13.rész

Sziasztok! Már meg is hoztam a 13.részt!:):) Jó szórakozást!:):)

Puszi, Olivia

A döntő másnapján Aurora, Héctor és a keresztapja védelmezésében próbált eljutni a taxiig a kijevi szállodától. A tegnapi nyilvános szereplés megtette a hatását, kétszer annyi fotós és riporter várakozott rájuk, mint a múltkor a lakása előtt. Nagy nehezen elértek a kocsiig és az irányt a reptér felé vették. Ott gyorsan becsekkoltak, átestek a szükséges biztonsági intézkedéseken, majd már szálltak is fel a Barcelonába tartó járatra. Az út zökkenőmentesen eltelt, délután már a keresztanyja üdvözölte őket, otthon, a Casas rezidencia vastag falai között. Szerencsére ez a tény visszavonulásra késztette az idegesítő paparazzikat. A lány gyorsan lezuhanyozott, majd az első keze ügyébe kerülő göncbe belebújt. Pont jókor készült el, ugyanis Cat és Raqu éppen abban a pillanatban toppantak be meglátogatni a frissen hazatért barátnőjüket.

- Drágáim!- tárta szét a karját Barbara. – De jó, hogy itt vagyok!- ölelte meg őket. – Pont jókorérkeztetek, ugyanis a „Pepe Reina show” hamarosan kezdődik egyenesen Madridból! 

- Na, az egy élmény lesz! – csapta össze izgatottan a tenyerét Aurora.

- Még csak most kezdődik el?- ráncolta a homlokát Cat a Kors óráját fürkészve. – Hiszen már mennie kéne a műsorprogram szerint.

- Valaki miatt sajnos késett a csapat gépe. – köhécselt oda Paolo somolyogva.

Erre a 2 barna lány sokat sejtetően Rorira mosolygott, sőt inkább erőlködve vigyorgott, ami felettébb komikus látványt nyújtott.

- Hogy is volt ez, drága barátném!? – kérdezte Catalina, a kíváncsiságtól vezérelve.

- Menjük fel, ott elmondom részletesebben!- kacsintott a csajokra Rori, majd elindult fel az emeletre, a szobájába.

- Szóval? –kíváncsiskodott izgatottan Raqu a haját csavargatva.

- Jó buli volt. – ült oda, a mondata közben a lány az asztalához, majd bekapcsolta a laptopját, hogy élőben követhessék a madridi ünneplést.

- Hohó! Ennyivel nem úszod meg! Részleteket akarunk!- követelte Catalina lehuppanva a szőke barátnője mellé. Rögvest csatlakozott hozzájuk Raquel is. 

- Egy nagyot buliztunk, megismerkedtem majdnem az egész csapattal, majd…

- Majd? – nyitotta tágra a szemeit Cat.

- Hmm… teljesen egymásra hangolódtunk. –pillogott „ártatlanul” Aurora.

- Akkor jól sejtettem, hogy miért késett el!– nevetett fel Raquel hangosan.

- Szegénykém, ha 2 órát aludt…- kacsintott egyet cinkosan Rori.

- Rossz kislány! – rázogatta meg játékosan a mutatóujját Catalina.

- Még csak most mennek busszal a Cibeles térre. – váltott témát Raqu a laptopra mutatva.

- Nézzétek Xabi Alonsót! Mindjárt kiesik a busz korlátján!- nevetett Cat egy hatalmas.

- Van már benne jócskán alkohol. Lehet még aznapos, ugyanis mikor elváltunk tegnap este, még ilyen állapotban volt. – vigyorgott Rori. – Jézusom, Ramos kezében van a kupa! Remélem, most nem ejti a busz alá, mint, ahogy a Király kupát!– kuncogott tovább.

- Hű, mennyi ember! Milyen hangulat lehet ott! Mindenki tombol és énekel!- csillogó szemmel figyelte az eseményeket Raquel. 

- Ilyenkor sajnálom, hogy nem Madridban élünk! – sajnálkozott sóhajtva Catalina.

- Gondolom te is egy szál melltartóban ülnél, valami újonnan megismert srác nyakában! – csúfondároskodott Raqu a barátnőjének.

- Pacsit!- díjazta a heccelést Aurora.

- Miért ti mit tennétek? – forgatta a szemeit.

- Ugyanazt!- vágta rá Rori félvállról.

- Nana, ilyet egy WAG nem mondhat már!– nyomatékosította egy csettintéssel a mondatát Catalina.

- Csak vicceltem, nyugi!- kacsintott Catre Rori.

- Hoppá, hoppá! Xavi a telefonját piszkálja, lehet…- nem tudta befejezni a mondatát Raqu, ugyanis csipogott egyet Aurora mobilja.

- Na ki lehet az? – vigyorgott melegen Catalina.

- Megnéztem volna, ahogy Xabi talaj részegen kezet fog a királyi családdal. – kommentálta az interneten olvasott cikket Raqu pác perc múltán. – Mit írt a lovagod, amire ilyen hosszan kell válaszolnod?

- „Folyton a tegnap éjszaka emlékei járnak a fejemben! Nem tudlak kiverni onnan! Még az ünneplésre se tudok rendesen koncentrálni, pedig olyan itt a hangulat…”- olvasta fel hangosan, miután megírta rá a választ. - Álom ez a pasi! – szorította a telefonját a mellkasához szeretettel. 

A győztes srácokat milliók kísérték el a madridi Cibeles térre, hogy együtt ünnepelhessék meg a sikert. Ott egy hatalmas színpadon végre kezdetét vette a „Pepe show”. A porondmester Reina minden egyes játékost „bemutatott”, majd megpróbált velük néhány értelmes mondatot váltani. Ám ez nem minden esetben sikerült… 

- Nézd, Xabi Santin ugrál!- kacagott fel harsányan Catalina. Istenem, de örültek! Most meg Arbe le is önti őket pezsgővel!

- Azért Mr. Hernándezben is van némi tömény. Iker szinte támogatja őt. –somolygott Raquel a laptop kijelzőjére a következő jelenetnél.

- Most „mutatják” be őt!- szólalt fel hirtelen Cat, majd Pepe elüvöltötte magát, hogy Xavi, a tömeg meg utána őrjöngte a vezetéknevét. – Istenem, milyen kis visszafogottan integet. Totál félszeg! Tegnap is ilyen volt? – nézett hirtelen Aurorára.

- Biztosíthatlak róla, hogy teljességgel felszabadult volt!- harapott az ajkába a lány kacéran. 

- Nem kérünk bemutatót! –rázta a fejét egy százas mosollyal az arcán Raqu.

- Úgy örülök nektek!- ölelte magához Catalina hirtelen a szőke leányzót.

Az egész közvetítést végig nevették és szórakozták. Jó volt látni, hogy maguk a játékosok is önfeledten ünnepelnek. Igazán megérdemelték egy ilyen nagyszerű torna után.

Miután véget ért az ünnepély a lányok a Roriról szóló cikkeket kezdték tanulmányozni. Bár ne tették volna! A média most igazán elővette a mocskolódó hangnemét. Aurora kissé kiakadt ezen. Majd Cat tanácsára mind a twitterén és a facebookján nevet váltott, és az adatlapján letiltotta a posztolási lehetőséget. Ám már így is egy tucat új követője és bejelölése lett.

*

Július második hetének a végén Rori és Xavi a lány lakásán éjszakázott édeskettesben. Mindketten már alvóruhában ejtőztek a kanapén, ugyanis másnap korán kell elindulniuk Andrés és Ana esküvőjének a helyszínére, Tamaritba. Tamarit egy katalán kisváros, ami másfélórás autóútra van Barcelonától, és a mesebeli várkastélyáról híres. A focista a szófán terpeszkedett és az ölében fekvő lány hajával játszadozott. Éppen az orrát készült megcsiklandozni „amaz” egyik csodaszép tincsével , ám Rori simán meghiúsította az akciót, előre sejtve a középpályás szándékát. Ebből aztán hatalmas játék lett, ott harapták és csikizték a másikat, ahol csak érték. A végén Xavi került ki győztesen, aki lovagló ülésben, a leányzó mindkét kezét fogva tartva, trónolt rajta.

- Győztem szépségem!- csúfondároskodott.

- Azt csak hiszed!- csillant meg elszántan Aurora tekintete, ám a férfi szorosan állta minden szabadulási kísérletét. – Oké, megadom magam!- próbált végre szabadsághoz jutni pár perc elteltével.

- Biztos vagy abban?- hajolt a lány ajkához vészesen közel, majd vadul birtokba vette azt. Aurorában azonnal fellobbant a szenvedély, mikor a férfi elengedte a kezeit, azokkal még inkább magához préselte a focistát. Némi előjáték után, a középpályás gondolt egyet és felkapta Rorit, majd a hálószobába vitte, ahol megkezdődhetett egy újabb csodás éjszaka. 

Másnap korán reggel egy édes csókra ébredt Aurora. Lassan felnyitotta a szemeit és csak álomittasan pislogott a csók adójára.

- Jó reggelt! Tudtad, hogy így is csodaszép vagy? Megcsináltam neked a kávédat!- nyújtott egy gőzölgő bögrét a leányzó felé.

- Hú! Köszönöm! – ült fel csillogó szemekkel az ágyban a lány. – Rámfér egy kis koffein. – mosolygott melegen a középpályásra majd elvette a bögrét és álmosan belekortyolt.

- Egy ilyen nőnek bármit szívesen megteszek!- simított végig gyengéden Aurora arcán. – Csináltam rántottát is, ott van a konyhában, én addig gyorsan lezuhanyozok. – állt fel a franciágyról.

- Nélkülem? – ráncolta játékosan a szemöldökét Rori.

- Nem kéne elkésnünk megint…

- Persze, persze!- kuncogott a „bögrébe bújva”.

Míg Xavi tusolt, addig Rori jóízűen falatozott a rántottából. Miután végzett a reggelivel, a mosatlanokat gyorsan berámolta a mosogatógépébe, majd az irányt ő is a fürdő felé vette.

Kopogás után benyitott a meleg és párás helyiségbe, ahol a férfi éppen a haját igazította egy törölközővel a derekán. 

- Köszönöm nagyon finom volt!- lehelt csókot a sportoló vállára, majd mindent ledobva magáról beállt a zuhany alá. Egy óra múlva a páros kikenve-kifenve készen állt, hogy elindulhassanak a lagzi helyszínére. A férfi egy modern szabású öltönyt és nadrágot viselt, laza, fehér inggel hozzá egy vékonyított fekete nyakkendőt kötött. Aurora egy tengerszínű, egyszerű és visszafogott szabású ruhát választott, egy fehér Choo szandállal meg egy gyöngyös fülbevalóval. A haját lazán hullámokba rendezte a sminkjét a ruha színvilágához igazította. Egy kisebb borítéktáskába belepakolta a szükséges cuccait, majd pár csepp parfüm után teljesen késznek érezte magát.

- Indulhatunk?- kérdezte a lánytól ebben a pillanatban a játékos.

- Igen! Készen vagyok! Szerintem jó leszek így! Nem kihívó, de mégsem konzervatív. - fordult egyszer körbe a tükör előtt.

- Drágám, te sosem tudnál konzervatív lenni, ilyen kisugárzással! – tette a kezét a karcsú női derékra, majd magához vonta. – Induljunk, mert mire eljutunk a kocsimig…- rebbentek szét percek múltán.

- Vajon megint az egyik ütődött a kocsi elé ugrik? –forgatta a szemeit Aurora, mert a sajtó fáradhatatlanul zaklatta őket. 

Mindketten egy sötét napszemüveget felvéve, egymás kezét fogva elindulnak az oroszlánok elé. Xavi törte az utat és hősiesen védte a testével a lányt. Viszonylag bonyodalom nélkül a fekete Jaguárba szálltak és elindultak a katalán kisvárosba.

Az esküvő szűkkörűnek nem volt nevezhető, mivel 700 fő volt rá hivatalos a teljes Barcelona csapatot és edzőgárdát beleértve. A szertartásra egy lenyűgöző helyen került sor, páratlan kilátással, egyenesen a mesés kastély teraszáról. A várkastély tömött falai, régies hangulatot kölcsönöztek e nagy eseménynek, amibe páratlanul beleillet a menyasszony Ana, 20-as 30-as éveket idéző ruhakölteménye. Andréson is egy régies beütésű, gombos mellényű frakk volt.

A megható ceremónia végeztével, bevonultak a hatalmas díszterembe, ahol kezdetét vehette a lagzi. Aurora és Xavi egész nap nem mozdult a másik mellől, csak egymással törődtek. Egyfolytában susorogtak és nevetgéltek, sütött rólunk, hogy boldogok együtt. A középpályás csak a tánc alkalmával engedte ki Őt a karjai közül. Rorit Pedro, Lionel és még az újdonsült férj is felkérte egy-egy táncra.

- Boldognak látszotok!- kezdeményezett párbeszédet a tánc alatt Pedrito.

- Annak is érzem magam. – mosolyodott el teljes szívéből a szőke lány.

- Mikor és hogyan találkoztatok? Mióta vagytok együtt? És én miért nem tudtam róla? – sorjázta a kérdéseit némi féltékeny felhanggal.

- Cuencanak és Thinek sem kötöttem az orrára. Ez az én magánügyem. – mondta határozottan Aurora.

- Jó, de köztünk mindig is mélyebb barátság volt. - mondta sértődött hangsúllyal. 

- Ahhoz képest nem sűrűn kerestél…

- De…

- Mit de? – értetlenkedett a leányzó. - Végre egy igazi férfi került az utamba, aki mert is meghódítani!- állt meg a tánccal határozottan. - Veletek, az a baj, hogy el vagytok kényeztetve! Minden kiscsaj odavan értetek, nyomul rátok! De egy rendes lányért már nem küzdötök! Elvárjátok, hogy ő szedjen fel! S ezt Tellonak üzenem legfőképpen! Nem volt szép dolog Cattel ezt művelnie! – fakadt ki Rori mérgesen. – Most ha megbocsájtasz, megkeresem Xavit! – indult el katonás léptekkel a középpályás keresésére. Hihetetlenül fel tudta magát húzni, az ilyen dolgokon. Pedro csak azért féltékeny, mert nem tudta behúzni a strigulát a „neve” alatt. Cristian Tello pedig egy szemét alak…

Catalina pár nappal ezelőtt sírva hívta fel a legjobb barátnőjét, hogy milyen ocsmány módon viselkedett vele a srác… 

*

- Szia, kerülj beljebb! – tárta ki a lakása ajtaját Aurora a barátnőjének, akivel 20 perccel ezelőtt beszélt telefonon.

- Xavi?- kérdezte Cat, amint belépett az ajtón.

- Még alszik a hálószobámban. – intett a fejével a szőke leányzó a helyiség irányába. – Gyere, menjünk be az egyik vendégszobába. Ott nem fog zavarni senki és semmi. 

- Oké. – bólintott Catalina és elindult a vendégszoba felé.

- Nos, mi történt? – kérdezte már a szobában az ágyon ülve Rori.

- Tegnap véletlenül egy helyen buliztunk. – kezdett bele halkan a történet mesélésébe egy kesernyés mosollyal az arcán. – Majd mikor megláttam, gondoltam odamegyek és köszönök neki. – Bár ne tettem volna! – sóhajtott. – Szóval, lazán odamentem üdvözölni, mire ő keresztülnézett rajtam.

- Mi?? – hitetlenkedett Aurora.

- Igen, úgy tett mintha nem is ismerne! A haverjai azt hitték, hogy csak rá akarok indulni és ilyen gyengén próbálkozok.

- Te jó ég! – képedt el a szőke.

- Majd röhögtek egyet rajtam és odébb álltak. – hajtotta le a fejét szégyenkezve.

*

A lányban még jobban felment pumpa, amint visszagondolt Cat történetére, így kimet kicsit levegőzni a szabadba. Közben már leszállt az este és a forró, perzselő hőmérsékletet felváltotta a kellemes és élvezetes "nyári estés idő".

- Szerencse, hogy nincs itt az, az alak! Úgy megmondanám neki! – gondolta dühödten.

- Zavarok, srácok? – kérdezte már kissé nyugodtabban a leányzó Xavitól és Andréstól, akik szintén a várkastély kertjében időztek.

- Dehogy, gyere ülj le! – mondta egyből Andrés, majd Hernández egy széket húzott ki neki, hogy Rori is leülhessen közéjük a kerti asztalhoz.

- Gratulálok még egyszer! – mosolygott a friss férje Aurora. Hova tervezitek a nászutat?

- A dominikai köztársaságba. 10 csodás nap egy egzotikus szigeten, kell ennél jobb?! – vigyorgott az előtte álló napok szépségére.

- Hűű, az bizony szép lesz! – csillogott a lány szeme.

- Nekünk is el kéne menni nyaralni. – dobta fel az ötletet a hatos számú mez tulajdonosa.

- Jó ötlet! – kapott rá egyből Aurora.

- Menjetek Ibizára. – javasolta Iniesta csendben.

- Pihenni vagy bulizni mennénk? – érdeklődött a leányzó Xavitól.

- Én inkább pihennék. Rám férne már az édes semmittevés! – nézett rá hatalmas szemekkel a férfi.

- Én is inkább lazítanék valami szép helyen. Mit szólnál Máltához?

- Jó, ott még nem voltam! – lelkesedett be Hernández is.

- Én sem! Akkor, amint hazaértünk kezdjük el megszervezni a részleteket! – mondta izgatottan Rori, kipirult arccal.

- Rendben! – nyomott egy csókot a lány szájára.

- Öröm titeket figyelni! Olyan természetesen viselkedtek, mintha legalább már egy éve együtt lennétek. – vigyorgott a párra Andrés. Mióta is?- kíváncsiskodott.

- Pontosan? – jött zavarba Aurora, ugyanis erről még beszéltek a férfival. Nem jelentették ki maguknak, hogy ők innen kezdve egy pár. Csak úgy jól esően együtt voltak az EB óta. …bár nagyon úgy nézett ki, mivel a média előtt is vállalták a másikat.

- A döntő óta. – jelentette ki határozottan Xavi. – Azóta a barátnőm ez a csodás nő! – nézett szeretettel Aurorára. Erre a leányzó elvigyorodott és adott egy szenvedélyes csókot a párjának. Mikor elvált az ajkuk Andrésnak csak a hűlt helyét találták…

- Hoppá! – kacagott fel a Rori. – Lehet kicsit elragadtattuk magunkat!

- Vagy csak rohant Anához, a maga csókjáért. – tette a középpályás a kezét Rori combjára. – Figyelj!- fordította teljesen maga felé az ülő lányt.

- Tessék? – kérdezte csillogó tekintetekkel.

- Én kezdek teljesen beléd esni. – mondta ki a bűvös szavakat.

- Én is! –válaszolt zsigerből, majd átült a játékos ölébe és egymáshoz bújva élvezték a mesés katalán éjszakát.