2014. január 24., péntek

8 bites szerelem - 5.fejezet – Először és utoljára

Sziasztok!
Meg is hoztam a legújabb fejezetet a 8 bites szerelemből! Sajnálom, hogy ennyit kellet rá várnotok, de valami miatt nem ment, nagyon nem ment! Ezért sem vagyok vele teljes egészében megelégedve, de főképp a középső felével. Remélem, azért tetszeni fog!:)
Köszönöm az előzőhöz érkező komikat, sokat segítettek átlendülni a krízisen! Igyekszem, hogy a hatodik és egyben utolsó fejezet már sokkal hamarabb érkezzen!  Zárásképp még egy epilógust is írni készülök!
Már csak annyi maradt hátra, hogy jó olvasást kívánjak! +18
Olivia



Cristiano Ronaldo feszülten tekingetett a kisebb vagyont érő órájára, miközben a tágas és felszerelt nappalijában ücsörgött, a két legjobb barátját várva. Brunának már húsz, Sergionak pedig már tíz perce a portugálnál kellett volna lennie, az előre megbeszéltek szerint, ám egyiküknek se volt híre, se hamva. Ronaldo hiába hívogatta őket, nem méltatták válaszra, így tartott attól, hogy a feléje vezető úton összetalálkoztak és meghiúsították az „ördögi tervét”, mellyel megpróbálta elérni, hogy a világ két legmakacsabb embere ismételten szóba álljon egymással. A csatár élete, egy két héttel ezelőtti esemény után fordult fel fenekestül, mikortól a barátai, csak rajta keresztül voltak hajlandóak megtudakolni a másik érzelmeit és gondolatait. Egymással bizony szóba nem álltak volna! Az első napokban a focista még kötélnek állt baráthoz méltóan, hosszan hallgatta a siralmakat, ám pár nap elteltével kezdett számára terhes lenni a dolog, hiszen a kialakult szituációnak csak egyetlen megoldása volt: a nyílt és őszinte párbeszéd a kettő között, így egy találkát szervezett nekik, „melyről nem tudták előre, hogy a másik is jelen lesz”. Gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy mindkettőt áthívta magához egy aprócska ürüggyel, kisebb időbeni eltéréssel, hogy aztán rájuk zárva az ingatlanát, a fia és a barátnője után tudjon sietni az állatkertbe, egy kellemes nap zavartalanul eltöltése végett. 
A focista remélte, hogy ezzel a húzással, a két barátja rálép arra az útra, melynek végén beláthatják, hogy ők bizony összetartoznak. Közöttük mindig is valamiféle különleges és bensőséges kapcsolat állt fent, „amibe” egyik volt kaland vagy barátnő sem tudott beleszólni, egészen Pilar, majd Pirro érkezéséig…
A sportoló ezt a találkát az utolsó utáni esélynek tartotta, hiszen Pilar feltett szándéka volt családot alapítani az andalúz védővel, míg Pirro kitartó és romantikus udvarlása elkezdte megolvasztani és lázba hozni Bruna szívét. Ronaldo pontosan tudta, hogy a két barátja egymásra találása, a makacsságuk és a büszkeségük félretevésével kezdődik, majd egy kendőzetlen beszélgetéssel folytatódik, a már évek óta közöttük lappangó, ám csak nemrég felismert gyengéd érzelmekről. Őszintén remélte, hogy név év után, négy elpuskázott, lehetőségekkel teli év után, végre egymáséi lesznek…
A gondolataiból a telefonja pittyegése és a csengő szakította ki. A csatár terve összejönni látszott, ugyanis Sergio állt az ajtajában, Bruna pedig üzenetet küldött, hogy még késik tíz percet.

*
A levegő fagypont közeli hőmérsékletre esett a Ronaldo rezidencián, hiába sütött be a hatalmas üvegfelületeken a perzselő nap. A helyiségben tartózkodó két személy, hitetlenkedő és feszült pillantásokkal méregette a másikat, hiszen két hete nem találkoztak és nem is beszéltek egymással semmilyen formában. Egyikük sem számolt azzal, hogy a közös barátjuk tőrbe csalja egy „véletlen” találkozással a házában, amivel megtörni szeretné a közöttük fennálló „mosolyszünetet”. Bruna és Sergio legalább egy icipicit haragudni szeretett volna Cristianora, de egyszerűen nem tudtak, mivel teljes mértékben igazat adtak neki! Az elmúlt időszakban mindketten megőrjítették a folytonos hívásaikkal és váratlan látogatásaikkal, melyeknek fő témája a harmadik barát érzései és gondolatai voltak. Cris kezdetben vállalta a közvetítő és a semleges hallgatóság szerepét, ám érthető módon és okból besokallt, hiszen a helyzeten csak a két főszereplő tudott volna érdemileg változtatni, amit  nagyon is jól tudtak, mégsem voltak hajlandóak rá. 
Hosszú percek óta fixírozták már egymást, de megszólalni egyik sem tudott vagy akart, pedig lett volna miről beszélgetniük. A jeges és zaklatott légkör súlyosan ült mindkettejük vállára, a csend pedig egyre nyomasztóbbá kezdett válni, miután a portugál egy hangos ajtócsapódással  magukra hagyta őket.
- Hola, Bruna… - tette meg az első lépést Sergio néhány perc múltán, kissé banális módon.
- Hola, Sese… - harapta be az alsó ajkát, mielőtt válaszolt volna, majd hagyta, hogy ismét némaság álljon be közéjük. 
A nő fejében a megrendezett találkozás kezdete óta, bábeli zűrzavar uralkodott, hiába jutott már döntésre a kialakult helyzetet illetően. Az ominózus két hétben volt alkalma átgondolni az elmúlt négy évet Blas sírjánál, és elhatározni, hogy hogyan is legyen tovább. Ám arra nem gondolt, hogy a csendes temetőben, egy facsonkon ücsörögve sokkal egyszerűbb eltervezni, hogy mit is fog majd mondani Sergionak, ha veszi a bátorságot és felkeresi őt, mint a jelenlegi, előre megrendezett „véletlen” találkozó alkalmával. – Nem is tudom, hol kéne ezt elkezdenünk… - sóhajtott egy mélyet Bruna, majd a fejét megrázva próbálta lecsillapítani a száguldozó gondolatait. 
- Mi lenne, ha mindketten elmondanák őszintén, hogy mit gondolunk arról a bizonyos éjszakáról és azt követő hosszú hallgatásról – dobta fel az ötletét Sergio, egy torokköszörülést követően. 
- Jó ötlet – bólintott egy aprót a barnaság -, csak abban egyezzünk meg, hogy nem szakítjuk félbe egymást – közölte az egyetlen kikötését, mivel szerette volna, ha a legjobb barátja teljes egészében meghallgatja és megérti őt, hogy miért is határozott úgy, ahogy. 
- Rendben, de előtte nem ülünk le inkább, mint hogy itt ácsorogjunk a szoba közepén? – fogta meg máris a nő karját, hogy a csatár kanapéja felé vezethesse. - Kezded vagy kezdjem? 
- Oké…, én szeretném… – érezte meg Sergio karját az övén, mitől édes érzések kerítették hatalmába egy pillanatra, amit talán már soha többet nem engedhet meg magának. – Szóval – nézett a férfi barna szemeibe, mikor helyet foglaltak egymás mellett, a barátjuk fehér kanapéján -, közöttünk mindig is különleges kapocs volt, ami egyszer csak barátságból szerelemmé érett – tartott egy aprócska szünetet a barnaság, hogy további erőt gyűjtsön a vallomásához. Szeretett volna minél előbb túlesni rajta, azért is vállalta be, hogy előbb ő osztja meg az érzéseit, gondolatait. - A részemről biztosan, ám én ezt, addig az estéig nem vettem észre, vagy a tudatalattim nem is akartam, hogy észleljem. – babrált a csuklóján lévő bizsuval zavartan. - Az érzéseidet nem ismerem pontosan, azonban ha voltak is az irányomban komolyabbak, te mégis, mindennek dacára beleszerettél Pilarba! Ehhez pedig semmi kétség nem férhet! Szereted őt! – jelentette ki az igazságot Bruna egy fájdalmas fintorral az arcán, Sergio tekintetét állva, mely keserédesen csillogott. – Gondolom ezt csak azért kérdőjelezted meg azon az estén, mert megrémültél, hogy elveszíthetsz – vájta bele ismét a fogait az alsó ajkába, hogy kontrollálni próbálja a rátörő érzelmi káoszt. 
- Bruna, én… - vágott közbe reflex szerűn a védő, noha a barnaság ösztönösen ráérzett, az akkori kételkedés okára. 
- Kérlek, hallgasd végig! – emelte fel a kezét emlékeztetve, hogy miben állapodtak meg, majd hadarva folytatta, hogy a fájdalmas rész azonnal elhagyhassa a száját. - Visszagondolva, megannyi lehetőségünk lett volna arra, hogy mi ketten megpróbáljuk együtt, ám aztán mégis betoppant az életedbe Pilar – csuklott el a hangja, a női név megemlítésekor. - Én csak azt szeretném, hogy mindketten boldogok legyünk! Te boldog vagy az Ő oldalán, én pedig tudom, hogy boldog lehetek Pirro oldalán… - suttogta, az összes erejét bevetve, miközben a férfi közelségétől rátörő érzésekkel harcolt. 
- De én… - akadt el Sergio hangja, ugyanis az agya mérlegelésre késztette az előbb elhangzottak után. A sportoló tudta, hogy igaza van a nőnek, ezen már ő is rágódott, hiszen megannyi esélyük lett volna arra, hogy megtegyék azt a bizonyos első lépést a párrá válás felé, de mindig valamelyikük visszatáncolt. Főképp, mikor legutóbb „felszedte” Pilart, akibe rövid időn belül bele is szeretett, vagy mikor Bruna küldte utána, hogy békítse meg a műsorvezetőnőt. Eddig úgy gondolta, hogy döntésre jutott: Bruna kell neki, de abban pillanatban egyáltalán nem volt biztos, hogy az érzései, a nő felé sokkal erősebbé váltak volna, mióta Pilar ebbe bele tudott szólni. A barnaság boldogságát tartotta a legfontosabbnak, és ha Ő hiszi, hogy Pirro oldalán maximálisan boldog tudna lenni… – Nem vagyok közömbös irántad, de szerelmes sem! Míg Pilarba… – nyögte ki nagy nehezen, mitől a gyomra görcsbe rándult, hiszen ebben az egy mondatban megannyi igazság és hazugság volt egyszerre. Mindkét nőt szerette, ám Brunát mélyebben és különlegesebben, még ha tudat alatt is, noha azt sem tartotta elhanyagolható ténynek, hogy mindezek ellenére Pilar a szívébe tudott férkőzni. Mostanáig úgy tervezte, hogy elhagyja és megpróbálja Brunával… – Nem szerettünk eléggé ahhoz, hogy kitartsunk egymás mellett, még ha nem is voltunk tisztában a valós érzelmeinkkel, de sosem próbáltuk meg… - égtek a szájára az igaz szavak, melyek leírták a közöttük fennálló helyzetet, miközben az ölében fekvő kezeit tanulmányozta. 
- Sosem próbáltuk meg, de ehhez késő van már – nyúlt az andalúz álla alá Bruna, hogy maga felé fordíthassa, hogy a szemébe nézhessen. Mindkettejük tekintetében a felismerés könnycseppjei kezdtek gyülekezni. Négy hosszú év alatt támaszai voltak a másiknak, sokat köszönhettek egymásnak, de ennek kezdett vége szakadni, sőt talán már vége is szakadt. Lehetséges, hogy most csak a romok felett tanácskoznak, a dicsőséges, ám régmúlt századokról. – Eladom a cégemet, kilépek a Real Madrid alkalmazásából – közölte fakó hangon, erőt véve magán, még mindig összefonódó tekintettel. 
- El is mész Madridból? Pirroval? – kapott hirtelen Bruna apró keze után, melyet visszahúzott az álla alól. A finom és ápolt női kéz olyan tökéletesen illet és veszett el az övében. Gyorsan, mielőtt a barnaság tiltakozhatott volna a szájához emelte és belecsókolt a puha és illatos tenyerébe. – Az egyéni boldogságunk kulcsa egymás elvesztésében rejlik?
- Sergio… – gördült le az első könnycsepp a szimmetrikus női arcon, melyet még egy tucatnyi követett. - Ki kell szállnunk egymás életéből, hogy megalapozhassuk a boldogságunkat, aztán talán, a jövőben még lehetünk… - érezte meg hirtelen a vállain, az erős kezeket.
- Barátok? – húzta magához nagyon közel a csodaszép nőt, akinek arca sós könnyektől csillogott. – Ezt te sem gondolhatod komolyan! Ezek után… sosem lesz már minden ugyanolyan! - rázta a fejét hevesen, miközben a szemeit szorosan lezárta, nehogy kicsorduljon onnan egy parányi csepp is.
Érezték egymás szapora zihálását a tulajdon bőrükön, a szívük szinte egy ütemre zakatolt. Bruna egy tétova mozdulattal megfogta a labdarúgó tarkóját, ezzel kényszerítve, hogy még közelebb jöjjön az arcához. Elsőként csak a homlokukat érintették össze, majd az ajkaik is találkoztak. Először csak félve, tétován kóstolgatták egymást, ám mikor tudatosult bennük, hogy valószínűleg ez az első és egyben utolsó csókjuk, mohóbbá váltak. Falták, kutatták egymás száját, belső zugait, remélve, hogy sosem ér véget az egész. Zavarodottság jellemezte őket miután elváltak egymástól, noha a szívük nagyokat dobbant, a gyomrukban pedig mamut méretű pillangók szálldostak. A zavartság közepette azonban, mindketten egy újabb csókért sóvárogtak. Sergio hirtelen felpattant az ülőhelyzetéből, majd a kezét Bruna felé nyújtotta, ezzel is jelezve, hogy kövesse. A barna szemei szinte feketén égtek és csábították a nőt, aki szavak nélkül is tudta, hogy mit szeretne az andalúz. 
– Először és utoljára… - illesztette a kezét a férfiéba Bruna, majd ő is felállt a kanapéról. Sergio rögvest magához húzta a nőt, majd egy újabb csókban forrtak össze, hosszú percekig el nem eresztve a másikat. A labdarúgó az egyik kezével szorosan tartotta és ölelte a karcsú derekat, a másikkal a puha halmokat gyűrte, amit egy vékony blúz fedett, miközben Bru a nyakát ölelte. A heves csókcsata után, a védő felkapta a pehely könnyű nőt, majd az emeleten lévő vendégszobába vitte, ahol gyakorta őt is elszállásolta a portugál barátja. 
A szobában óvatosan tette le partnerét a bevetett ágyra, majd elkezdte lehámozni magáról a felsőjét és a farmerját. A barna hajú nő tágra nyílt szemekkel, szinte megigézve figyelte, ahogy a már „sokszor látott” test feltárul előtte.
Elbűvölte a férfiból áradó hő, a bőre barnasága, a tetoválásai és az izmai összehangolt munkája, amellyel megszabadította magát a felesleges ruhadaraboktól. Az andalúz, a következő pillanatban már egy szál boxerben ült Bruna mellé szorosan, az ágy szélére. A hosszú, barna tincseket, egy gyengéd mozdulattal söpörte ki a nő nyakából, majd puha csókokat hintet az érzékeny bőrfelületre, miközben lassan gombolni kezdte Bruna blúza megannyi aprócska gombját. Mikor az összes gomb végére ért, a vékony női blúz szinte magától szétnyílt és felfedte a barnaság csodaszép felsőtestét, amit egy rafinált fehérnemű takart. A védő az újdonsült csupasz felületeket kezdte el becézni az ajkaival, mialatt a kezével a nő szoknyája alatt járt. Finoman simított végig a hosszú combokon, araszolt egyre feljebb és feljebb, mikor megérezte az ujjai alatt a csipke anyagát. Bruna ösztönösen elemelkedve egy kicsit az ágytól, hagyta, hogy a sportoló megszabadítsa a bugyijától, ami egy határozott mozdulattal landolt, a helyiség puha padlószőnyegén. Ezt követően már semmi nem állta útját a férfi cirógató ujjainak. A nő élvezettel állta a labdarúgó kényeztetését, a teste szinte ívként feszült, mialatt a kezeivel a hátvéd gerjedelmét kutatta. Pár perc mámor után egy határozott mozdulattal szabadította ki magát a Real sztár kezei közül, felpattant, hogy a rajta maradt zavaró ruhadarabokat a földre dobhassa, és végre magában érezhesse, az örülten kívánt férfit. Sergio Ramos csodálva figyelte a felszínre kerülő tökéletes női testet, melyet hamarosan megízlelhet és megérezhet. Ködös tekintettel hagyta, hogy Bruna csigalassúan lefejtse róla a boxerét, majd a feszes fenekébe markolva az ölébe húzta. Mámorító érzések kerítették hatalmába, amint megérezte maga körül a nőt, s ezt látta Bruna arcán is. A barnaság lábai, mint az őserdei indák fonták körül, a hajából még a csat is kiszabadult, így a gesztenyebarna tincsek eszeveszetten táncolták körbe őket, mialatt ütemesen mozogtak. Ramos az egyik kezével az ágyra támaszkodott, a másikkal a nő fenekét fogva kísérte a ritmust. Hangot is adva élvezték a másik közelségét, mikor nem vívtak szenvedélyes csókcsatákat. A beteljesülésre sem kellet sokat várniuk, elsőként Bruna, majd Sergio érezhette magát a csillagok felett. Az izzasztó együttlét után, a pózban maradva pihegtek és ölelkeztek.
- Szerelmes vagyok beléd! Legyél velem… - fogta hirtelen a tenyerei közé Sergio, a lélegzetelállítóan szép női arcot, a szíve mélyén érzett igazságot bevallva.
- Az lehetetlen… - rázta a fejét kétségbeesetten Bruna, mialatt rádöbbent az előbbi tettük súlyára.



8 megjegyzés:

  1. ÚRAM ISTEN! Jaj bocsi, de annyira sokkban vagyok! Amúgy szia!:)
    Nem egyszer hangoztattam már, hogy imádom ahogy írsz, imádom minden egyes sztorid, novellád, írásod. Egyedi és elképesztő! Soha nem tudom mire számítsak, ahogyan most se számítottam erre. Hihetetlen! Imádom! :)
    Haha, Ronaldo a kis aranyos kerítő. Nagyon jól összehozta a mi kis párosunkat! Oké, nehezen találom a szavakat, pozitív irányban sokkolt a rész. Olvastam, hogy a középső felével nem vagy megelégedve, de el kell, hogy mondjam - tudom, sokszor mondom -, de tökéletes lett. Sajnos nekem is szoktak lenni ilyen 'kríziseim', amikor napokig nem írok, viszont nagyon örülök, hogy most már túl vagy ezen. Amúgy én ilyenkor megpróbálom magam képekkel, videóval és valami zenével motiválni magam!:) Meg legtöbbször az is segít, ha visszaolvasgatok eddig megírt részeket!
    Kíváncsian várom mi lesz a 6. fejezetben és az epilógusban ezek az események után. Én nagyon örülnék neki, ha a páros együtt lenne!*-*
    Siess velük! :))
    puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Nagyon köszönöm!*.* Vigyorgok a komidon, mint egy tejbetök!:) Nagyon jól estek a szavaid!:) Ronaldo bizony a legjobb kerítő!:) Köszönöm, örülök, hogy így érzed!:) Igen,:) én is ezeket szoktam, de most az eddig bevált recept sem segített, gondolom a vizsgám miatt volt, ugyanis, mikor megtudtam, hogy négyes lett az eredménye, csak úgy száguldott az ujjam a klaviatúrán!:D
      Köszönöm azért a tanácsokat!:):)
      Hamarosan kiderül!:)
      Köszönöm a komit!:)
      Puszillak, Olivia

      Törlés
  2. Szia! :)
    Nekem naqgyon tetszett a rész, már mikor a címét olvastam, akkor tudtam, hogy ez csak jó lehet. Innen persze már sejtettem a rész tartalmát, és nem is tévedtem.
    Cristiano jól dolgozott, remek kerítő vált belőle. Meg is értem, hiszen Neki panaszkodták ki magukat, és azért az ember tűréshatára is véges. Így legalább beszéltek egymással. Ha őszinte akarok lenni, már pedig miért ne lennék, azt mondanám, hogy én örülnék Neki, ha nem jönnének össze. Kitartok amellett, hogy évekig nem léptek, most pedig mikor ott van a párjuk talán késő. Persze sokszor azt mondják jobb később, mint soha, de... Az egyéni boldogságuk miatt le kell mondaniuk a másikról. Talán sokan nem értenek velem egyet, de én így látom. Aztán úgyis kiderül Te mit is képzeltél el, hiszen itt hagytál egy függő véget, de bármi is lesz, biztosan tetszeni fog Nekünk.
    Várom az utolsó részt, és az epilógust! Addig is, puszillak,
    Vivian

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Sokat gondolkoztam, hogy a cím nem túl árulkodó, de annyi baj legyen!:);):D Örülök, hogy tetszett!:) Köszönöm, hogy írtál nekem! Sokat jelent ez nekem!:) Cris esetében én is ezt tettem volna, hosszútávon nem lehet bírni az ilyet, hiszen ezt csak együtt tudják megoldani, 'pótkerék' nélkül!:) Köszönöm, hogy őszinte vagy/voltál! Kiderül hamarosan!:)
      Köszönöm ismét, hogy írtál nekem!:)
      Puszillak, Olivia

      Törlés
  3. Szia! :)
    Nagyon nagyon tetszett a rész, teljesen elvarázsoltál vele, és megérte rá várnom, mert élvezettel olvastam az egészet, csak egy baj volt vele, hogy olyan hamar véget ért, úgy olvasnám tovább és tovább, de akkor meg az izgalom veszne el. :)
    Nagyon szeretem a portugál csatárt, vagy még jobban is, így szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni, hogy ilyen jó szerepet adtál neki, és ennyire jól eltaláltad a karakterét, számomra nagyon átjött, egyébiránt kerítőnek sem lenne utolsó! :) Habár megértem, hogy a végére azért már a becsavarodás szélén állt.
    Bennem vegyes érzéseket keltettek a történések Sergio és Bruna között, hiszen egyrészről már mindketten megtalálták a saját boldogságukat egymás mellett, és talán le kell mondaniuk egymásról ezért, de örülök is nekik, hiszen szerintem nagyon szép páros lennének ők együtt.
    Nem tudom, mit várjak tőled, hiszen nagyon kiszámíthatatlan vagy, de ez csak jó nekem, így legalább agyalhatok a folytatáson, amit természetesen tűkön ülve várok már! :)
    Puszillak,
    Nomi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm a komit és dicsérő szavakat!:) Örülök, hogy tetszett Cris karaktere!:) Bizony elsőosztályú kerítő!:):D Igen, nem volt neki sem könnyű!:)
      Kiderül hamarosan minden!:) Magam is meglepődtem, hogy ilyen hullámzóra és kiszámíthatatlanra sikerült ez a történet!:) Szinte kicentiztem a végére...:);)
      Nagyon köszönöm a kedves szavakat!:) Érkezik rövidesen!:)
      Puszillak, Olivia

      Törlés
  4. Szia!

    Végre ide értem! :) Sose gondoltam, hogy ezt én egyszer le fogom írni, de imádom Cris-t ezért a húzásáért. Érthető, hogy miért csinálta az összezárást, a helyében szerintem mindenki ezt csinálta volna, vagy valami hasonlót. Bár a két makacs öszvérnek kijárna egy-egy fejbe kólintás.
    Sajnálom, hogy rövid leszek, de nem is tudom, hogy mit írhatnék, mert az egész fejezet tökéletes lett. Kézenfekvő volt, hogy a végére megtörténik végre az, aminek már évek óta meg kellett volna, mégis a mondanivalójukkal megkavartad az egészet. Hiszen hiába érzik jól magukat a párjukat, mégis ott van a fejükben a kérdés, hogy vajon a másik hogy van, mit csinál.
    A végén a lezárás pedig fenomenális volt, mert Sergioból pont ezt nézem ki. Ha egy ilyen együttlét után fakad ki, akkor az tényleg az, amit a szívével érez. Pilar ide vagy oda. Bármit érez iránta, az ami ott van benne Brunával kapcsolatban sokkal mélyebb, ami miatt nem tudom elképzelni, hogy el tudna tőle szakadni. Sejtettem, hogy Bruna tiltakozni fog, mégis azt mondom, hogy a végén együtt lesznek majd... vagy ha nem, akkor nagyon szomorú leszek és nem azért, mert nem kedvelem Pilart, hanem pont azért, amilyennek gondolom Sesét. Még ha a végén bele is törődne, hogy elveszítette Brunát, mindig ott lenne benne, hogy most mi lenne, ha vele lenne. Szóval nagyon reménykedem benne, hogy végül happy end lesz ez a történet!
    Már nagyon várom a következő fejezetet!

    Puszi,
    Catalina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm, hogy szántál rám pár percet és írtál nekem!:) Sokat jelent ez nekem!:)
      :D Örülök, hogy tetszett Cris "gonosz kis terve"!:) A jó szándék vezérelte és a másik kettő makacssága!:D Rájuk férne!:);)
      Pontosan összefoglaltad a dilemmát és megragadtad a lényeget!:) Sese nagyon ösztönös volt és még lesz is az elkövetkezőkben! Kiderül mi lesz!:);) Hamarosan érkezik!:) Nem akarok többet fecsegni, mert még elkotyogok valamit...;)
      Köszönöm ismét a hozzászólást!
      Puszi, Olivia

      Törlés