Sziasztok!
Eljött ez a nap is, meghoztam a Bastianos novella ráadás részét!:) Kicsit rövid lett, olyan szösszenet féle, de számomra így kerek. Megpróbáltam az összes levegőben logó kérdésre választ adni vagy valami magyarázatot, remélem senkiben sem fog kétség maradni!:) Igyekeztem elvarrni az összes szálat!:) Köszönöm az előzőhöz és természetesen az összes részhez érkező komikat illetve pipákat! Ti vagytok a legjobbak, hálás vagyok értük!:)
Egy picit a jövőről is: nem tudom pontosan, hogy mikor jelentkezek újra, csak azt, hogy megint egy novellával, melynek főszereplője Manuel Neuer lesz!:) (Vagy egy másikkal, melynek a főszereplője Thomas Müller. Melyiket sikerül előbb megírnom!?)
ITT elértek óhaj-sóhaj esetén!:)
Jó olvasást!
Mae Bluebell
Elsa izgatottan gyűrögette
a viseltes kártyalapját, olyannyira szorított a szerelmének és a hazája
válogatottjának, a brazil rendezésű világbajnokság döntőjének kétszer tizenöt perces
hosszabbításában. Azt a bizonyos lapot már hét hosszú éve őrizgette és vitte
folyton magával, mikor Bastian tétmeccset játszott. Ott volt minden Bundesliga,
Német-kupa, Európa-bajnokság, Bajnokok ligája döntőn és jelenleg: a riói VB döntőn
is.
A szőkeség a párja
mezében drukkolt a húga, Margaret és a többi focistabarátnő vagy feleség
körében.
- Ezt nem hiszem el, már megint őt
találták el szándékosan a labda helyett – morgolódott nagyfokú aggodalommal a
hangjában Margaretnek. - Úristen! –
kapta a kezeit a szája elé, hiszen felszakadt a szerelme arca, mely ismét
hosszadalmas ápolás vont maga után. – Szétakarják szedni a tizenegyesek előtt?
– ugrott fel a hangja a legmagasabb hangtartományba.
- Nyugi, Els! Minden rendben lesz! –
ragadta meg a barátnője ápolt kezét hevesen Marg, hogy a támogatásáról
biztosítsa. A barna hajú lány divatos szerelésben, sminkben és kontaktlencsében
szorított Elsa párjának és a hazája csapatának. A hosszú tincseit, melyek
mögött mindig menedéket talált, már évek óta röviden hordta, kiemelve ezzel a
szép vonásait és a nagy szemeit, az ellenkező nem legnagyobb örömére. – Odáig
nem jutunk el! Fáradtak a srácok, de menni fog, győzni fognak! – mondta
biztatóan a kitűnően diplomázó és azóta elismert énekesnővé vált lány.
Margaret pár héttel az első éneklésüket követően felkereste Elsát és a
segítségét kérte, hogy bejuthasson a Zeneművészetire. A felvételire való készülés közben nagyon jó barátnők lettek, így mikor mindketten a kezükbe
kapták a világszerte elismert intézmény bőrkötéses és pecsétes bizonyítványát, egy
közös show megtervezésébe fogtak. Az interaktív műsorukkal, mely ügyesen
ötvözi a klasszikus és modern zene jegyeit, óriási sikereket értek el, szinte a
világ minden pontján koncerteztek már az elmúlt évek alatt.
-
Én is bízom bennük, mert
maximálisan megérdemelnék! Győzni fognak, világbajnokok lesznek! – emelte a
tekintetét az égiek felé, hogy onnan is támogatást kérvényezhessen a
Szerelmének és a Csapatának. - Harjá! Hajrá!–
kiáltotta el magát hangosan, amihez a mellettük ácsorgó néhány focistabarátnő
is csatlakozott.
- Itt is vagyok! – toppant a női
csoportosuláshoz hirtelen és lendületesen a hosszú haját dobálva Sarah. -
Borzalmasan hosszú a sor a vécéknél… - forgatta a szemeit. – Mi volt? Mit
hagytam ki? – affektált a szokásához híven.
-
Már megint… - hadonászott idegesen
a karjaival Elsa. – Ezt, Bastit ütik, rúgják! - nézett élesen a nála egy fejjel
magasabb húgára, aki az eltelt évek alatt kissé megkomolyodott és átváltozott
egy hosszabb távon is „elviselhető” személlyé. Néhanapján, azért voltak még periódusok
az életében, mikor megint csak előbújt belőle az aljas húzásairól elhíresült
manipulatív primadonna, de ezeket szerencsére a kollégáin vezette le.
Sarah egy évvel később, miután bevetett minden szétválasztó taktikát a
tarsolyából, „belenyugodott” az exe és a nővére kapcsolatába, sőt mi több, már
nem foglalkoztatta mindenáron Elsa „tönkretétele”, a családja illetve Bastian legnagyobb örömére.
A Brandner házaspár viszonylag hamar megbékélt a dologgal, látva, hogy a fiatalok komolyan gondolták és beismerve, hogy Sarah bizony csúnyán kijátszotta őket egymás ellen, noha a családi béke fontosságát a problémák kibeszélése helyett még mindig előrébb tartották. Erről a téves és hibás meggyőződésükről már nem tudtak illetve nem is akartak leszokni...
A Brandner házaspár viszonylag hamar megbékélt a dologgal, látva, hogy a fiatalok komolyan gondolták és beismerve, hogy Sarah bizony csúnyán kijátszotta őket egymás ellen, noha a családi béke fontosságát a problémák kibeszélése helyett még mindig előrébb tartották. Erről a téves és hibás meggyőződésükről már nem tudtak illetve nem is akartak leszokni...
A párost nem zavarták a kezdeti nehézségek, ők végig kitartottak a
kapcsolatuk mellett, minden nehézséggel és akadállyal szembe nézve: boldogan,
békében illetve szerelemben.
A Nationalelf-nek
drukkolok tábora egy emberként meredt a zöld gyepre, a hosszabbítás
hosszabbításának második felében, mikor Schürrle megindult a baloldalon és
átívelte a 88. percben becserélt Mario Götzének. A huszonkét éves Bayern
csillag a mellkasával levette a labdát, majd egy határozott szívből jövő
mozdulattal elküldte az argentin Romero kapuja felé. A játékszer le sem
pattanva száguldott fénysebességgel egyenesen a hálóba, hogy a megérdemelt
trónjára emelje a klasszis és bivalyerős csapatot. A gól hatására a
szimpatizánsok örült tombolásba kezdtek, így biztatva a fennmaradó percekben a
csapatukat. Elsa a fogát összeszorítva nézte, hogy továbbra sem kímélik a
kedvesét, aki a hosszadalmas ápolásai és az őt ért durva belépők után, még
mindig képes volt folytatni és a csapata egyik vezére lenni.
A 125. percben a
bíró rápillantva az órájára végre kétszer a sípjába fújt, jelezve, hogy a
meccsnek vége és utat engedve az érzelmekkel teli ünneplésnek. A lányok
hatalmas sikításokkal kezdtek el ugrálni és tapsolni, hogy a számukra
legfontosabb embereknek végre beteljesült a legnagyobb álma. Elsa a hosszú,
várakozásokkal teli perceket követően, rohamos léptekkel szabadult be az
előttük megnyitott futballpályára a Szerelméhez, aki a sorozatos ölelések és
elérzékenyülés után a gyepen feküdve pihegett. – Basti! – huppant rá
lendületesen a középpályásra a kamerák kereszttüzében, ő sem kímélve a bajor
klasszist. – Gratulálok édesem, megérdemelted, a legjobbak vagytok! – tette a
szerelme mellkasára a kopottas piros egyest, amelyre számára a világ
legcsodálatosabb szava volt ráírva, majd egy forró csókot intézett az izzadt,
holtfáradt, de borzasztóan boldog férfi szájára. – Még hét hosszú év után is
szerelmes vagyok beléd! – bújt oda hozzá, nem foglalkozva azzal, hogy a párja csapzott, a földön vannak és körülbelül több millió ember követi
valószínűsíthetően a jelenetet.
- Egyetlenem! Én is! – simította meg
gyengéden a finom vonású arcot, nem is érzékelve a pihekönnyű lány súlyát, hiszen
számára az egyik legfontosabb és legszeretettebb személy fészkelt rajta. – Megengeded,
hogy a lap nálam legyen végig?
- Persze – kacsintott játékosan a
bajorra. – Na, de most ideje felkelnünk, hiszen folytatnod kell az ünneplést a
fiúkkal és át kell venned a díjad – tápászkodott fel nehézkesen a mondandója
közepette a sportolóról, miután hosszú pillanatokon keresztül ölelkeztek és csókolóztak.
– Még jó, hogy ma farmert vettem fel és nem ruhát, mert akkor bizony
megmutattam volna a világnak a fenekemet… - villantotta meg a szabályos és
hófehér mosolyát a szőkeség, amire egy gyöngyöző és szívből jövő kacajt kapott
válaszul.
- Akkor legalább az egész világ tudná,
hogy milyen szerencsés fickó is vagyok én… - közölte csillogó szemekkel és
büszkén kihúzva a mellkasát Bastian. - Szeretlek!
-
Én is téged! – válaszolt mosolyogva,
határtalan boldogsággal a szívében az elismert zongoraművész, majd egy gyors
csókot követően lassú léptekkel megindult a kispad felé, magára hagyva az
ünneplő bajtársakat.