2.rész

Sziasztok!:)

Nagyon, nagyon köszönöm az első részhez érkező sok kommentet!:) Maradjon meg ez a jó "szokásotok"!:);) (Tudom... én meg jó és szórakoztató fejezeteket írjak, akkor maradni fog.:D)

Tehát bemutatom a második részt! Jó olvasást!:D

Puszi, Olivia

- Jó reggelt, Barbara! Ugye nem jöttem túl korán?- kérdezte frissen a nőtől az ajtóban álló férfi.

- Jó reggelt neked is! Persze, hogy nem. - ingatta a fejét az asszony. - Paolo mondta is, hogy átugrassz megbeszélni a részleteket. - mosolygott Barb a focistára, majd hátrébb állt, hogy beférjen a vendége.

Az ajtó bezárása után betessékelte a korai látogatót a konyhába. Ott kávéval és péksütivel kínálta.

- Micsoda illat. Köszönöm!- szippantott egy mélyet az elé kirakott nagy bögre kávéból a férfi, ezután egy óriási harapással megkezdte a croissant. –Ez isteni!- törölgette a morzsákat a szájáról.

- Ennek örülök!- nézett melegen a sportolóra Barbara. - Paolo mindjárt jön! Az előbb még zuhanyozott, de már nem hallom a víz csobogását. - intett az emelet felé a nő.

- A leányzó?- kérdezte semmitmondó tekintettel a férfi.

- Még alszik, későn jött haza. Csodálom is, hogy miért nem a saját lakására ment. - ráncolta a homlokát. - Bár az igaz, hogy régen töltöttünk el egy kis időt hármasban. - somolygott Barbara a bögréjével játszadozva.

- Saját lakása is van?- próbálta a középpályás olyan hangsúllyal feltenni a kérdését, hogy senki ne vélje felfedezni a „túlzott” érdeklődő szándékot mögötte.

- Igen, igen. Paoloval vettük neki ajándékba. Tudod, nagyon jól teljesít az egyetemen, emellett dolgozik is. – gesztikulált lendületesen Barb.- Szinte a saját lábán megáll, de néha elkél még a keresztszülői szeretet.

- 19 évesen ez komoly dolog! – bólogatott a focista.

- Korán meg kellett tanulni az „életet” az édesanyja mellett, ám minden nyáron velük volt szeretetben és békességben. - gondolt vissza elmélázva a nő azokra a szép emlékekre.

- Max, hogy bírja a tábort?- váltott témát hirtelen a 6-os számú mez tulajdonosa, mert sokkal jobban kezdett szimpatizálni Rorival, mint azt szerette volna. 

- ÓÓÓ, hát a kisfiam tündérien küzd mindenért, hiszen a legjobbak közt focizhat…

Folytatni már nem tudta Barbara, mivel egy kócos és nagyon álmos lány sétált be a konyhába. Valami jó reggelthez hasonló szót odaásítva a társaságnak. A köntöse éppen, hogy csak a fenekét takarta, de még meg sem kötötte azt. Arányos, hosszú lába volt, karcsú bokával és szálkás vádlival.

Elkezdett szöszmötölni a kávéfőző előtt, mikor a keresztanyja kissé hevesebben rászólt. Ekkor megfordult, noha mindkét keze teli volt… 

A köntös azonnal szétnyílt így láthatóvá váltak nőies idomai, amit csipkével vont körbe. A Barcelona sztárja, Xavi ezt leplezett izgalommal figyelte.

- Hola, intett neki!- ám ügyelt arra, hogy nyugodt maradjon mind a tekintete mind a hangja.

Erre a lány csak egy kényszeredett mosolyt erőltetett ki magából, majd a kezét maga elé kapta.

- Rori, én megcsinálom a macchiatodat, meg a reggelidet, csak öltözz fel. - vette ki rögtön a lány kezéből a kellékeket a keresztanyja és hatalmas mozdulatokkal elkezdte kifelé sürgetni.

Útközben Paoloval is sikerült találkoznia a lánynak, aki elég morcosan díjazta a kora reggeli szerelését. 

Szép lassan ballagott fel a szobájába, ott lefürdött, megmosta a haját és rendesen felöltözött.

Laza, természetes hatású sminket rakott az arcára, a haját egyenesre szárította és csak ezután ment vissza a konyhába.

- Sokkal jobb!- dicsérte meg Paolo és Barb. Erre a lány nevetve körbefordult, a szoknyája csak úgy libegett körülötte. Mikor megállt színpadiasan meghajolt és egy puszit dobott a társaságnak.

- Jajj, drágám. - mondta vigyorogva Barbara. –Nem is értem miért nem komikának mentél.

- Az nem olyan jó buli, mint meggyőzni és rávenni a képtulajdonosokat, hogy adják „nekem” kölcsön az értékesebbnél értékesebb festményeiket. - mondta Rori a karját széttárva, majd leült a konyhapulthoz a reggelije elé. -Hola, Xavi!- köszönt neki, ismét már „tisztán és illedelmesen”.

- Gyere barátom, menjünk a dolgozószobámba tárgyalni. Ott nyugisabb. - hívta el Paolo a focistát, annak hatalmas bánatára. Még úgy nézte és csodálta volna ezt a két lábon járó istennőt. Ám az arcán ennek semmi jelét nem lehetett felfedezni. Csak az a fürkésző arc volt a felszínen…

A reggeli után a lány a nappaliba telepedett le. A lábát feltette a szófára, a laptopját az ölébe kapta. Szinte elfeküdve trónolt. Csekkolta a közösségi oldalakat a tegnapi buli képei miatt. A fiúk oldalaiban nem csalódott.

Remekebbnél remekebb képek sorakoztak egymásután. Főleg, az tetszett neki, amin Catalina „kifejezi” a véleményét. Azon vagy 5 percig hahotázott megállás nélkül. Alá is kommentált:

-Catalina igazi arca!:P:P

-Örült az a lány!:) Arra vajon emlékszik, mikor karaokézni próbált, de olyan hamisra sikeredett, hogy fél perc után levették a hangot a mikrofonjáról?! XD- jött azonnal válasz a lány kommentjére Pedrotól.

- Erről lemaradtam…a francba!:P- küldte el máris Rori.

-Hát igen, aki Jordi Albával vonul el…- jelent meg ismét egy újabb hozzászólás ám ezúttal Thiago volt a szerző.

-Jaj, de nagy a szánk Thi…:P, és hogy van Ivett?:P:P- replikázta máris a lány.

-Erről meg én nem tudok!!! :O:O:O Ivett és Alba? Ide a szaftos infókkal!- szólt hozzá Pedro ismételten.

-Egész este egy kissé kövérkés lány volt Thi sarkában. Folyton követte a srácot és csak bámulta ijesztő tekintetekkel…Pedig mutattam is neked Pedrito! Az este végén. XD

-Méghogy kövérkés…Rori, túl diplomatikus vagy. De amikor odamentél hozzá, az hatalmas volt!:D:D Szinte megijedt tőled!

-Csak pasizási tanácsokat adtam.:D:D

-Persze, persze…utána meg odahívtad az asztalunkhoz és otthagytál vele!:O:O:O Ezért még kapni fogsz, te lány!:D- siránkozott Thiago.

-Úristen, az igen! Szép munka Rori! Jár a pacsi Pedrito bácsitól!:D

-Highfive- gépelte a lány majd az enterre nyomott.

- Min mulatsz ilyen jól?- ült le Aurorával szemben kissé oldalasan Xavi.

- A tegnap esti történéseken. – nézett fel a gépéből vigyorogva a lány. 

- Láttam én is, hogy jól szórakoztatok!- tette hozzá a férfi.

- Tessék?- kapta fel hirtelen ismét a fejét erre a mondatra Rori. –Ott voltál?- ívelte fel a jobb szemöldökét magasra.

- Benéztünk mi is. Tudod az öregurakkal. - rándult meg a szája széle a Barcelona játékosának. 

Ez valami mosoly féle volt?- cikázott át a lány fején.

- Nem láttunk titeket, vagyis én biztos nem. Táncoltál is?- faggatózott Aurora.

- Ezt most miért kérdezed?! Azt hiszed, nem tudok ritmusosan lötyögni?

Erre Rori eldöntötte a fejét és egy hatalmas grimaszt vágott. - Szóval?

- Oké, oké. Ne nézz így rám. - húzta mosolyra a száját Xavi. 

Még nem láttam őt nevetni, így nagyon is jóképű…- járatta Rori az agyát.

- Meglepődnél, milyen táncos lábaim vannak. Tudnék neked lépéseket mutatni. - mondta ismét fennhéjázva a középpályás.

- Persze, persze. Meghiszem azt. –bólogatott gúnyosan a lány.

- Szerinted a 30 évesek nem tudnak bulizni?

- Ilyet nem mondtam. - rázta a fejét a férfinak. Ők tudnak csak igazán. Túl vannak már néhány bulin. Tisztában vannak a korlátaikkal, így tudják, mikor kell megállni és nem tovább vedelni. - magyarázott Aurora csillogó szemekkel.

A focista csak hátradőlve hallgatta a csilingelő hangot. Nézte, a kifejező arcot, azokat a telt ajkakat…Mi lenne ha?!- kezdett vele elszaladni a fantáziája. Ám ekkor hirtelen a lány ösztönösen kinyújtotta a lábait és a férfi combjára rakta. Evvel visszahúzva őt a valóságba.

A labdarúgó csak magában somolygott ezen a mozdulaton, úgy tett mintha észre se vette volna. Legalább jobban szemügyre vehette a formás női lábakat.

- Ez így van, Jól mondod. – helyeselt a férfi közben.

- Egyébként, mit keresel te itt? – tette fel ezt a kérdését olyan természetesen Aurora mintha nem a világ egyik legszemtelenebb dolga lenne.

- Úgy értsem zavarok? –most a focista vágott egy grimaszt.

- Láthattad, hogy reggel sem zavartattam magam. –vont vállat Rori.

- Nos, igen. - rándult meg az arca, ám nem zavarában sokkal inkább kajánul. – Egyébként a keresztapukáddal volt egy megbeszélésem, közreműködöm egy új rovatban. - biccentett a dolgozószoba felé a labdarúgó.

- Wáó! Gondolom az Eb-vel kapcsolatban. Cikket fogsz írni?- gyúlt érdeklődő fény Aurora szemeiben.

- Dehogy! Nincs nekem írói vénám!- legyintett. - Csak interjúvolok és elmondom a véleményemet. Ebből fognak a hivatásosak valami értékelhetőt kihozni. – tette Xavi reflexből a kezeit a lány lábára, ami még mindig a combjain nyugodott.

Erre Aurora felocsúdott és gyorsan visszahúzta azokat. 

- Bocsánat…- lett zavart az arca.

- Rori! - hangzott fel egy eddig ismeretlen női hang. Majd a lány Raquel nevű barátnője sétált be a nappaliba, aki szemtanúja volt az előző jelenetnek is.

- Már ennyi az idő? – nézett a lány kapkodva a karórájára majd a barátnőjére.

- Hát igen. Pontosan dél, ahogy azt megbeszéltük. De te még át sem öltöztél strandruciba…- lett kissé szemrehányó Raqu hangja. Csak mustrálgatta a kanapén ülő nagy foci sztárt és a mellette fekvő barátnőjét. Ezek ketten…??- agyalt.

- ÓÓ!! - kapott észbe Rori. –Bemutatom neked a barátnőmet Raquel Morenot. - pattant fel a kanapéról, Xavihoz intézve a szavait.

- Hola!- köszöntötte egymást a „két idegen”.

- Tudod, már egy hete nem láttalak téged a betegségem miatt, csipkednéd magad, mert nem maradhatok sokáig!?  Reggel ment csak le a lázam. – nézett Raqu kicsit morcosan a barátnőjére.

- Persze, csajszi!

- Én nem is tartom fel tovább a hölgyeket, inkább Paolo nyomába eredek, hogy mégis hol vannak a 20 perce ígért papírok. - mondta sietősen a férfi majd kiment a szobából.

A parton jól szórakoztak a lányok.

Volt, mit megtárgyalniuk és bepótolniuk az egy hetes kiesés miatt. Nem mintha nem beszéltek volna mindennap telefonon…

Folyton csak hülyéskedtek és ugratták a másikat. Ám a vízbe ezúttal nem mentek. Mikor elfáradtak leheveredtek a törölközőjükre és ott folytatták ugyanazt.

- Ha mondhatok valamit - pillantott Raqu Rorira- odavan érted a tag.

- Tessék? Ki?- vágott értetlen képet Aurora.

- Nálam, ez nem jön be! Ismerlek ám téged!- forgatta a szemeit viccesen a barna hajú leányzó. – A lábad az ölében volt. – jelentette ki komoly hangsúllyal.

- Csak véletlenül raktam rá. - magyarázta ráncolt homlokkal Rori.

- Bizonyosan…- utánozta Raquel a barátnője mozgását.

- Különben is. Öreg hozzám. Meg…

- Meg??? - hümmögött és cuppogott Raqu.

- Ne kombinálj!- nézett a csoporttársára zordan Aurora.

- Ha jól rémlik, minden barátoddal azért szakítottál, mert gyerekesnek találtad őket. Nem voltak számodra igazán férfiak. Ha jól idéztem a szavaidat. – pillogott a barna hajú lány „én most megmondtam neked” arccal.