Sziasztok!:) Hoztam is nektek, - drága olvasóim -, a tegnap beígért és beharangozott érdekességek második részét, amiben a negatív karakterekről ejtenék pár szót. Mint bizonyosan tudjátok, - hiszen annyiszor elmondtam már -, holnap lesz az a csodás nap, mikor a blog egy éves lesz! Ezen nagyszerű alkalomból fel is fog kerülni a friss rész, mely dupla hosszúságú!:) Remélem az eddig posztolt apró meglepetéseket is szerettétek! (A frissre visszatérve még írom ugyan, de nagyon igyekszem és szeretném is befejezni holnapra!:):)) Ám addig is, itt van számotokra egy kis olvasnivaló!:)
Remélem várjátok már a holnapot, én nagyon!:)
Puszi, Olivia
Elöljáróban: szeretek mindig
behozni egy-egy rosszakarót, vagy gondot okozó egyént, aki kicsit fel tudja pezsdíteni a történéseket! Noha igyekszem a valóság talaján maradni.
Elsőként akkor vegyük
Marion Rochert, Aurora édesanyját.
A rendszeres olvasók tudhatják, hogy Rori
azért költözött el Franciaországból, mert az anyjával való kapcsolata nem volt valami
fényes. Az első rész, legelső jelenete is erről szól, mikor a még kislány
Aurora, „összejárja” az édesanyja által felmosott padlót, mely tett után a
nő teljes kikel magából.
Ekkor bukik ki az a mondta is a száján, hogy a
picilány tönkretette az életét az érkezésével. Még szerencse, hogy Barbara is
ott tartózkodik, és a védelmébe veszi Rorit, ahogy majd azt a jövőben is tenni
fogja! Marion nem igazán tud anyai érzéseket táplálni a gyermeke iránt, mert
szerinte „az” elvette tőle a fiatalságát és megakadályozta a híres szobrász
karrierjét. Persze azért a szíve mélyén szereti valahogy, az ő módján. Érdekes
volt az ő karakterét írni, hiszen nem vagyok anya (nem is szeretnék „ilyen
típusú” lenni), így sokat kellett néha agyalnom és gondolkoznom, hogy az ő
szemszögéből ez hogyan hangozna, és főképp miképp élné meg, majd reagálná le az
adott szituációt. Érdekfeszítő utazás volt!
A szülinapi
részben a nőnek még fontos szerepe lesz! Már csak az a kérdés, hogy ismét
botrányt okoz, vagy valami folytán visszafogja magát!? Ígérem, kiderül és
remélem, hogy meglepetést tudok vele okozni!
Következzen Vilma Perez!
Ő az a
nőszemély, aki a BCN Galleríában megkeserítette Rori életét és ő volt az, aki
kiszivárogtatta a sajtónak, hogy Xavinak a leányzó, a barátnője. Hovatovább
meggyőzte Rickyt, hogy szálljon versenybe a leányzóért…
Őt tipikusan a féltékeny rivális szerepében
szerettem volna ábrázolni, ezzel is megmutatva Aurora kicsit „keményebb”, nagyszájú
énjét, aki meg meri védeni magát az alaptalan támadásoktól és féltékenységi
hisztiktől. Bevallom elsőként Vilmának a „főgonosz” szerepét szántam, sok-sok
kavarással és botránnyal együtt, ami sorra keserítette volna meg Rori életét.
(Még az is felrémlett bennem, hogy elcsábítja,
elhízelgi a leányzótól Xavit, ám azt meg a labdarúgó karakterével nem tudtam
volna összeegyeztetni…) Az események azonban más, szerintem jobb irányba
terelődtek. Vilma csak elindította a lavinát…, azonban sosem lehet tudni, hogy
mikor bukkan fel ismét! Azt meg főképp nem, hogy milyen szerepben!
Most pedig jöjjön Ricky…
Hűű, az ő karaktere totális átalakulás ment át! Az elején csak egy epekedő, „vesztes” barátot szerettem volna ábrázolni - aki mindenképpen pozitív -, ám a megcsalás után, már felrémlett bennem, hogy mi lenne, ha összehoznám őket Aurorával.
Mikor visszaolvastam a Vilma által feltüzelt, kissé ittas Ricky-s jelenetet, mely sugallt némi agressziót és erőszakot, már tudtam, hogy ezzel még operálni fogok. Majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy bizony azt az ominózus részt írom. Szerintem az egy remekbeszabott jelenet lett, meg vagyok vele elégedve, noha nem a boldog lét ábrázolását tartalmazza. Az a jelenet számomra a megcsalás utáni váratlan csúcspont – mivel ki gondolta volna, hogy pont a megbízható, hűséges típusú Xavi fogja megcsalni Aurorát… - után egy másik katartikus pillanatot mesélt el. Főleg, hogy közvetlenül az után történt, miután ismét egymásra találtak a szerelmeseink. Éles váltás volt a javából, noha sejtetni véltem, hogy valami történni fog. Ezek után éreztem azt, hogy megtette a karakter a rá kiszabott feladatát, így ideje ’elintézni’. (Ő már elintézve is marad…)
Kerüljön most
sorra Mirjam Vega!
Ő az a személy,
aki „elérte”, hogy megcsalja vele Xavi a szerelmét. Mikor eszembe jutott a
’hűtlen szál’- főleg, hogy a férfi fogja elkövetni -, akkor hatalmas gondba
kerültem, ugyanis a focista karaktere egy végtelenül lojális, családcentrikus
és nyugodt embert takar.
Nos ebbe kellett valahogy beleszőnöm a megcsalást. Elkezdtem törni a fejem, hogy
általában a félrelépések mikor szoktak bekövetkezni…Éreztetni
akartam mindenképpen, hogy a férfi józanul, önmagától nem tette volna tönkre a
végre megtalált boldogságát! Mirjamot sem
akartam vajmi szörnyű embernek ábrázolni (noha drogot tett a középpályás
italába), inkább csak csapdába esettnek, mégpedig a tudatmódosítók és az
alkohol által. Ezért is írtam bele, hogy a férfi elment hozzá az elvonó ideje
alatt, mert „ő is érezte”, hogy a nő ezt „nem szándékosan tette” és legfőképp
most segítségre és támogatókra van szüksége. No ebből is lett persze
bonyodalom, amit Mirjam már tisztán megpróbált elintézni Aurorával, ám Rori
végtelenül makacs volt és hitt az érvei igazában. (Azokat én is igaznak érezném,
ha velem történt volna.)
Következzen
most: Isabell Carlos.
Mindenképpen
valami elviselhetetlen barátnőt szántan a főhősnek, hogy semmi kétsége ne
legyen, mikor Rori visszatér az életébe!
Talán, a „mackózásával” sikerült is
kifejeznem ezen szándékomat. Egyéb remek tulajdonságai voltak még a nőszemélynek, mégpedig rendkívül számító és pénzéhes volt, ám kissé buta módon. Hiszen mindig
ösztönből, az első érzelmeire hallgatva cselekedett, nem gondolva bele a
következményekbe. Egyszóval nem egy intelligens gonosznak szántam, csak mérsékelten
tudta behálózni a középpályást, valami pótlékot nyújtva neki. Végülis a saját
ostobaságától bukott le a tévéshowban, ez pedig nem vall valami kifinomult
’aranyásó nőre’. Amilyen hamar jött, olyan hamar el is tűnt a színről.
A végére maradt a legfrissebb és egyben legutolsó kellemetlenkedő. Ő lenne Alex Hernández, Xavi testvére.
Vele még terveim vannak, ám mindenképpen azt szeretném vele kapcsolatban éreztetni, hogy bekattant neki valami…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése