Uno – Harmadik kör /Bastian Schweinsteiger novella/

Sziasztok!

Itt van ismét a hét "közepe", így meghoztam a Bastianos novellám harmadik és egyben "befejező részét". (Nyugi! Lesz még egy ráadás, ami már nem 2007-ben fog játszódni!;)) Remélem választ kaptok minden eddig felmerült kérdésetekre és a végén egy könnyed illetve kellemes nyári "limonádé" olvasmányként fogtok visszagondolni a történetre!:) Köszönöm, hogy olvastok és, hogy itt vagytok velem!:) Hálás vagyok a pipákért és a kedves hozzászólásokért! Köszönöm a több, mint 50000 látogatót!:) 

ITT elértek!:)

Jó olvasást!

Mae Bluebell

A Brandner házaspár meghökkenve szemlélte a velük szemben ülő furcsa párost, akik a kisebbik lányukat keresték.

- Elsa drágám, mégis miért vagy Bastiannal? Sarah fut, mint ilyenkor mindig, de hamarosan hazaér… - járatta végig egy jó nagy adag riadalommal és gyanúval a tekintetét Heidi Brandner a fiatalokon, válaszolva a gyermeke által még az ajtóban feltett kérdésre. Remélte, hogy a páros nem azért van itt…

- Mi ez az egész? Történt valami? Sarah békés volt mikor elindult futni – szegezte nekik a kérdéseit Thomas Brandner is nyugtalanul. A történész valahol a bensőjében sejtette, hogy Elsa és Bastian váratlan felbukkanása drámához fog vezeti. Nagy mennyiségű feszültséget érzékelt a levegőben, már előre aggódott a családi békéjük miatt, amit mindennél fontosabbnak és előrébb tartott, hiába okozott ezen magatartásával  mélyen húzódó sérelmeket a szeretteiben.

- Valamit meg kéne beszélnünk – húzta ideges mosolyra az ajkait Elsa, a házuk nappalijában feszengve, a hisztérika húgára várva. A mindig napfényes és meleg helyiség, most ridegen vette őt körbe.  – Lehet, hogy nektek már előbb tudnotok kéne a dologról – nézett oldalra Bastianra, a belegyezésére várva. – Hogy felkészülhessetek Sarah reakciójára…

- Mi ez az egész? – szűkült össze még jobban a gyanútól Heidi tekintete, az eddig csak árnyjátéknak látszó szarkalábai, most élesen és jól láthatóan rajzolódtak ki. – Ti… – kezdett bele egy olyan mondatba, aminek maga sem tudta pontosan a végét és főképp nem is akarta. Eddig a pillanatig bízott a nagyobbik gyereke józanságában és felelősségtudatában, hogy előrébb helyezi a családi köteléket, harmóniát az önön vágyainál, pláne egy semmirekellő bosszúnál. Már a legelső alkalommal feltűnt neki, hogy néz a lánya,
 a testvére barátjára és vice versa, ami a berchtesgadeni hétvégén még jobban egyértelművé vált.

- Heidi, Thomas, szakítani fogok a kisebbik lányukkal, hogy randizni kezdhessek Elsával – csapott a közepébe a bajor futballista, egy bólintás után, melyet Elsa felé intézett. – Úgy gondolom, hogy nem a megfelelő testvérrel léptem kapcsolatba – próbált finoman és válogatott kifejezésekkel fogalmazni a sportoló, noha tudta, hogy bizony egy nagyon kényes és feszült témát ad elő. – Tisztában vagyok vele, hogy ez milyen fényt vet rám, de a szándékaim továbbra is tiszták! Sajnálom, nem akartam és nem is akarok a kisebbik lányuk érzelmeivel játszani, de Elsa és én – vette a kezébe gyengéden a mellette ülő személy végtagját, majd egy röpke mosolyt eleresztve megszorította és megpuszilta azt. Ezen finom gesztussal próbálta megmutatni, amit nem volt képes szavakba önteni, hogy szinte két ellentétes pólusú mágnes erejével és hevességgel vonzzák egymást a kezdetektől fogva.

- Már az első perctől kezdve tetszettünk a másiknak, csak hát tabu volt, különösképp a Kevin mizéria miatt, de a berchtesgadeni hétvége alkalmával – kotyogott közbe kissé összefüggéstelenül, a feszült csendet megtörve a leányzó.

- Te jó ég! Úristen! – sápadt el Heidi, végre a hangjára találva, hiszen a gyanúja beigazolódott. – Csalódtam benned, azt hittem beláttad, hogy a bosszú nem vezet sehova – ripakodott rá feldúltan. – De te mégis, az első alkalommal...

- Mégis, mi történt ott? –vágott közbe megrökönyödve Thomas, a bajszát igazgatva idegességében. – Miért nem tudod elfelejteni Sarah aprócska botlását? Fiatal volt még és a harmonikus családi életünk sokkal többet ér mindennél! - lendült bele a kioktatásba az idősebb férfi. – Különben is, Kevin volt az, aki kikezdett vele és elcsábította! A húgod csak…

- Mi történt azon a hétvégén? – szólt közbe most Heidi, bosszúsan megsimítva a rendezett és szigorú kontyát. – Le is feküdtetek egymással?

-         Igen, ezt én is szeretném tudni, hogy mi történt azon az estén köztetek! – hangzott fel hirtelen egy affektáló női hang. A tulajdonosa a helyiség ajtófélfájának támaszkodva állt, karba tett kézzel, ki tudja mióta. Sarah jó pár perce már hallgatta a kibontakozó vitát a félfának támaszkodva, tökéletesen rálátva az egymással szemben elhelyezkedő kanapékra és az azon helyet foglalókra.

-         Sarah! – meredtek megdöbbenve a helyiségbe belépő személy felé. – Mióta hallgatózol már ott? Mit hallottál eddig? – szállingóztak a kérdések a levegőbe.

- Nagyon furcsán viselkedtél velem azóta, Bastian! – lépdelt közelebb a párjához, színlelt nyugalommal. Elhatározta, hogy a kialakult helyzetet mindenképp a maga javára fordítja, bebizonyítja a szüleinek, hogy az állandóan ajnározott nővérkéje sem olyan szent. Elege volt abból, hogy mióta csak az eszét tudja, ő volt a rosszabbik és Elsa mindig a példamutató. Eddig minden erejével azon volt, hogy bosszantsa, bántsa és befeketítse a testvérét, ezt a kínálkozó alkalmat is szándékozott kihasználni, noha pontosan tudta, hogy Elsa érzései és vonzalma csak őszinte lehet, hiszen akkor nem vállalta volna fel a dologgal járó kockázatot. Számára sosem volt fontos a középpályás, nem táplált igaz érzelmeket felé, pusztán csak azért közeledett hozzá, mert a sportága egyik legnagyobb reménysége volt, ami hírnévvel járhat együtt a jövőben, melyből idővel profitálhat. - Éreztem mindig is, hogy van valami köztetek a levegőben, de ugye tisztában vagy vele, hogy a drága nővérkém csak a régóta tervezett bosszújához használt fel téged! – ült ki egy gúnyos grimasz az arcára, mely azért a tagadhatatlan szépségét, teljes mértékben elcsúfította. Megpróbált minden kimondott szavával éket verni az egymásnak érezhetően és láthatólag is nagyon tetsző emberek közé, hiszen biztos volt abban, hogy a nővérkéje nem mesélt Bastiannak, arról a rá nézve borzasztóan kínos ügyről. - Mesélt Kevinről, az Ő nagy szerelméről? – rajzolt egy szívecskét a levegőbe, az ujjait díszítő hosszú és hegyes műkarmokkal. A nővére első igazán komoly barátjának az elcsábítását tartotta, az „élete eddigi főművének”. – Biztos vagy te a szakításban? – kérdezte epésen.

- Sarah! Csillapodj! – próbálta kissé lenyugtatni a kisebbik lányát a bajszos úr azonmód, mert a feje máris hasogatásba kezdett a magas hangtartományban történő számonkéréstől.

- Számítóan és alattomosan kitervelte, hogy visszavághasson nekem, pedig pontosan tudta, hogy odáig vagyok Bastianért! – nézett most az apjára Sarah, már lefelé görbülő szájjal megnyitva az „igazi frontot” a testvére ellen. - Ő sem különb, pedig mindig ő volt a kedvencetek! – jelent meg néhány színészi csepp a szeme sarkában a besározás közepette. - Folyton vele példálóztatok, hogy miért nem tudok olyan lenni, mint Ő, pedig Elsa még álnokabb, sőt gonoszabb… – vitte fel a hangsúlyát még magasabb tartományba, színpadiasan a nővére felé mutatva. - Engem sosem szerettetek igazán! – tört utat belőle a megjátszott hiszti, krokodilkönnyekkel kísérve.

- Sarah ez nem igaz! – tiltakozott máris Heidi, felpattanva a helyéről, majd a karjaiba zárta a kisebbik gyermekét.

- Kislányom ugyanúgy szeretünk téged is! – erősködött Thomas is odamenve a pároshoz, pedig utálta, ha a lánya így viselkedik. Egyszerűen nem bírta maga körül a feszültséget és a női drámát. Ő pusztán csak csak nyugalmat akart maga és a szerettei körül bármi áron.

- Gratulálok Sarah, nagy show volt, de Bastian tud mindent a Kevin-ügyről és a más egyéb viselt dolgaidról! – közölte Elsa higgadtan, ülve maradva, visszafojtva minden dühét és mérgét.

- Elsa elmesélt mindent! Mégis, hogy voltál képes direkt elcsábítani a húgod barátját? - szólt közbe hitetlenkedő arccal Bastian is, aki így a barátnőjét - kivetkőzve önmagából, megforgatva, kiforgatva a dolgokat -, még sosem látta. - Miért okoztál neki szánt szándékkal fájdalmat?

- Anya, apa! – folyatatta a hisztit. – Még be is feketített a barátom előtt azonfelül, hogy elcsábította tőlem! – zokogott a kezei közé  torkaszakadtából.

- Elsa, ezt miért kellett? – kérte számon Thomas azonnal a nagyobbik lányát. - Azt hittem te ennél felnőttebb vagy! Bíztam benne, hogy belátod – csóválta a fejét csalódottan és dühösen. - Megbeszéltük ezt akkor és…

- Nem csábítottam el! Főleg nem bosszúból! Tényleg tetszünk egymásnak – tárta szét a kezeit védekezően, a szülei felé meredve. – Most őket akarod elvenni tőlem? – szegezte a kérdést a húgocskájának feldúltan, ugyanis sejtette, hogy mit forgat a fejében.

Sarah-t mindig is zavarta, hogy a szüleik szemében ő volt az etalon, a követendő jó példa, amihez a kisebbik szőkeség nem volt képes felérni eddig.

- Tudod milyen a húgod! Ezt nem kellett volna! Most oda a családi békénk! – vágta a fejéhez Thomas mérgesen, akinek tényleg mindene volt a békés és nyugodt családi légkör.

- Persze apa, te még akkor is nyugalomra és a megbocsátásra kérnél, ha eltörné az ujjaimat, melyek a jövőmet és az álmaimat jelentik – idézte Anke szavait indulatosan, felpattanva a helyéről, ’miket most igaznak érzett. Pillanatokon belül megérezte magán Bastian védelmező és támogató karjait a dereka körül, így egy nagy sóhajtást követően próbált ismét nyugalmat erőltetni a lelkére.

- A húgod nem rossz ember, csak fiatal még – védte a kisebbik lányát az édesanya, ölelve Sarah-t.

- Nem nőtt még be a feje lágya – gyengéden megsimogatva a magasabb lánya haját.

Sarah tökéletesen játszotta a megbántott és felszarvazott barátnő szerepét, manipulálva a szüleit, hogy most az egyszer ő lehessen az etalon, kitúrva onnan a nővérét. Noha Elsa „azért a szerepért” sosem tett erőfeszítéseket, egyszerűen csak lelkiismeretes ember módjára viselkedett minden körülmények között.

- Jobb, ha most megyünk!  - fordult a mellette álló sportolóhoz a szőkeség, aki jól tudta, hogy most a húga célt ért, maga mellé állította a tulajdon szüleiket, manipulálva őket, ugyanakkor abban is biztos volt, hogy nem fog lemondani semmi pénzért a középpályásról. Nem is lenne értelme, pláne a családi béke okán, hiszen a szülei egyből a legrosszabbat feltételezték róla… - Gond, ha ma este nálad alszom? – érdeklődött, mivel nem kívánatosnak érezte a jelenlétét a Brandner házban.

*

Elsa zavartan forgolódott álmában a számára gondosan előkészített kanapén, ugyanis a szervezete nem volt képes mélyen és pihentetően aludni egy ilyen eseményekkel, drámákkal teli nap után. Miután a futballistával megnéztek valami gyenge amerikai vígjátékot, gyorsan lezuhanyozott és belebújt a sportolótól az estére kölcsönkapott rövidnadrágba illetve bő pólóba. A leányzó az illatos és biztonságot nyújtó párnák és takaró között hosszú percekig csak próbálkozott elszenderülni, ami végül nagy nehézségek árán sikerült csak neki, kiváltképp, hogy a bajor sportoló meglehetősen hangosan motoszkált a belvárosi lakásában. Fél tizenkettő táján mégis elnyomta a buzgóság, ám harminc perccel később egy rossz álom hatására izzadtan és zavartan riadt fel. Hirtelen nem is tudatosult benne, hogy a focistánál vendégeskedik, csak automatikusan nekiindult a fürdőszobának, hogy megmoshassa az arcát és a hideg víz alá tarthassa a csuklóját.

Bastian a zuhany alatt állva próbálta összerendezni a gondolatait a mai napjáról, élvezve a langyos vízsugár erős simogatását a bőrén és az izmaiban. A szokásától nem eltérve csak pár percig folyatta a vizet, majd takarékos ember lévén elzárta azt, a szappanozás idejére.

A lány csukott szemekkel és halk sóhajokkal kísérve frissült fel a hideg víz által, hosszan engedve a csuklójára, többször megmosva vele az arcát. A csap elzárása után még néhány röpke pillanatig a mosdó szélére támaszkodott, mire tudatosulni kezdett benne, hogy valami nincs egészen rendben. Az agya szaporán küldte a szemei elé a friss emlékképeket: a helyiségben már égő villanyról, az őt fogadó hőségről, gőzről és arról a bolyhos törölközőről, amit sietve dobott arrébb  a mosdó széléről. A fülét ekkor csapta meg a szappanozás jellegzetes hangja, hogy aztán a gőztől homályos tükörbe jobban belepillantva érhesse a tényleges felismerés: besétált a fürdőbe mikor Bastian a tus alatt állt.

A sportoló belemerülve a kemikáliák bőrébe dörzsölésébe nem vette észre a váratlan látogatóját, és mivel egyedül lakott, nem volt szokása magára zárni az ajtót, így teljes nyugalommal, koncentrációval folytatta a kimunkált combja dörgölését, mely művelet közben a kemény feneke hozzányomódott a zuhanyzó plexijének.

Elsa az ajkába harapva nézte, ahogy a bajor középpályás bőre alatt az izomkötegek egy tökéletesen megkomponált szimfónia szerint dalolnak és énekelnek neki. Csak állt és kukkolt, közelebb araszolva a zuhanykabinhoz, le nem véve a szemét az elé táruló látványról, hiszen most a férfi felegyenesedve, a szőkített haját kezdte dörgölni, bemutatva neki a hátizmai játékát.

A játékos fütyörészve zárta el langyos vizet a teste és a haja leöblítés után, majd lendületesen megfordult és kinyitotta a kabin ajtaját, megmutatva az újdonsült lakótársának a másik oldalát is. - Elsa, mit keresel itt!? – kapta maga elé a kezét megrökönyödve. – Mióta ácsorogsz itt? – kérdezte még mindig meghökkenve.

- Én, izé… csak rosszat álmodtam, zavarodott voltam és bejöttem, meg megmostam az arcomat, de nem vettem észre, hogy szóval – hablatyolt össze-vissza, le nem véve a szemét Schweinsteiger izmos felsőtestéről, kidolgozott combjáról és az előbb meglátott, ám most már takarásban lévő testrészéről. – A legjobb lesz, ha megyek és visszafekszem! – helyezte át a jobb lábáról a balra a teljes testsúlyát zavarában, hiszen rendkívül kínosnak és abszurdnak érezte az egész helyzetet.

- Ha már te közelebb vagy hozzá, ide tudnád adni a törölközőmet? – biccentett a sportoló a mosdó asztalán felejtett törölközőre szintén zavarban.

–Persze! – túrt bele pironkodva a hullámos és dús hajába, majd sietős mozdulatokkal felnyalábolta a puha és bolyhos anyagot, hogy azután átnyújthassa a lehető legtávolabbról a pucér személynek.

­­- Köszi – vette magához fél kézzel a törölközőjét Bastian, majd megfordult és úgy terítette a dereka köré, hogy a lány csak pár pillanatra láthassa újra a csupasz hátsóját.

- Nem szándékosan kukkoltam, csak… - pirult el még jobban a lány zavarában, majd kitört belőle a nevetés. Teljesen abszurdnak érezte a helyzetet, hogy itt áll egy csodás testű férfi előtt, akivel pár órával ezelőtt beszélték át, hogy nem mondanak le egymásról, csupán elölről kezdik az ismerkedés - lassítanak, randizgatnak -, a három számmal nagyobb pizsamájában, mocskos és szenvedélyes képeket maga elé képzelve.

- Mi olyan mókás? – zárta hirtelen az illatos és nedves karjaiba Elsát a középpályás, néhány apró lépést követően.

- Tetszett, amit láttam – húzta végig kacéran a mutatóujját a szálkás és izmos felsőtesten. – Tudom, azt mondtam, hogy lassítsunk, de ez most cseppet sem tud foglalkoztatni – támadta le szenvedélyesen Bastiant, akinek több se kellett ennél. Hevesen kutatta a női száj bensőjét, a kezeit pedig felfedezőútra indította. Sürgetően bújtatta ki a kukkolóját a saját pólójából és rövidnadrágjából, hogy a tenyerébe foghassa a feszes és kerek melleket, illetve a domború popsit. Elsötétült tekintettel markolt bele minden felszínre került bőrfelületbe és mindeközben eszeveszetten csókolta az édes ajkakat. – Minek kellett ez, a nadrág alá – morogta Elsa szájába, megérezve, hogy egy vékony bugyi még a lányon van, amit gyors mozdulatokkal le is fejtett róla.

- És ez minek? – rántotta le a férfi derekáról az átnedvesedett anyagot egy határozott mozdulattal a szőkeség, majd még közelebb préselte magához, megérezve a gerjedelmet.

- Gyere, menjünk be a hálószobámba, mielőtt végleg elvesztem itt helyben, a fejem – húzta ki a fürdőből Elsát a bajor, majd a férfiasan berendezett szobájába vezette.

A helyiségben gyengéden az ágyára nyomta a kíváncsiskodó teremtést, majd melléje telepedve, apró csókokkal kezdte telehinteni minden egyes porcikáját, lassítva kicsit az örült tempón. Finoman és ráérősen kóstolgatta a lány érzékeny bőrét a füle mögött, a nyakán illetve a kulcscsontja felett, hogy aztán egyre lejjebb araszolhasson.

Elsa élvezettel állta a focista érintéseit és várta a megfelelő pillanatot, hogy átvehesse és viszonozhassa a becézgetést. A hosszú előjátékot követően vehemensen kezdték el élvezni a természet adta csodát, izzadtan feszültek egymásnak az ösztönös tánc mámoros keretei között. Az észveszejtő beteljesülés sem váratott sokat magára, pár pillanat eltéréssel juttatták a másikat az extázis legmagasabb fokára. Az együttlétük után mosolyogva pihegtek és ölelkeztek hosszú percekig.

-          Édesem, ha te ezt nevezed lassításnak… - csipkelődött vigyorogva a sportoló Elsa egyik tincsével játszva az ujjai között.

-          Fogd be – zárta rövidre a beszélgetést kuncogva, folytatva a fészkelődést Bastian kidolgozott mellkasán, hogy a világ egyik legbiztonságosabb és legszebb helyén hajthassa álomra a fejét.

Másnap reggel a szőkített középpályás hangos konyhai tevékenysége ébresztette a leányzót, vagyis egy fülsiketítő csattanás és egy azt kísérő kacifántos káromkodás. Elsa néhány álmos pislogást és egy lassú nyújtózkodást követően egy kártyalapra lett figyelmes maga mellett az ágyban. Érdeklődve vette magához a tüzetesebb vizsgálat gyanánt, az egyes számot mutató piros Uno lapot, amin pusztán egy szó állt a férfi lendületes kézírásával: Egyetlenem. – Ezt nevezi lassításnak? – reflektált magában vigyorogva a tegnap éjszakai mondásra, miközben a szíve hevesen és boldogan kalapált a mellkasában.