15.rész

Sziasztok!:):) Már jelentkezem is az újabb résszel!:):) Ez picit rövidebb lett,de ha a múltkori hosszúságát veszem, akkor "egálban" vagyunk.:);) Nos sokan írtátok az előzőhöz, hogy beindultak az események..., ez így is van!:) ;)

Szóval csak arra akarok utalni, hogy ez, és a múltkori is, egy "előkészítő" rész volt! Ezek biztosítják a terepet a történéseknek...

Nem akarok többet elárulni, bár a szemfülesek tutira sejtik!:);) A mostani jelentéktelennek tűnő dolgok, majd "értelmet nyernek"...

Na de elég ennyi, mert még a végén elárulom!:D

Jó olvasást! Köszönöm a komikat az előzőhöz és most is várom a véleményeteket!:)

Puszi, Olivia 

Egy újabb teendőkkel és határidőkkel teli hét kezdődött meg Aurora számára. A félév vége rohamosan közeledett, így az alvással töltött órák száma ezzel arányosan csökkent. Ez kissé fáradttá és feszültté tette a leányzót, aki kapkodva parkolt le az egyeteme előtt. A kiszállás előtt még egy korty, forró kávét megivott, majd a termoszát a táskájába téve elindult a hajnali előadása színhelyére. A hatalmas előadó utolsó sorában a barátnői már elfoglalták a szokásos „helyüket” és a padra borulva várták az óra kezdését.

- Jó reggelt! – köszönt fáradtan Rori Catnek és Raqunak.

- Még, hogy jó? Egy percet nem aludtam, mert azt a hülye beadandót írtam! – nézett fel a padról komoran Raqu, sötét karikákkal a szeme alatt.

- Kész lettél vele? – kérdezte Rori, leülve a páros mellé.

- Igen, de ha a tanár beleköt, én hozzá vágom! – szorította ökölbe a kezét, olyan erővel, hogy kifehéredtek a csontjai.

- Nyugi kislány! Neked legalább kész van, én még csak a felénél járok és fizethetem a késedelmi díjat is. – kavargatta meg, a papírpoharában gőzölgő kávéját.

- Én is hajnali kettőig javítgattam, de alig volt rá időm a hétvégén. – ásított egy nagyot Rori.

- Tényleg, mi volt az inkvizíción? – lett éberebb Catalina.

- Most, hogy mondod, hasonlított inkább egy kihallgatásra, mint egy önfeledt családi ismerkedésre. – grimaszolt leányzó. 

- Na, mesélj! – kérte Raquel kíváncsian közben az előadás kezdetét vette.

- Ezek az anyós jelöltek, egyre kifinomultabbak! Már nem tudok őket csak utálni, vagy szeretni!- forgatta a szemeit Raquel, amint beavatta őket Aurora a részletekbe.

- Én is ezt érzem! Nem volt velem se undok, se gonosz csak…

- Megmondta a véleményét. – vágta közbe Cat.

- Igen…- bólogatott Rori elmélázva.

A lányoknak este hatig folyamatosan előadásai és gyakorlatai voltak, így hat után tíz perccel már nyúzottan és nyűgösen búcsúzkodtak a másiktól.

- Ez kész!- morgott Raquel. – Milyen ember, hogy egy héttel megrövidíti a leadási határidőt? Nincs így is elég dolgunk? – fakadt ki mérgesen.

- Figyelj, úgyis csoportos feladat, hárman gyorsan összerakjuk! – nyugtatgatta Cat a barátnőjét.

- Egyik este átjöttök és megcsináljuk pikk-pakk! – bizonygatta Aurora is. - De most már induljunk! Végre le akarom rúgni a cipőmet és enni valami finomat. – indult el a parkoló felé a lány.

- Én egy hátmasszázst akarok inkább! – sóhajtott fáradtan. - Akkor holnap, találkozunk! – dobott puszit a barátnőinek Cat, majd lefordult az autója felé.

- Szia! – köszöntek neki, majd Raqu és Aurora útjai is elváltak.

Rori, a lakása ajtaja előtt tíz percig kereste a kulcsát, mire az végre a kezébe akadt. Gyorsan a zárba illesztette és hatalmasra nyitotta maga előtt. Furcsa kép tárult elé…

A lakásban mindenhol félhomály honolt, csak néhány gyertya lángja pislákolt.

- Meglepetés! – lépett elő Xavi vigyorogva. 

- Hát te? – lepődött meg a lány hatalmas tekintettel. – Nem azt beszéltük, hogy csak holnap alszol itt? – vette le fáradtan a cipőjét, majd indult is üdvözölni a szerelmét.

- Láttam, hogy tegnap hajnalig tanultál és gondoltam csinálok valami vacsorát, hogy neked már ne kelljen szenvedni a főzéssel.

- De drága vagy! – ölelte meg jó szorosan a férfit, majd egy csókkal köszöntötték egymást. – Gondoltam rendelek valamit, de ez sokkal jobb! – csillogott a szeme, majd végigsimított a férfi borostás arcán. – Köszönöm! 

- Zuhanyozz le, addig terítek és tálalok! – fogta meg a gyengéd női kezet, majd egy csókot lehelt rá. 

- Hű, ez jól esett! – nyomogatta meg a nyakát Aurora, már az asztalnál ülve, a zuhanyozás után. – Ez frissítő volt!

- Fáj? Megmasszírozzam? – kérdezte egyből a középpályás.

- Az most jól esne! – bólogatott a lány.

- Képzel mi történt ma velem! – kezdett el beszélni Xavi, az izmok lazítása közben.

- Hmm…ez nagyon jó!- engedte el magát teljesen Rori. – Mi történt?

- Felhívtak az egyik sportcsatornától, hogy egy műsort szeretnének velem készíteni.

- Milyen műsort? – kíváncsiskodott Rori.

- Portfolió a címe, azt hiszem. –gondolkodott el egy pillanatra a focista. –Igen az. – bólintott. - Szóval valami olyasmi lenne ez a gyakorlatban, hogy az egyik napomat végig követik, majd egy hosszabb, bensőségesebb interjút készítenek velem. – magyarázott.

- Tudod, tudom! Azt valami idegesítő, felfújtszájú nőszemély csinálja. A hangjától is kiráz a hideg! Elvállaltad? – kérdezte kíváncsian.

- Igen, el. A csapat vezetése is nagyon támogatta az ötletet. – nyomta meg a hangsúlyt, jelzésértékűen. 

- Gondolom! – kuncogott fel Rori. – Nem szabad kihagyni egy ilyen lehetőséget, hogy növeljük a klub ázsióját. Javier is a műsor mellett állt?

- Igen, igen! Milyen menedzser lenne különben... - somolygott a férfi is.

- Köszönöm, szerelmem! – fordult a labdarúgó felé Aurora. – Egyél nyugodtan, már jobb a nyakam! – szorította meg a férfi kezét.

- Tényleg ilyen idegesítő az a nő? – tette fel a kérdését a férfi, miután ismét helyet foglalt az asztalnál.

- Engem a végletekig tud idegelni, olyan drámain próbál előadni mindent és még affektál is hozzá! - forgatta a szemeit. – Igaz nem láttam sokszor azt a műsort, de arra jól emlékszem, hogy Busquetset megette reggelire. Nem is a fociról, meg Busiról szólt a műsor, hanem arról a nőről! 

- Hát ez remek! – nyammogott egy falaton lassan a focista. Bár ez úgyis egy jövő évi program!

- Nyugi nem fogsz így járni! Te, ha kell, úgyis megmondod neki! – kacsintott játékosan Rori. – Nagyon jó lett! Anyukád mutatta meg, hogyan is kell elkészíteni, mi? – kérdezte már a vacsorára célozva, eltérve a témától.

- Igen, kértem tőle tanácsot! – nevetett rekedten. – Ám mindig is szerettem főzni! Ha nem focista lennék, akkor séfnek tanultam volna.

- Te lennél a katalán Jamie Oliver! – vigyorgott Rori a férfira.

- Inkább a katalán Gordon Ramsay! –kacsintott csibészesen. - Ám visszatérve a Mamára, szóval sajnálom, hogy így kifakadt tegnap! Ő mindig is egyenes ember volt, aki imádja hangoztatni a véleményét.

- Nem haragszom rá! A fia vagy, így persze, hogy félt, meg védelmez téged! – válaszolt diplomatikusan.

- Láttam rajtad, hogy meglepett. – közölte őszintén Xavi.

- Ez így van, de nem volt velem se gonosz, se undok! Anyukás volt, csak én nem értek vele egyet! – jelentette ki Rori.

- Ahogy én sem! – mondta zsigerből a focista. - Az igaz, hogy lassan szeretnék már családot, de tudok még várni! Főleg, ha a tökéletes nőre kell, akitől a fiaimat szeretném. – nézett melegen Aurora csodás szemeibe.

- Én is fiút szeretnék! Mindig is fiús anyának képzeltem el magam! – mosolygott hirtelen. - Mennyit vagy képes várni rám?- kérdezte már elkomorodva.

- A pályafutásomat-mit mondtam- dicsőn szeretném befejezni! Nem akarom, hogy az edző rángasson le a pályáról, hogy: ’Xavi, már nem megy neked a játék’! Még van bennem pár szezon, úgy érzem!

- És ha én még tovább szeretnék várni? –puhatolódzott.

- Drágám biztosíthatlak róla, ha már visszavonulok a profi labdarúgásból, akkor tőlem minden segítség meg fogsz kapni a gyermekünknél. De ez még picit távolabb van! – kacsintott játékosan a középpályás.

- Igen, igen! Még odébb van! – helyeselt a leányzó. - Most inkább a jelennel foglalkozzunk! Nem kéne elkezdenünk megbeszélni az összeköltözést?

- Majd holnap, mára mást terveztem! – áll fel hirtelen vágyakozó tekintettel a középpályás, majd megragadta Aurora kezét és behúzta maga után a hálószobába. Egy szenvedélyes és egyben romantikus éjszakát töltöttek el kettesben. Rori még sosem érezte magát ilyen boldognak és elégedettnek mint aznap este. Remélte, hogy ez közöttük sosem fog véget érni. Megtalálta a helyét egy igazi férfi karjaiban, ahonnan soha többé nem akar kiszállni. 

Az arcára egy angyali mosoly ült ki, amikor az álmodozás terepére lépett. Látta maga előtt az esküvőjüket és a kisfiukat. Eddig mindig a karrierjéről vizionált, de most teljesen más kerítette hatalmába: az anyaság gondolata. Természetesen nem akarta feladni a kurátori vágyait, de most valami teljesen új fészkelte bele magát a gondolataiba. Ilyen képekkel merült álomba, majd reggel az ébresztőjére ébredt. Elégedetten és boldogan lépdelt a konyha felé, ahol Xavi már laptopját bújta egy kávé társaságában.

- Jó reggelt, mit csinálsz? – nyomott egy csókot a férfi arcára, majd belekukucskált a „laptopjába”

- Matadepera közelében keresgéltem házakat. –közölte természetesen a képernyőn tartva a tekintetét.

- Ezt, mégis hogy...? – nézett rá kérdőn, miután elsétált a hűtőhöz, hogy a férfival szembe kerüljön. - Tudod, hogy engem most minden ide, Barcelonába köt. –mondta szárazon.

- Ahogy engem meg, majdnem minden oda! – jelentette ki felnézve a lányra.

- Nézd, nem szeretnék a kora reggeli előadásomra másfél órával előbb elindulni! – emelte fel kissé a hangját Aurora.

- Meg lehet szokni mindent, csak idő kérdése. – vonta meg a vállát.

- Ahogy te is, meg tudnál szokni mindent! Különben is, nagyon jól tudod, hogy reggel sokáig készülődöm! Mégis mikor kéne akkor kelnem? – érvelt hevesen a leányzó.

- Nekem is edzésem van reggel! – vonogatta tovább a vállait, így hárítva a férfi.

- Igen 10-től és nem fél 8-tól! – nézett gúnyosan a játékosra.

- Rori, nem szeretnék Barcelonába költözni! Túl zajos nekem! – mondta ellentmondás nem tűrően. - Nem bírnám hosszabb távon!

- Ahogy én sem szeretnék kiköltözni Matadeperába. Eddig nem volt panaszod, pedig heti kétszer állandóan itt alszol! S ez a lakás is a belvárosban található. – kontrázott rá Aurora.

- Nem bírnám minden nap! Nekem kell a „vidék”, a családom és a lassabb életforma! – gesztikulált keményen.

- Nekem pedig a pörgés, az egyetem és a keresztszüleim! – kavargott lázasan a női tekintet.

- Pedig, valamilyen kompromisszumot kéne kötnünk! Mert ha ezt a nehézséget, még az elején sem tudjuk legyőzni, akkor lehet, hogy a Mamának lesz igaza…

- Tegnap még ígérgetsz nekem a jövőről, ma meg már kételkedsz? – húzta fel magát a lány azonnal. Az arca kipirult, a szemei pedig elsötétedtek a dühtől.

- Nem úgy értettem, csak ez az egész egy meddő vitának tűnik! Mind a ketten ragaszkodunk a saját kényelmünkhöz és környezetünkhöz. – próbálta a férfi csillapítani a kedélyeket.

- Valami a kettő között kéne félúton. – közölte pár perc csönd múltán, már kicsit higgadtabban Rori. – Most mennem kell öltözni! Nem akarok elkésni! – ment ki a konyhából a szobájába.

- Mi lenne, ha körülnéznék Barcelona külkerületeiben? – jött be ismét a konyhába Aurora, már teljesen felöltözve és kisminkelve, majd egy pohár narancslét töltött magának.

- Körülnézünk! – villantotta fel a középpályás az ellenállhatatlan mosolyát. – Szeretlek téged! Biztosan dűlőre jutunk, és ez csak erősíteni fog minket!

- Én is szeretlek! Bízom benne! – mosolyodott el kissé nyugodtabban Rori.

- Mi lenne, ha ezt a projectet inkább áttennénk a jövő évre? Akkor keresünk egy ingatlanost és kifundálunk valami okosat. – dobta fel az ötletet hirtelen Xavi.

- Az remek lenne, mivel most nagyon húzós lesz ez a két hetem Karácsonyig! Nem bírnám most még „azt” is. – sóhajtott a lány.

- Oké, ezt megbeszéltük! Addig is valami megoldáson törjük a fejünket, az ünnepeket pedig teljes békességben fogjuk eltölteni.

Aurora kitűnően zárta a szorgalmi időszakát sok megajánlott jeggyel, így csak két vizsgát kell teljesítenie a januártól - februárig tartó vizsgaidőszakban. A fennmaradó idejében pedig tud dolgozni és más feladatokra koncentrálni.

A szenteste hamar beköszöntött, ugyan azt a páros külön-külön töltötte a maga családjánál, ám másnap, 25.-én tartottak egy közös ünneplést. Az újévet pedig Cescék házibulijában ünnepelték. Az eltelt időszak alatt figyeltek arra, hogy az összeköltözés zűrös ügyeit még véletlenül se hozzák szóba. Tudták, hogy abból csak vita lenne. Természetesen, mióta együtt vannak kaptak már össze párszor, de azt gyorsan rendezni is tudták, ám jelenleg ezt most nem ment könnyen! Őszintén szólva mindketten makacsok voltak, és abban a legoptimálisabb esetben bíztak, hogy az egyik beadja a derekát. Azonban erre látszott a legkisebb esély! Patthelyzet!