hallotta a tipikus akcentussal fűszerezett döcögős angolt.

- Azt nem hiszem! – ingatta a fejét, a hang irányába fordulva a lány.

- Akkor ma bizony sírni fog és nem velünk ünnepelni. – mondta ugyanaz a barna hajú srác, Buffon mezben, a barátai gyűrűjében.

- Én bízom a csapatomban! – ütögette meg a kitűzőjét, olaszra váltva. 

- És még olaszul is tud, pláne, hogy rossz csapatnak drukkol! – gesztikulált vigyorogva a 20-as évei elején járó fiú.

- Le fogjuk törölni a vigyort az arcotokról! Viva Espana! – mosolygott magabiztosan a lány.

- Cesaro vagyok!- mutatott magára a srác, majd bemutatta a barátait is.

- Aurora. – intett nekik a leányzó.

- Szerintem ezt beszéljük át, egy kellemes ebéd mellett. –bökött egy hangulatos étterem felé. – Természetesen mi álljuk a cechet. – mondta meggyőzően.

- Mégis, hogy venné ki magát, ha lepaktálnék az ellenséggel?

- Tudod: *”Respect Diversity”, ahogy az UEFA is mondja. – szólalt meg egy másik srác Cesaro helyett.

- Végülis, benne vagyok. De figyelmeztetlek titeket, engem nem lehet meggyőzni, hogy másnak drukkoljak! – tette csípőre a kezét a hatás kedvéért.

- Majd meglátjuk! Az olasz sármnak senki sem tud ellen állni! – nevetett harsányan Cesaro, majd megindultak az étterem felé.

Az ebéd a lány legnagyobb meglepetésére nagyon jó hangulatban telt. Miután rájöttek, hogy őt tényleg nem lehet "rávenni", hogy „nekik” szurkoljon,mivel nem holmi divat drukker, elkezdtek teljesen más dolgokról beszélgetni. Már csak azért is jó ötlet volt ez az ebéd, mert végre élesben gyakorolhatja az iskolában megszerzett olasz nyelvtudását. A szabad órái gyorsan elrepültek ilyen klassz társaságban, így szabadkozva, de búcsút kellett intenie a friss ismerőseinek. Visszasietett a szállodájába, majd megkezdte a döntőre való készülést. Gyorsan lezuhanyozott és felvette az erre alkalomra vett csodaszép szerelését. Egy hófehér elegáns ám mégis sportos jumpsuitot talált, amit telitalpas cipővel és hozzá passzoló blézerrel egészített ki. Tökéletessé téve az összeállítását: néhány karperecet és egy nagyobb gyűrűt aggatott magára. A haját laza hullámokba szárította, a sminkjét természetesre fogta. A szobából kilépve eszébe jutott a kitűző, így gyorsan visszaszaladt érte és a blézerére erősítette azt.

A szálló halljába leérve Hector és Paolo már várt rá. Mindkettejüknek leesett az álla mikor meglátták a leányzót.

- Xavi nem fog tudni a labdára koncentrálni! – súgta Hector Rori fülébe.

- Jobb is, ha nem lát előtte, mert még megzavarod. – viccelődött Paolo a keresztlányába karolva. 

Aurora a 2 férfi között ült, egy nagyon jó helyen a VIP páholyba. Körülöttük csak újságírók, UEFA vezetők és politikusok voltak. Hirtelen egy ismerős női hang a nevét kiáltotta. Carlota Fabregas volt az, aki nagyon megörült a lánynak, mivel végre valami szórakoztató társaságot kapott a sok sótlan fejes között. Kis szerveződés után a 2 leányzó egymás mellett ülve kezdte el a mérkőzés nézését. Mint kiderült a többi barátnő, feleség másik szektorban kapott „illusztris” helyet, csak Cesc oda már nem tudott jegyet szerezni a testvérének. 

- Te hogy, hogy nem ott ülsz? – kérdezte kíváncsian a fiatalabbik Fabregas.

- A keresztapámat kísértem csak el. – mondta rezzenéstelen arccal Aurora.

- Hiszi a piszi! Tudom én, hogy nem azért csípted így ki magadat! –kacsintott a lányra játékosan. – Remélem ezek után, bulizni is jössz a csapattal.

- Meglátjuk!- mosolygott Aurora a barna hajú spanyolra.

- Engem sosem tudtál átverni, ugye tudod! – nézett rá hatalmas tekintettel Carlota.

- Igen megyek, de erről psszt! – tette az ajkaira a mutatóujját Rori.

- Ne aggódj, bennem megbízhatsz! Szerintem nagyon is illetek egymáshoz. – bökte oldalba szelíden a barátnőjét.

Az első találatra nem kellet sokat várni, hiszen a kezdetektől fogva a spanyol válogatott egyre közelebb araszolt Buffon kapujához. A tizennegyedik percben ennek eredménye is született: Iniesta zseniálisan kiugratta Fabregast, aki a középen érkező Silvanak lőtte a labdát, ki hét méterről tökéletes gólt fejelt. Így egy, nullára vezetett Spanyolország. A fiúk és a szimpatizánsok is egymás nyakába ugráltak eufóriához közeli állapotban. Náluk volt az előny, ám még semmi nem volt eldöntve. A játék folytatódott tovább, Rori somolyogva látta, hogy Ramos nem kíméli Balotellit…

A mérkőzés már a negyvenegyedik percben járt, a lányok egymás kezét szorongatva, állva biztatták a csapatukat. Xavi a labdát megkaparíntva, csapattársának Jordi Albának passzolta, aki bármely látványos megerőltetés nélkül lefutotta az olasz védőket, és megszerezte a második találatot. Buffon csak kamillázott…A stadion egyik fele örömteli morajlásban tört ki, és éljenezte a gól szerzőjét. A szünetben a 2 leányzó örömtelin táncolt a lejátszott slágerekre, feldobva a VIP páholy élettelen hangulatát. Mikor Paolo és Hector is csatlakozott hozzájuk, akkor oldódott fel igazán a szektorban a hangulat. Még az óriás kivetítőkre is felkerültek. A második félidőben járva, annak is a nyolcvanharmadik percében Xavi gólpasszából Torres belőtte a harmadik spanyol gólt. Majd néhány perc elteltével, a negyedik is benn volt Mata révén. A mérkőzésből már csak tíz perc volt hátra, így a La Furia Roja szimpatizánsai a markukban érezték az újabb győzelmet. A következő perceket és a ráadást, a hangos éneklés, éltetés és tánc töltötte be. A stadion pirosban tombolt. Miután a portugál játékvezető pár pillanat hosszabbítás után lefújta a mérkőzést, azonnal elszabadult a pokol! A játékosok a nézőkkel együtt szinte egymás nyakába ugrálva próbálták feldolgozni a tényt, hogy sikerült megvédeni a címet! Aurora és Carlota is visítva és ölelkezve ugrált körbe-körbe. Miután kiszorongatták egymást hangosan bíztatva és tapsolva ünnepelték a srácokat. Ám Rori néhány perce már nem látta Xavit az ünneplő fiúk között. 

- Carlota, te sem látod a pályán Xavit?- kérdezte homlokráncolva a szőke hajú lány a barnától.

- Mindjárt meglátod!- mutatott a páholyba felvezető útra. – Milyen romantikus! – vigyorgott nagyokat. A középpályás tényleg még a mezében menetelt elszántan feléjük, nyomában néhány fényképésszel. Miután kiszúrta magának a lányt, felgyorsított a tempón, hogy gyorsabban a karjai közt érezhesse Rorit.

- Végre, drágám!- kapta fel könnyedén a lányt a sportoló, megforgatta, majd forrón és hevesen megcsókolta. – Annyira hiányoztál, ilyet én még életemben nem éreztem senki iránt! – majd ismét az édes női ajkakra tapasztotta a száját.

- Nekem is hiányoztál! – duruzsolta a férfi fülébe 2 csók között.

- Gyere!- fogta meg a férfi Aurora kezét és elkezdte húzni maga után. A fényképészek csak úgy kattintgattak, innentől kezdve nincs már megállás…

A férfi a pálya széléig vitte magával. – Szeretném, ha a közelembe lennél az eredményhirdetés alatt is. Innen még látlak is téged. – majd elhalmozta csókokkal ám vissza kellet mennie a srácokhoz. A középpályás tisztában volt vele, hogy a sajtó ezek után szinte háborút fog indítani ellenük, de ez ebben a percben nem érdekelte! Csak Rorit akarta a karjaiban tartani, érezni az illatát, a csókját, beletúrni a hajába…

Az ünnepélyes eredményhirdetés után, amit a leányzó a többi WAG mellet a pálya széléről figyelt - hatalmas médiaérdeklődéssel karöltve-, megkezdődhetett a féktelen ivászat. Xavi egy percre nem akarta elengedni Aurorát, de a lány még találkozni akart Paolóval és visszamenni a hotelba, hogy átöltözhessen a bulira.

- Még te is lezuhanyozol, átöltözöl és ott a helyen találkozunk. – mondta a leányzó a focistának.

- Nincs kedvem tőled elszakadni, de akkor ott találkozunk! Mi innen egyenesen a buli helyre megyünk srácokkal. Csörgess meg, ha ott vagy már, rendben? – lehelt egy finom csókot Aurora kézfejére.

- Rendben, de addig sem meginni a város vodka készletét! Még józanul szeretnélek viszontlátni!

- Miért is? – kérdezte kajánul a férfi.

- Akkor majd ott, találkozunk!- kacsintott játékosan és elindult a keresztapjához, Paolohoz vissza. 

- Még a tv-ben is benne volt a csókotok a pálya szélén! – írta egy sms formában Catalina Rorinak.

- Emlékezz mit mondtam a kocsiban:P:P – jött Raqueltől is egy rövid szöveges üzenet.

- Aurora, hol száltál meg?- fogta meg hirtelen a lány karját Carlota.

- A Hiltonban!

- Szuper, mert én is! Akkor fogjunk egy taxit és irány a szálloda, hogy átöltözhessünk a bulira. 

- Rendben, csak még megkeresem Paolot.

A szobájában, Aurora gyorsan lezuhanyozott ismét, mivel Xavi izzadtan ölelgette, de nem bánta, hogy végre érezhette a férfi erős karjait a dereka körül. A sminkjét kissé megerősítette egy feltűnő tusvonallal és egy élénkebb rúzzsal, majd belebújt a parti ruhájába, ami egy ötletes szabású koktélruha volt. Az ékszereit lecserélte, ám a kitűzőt, azt ismét felerősítette magára. A haját megint csak lokniba rendezte és befújta magát a kedvenc kölnijével. Miután tökéletesnek érezte a megjelenését, akkor bekopogott Carlota is, hogy jelezze, készen van.  A csajok gyorsan fogtak egy taxit, majd már száguldottak is a buli helyszíne felé.

*Tiszteld a különbözőséget!