2013. augusztus 6., kedd

28.rész

Sziasztok!:) Már itt is vagyok, a friss résszel!:) München csodaszép volt és hát mit ne mondjak, nagyon megtetszett!:) 
Az Allianz Aréna lehengerlő volt!:D A túrán még az öltözőkbe és a játékoskijáróhoz is elvittek...*.* Hatalmas élmény volt!:) Remélem jövőre a Camp Nou-t is meglátogathatom!:)
A történettel kapcsolatosan, itt a 28. rész, remélem tetszeni fog!:) Köszönöm az előzőhöz érkező sok-sok komit és pipát!:) Nagyon jól esett minden biztató és dicsérő szó!:) Remélem most is számíthatok rátok!:)
Jó olvasást!:)
Olivia

A rusztikus hangulatot sugárzó épület belső udvara, tökéletes választásnak bizonyult az R.-Gacilly -Hernández esküvő lagzijához. 
A meghitt belső tér, melyet az épület tömzsi szárnyai vettek körbe, ízlésesen megterített és feldíszített
asztalokkal, székekkel volt berendezve. A bensőséges érzést, a minden egyes asztalon elhelyezett gyertyák sora tette még varázslatosabbá, melyek egyedi módon a virágcsokrokból emelkedtek ki egy üveglap biztosításával. A hangulat fokozásához még az élő zenekar lágy dallamai is hozzájárultak. A lagzi főszereplői, a terem egyik végében, egy hosszú asztal mentén foglaltak helyet, ahol a két érintett család és a közeli barátok is élvezték az eseményt.
- Cat, Raqu egy pillanatra tudnátok segíteni? – hajolt át az asztalszomszédjain a friss feleség Aurora, vigyázva nehogy felborítsa pezsgőspoharakat. A fejét pedig az illemhelyiségek felé biccentve.
- Persze, gyere! – pattantak fel szinte egyszerre a barátnői, majd megvárták, míg Rori, a csodás esküvői ruhakölteményét is kiszabadítja az asztal „fogságából”. Sosem volt könnyű egy kényes és szoros összeállításban mozogni és főképp az illemhelyiségbe látogatni teljesen egyedül. 
A női mosdóba belépve azonban összetalálkoztak az egyik kevésbé kedvelt WAG-el.
- Daniella…- szaladt kissé erőltetett mosolyra Aurora arca.
- Drágám! – viszonozta szintén mesterkéltséggel a hangjában a ’találkozást', a nőszemély. – Még nem is tudtam személyesen gratulálni neked! – kezdett bele a kötelező udvariassági körökbe. – Csodaszép volt az egész ceremónia, a körítés és a lagzi sem az utolsó! Te pedig lenyűgöző voltál! – bókolt serényen, az átlátszó és mélyen dekoltált ruhájában.
- Köszönöm, nagyon kedves vagy…
- Majd mindenképpen add meg a főszervező számát, tudod, ha esetleg Fabre meg én…- gesztikulált filmbéli jelentekhez méltóan Dani. – Tényleg remekül és olajozottan ment minden, ami példaértékűvé teszi a szervezést!
- Még mit nem… - szólt közbe Catalina fintorogva. – Várhatod, hogy én mikor fogok neked bármit is, megcsinálni! Különben is, nem hiszem, hogy az én kifinomult stílusom illene a te romlott és…
- Úgy érti, hogy a profilja a sportesemények megszervezés és csak a szoros barátságunk miatt vállalta el! – fojtotta Catbe a szót Rorit, ugyanis nem akart megint valami évekig tartó marakodásba kezdeni az idősebb nővel. Noha egy-két húzását csak nehezen tudta szó nélkül hagyni, ám a meccsekeit már lejátszották, melyek után megállapodást kötöttek – a párjuk erős győzködésére -, hogy „udvariasan és tisztességesen”, de távolságtartóan kezelik a másikat. Noha nem tudni, hol maradt a tisztesség a nőben, mikor egy ilyen ruhakölteményt vett fel egy esküvőre, ahol illik nem túllicitálni az arát…
- Értem… szóval Ő szervezte az egészet - grimaszolt csúnyán Daniella Catalinára, akivel egyfolytában marták a másikat. - A barátságért tényleg sok mindent megtesz az ember, de nem is zavarok tovább! – majd kilibbent a csempézett helyiségből nem igazán reagálva Cat sértésére. Gondolatban csak  még jobban szidta és ócsárolta az esküvőt, amint megtudta, hogy ki munkáját dicséri...
- Még mindig nem értem, hogy miért játsszátok ezeket a felesleges és nagyon átlátszó köröket… - forgatta a szemeit Catalina.
- Jobb mindenkinek, ha nem marjuk egymást! Főképp a fiúk érdekében! Te is megfogadhatnád ezt…– magyarázta Rori gesztikulálva a szintén ’WAG’ barátnőjének. – Nézd, neki is megvan a magja klikkje és nekünk is, jó ez így! 
- Pedig Antonella nagyon klassz csaj! Kár érte, hogy „LadyD” elragadta… - célzott a barna hajú lány, Messi élettársára.
- Pedig elválaszthatatlan ’barinők’ lettek – fintorgott kissé a szőkeség is, a Daniella által használatos kifejezés során.
- Azért azt én, még hozzá tenném, hogy pár hónappal a harmadik szülésem után, én is szeretnék így kinézni, főleg ennyi idősen – hümmögött Raquel.
- Hajrá ’LadyR’ – grimaszolt felettébb viccesen Cat Raqura, utánozva az előbb jelenlévő díva tipikus mozdulatait.
- Ha még sokáig csinálod, bepisilek a nevetéstől… - kacagott Aurora önfeledten. – Inkább segítsetek levenni ezt a csodaszép göncöt, hogy végre ki tudjak menni! – kérte a barátnői segítségét a szőke hajú leányzó. Elsőként az ékszereit kellet levennie, nehogy felsértsék a kényes csipkét és hímzést, majd csak utána tudták lehámozni a tökéletesen passzoló ruhát, a hosszú uszályával együtt.
- Nem akarsz hamarosan átöltözni? Mert ha továbbra is ennyi pezsgőt döntesz le, akkor percenkét jöhetünk leszedni rólad a ruhádat – kérdezte és javasolta egyszerre Raquel a friss feleségnek, mikor már az öltözéket adták rá vissza.
- Annak még nincs itt az ideje, majd hamarosan! – ígérte meg a Rori, a barna hajú leányzóknak. – Az ékszereket, majd én visszaveszem, ha szeretnétek, menjetek vissza nyugodtan! Én még úgyis felfrissítem magam, amit gondolom ti már megcsináltatok – tanácsolta Aurora, ami után a barna hajú leányzók elhagyták a helyiséget. 
A szőke hajú szépség gondosan aggatta magára a kiegészítőit, majd a haját kezdte igazgatni, azután pedig a sminkjét tette rendbe. Szerencsére a ’főnökasszony’, minden női mosdóba márkás piperekellékeket rendelt és helyezett el, a hölgyvendégek kedvére. 
Mikor teljes mértékben elégedett lett a leányzó a tükörképével, már rohant is vissza a saját lagzijára, hiszen hamarosan érkezik a torta és kezdetét veszi a tánc.
- Végre megvagy! – futott bele a leányzó, a férje testvérének karjaiba, aki egy majdnem üres whiskys poharat szorongatott. – Éppen a mosdóba indultam, ám nem is hittem volna, hogy a Szerelmemmel futhatok össze, aki remélem elárulja nekem, hogy ezek után hogyan tovább, kettőnkkel kapcsolatban – lehelte a lányra, ezáltal elárulva magáról, hogy már a sokadik pohár italnál tart.
- Tessék? – kérdezte hitetlenkedve a szőkeség, mert hinni akarta, hogy csak rosszul hallotta az előző mondatot. - Te totál részeg vagy, állj le! – próbált kiszabadulni a köré fonódó öltönyös karoktól.
- "Egyedül" vagyunk per pillanat, ne add itt, az ártatlan és hűséges feleséget… - szippantott egy mélyet Aurora hajának az illatából. –Őrjítő…, mi lenne, ha eltűnnék egy fél órára? – közelítette vészesen a lány felé, a cefre szagtól bűzlő száját.
- Állítsd már le magadat! – tépte ki magát Alex öleléséből Rori. – Teljesen meghibbantál? A bátyád felesége
vagyok, akit szeretek! – közölte felháborodva a férfit fixírozva. 
- Nem ezt szajkóztad, mikor átjöttél hozzám, hogy lefeküdj velem! – váltott Alex is hangsúlyt és stílust.
-Mégis miről beszélsz? – döbbent meg Aurora teljes mértékben.
- Ne-ne, ne csináld ezt! – rázta a fejét idegesen és zavartan a férfi, miközben a fejében, az a bizonyos két hang csak mondta a magáét. - Olvastad a levelemet, mivel a ceremónián egy óriási jelet adtál! Ne csináld megint azt, mint az elmúlt hónapokban! Mindig mikor megbeszéltünk valamint az esték alkalmával, te utána folyton tojtál a fejemre és a megállapodásainkra – mutogatott hevesen és összefüggéstelenül, majd a kezében lévő poharat a földhöz vágta, mely hangos csörömpöléssel tört darabjaira. – Elég legyen már végre! Ki a fejemből! – ordította hirtelen, mivel megörült a fejében tomboló hangzavartól, ami sokak figyelmét felkeltette az illemhelyiségek közvetlen környezetében. Ezek után térdre rogyott és elkezdte ütni a tulajdon fejét, hatalmas erővel.
- Alex! – sikoltotta Aurora. – Fejezd be! Elég legyen! – próbálta megakadályozni a férfi kirohanását.
- Alex! – jelent meg hirtelen Joaquim, majd lehajolt a fiához, hogy megállítsa az őrjöngésében. – Mégis mi történt? – kérdezte kétségbeesetten az idősebb férfi a fiatal feleségtől, miközben a gyermekét ringatta már mellé térdelve. Ez segíteni látszott, hiszen a fiú lecsillapodott.
- Elkezdett igaztalan dolgokat állítani, majd üvöltözni és végül a földre rogyott…
- Gondolom már megint jó mélyen a whiskys üvegek fenekére nézett, de eddig csak kiskorában láttam így kibukni, egynéhány hiszti alkalmával – beszélt a menyéhez az idősebb úr, míg a fia csöndben ült a földön, valamiféle transzban. – Lehet, hogy komolyabb baj húzódik a háttérben, hiszen hónapok óta rendkívül fura, mint aki be lenne kattanva…mi lehet vele…
- Idehívjak valakit? – érdeklődött a szőkeség aggodalmasan.
- Dehogy, drágám! Menj vissza nyugodtan szórakozni, hiszen az esküvődön vagyunk! – bátorította a menyét az ősz úr, hiszen nem akarta elrontani és beárnyékolni a lány napját. - Élvezd ki a csodás perceket, ezt pedig csak tudd be az alkohol nyomorba döntő hatásának! – célzott Alexra Joaquim, akit már hónapok óta aggodalommal figyelt. – Kérlek, felejtsd el bármit is mondott! Nem volt magánál! Majd én beszélek a fejével, és kiderítem mi a baja! Még Xavinak sem kell erről tudnia…– folytatta tovább a biztatást, mivel nem szerette volna a frissen nősült fiát ezzel az üggyel zargatni.
- Rendben, akkor majd később találkozunk a tortánál! – indult el az udvar felé még mindig kissé sokkosan Aurora. – Miket hordott össze? Totál hibbant, még hogy ő és én? Sosem csalnám meg Xavit, főleg vele nem! Mégis milyen levélről beszélt, meg milyen jelt adtam neki a ceremónián?- agyalt lázasan. – Ő küldte volna azt a sok-sok névtelen levelet, már ha a leveleknél tartunk…, akkor ő lenne a megszállott hódoló, vagyis Alex szerelmes belém? – ötlött hirtelen eszébe. – Neeem…, az lehetetlen… - legyintett egyet a levegőbe, majd kiűzte az abszurd ötletet a fejéből. Pedig valahol a szíve legmélyén, igaznak érezte a feltevést, mert így értelmet nyertek az eddig bolondságnak tűnő sorok és az a sok idő, melyet náluk töltött a villában. 
- Végre itt vagy, már azt hittem elszöktél… - érezte meg maga körül a férje ismerős és biztonságot nyújtó karjait Rori. 
*
Helyi idő szerint késő este landolt az ifjú pár gépe Miami repterén, ahol majd csak két óra várokozás után indul tovább egy másik vasmadár, Antigua szigetére. Antigua a Karib-tenger és az Atlanti-óceán találkozásánál található, közép-amerikai, független és parányi szigetország mely Barbudával alkot „közösséget”. Érdekessége, hogy hivatalosan három sziget alkotja Antiguát és Barbudát, de a harmadik sziget, Redonda lakatlan, leszámítva a néhanapján ott megpihenő halászokat és turistákat. 
A páros kissé gyűrötten üldögélt a repülőtér egyik kávézójában a járatukra várva, hiszen a lagzijuk és az
utána elköltött nászéjszakájuk frenetikusra sikerült, aminek eredményeképpen kimerültek voltak, hiába aludták végig a hosszú repülőutat, egészen Barcelonától az ’Új világig’. Egy méreg erős
kávé után azonban már jobb színben látták a világot, és alig várták, hogy végre valahára megérkezzenek a sziget fővárosába Saint John’s-ba, a nászútjuk megkezdéséhez. Miamiból felszállva csupáncsak három órás út vezetett a Szélcsendes szigetek egyik tagjához. Leszállva a kisebb reptéren és betaxizva a szállójukhoz különleges karibi hangulat fogadta őket, mely teljesen más volt, mint a nyugati nagyvárosokban megszokott pezsgés. A város furcsaságát emellett, a sakktáblaszerűen, egymást merőleges keresztező utcák adták, ezzel kicsit ’rendben tartva’ a híres karibi atmoszférát. Ám a színes házak, a pálmafák, a mosolygós emberek és a homokos tengerpart természetesen garantálta a turisták „karibi környezetre” vágyakozó szükségleteit.
Xavi és Aurora egy nagyon modern, mindennel ellátott szállodában rendezkedett be az elkövetkezendő pár napra, mely kívülről ’gyarmati stílusú’ jegyeket hordozott magán. A páros, a nászútja egyik felét a fővárosban tervezte eltölteni, míg a másikat: távol mindenféle civilizált várostól, a katalógusokból ismerős, hófehér, homokos fövények egyikén, egy jól felszerelt bungalow-ban. 
Megérkezésük után első dolguk volt lezuhanyozni, majd a nyakukba venni a fővárost. Kézen fogva, egymást el nem engedve és legfőképp nevetgélve élvezték az első igazi nyaralásukat, melyet házaspárként tölthettek. Újult és felszabadító erővel hatott rájuk, hogy a szigetországban a kutyát nem érdekli, hogy kik ők, így fotósok és zavaró firkászok nélkül veszhettek el a színes és folyton pozitív tömegben, persze csak eleinte. Mivel a paparazzikra sem kellet sokat várniuk, akik hamar kiderítették a nászutas pár hollétét, hiába szervezkedtek a legnagyobb titoktartás mellett. Ettől eltekintve, a napjaik sokszínűen és boldogan teltek. Bejárták a főváros és a környék minden nevezetességét, mely egy csodás katedrálisban, két erődben, néhány kisebb múzeumban és egy trópusi növényeket felvonultató botanikus kertben merült ki. Egyik nap pedig egy jachtra szállva csodálták meg az azúrkék vizet és a hihetetlen környezetet. Esténkét természetesen nagyokat ettek és szerelmeskedtek, mint egy jó házaspár a nászútján. Hamar eltelt a Saint John’s –ban tervezett idő, így már csomagolhattak is össze, hogy átköltözzenek a hihetetlen tájakat és strandokat birtokló Hermitage Bay-re. A tenger szinte kristálytisztán és világoskéken csillogott a napsütésben, melyet még jobban kiemelt a szinte fehéren fénylő, puha homok.  
Maga a bungalow elképesztő ízléses és stílusos berendezéssel bírt. Az épület kertje maga volt a sós víz, mely
akár az ágyból is látszott, ha a tulajdonosok nyitva tartották az ajtót. Belül a falak törtfehér színnel voltak
lefestve, mely tökéletes kontrasztot alkotott a sötét fabútorokkal és parkettával. Egy darabnyi kézzel fogható paradicsom! Aurora nem teketóriázott sokat, ahogy megérkeztek és szétnéztek, Ő egyből ledobta a földre a bőröndjei egyikét, majd hevesen felnyitotta azt, és előkerítette belőle a pánt nélküli, piros bikinijét. Xavi csak  figyelte a szerelmét, egy helyben állva.
- Te nem jössz? Olyan csalogató a tenger… -kezdte el szaporán lehámozni magáról a rajta lévő nyárias ruhadarabokat. Csak úgy hullott a földre a rövidnadrágja, a toppja, a melltartója és végül a bugyija. Este akár így is – mutatott kacéran magára – csobbanhatnánk…- majd kecsesen a férje elé sétált és megsimította a borostás arcát. – Ám lehet jobb, ha nappal még felveszem a bikinimet… - illegette magát tovább Xavi előtt, néhány izgató csípőkörzést bemutatva, hogy aztán hirtelen maga elé kaphassa a piros fürdőszettjét egy ártatlan ábrázattal.
- Megőrjítesz…- közölte elfúlóan a labdarúgó, kinek szemei étcsokoládé színűvé változtak a vágy hatására.
- Akkor gyere gyorsan a hideg tengerbe – vette fel gyorsan a bikinijét Rori, egy pimasz kacsintással egybekötve, majd már rohant is gyermekien viháncolva, a sós víz felé.
- Egyik percben csábító szirén a másikban kisgyerek, hihetetlen feleségem van! – kuncogott magában, a borostás állát dörzsölgetve, ahogy Aurora szaladó alakját nézte. – Teljesen bezsongott – csóválta a fejét továbbra is vigyorogva, majd előszedte a saját fürdőnadrágját. Mire naptejjel a kezében kiért, Rori már térdig a hűs habokban gázolt. - Nem kéne bekenni magadat? – kérdezte a lehető leghangosabban, a
faktorokat birtokló tégelyt rázogatva.
- Tessék? – kérdezte messzebbről, a hajába túrva, egy mosollyal az arcán Aurora. – Gyere már te is a vízbe! – kiáltotta és mutogatott maga felé, hatalmas gesztusokkal. Erre a sportoló megiramodott a leányzó felé, fürge lépésekkel. Rori azonban nem várta meg, amíg odaér mellé a párja, ő is elkezdett felé mozogni. Még a sekélyesebb, homokosabb partszélen sikerült összetalálkozniuk.
- Nem fogsz leégni? – kérdezte lazán Xavi, ám Rori egy szenvedélyes csókkal fojtotta belé a szót. – Igaz, ez most kit érdekel… - kapta fel a pihe könnyű feleségét hevesen - kiejtve a kezéből a naptejes flakont -, majd addig tartotta erősen, míg Aurora a lábaival át nem kulcsolta a derekát. Ekkor már csak fél kézzel támasztotta alá a kedvesét, a másik végtagjával pedig vehemensen túrt a göndör, szőke fürtökbe. Hosszan és vadul csókolózni kezdtek, a nyelveik szinte háborút vívtak a perzselő napsugarak ölelésében. Hirtelen Xavi megszakította a csókot és óvatosan, még jobban magához szorítva a lányt, egy briliáns mozdulattal letérdelt és maga alá gyűrte őt, a hűs habokba. Aurora élvezte a nedves homok bizsergető érzését a bőrén, ám a focista teljes súlya a testén, még jobban felkorbácsolta az érzékeit. Élvezettel hagyta, hogy a férje csókokkal borítsa be a nyakától kezdve az egész testét. Mire a játékos végzett szenvedélyes túrával, Rori már szinte teljesen felfokozott állapotban várta a szenzációsnak ígérkező folytatást. Ám a teljes egyesülés előtt még ő is gondoskodott a sportoló fejének és persze testének teljes elcsavarásáról. Miután ő került felülre, pajkosan kezdte harapdálni és csókolgatni a párja titkos porcikáit, melyekről pontosan tudta, hogy milyen hatással is vannak a másikra. Mikor már mindketten elérték a „tűrőképességük” legvégét, jobbnak látták bemenni a bungalow takarásába, hiszen hiába egy privát partszakasz szomszédok nélkül, azért sosem árt óvatosnak lenni... 
Egymás kezét szorongatva rohantak befelé a parti építménybe, melynek első, alkalmas felületén újult erővel estek egymásnak. Aurora a kanapén feküdve ráncigálta lefelé a férje fürdőnadrágját, mivel róla már lekerült minden, hála Xavi mesteri és gyors kezeinek. Ezek után Rori a hátán feküdve, a felette magasodó férfi vállaira tette a lábait, majd a mozdulatot követően hangos sikollyal érezte meg magában a szeretett személyt. Izzasztó, forró és legfőképp élvezetes perceket töltöttek el egymás szoros társaságában, amit még a frissítő zuhany alatt is muszáj volt megismételniük…

*
Aurora éppen a bőröndjei egyikében pakolászott, mikor megszólalt a telefonja ismerős hangja. A nászútja alatt kizárólagosan csak a családja vagy a barátai hívását fogadta, így mikor Raquel nevét látta a kijelzőn villogni, hamar lenyomta a megfelelő gombot a készülékén.
- Hola, Raqu! – köszöntötte kicsattanóan az egyik legjobb barátnőjét.
- Hola, Rori! Remélem nem zavarok! – kérdezte kissé félszegen a barna hajú lány, az üdvözlés viszonzása után.
- Dehogy zavarsz! Xavi éppen sziesztázik, én pedig  rendet vágni próbálok a bőröndjeimben – újságolta lázasan, a hétköznapi dolgokat is Aurora.
- Akkor jó, tudod azért hívtalak…. – dadogott nem szokványos színezettel a hangjában Raqu. Ez a nem szokványos színezet tartalmazott egy adag félelmet, izgatottságot és rengeteg tanácstalanságot.
- Valami baj történt? Érzem a hangodon, hogy nincs valami rendben – kérdezte máris Rori, a szobában lévő franciaágy szélére ülve.
- Ennyire nyilvánvaló? – tette fel rögtön a költői kérdést Raquel, noha sejtette, hogy Aurora rendkívüli módon ismeri őt. - Szóval, azt hiszem, terhes vagyok…- nézegette a kezében lévő tesztszerkezet eredményét: a két erőteljes csíkot. – Fogalmam sincs, hogy ennek most örülnöm kéne vagy sem!? Én még nem terveztem gyereket vállalni! Főleg, hogy rendesen szedtem azt az átkozott gyógyszert! A francba!- gesztikulált idegesen. - Az érzelmeim csak úgy kavarognak, tisztán sem tudok gondolkodni! Javierrel a bébi témáról még nem is igazán beszélgettünk! Azt tudom, hogy szeretne, ám csak később, gondolom… - járkált fel-alá a barcelonai lakásában Raqu. – Mi lesz most? Tényleg lesz egy gyerekem?
- Raquel! – hívta fel a barátnője figyelmét Aurora erőteljesen. – Figyelj, picit rám! Elsőként szerintem bizonyosod meg a terhesség biztosságáról! Gondolom még csak tesztet csináltál, de a legjobb az, ha elmész a nőgyógyászodhoz!  Majd aztán ráérsz agyalni Javier reakcióján...
- De mi van, ha meg akarja tartani, vagy ha mégsem? Vajon ekkor én mit csinálnék? De én és egy kisbaba? Ez…- folytatta tovább a mondandóját idegesen és felspannolva.
- Próbálj meg lenyugodni és menj el orvoshoz! Lehet, hogy csak vaklárma – próbálta kicsit észhez téríteni az ezer fokozaton pörgő barátnőjét Rori.
- Mi még nem beszéltünk erről a témáról, nem úgy, mint ti – célzott a friss házaspár nászutas terveire Raqu, melynek a megvalósításába már belefogtak… és melynek eredményeképp egy édes kisember fog a világra jönni hamarosan. Remélhetőleg.
- Raquel Moreno! – emelte fel a hangját erőteljesen a szőkeség. – Most szépen befejezed a velem való beszélgetést és felhívod az orvosod, rendben?
- Oké, oké tényleg jobb, ha egy orvos is lát… - bólogatott hevesen a barna hajú lány, kissé észbe kapva.
- Utána, ha már tudod a biztos eredményt, akkor ismét tárcsázol, és együtt megpróbáljuk megoldani a dolgot! 
- Rendben, ez így jó lesz! Már hívom is Dr. Chavez-t…- bontotta fénysebességgel a vonalat Raquel. Ezek után Rori maga mellé ejtette a telefonját az ágyra, és folytatni kezdte a pakolást, mikor egy borítékra lett figyelmes, mely eddig az alig használt bőröndje egyik falához simulva várta a felfedezést… 





8 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ó, München, biztos csodálatos lehetett! :) Én is megyek oda, bő egy hét múlva! :)
    Nagyon megörültem mikor megláttam, hogy tettél fel részt, mert már igazán hiányoltam és kicsit sem csalódtam, mert egyszerűen tökéletes volt. Annyira jól megfogalmaztál mindent, hogy a szereplők helyébe képzeltem magam, egyszerűen én is ott voltam, teljesen olyan volt. Szóval le a kalappal! :) Aztán tetszett az este, biztos gyönyörű lehetett, Raq és Cat.. még mindig imádom őket. Daniella -.- Nem kommentálnám. Nem vártunk mást tőle! Aztán Alex? :O Nem gondoltam volna, hogy most meg ezt csinálja, szerintem biztos van vele valami. Az agyában, vagy én nem is tudom... de valami nem oké. Régebben nagyon jót nevettem rajta, de most inkább megijeszt egy kicsit, de szerencsére nem tudta tönkre vágni a friss házasok napját. Aztán csodálatos lehet a nászút, és végre rajta vannak a baba ügyön! :) Raquel pedig terhes? Erre végképp nem számítottam! Ha mégis az lenne remélem Javier nem sokkal be, vagy valami, hogy lelépne. És a vége... kíváncsi vagyok mit fog még ehhez a levélhez is szólni Rori, vagy mit tesz vele. Szép lenne, ha rájönne Xavi ezekre a dolgokra, biztos balhé lenne. Várom a folytatást, remélem sietsz vele! :)
    puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Remélem neked is annyira elnyeri majd a tetszésedet a város, mint nekem!:)
      Köszönöm a komit és bókokat!:)*.* Daniella egy egyéniség az biztos, nélküle csak unalmasabb lenne a WAG világ.:)
      Jól érzed a dolgokat Alex-szal kapcsolatban!;) Ki fog derülni minden a következő részekből!:)
      Igen, itt az ideje a legkisebb Hernández megérkezésének...;)
      Javier nagyon szereti Raqut és igazán családcentrikus, szóval...:D:);)
      Hozom hamarosan a folytatást, melyből fény derül a titkokra és a maszatolt dolgokra!:) Igyekszem vele!:)
      Köszönöm ismételten a komit!:) Addig is kellemes nyaralást!:)
      Puszi, Olivia

      Törlés
  2. Szia!
    Jaj Daniela felbukkanását már vártam. Éreztem, hogy ez a nő valahogy csak belekerül. Hát komolyan milyen ember ez? Nem tudom mit vett észre benne Fabregas, de jól el kell akkor plasztiknőcskének rejteni. Hogy lehet ilyen ruhát felvenni? Remélem soha nem veszi el xddd Catet pedig nagyon bírom, komolyan. A beszólásai. :3
    Alexen most nagyon meglepődtem. Ez a srác teljesen készen van. Pár év elmegyógyintézet kéne a számára. El sem tudom képzelni Rorinak ez mekkora sokk lehetett. Még szerencse, hogy Xavi apja ott termett.
    A nászút gyönyörű lehetett. Én örülök neki, hogy dolgoznak a babaprojekten. Tökéletes párost alkotnak, az életükből tényleg már csak egy kis trónörökös hiányzik.
    Jaj kiváncsi vagyok Raq terhes-e tényleg. Biztos vagyok benne, hogy a barátja szereti, és ha most úton van a baba, akkor sem lesz semmi gáz. Milyen jó lenne már, ha mindhárom lány valami úton-módon egy időben esne teherbe. Már csak Cat-nek kell.
    Kíváncsi vagyok mi lesz ezzel a levéllel, és Xavi rájön-e vagy Rori elmondja, vagy hogy alapból mi lesz az utolsó 2 részben. Várom a folytatást!
    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Mikor megláttam, hogy milyen ruhában parádézott Xavi esküvőjén..., azt hittem elképedek! Nem tudja mit illik és mit nem? Komolyan..., nekem van egy olyan sejtésem, hogy el fogja venni Fabre. Az ő döntése végülis! Bár Daniella nélkül csak unatkoznánk egy kicsit!;) Na jóó, neem...:D
      Örülök, hogy tetszenek a karaktereim!:) Igen, igen, kissé meglepődött a leányzó, szerencse, hogy Joa ott termett!:)
      Dolgoznak rajta, szóval hamarosan teljes lesz az életük!:);)
      A következő részből ki fog derülni!:) Hmm...*.*, nem is rossz ötlet!:)
      A 29.rész már olvasható!:)
      Köszönöm a komit és a dicsérő szavakat!:)
      Puszi, Olivia

      Törlés
  3. Szia Olivia! :)
    Sajnálom, hogy csak most jöttem komentel! :/ De így legalább, megint elolvastam többször is a fejezetet. Huhu, hát volt benne minden.
    Daniela, úristen! Soha nem fogom megszokni, hogy Fabregas ezt a nőt választotta :( (Ittvagyoén!) Amikor megláttam Xavi esküvője után a képeket róla, egyszerűen csak a fejemet fogtam. Nem értem miért nem tudott volna felvenni egy rózsaszín, sárga vagy bármilyen színű ruhát. Bocsánat a kiadásért! :)
    Térjünk át a fejezetre. Szerintem minden egyes fejezetnél elmondom, hogy nagyon jó lett. Már csak az a kérdés, melyik a legjobb? Vagy csak később lesz legjobb fejezet? Nem, igazából az egész történet tökéletes! Egyszerűen imádom.
    Imádom Catet, ahogy beszólt Danielának, hát én azon nevettem. Remélem soha nem fog arra sor kerülni, hogy Fabregas elvegye őt.
    Ez az Alex, úristen! Most már tényleg kezeltetnie kéne magát. Elküldhetnék jó messzire, valami szigetre, hogy ne legyen Rori közelébe. Szegény! De legalább nem tette tönkre az lagzit :)
    Juj, jön majd a pici Xavi. Nem is tudom, ő inkább lányos apukának tűnik, szóval remélem, hogy kislányuk lesz. Tényleg már csak a baba hiányzik és az életük tökéletes lesz :) Raquel terhes? Na erre nem számítottam. De biztos nem kell félnie, hiszen a barátja szereti. Na a levél... sose lesz nyugta Rorinak és Xavinak.
    Kíváncsian várom a folytatást, siess vele, de azért jó volna, ha nem csak 2 rész lenne hátra.
    puszi, Dudi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dudi!:)
      Semmi gond, a lényeg az, hogy jöttél!:) Ez számít, ami remekül esik nekem!:)
      Örülök, hogy tetszett!:)
      :D Szerintem Cesc rajongói közül senki sem fogja...:D Én is így gondolom! Jogos a kiakadásod!
      Jajj*.*, nagyon köszönöm!*.* Remekül esnek a szavaid!*.*
      Cat számomra is a szívem csücske!:)*.*
      Szerencse, hogy nem tette tönkre, de egy időzített bomba!;)
      Jujj még én sem tudom, vagyis írtam egyszer valamit, hogy fiút szeretnének mindketten, de most elbizonytalanítottál!:);) Még meglátom!:D
      Már olvasható a következő! "Szerencsére" még egy epilógust is tervezek írni!:);)
      Köszönöm a komit!:)
      Puszi, Olivia

      Törlés
  4. Szia! Meglepi nálam: http://letmeloveu1dfanfic.blogspot.hu/p/dijaim.html puszi Eni V.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm szépen, hogy rám gondoltál!

      Törlés