2013. december 31., kedd

8 bites szerelem - 4. fejezet - Plusz egy fő

Sziasztok!
Meg is hoztam a 4.fejezetet!:) Őszintén szólva nem érzem olyan erősnek és jónak, mint amennyire annak kellene lennie, hiszen egy fontos fejezet, "mérföldkő", egy "elágazás" a szereplők életében. Remélem azért elnyeri a tetszéseteket! Szeretném  megköszönni, így a 2013-as év legvégén, hogy velem voltatok ebben a csodás esztendőben, reménykedem benne, hogy 2014-ben is így fogtok majd tenni!:) 
Boldog új évet kívánok mindenkinek!:) 
Köszönöm az előzőhöz érkező komikat és persze a pipákat is, hálás vagyok nektek, hogy szántatok  pár percet a véleményezésre!:) Köszönöm ismét! A véleményekre igyekszem válaszolni!:) 
Jó olvasását kívánok!:) ( Ha nem bánjátok, én úgy határoztam, hogy a korábban említett karácsonyi novella helyett, inkább a 8 bites szerelmet folytattam és írtam tovább.)
Olivia


Egy elegáns férfi védelmezően ölelte a szinte hozzá simuló karcsú testet, melynek gazdája egy lehengerlő szépségű nő volt, remek humorral és borotvaéles ésszel. A páros egy taxiban ülve tartott, a göndör, barna hajú nő lakása felé, a késő éjszaka ellenére még mindig zajos és vibráló Madrid útjain. 
Bruna meleg mosollyal dőlt a partnere széles mellkasára, révedt pillantásokkal szívta magába a férfi kábító illatát és hallgatta, a neki duruzsoló rekedtes hangot. A barnaság, akár el is tudott volna szunnyadni ebben a pozícióban, hiszen biztonságban érezte magát Pirro karjai között. Jelen pillanatban nem is nagyon értette, hogy az este elején, hogyan lehetett neki antipatikus és „lerázhatatlan” az üzletember. Olyan jót beszélgettek és nevettek együtt, mintha csak Sergioval tette volna. Bruna még Blas tragédiájába is beavatta az újdonsült ismerősét, noha ilyet még senkivel sem tett, akit alig csak pár órája ismert meg. Az érzékei azonban azt súgták, hogy megnyílhat és megbízhat Pirroban, hiszen minden olyan természetes és könnyed volt a társaságában.
Negyed órás kocsikázást követően, a férfi udvariasan kisegítette Brunát, majd intve a taxisnak, hogy várja meg, egészen a bejárati ajtajáig kísérte a csinos nőt, a társasház második emeletére.
- Köszönöm, hogy hazakísértél! – mosolygott a barnaság az üzletemberre, mikor a táskájából előhalászott lakáskulcsát már a kezében szorongatta.
- Nem tesz semmit, ez csak természetes! – villantotta meg a szabályos és hófehér fogsorát Pirro is. – Holnap este egy vacsora?
- Szívesen – egyezet bele azonmód, az egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyt Bruna. Ez az apró mozdulat a nagyfokú tanácstalanságáról árulkodott, ugyanis a szíve szerint egy csókkal pecsételte volna meg ezt a rendkívüli estét, ám az esze mégis azt súgta, hogy még korai volna, hiába utaztak olyan bizalmas testhelyzetben, a taxiban.
- Holnap még pontosítok az időpontot és a helyszínt illetően egy telefonhívás alkalmával – vágta zsebre a balkezét ellenőrzés céljából az üzletember, hogy a csodaszép teremtés névjegykártyája, még ott pihen-e a szövetnadrágja rejtekében. Pirro ujjai egyből beleakadtak az ízléses papírra nyomtatott kártya sarkába, így rögvest megnyugodott, hogy be tudja tartani az előbb tett ígéretét.
- Rendben,…akkor – nyújtotta a búcsúzkodás időtartamát Bruna, hátha a férfi a kezébe veszi a kezdeményezést és megcsókolja. 
- Akkor… - húzta az időt Pirro is, ráérezve a nő titkos kívánságára, majd közelebb lépett hozzá, hiszen a barnaság ajkai szinte mágnesként vonzották. A férfi, a kettejük között fennmaradó távolságot áthidalva a karjaival, gyengéden magához húzta a nőt, míg csak milliméterek választották el őket egymástól. Bruna a csókra sóvárgás következtében kicsit megingott, ám egyből a Pirroban talált kapaszkodót. Óráknak tűnő másodpercekig álltak egymással szemben, érezve a másikból áradó hőt és vágyakozást, mikor az üzletember egy határozott és céltudatos mozdulattal megszüntette az ajkak közötti apró szakadékot. Bruna a kezeit, a partnere nyaka köré fonta, majd teljes mértékben átadta magát a nyelvek és ajkak játékának. Élvezettel fedezték fel és ízlelték meg egymás rejtett zugait, míg csak a tüdőjükben lévő levegő kitartott. Oxigénért kapkodva váltak el egymástól, még több csók után sóvárogva. Bruna viszont jobbnak látta, ha ott és akkor befejezik az estét, mivel egy ponton túl, nem akart tovább menni az este folyamán. Nem akart még lefeküdni a férfival, hiába ébredtek fel a négy éve szunnyadt érzékei, hiába tombolt és forrt a vére. 
- Jó éjt! Várom a hívásod! – mosolygott néhány mély levegővételt követően Pirrora a barnaság, majd az egész idő alatt a markában szorongatott kulcscsomóval, az ajtó zárja felé fordult, hogy pontosan a helyére illeszthesse a megfelelő darabot. – Hát ez!? – próbálta elforgatni a zárban a kulcsot, ám az meg sem moccant. – Na! – erősködött jobban, miközben a többi kulcs a karikán, hangosan csörgött, zörgött. – Miért nem nyílik? Nem zártam volna be, de hiszen az lehetetlen!? – próbálta lenyomni a kilincset, mely egyből utat is engedett neki.
- Mi a baj? – lépett máris oda az üzletember Bruna mellé, hogy segíthessen neki a zárral, mikor a már nyíló ajtóban meglátta, az izgatott tekintettel várakozó Real Madrid sztárt. – Sergio Ramos? – képedt el a férfi hangosan, noha Bruna említette neki, hogy jó barátok.
- Bruna! – szólította meg a legjobb barátját a hátvéd lázas hangnemben, mint akinek rendkívülien fontos mondanivalója lenne. A tekintete egészen addig izgatottan csillogott, míg rá nem pillantott az ismeretlenre, Pirrora Bejarra. Az üzletembert már beszűkült szemekkel és ökölbe szorult kezekkel kezdte végigmérni, sőt egyből meg is állapította, hogy meglehetősen szorosan ácsorog Bruna mellett. A játékos szívében, a hirtelen teljes erőbedobással rátörő féltékenység izzani kezdett, ami pillanatok alatt hatalmas lángokkal borította el az egész testét és a józan eszét is. 
- Sese, mit keresel itt, a lakásomba? Miért nem Pilarral vagy? – kérdezte máris szinte megdöbbenve Bruna a focistától.
- Olyan régen találkoztunk, hogy arra gondoltam beugrok és megleplek, de plusz egy főre nem számítottam… - magyarázott ingerülten a döbbent képű barátjának, majd egy undok grimaszt küldött az idegen férfi felé, az andalúz. – Ez meg ki? Ez nem az a nyápic kölyök a randevúdról, Fabián…
- Honnan tudsz te Fabiánról? Irinától vagy Cristől, de hát nyomatékosan megkértem őket, hogy ne beszéljenek róla! – lépett beljebb a saját lakásába Bruna, nyomában szorosan Pirroval. - Te…kutakodtál utánam? - tett fel egy újabb kérdést még nagyobb megdöbbenéssel a hangjában, ugyanis az előszobából tökéletesen rálátott az amerikai konyhával egybekötött nappalira, ahol a laptopja nem „alvó” állapotban feküdt a dohányzóasztalon, hanem „bejelentkezve” a tulajdon közösségi oldalába. Azzal tisztában volt, hogy mikor elment a randira, nem jelentkezett ki belőle, de arra nem számított, hogy a nem várt vendége beleolvas a magánbeszélgetésébe. – Sergio! – kiáltott fel hitetlenkedve, mivel nagyot csalódott a barátjában. Nem volt szokás közöttük, a másik  privát dolgaiban való turkálás.
- Még mindig nem feleltél, ki ez? – bökött egyre feszültebben az üzletember felé a hátvéd.
- Pirro Bejar vagyok, aki megmentette Brunát, attól a nyápic kölyöktől… - szólt közbe és nézett farkasszemet a férfi a focistával, ugyanis érezte a felé irányuló mérhetetlen ellenszenvet.
- Bruna, ugye ezt nem gondoltad komolyan? Ennek a férfinak még a szeme sem áll jól, sőt jóval idősebb nálad! Ha nem vagyok itt véletlen, már rég az ágyadban lenne, kihasználna és játszadozna vele… - fakadt ki mérgesen, villámló szemekkel Sergio, miután egy perces, néma szempárbajt vívtak Pirroval.
- Ezt kikérem magamnak! Nem szokásom… - vágott ismét közbe az üzletember, mivel nem tudta szó nélkül hagyni, hogy egy magától elszállt futballista így beszéljen róla, miközben Ő is a helyiségben tartózkodik.
- Ne szólj bele, nem hozzád beszélek! – rivallt rá a nála idősebb férfire az andalúz minősíthetetlen stílusban.
- Sergio, ne beszélj így Pirroval! – fenyegette meg Bruna a hátvédet méregtől izzó tekintettel. - Ehhez neked semmi közöd! Azt csinálom, amit akarok, és akivel akarom! Nem tartozom semmiféle elszámolással… - jelentette ki vehemensem, feldúltan gesztikulálva.
- Nem hagyhatom, hogy kihasználjanak és összetörjék a szívedet, főleg egy ilyen… - legyintett eltorzult arccal Pirro felé, hatalmas lendülettel.
- Még csak nem is ismered! – rázta a fejét idegesen a barnaság, miközben Sergiot fixírozta. - Figyelj, jobb lesz, ha most elmész! El kell beszélgetnem a legjobb barátom fejével! – fordult hirtelen a mellette álló férfihoz meglehetősen nagy hévvel. – Várni fogom a hívásod, a vacsorával kapcsolatban! – simította meg gyengéden Pirro borotvált arcát, nyugalmat erőltetve magára, noha legbelül eszeveszetten dühös volt a balhé miatt.
- Biztos, hogy ne maradjak? Rendben leszel? – fogott egy göndör barna tincset az ujjai közé az üzletember, Ő is nyugalmat erőszakolt magára, miután egy fenyegető grimaszt küldött a Real sztárjának.
- Rendben lesz minden, csak néha rájön az „öt perc”! – fordította vissza maga felé, az állánál fogva Bruna a férfit, mivel ismét egymásra vicsorogtak a hátvéddal. - Ne aggódj, tudom kezelni, mégiscsak a legjobb barátom! – sugallta a mondandóját még a tekintetével is.
- Oké, akkor jó éjt! Még ma hívni foglak, hogy meggyőződjek a rendbenlétedről! – fogta a hatalmas
tenyerei közé a csodaszép női arcot Pirro, majd egy hosszú csókban egyesítette az ajkaikat, mielőtt elhagyta volna a lakást. Az andalúz labdarúgóból a csók láttán, egy dühödt morgás szakadt fel. Legszívesebb azonmód kitépte volna a gőgös férfi karjai közül Brunát, hogy megmutassa neki, hogyan is kell csókolni…
- Ezt mégis miért kellet? – ripakodott a legjobb barátjára a barnaság, miután becsukta Pirro mögött az ajtót.
- Nem fogok mosolyogva asszisztálni ahhoz, hogy kihasználjanak és összetörjék a szívedet! – túrt bele a gondosan felzselézett hajába idegesen Ramos. – Öreg hozzád!
- Ezt úgy mondod, mintha Pilar nem lenne nyolc évvel idősebb nálad! Különben is, én nem rontottam rátok és nem kezdtem el balhézni, hogy nem hozzád való… - szelte át öles létékkel az előszobát Bruna, majd közvetlenül a barátja elé állt. Méregtől kavargó tekintettel nézett fel Sergio barna szemeibe. – Mégis, hogy gondoltad ezt? Beleolvasol a privát beszélgetésembe Irinával, majd nekiállsz… 
- Azért téged se kell félteni! – vágott a barnaság szavába a labdarúgó. – Egy hete még ki nem állhattad Pilart, amit folyton éreztettél vele és természetesen velem is! – fogta meg dühösen a nő két vállát, nyomatékot adva a szavainak. – A hirtelen pálfordulásod okát még nem sikerült kiderítenem, csak azt tudom, hogy „pasit szeretnél fogni magadnak” – idézte Irina szavait az elolvasott chatelésből. – Ám ameddig belém vagy szerelmes, addig nem fog működni senkivel sem… - közölte már suttogva Sergio Brunával, meglehetősen közel kerülve a csodás arcához. A focista agyát már nem a düh vagy a féltékenységi sokk irányította, hanem az érzékei, melyet a barnaságból áradó hő és élet mozgatott. A legjobb barátja közelsége most új és eddig észre nem vett dolgokat indított el benne, mik jólesőnek táncoltak a testében, ám a Pilar iránt kialakult és elmélyült érzelmeit sem tudta teljesen kizárni magából. Főképp, mivel a fejében lévő apró vészcsengő megállás nélkül a műsorvezetőnő nevét ismételgette… 
- Ezt honnan veszed? – nyögte ki vontatottan Bruna, mivel a férfi tenyere alatti „bőre” szinte izzott.
- Az a lista rólam szólt, csak rólam! Te engem akarsz! – mondta a barátja szemébe, az általa felfedezett igazságot, a hátvéd. – Miért csókoltad meg azt az embert? – rajzolta körbe Bruna ajkait finomat. Szívesen megmutatnám neked, hogy hogyan is kell csókolni téged, de az ő íze van a szádban… - hallgattatta el a nő ajkainak mérhetetlen vonzása az aprócska vészcsengőt. 
- Sergio, te azt is elolvastad? Az a lista egy nagy idétlenség! – tépte ki magát azonmód a barátja kezei közül, mivel olyan furcsa érzések kezdték hatalmába keríteni, melyek következményétől szinte megrémült. – Pilarba vagy szerelmes! – bizseregtek még mindig az ajkai a focista érintésétől. Pirro csókjának izgalmát és édes kísérőit már rég el is felejtette…
- S ha nem vagyok belé szerelmes!? – bukott ki hirtelen a focistából, noha a szíve legmélyén sejtette, hogy
azért nem közömbös a műsorvezetőnő iránt. 
Az aprócska helyiségben ahol tartózkodtak, néma csend állt be, még a műszaki berendezések halk zúgása is abbamaradt hirtelen. Bruna szinte kővé dermedt arccal ismételgette a fejében az előbb elhangzottakat, mire meg tudott újra szólalni.
- Ne csináld ezt velem! Ne szórakozz! – kérlelte fakó hangon Sergiot. – Még álmodban is az ő szerelmét emlegetted, sőt magadra is varrattad! Képzeld, Irinától még azt is tudom, hogy már a gyerekvállalásról beszélgettek… - ejtette ki a száján a világa legnehezebb és legfájóbb szavait. Tartani akarta magát a megállapodásához, mely szerint segíti a szerelmeseket, még ha ez az ő boldogságát is veszélyeztetheti. – Azt hiszem ráakadtam valakire, akivel boldog párkapcsolatban élhetnék, mint ti, kérlek ne avatkozz bele!– közölte a legjobb barátjával, aki iránt már rég óta érzett valamit, aminek semmi köze nem volt a barátsághoz, annál sokkal több és mélyebb volt, ám ezt eddig még magának sem akarta beismerni… 
- Tényleg tetszik ez a Pirro neked? – kérdezte azonmód a futballista hitetlenkedve.
- Igen, végre valaki fel tudta bennem ébreszteni a nőt – bólintott egy aprót, mivel az újonnan megismert üzletember, eddig szunnyadó érzéseket keltett életre benne, melyeket Sergio nem tudott, vagy csak ő maga túl későn engedte őket útjára, az andalúz irányában. – Jobb lenne, ha most elmennél! – suttogta a férfinak szinte könyörögve.
- Rendben… - lépett pár pillanat múltán, a szavak mérlegelését követően még távolabb Brunától, majd az ajtóhoz sétált és elhagyta a lakást. – Szeretem Pilart, de Bruna iránt sem vagyok közömbös, sőt! Nem akarom egyiket sem elveszíteni, de valamelyiket muszáj lesz, hogy boldog lehessek a másikkal… - hasított belé a fájdalmas gondolat, a társasház lépcsőjén lefelé tartva. – Brunának mi lenne a legjobb!? Az ő boldogságát kell szem előtt tartanom, nem lehetek önző! Talán hagynom kéne, hogy Ő és az a férfi, hiszen mi négy év alatt nem jutottunk semmi többre…
Bruna miután becsukta a lakása ajtaját a hátvéd után, a kemény fának dőlt és egészen a padlóig csúszott, hogy ebben a testhelyzetben próbáljon meg  rendet vágni a zavarodott fejében. A gondolatai szinte minden másodpercben más és más információt, érzelmet szállítottak az agyába, melytől pattanásig feszültek az idegei. Hirtelen úgy érezte, hogy túl sok ez neki. - Csak azért mondta, hogy nem szerelmes Pilarba, mert félt, hogy elveszít? Kegyetlen játék ahhoz képest, hogy rájött és ráébresztett engem is az érzelmeimre, de  mindketten tudjuk, hogy érez valamit a barátnője iránt… - cikázott át az agyán.

12 megjegyzés:

  1. Szia!
    Szeretem ezt a történetedet! S valóban, érezhető, hogy fordulat következik, csak még nem világos, hogy milyen irányt választasz!
    Boldog új esztendőt! Remélem hamar hozod a folytatást!
    Üdv.: Nóra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Boldog új évet kívánok neked is!:) Köszönöm a 2014-es esztendő legelső komiját!:) Nagyon örülök, hogy tetszik és szereted a történetet!:)*.* Köszönöm!:) Próbáltam kissé felrázni, és nem olyan egyértelművé tenni a dolgokat ezzel a fejezettel, így féltem tőle, hogy nagyon zagyva lett! Még nem szeretném, ha kiderülne, vagy nagyon egyértelmű lenne, hogy merre is halad tovább a történet!:) Igyekszem megint hamar hozni a folytatást!:) Köszönöm a komit ismét!:)
      Puszi, Olivia

      Törlés
  2. Szia!

    Ne, haragudj, hogy az előzőhöz nem írtam kommentet, de összesűrűsödtek a dolgaim. Nagyon tetszett mindkét fejezet, bár azt még most tudom eldönteni, hogy örüljek-e Pirronak vagy sem. Egy részről igen, mert végre Sergio észhez fog térni, mert kötve hiszem, hogy bele fog ő ebbe törődni, még ha ezt is mondja, az érzései, ösztönei mást fognak csinálni. Más részről meg nem, mert Bruna valamit érezni fog iránta, én ezt érzem. Ebből a fejezetből csak ezt látom.
    Idióta Ramos, nem agyalnod kellett volna, hanem megcsókolni Brunát! Itt szívesen adtam volna neki egy tockost, mert ilyen alapon senkivel se kellene csókolóznia, mert valamikor korábban csókolózott mással. Jó, valahol érthető is, amit mondott, de itt most éppen az forgott kockán, hogy mi lesz vele meg Brunával, ehelyett ő továbbra is a másik pasassal foglalkozott... egy jó nagy nyakleves biztos helyre rázta volna! Az meg, lehet, hogy valamit érez Pilar iránt, de ha az olyan erős lenne, akkor nem lett volna ennyire féltékeny a plusz egy főre. Szóval Sese is kettős érzést váltott ki belőlem, mert tetszett is meg nem is.
    Nagyon várom a folytatást! Boldog új évet!

    Puszi,
    Catalina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Boldog új évet kívánok neked is!:)
      Köszönöm, hogy most itt vagy és írtál, nekem csak ez számít!:) Örülök, hogy tetszett!:) Jó érzés ezt olvasni!:)
      Pirroval kapcsolatban jók a sejtéseid, jól láttad ki a részből, viszont sosem lehet tudni!:);)
      :D:D Megérdemelte volna!:):D Bizony nem Pirroval kellett volna foglalkoznia, hanem lépni, de akkor nem lehetne még csavarni a dolgokon:) Ezzel a fejezettel próbáltam picit összébb kuszálni a szálakat, remélem ez sikerült!:)
      Köszönöm ismét, hogy írtál!:)
      Puszi, Olivia

      Törlés
  3. Szia!
    Először is boldog új évet kívánok neked, remélem jól megünnepelted! :)
    Áttérve a részre: eseménydús lett, amit szeretek! :) Nekem szimpatikus Pirro, nem tudom miért. Aranyosak Brunával együtt, persze Sergio-val még aranyosabbak lennének, de nem tudom... Nagyon örülnék Sergio-Bruna párosnak, de azt hiszem most, jelen pillanatban megvagyok elégedve a Brune-Pirro párossal is. Sese kirohanása pedig aranyos volt szerintem :D Vártam, hogy csók lesz, vagy valami, de aztán még sem volt közöttük, bár így belegondolva talán fura is lett volna. Hmm.. kíváncsian várom, hogyan lesz a folytatás a jövőben! :) Imádom a történetben, hogy ennyire kiszámíthatatlan, mert valójában az, fogalmam sincs mi fog történni, szóval siess a következővel! :)
    puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Neked is boldog új évet, remélem te is jól megünnepelted!:)
      Köszönöm a komit és a dicsérő szavakat, örülök, hogy szimpatizálsz Pirroval, nekem is egyre jobban "tetszik"...:);) Reméltem, hogy kiszámíthatatlan fejezetet sikerült alkotnom, hiszen az előző részekben tartottunk egy irány és egy végkifejlet felé, de most ezt a nyilvánvalóságot próbáltam kicsit megváltoztatni és ezáltal izgalmasabbá tenni az egészet!:) Zene a füleimnek, hogy úgy gondolod, hogy még bármi megtörténhet!:):) Igyekszem!:)
      Köszönöm ismét, hogy írtál!:)
      Puszillak,Olivia

      Törlés
  4. Szia Olivia!
    Először én is szeretnék neked boldog új évet kívánni! :)
    Kijelenthetem, hogy ez volt a kedvenc részem ebből a történetedből. Pont így volt tökéletes, ahogy megírtad. Nekem szimpatikus Pirro, és lehet, hogy magam ellen beszélek az előző komijaim alapján, de én örülnék, ha a végén is így maradna ez a felállás. Nem tudom miért, de én egy ilyen "boldog véget" várok. Pirro mellett egy este alatt kitudott virulni a leányzó, érzelmeket vált ki belőle. Mellesleg Sergio féltékenykedése aranyos volt, de tényleg el kéne gondolkodnia, és ha Pilar iránt erősebbek az érzései, elengedni Brunát. Egyébként a csók tetszett az üzletember és a leányzó között. Pont elég volt, pont illő.
    Kíváncsi leszek a folytatásra!
    Puszillak,
    Vivian

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Neked is boldog új évet kívánok!:)
      Köszönöm a komit és a kedves szavakat!:)*.* Nagyon jól esik!:) Olyan "boldog vég" is számításba jöhet!:);) Még semmi sem biztos...:);)
      Igen, igen, jól érzed!:) Kivirult mellette Bruna, míg Sergioval annyi év alatt nem jutottak semmi többre. Köszönöm! Én is ennyit pont elégnek és megfelelőnek éreztem!:) Igyekszem a folytatással!:)
      Köszönöm ismét, hogy írtál!:)
      Puszillak, Olivia

      Törlés
  5. Szia!
    Én is szeretnék utólag Boldog Új Évet kívánni, remélem jól megünnepelted! :)
    Áttérve a részre, nekem is nagyon tetszett, pörgős, izgalmas, és eseménydús volt, egyszerűen magával ragadt az egész világ, amibe belecsöppentünk általad! :)
    Pont ez tetszik az egészben, hogy még most sem biztos, milyen irányt választasz, adsz lehetőséget arra, hogy olvasás után is agyaljunk ezen egy ideig. Szívem szerint a Sergio-Bruna párost szeretném a legvégén, mert egyértelmű, hogy komoly érzelmeket táplálnak a másik iránt, de mindkettő olyan makacs. Sergio meg olyan hülye, hogy nem csókolta meg Brunát, ha én lettem volna egy belső hang a fejében, tuti addig ordítok vele, amíg meg nem csókolja, hiszen valamilyen szinten pont ezen múlik az esetleges közös jövőjük. Ha meg annyira szerelmes lenne Pilarba, nem lenne féltékeny arra a plusz egy főre sem.
    A Bruna-Pirro páros is tetszik viszont, mert mellette a lány hamar fel tudott vidulni, és szerintem aranyosak együtt. A csók pedig tökéletes volt, egyszerűen eltaláltad azt a jelenetet, pont ott és pont akkor volt a legjobb! :)
    Nagyon várom a folytatást! :)
    Puszillak,
    Nomi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Neked is boldog új évet, remélem te is kirúgtál a hámból!:)
      Köszönöm a bókokat!:)*.* Örülök, hogy így érzed!:) Még tényleg semmi sem biztos, minden lehetséges és elképzelhető...:);)
      Bizony, makacsok, borzasztóan makacsok!:) Vajon képesek lesznek ezt félretenni?
      :D:D Igen, ez egy remek szempont, hiszen akkor örülne a barátja boldogságának...:)
      Köszönöm!:) Igyekszem vele!:)
      Puszillak, Olivia

      Törlés
  6. Szia Olivia! :)

    Először is, szeretnék utólag is Boldog Új évet kívánni Neked, remélem jól telt a szilveszter! ;) Másodszor szeretnék bocsánatot kérni, amiért eddig nem írtam ehhez a történetedhez! Nagyon sajnálom, pedig tetszik a történet, főleg, hogy Sergio a főszereplő :) Tetszett az elején, hogy Bruna feltörte a Real Madrid weblapját, vagány csajszi ez a Bruna, hogy megmerte ezt tenni! Tetszik a karaktere! Sajnálom, hogy elvesztette a legjobb barátját, de ha nem is helyette, szerzett még egyet, aki a legjobbat akarja a lánynak!
    De térjünk rá erre a fejezetre: nagyon tetszett, mozgalmas, eseménydús volt. Bruna megérdemli, hogy boldog legyen, már csak az a kérdés, hogy kivel? Legszívesebben azt mondanám, hogy Sergio legyen a nagy Ő, de tudom, hogy még úgyse jönnek össze. Az egyértelmű, hogy mind a ketten éreznek valamit a másik iránt, de képtelenek voltak lépni. Pedig volt elég idejük arra, hogy összejöjjenek! Nem helyette Sergio összejött a banyával... :D De hát, akkor Bruna miért ne jöhetne össze Pirro-val? Mellette végre boldog lehet a lány, és talán nem fog Sergio után sóvárogni. Várom a folytatást! :)

    Puszillak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Neked is boldog új évet, remélem jó hangulatban telt!:)
      Az a lényeg, hogy most itt vagy!:) Köszönöm neked, hogy szántál rám néhány percet és írtál!:) Próbáltam egy vagány főszereplőt alkotni:), örülök, hogy tetszik!:) Igen, képtelenek voltak lépni és lehet, hogy már elkéstek vele...,vagy nem?:);)
      :D Banyával!:D Nekem sem szimpatikus...:D
      Igyekszem a folytatással!:)
      Köszönöm ismét, hogy írtál!:)
      Puszillak, Olivia

      Törlés