2014. július 23., szerda

Uno - Első kör /Bastian Schweinsteiger novella/

Sziasztok!
Hosszú hallgatás után ismét jelentkezem! Nehéz és zsúfolt időszak áll a hátam mögött, ahol muszáj volt az írást háttérbe szorítanom, sőt mi több teljesen nullára redukálnom. Az ebben közrejátszó okok változatosak voltak, akad személyes is köztük, de a legfőbb az egyetem és egy megpályázott Erasmus ösztöndíj volt, melyet sikeresen el is nyertem! Ha minden jól megy, a szeptembert már külföldön töltöm.
Az egyetem, meg az ösztöndíj után a VB következett, melyet kitüntetett figyelemmel követtem és imádtam minden egyes percét, mémjét, majd a kihagyhatatlan Balaton Sound érkezett el számomra. (Az egyik legnagyobb élményem volt a fesztivál záróműsorát  hallgatva a döntőt is követni. Mindezt persze egyszerre! Képzeljétek el,  úgy volt megcsinálva, hogy egyszerre láttad a meccset is, meg a teljes nagyszínpadi műsort. A dj után a nagyszínpad kivehetőire is kitették a mérkőzést, amitől megállt a fesztivál! Iszonyatosan hangulatos volt, akkora tömeggel drukkolni! Mint tudjátok, szeretem a német focit is, így teljes erővel szorítottam a Nationalelfnek, gratulálok nekik! Megvan az a jól megérdemelt negyedik csillag is!:) 
Térjünk át inkább a lényegre, az írásra! Ma utánanéztem és körülbelül egy éve érkezett egy megtisztelő felkérés két profi blogger társamtól, hogy írjak egy novellát Bastian Schweinsteiger főszereplésével. Borzasztóan röstellem, hogy ezt csak most sikerült nyélbe ütnöm, ám mentségemre legyen mondva, hogy a számítógépemen három különböző verzió árválkodik vég nélkül, amiket még akkortájt írtam, mikor "felkértek" rá, de egyiket sem éreztem az igazinak. Ám a mostanit, annál inkább! Élveztem írni, így egy 3+1 részes novella sorozat lett, melynek darabjait a következő három hétben szerdánként fogom hozni számotokra. A részek már készek, így a csúszás esélye nagyon minimális, melynek borzasztóan örülök, hiszen a "pályafutásom" alatt rengetegszer késtem és csúsztam el. Remélem az "illetékeseknek" :) elnyeri a tetszését és persze a többi érdeklődőnek is! Kicsit berozsdásodtam a kihagyás miatt, de ez már csak ilyen!
Már csak egy fontos közlendőm maradt hátra, megtaláltok mostantól az Ask.fm-en is, mivel létrehoztam  egy profilt én is, ott nyugodtan kérdezhettek, érdeklődhetek! Szívesen válaszolok!:) (Az elérhetőségek menüpontban is megtaláljátok!)
Még valami  eszembe jutott hirtelen: az oldal megváltozott, átalakult kissé, nézzetek  körül ismét!:) 
Jó olvasást kívánok! 
Mae Bluebell (Olivia)


Uno – Első kör


Bastian Schweinsteiger ádáz képpel tette le a megfelelő színű kártyalapot, a tölgyfaasztal simára lakkozott felületén fészkelő kupac tetejére.
-        Uno – jelentette ki egy csibészes mosollyal a szája szegletében, majd egy szemöldökívelést követően, a szemben lévő játékostársára meredt.
-        Már tudhatnád, hogy ilyen könnyen nem szabadulsz… - bújt elő a kártyái takarásából a futballista kártyapartnere. A csinos fiatal lány, a hullámos, mézszőke haját a játék hevében egy bohém kontyba fogta a csuklóján tartott hajgumival, mellyel még inkább érvényre juttatta a folyton ravaszul csillogó tekintetét. – Ez bizony egy plusz négyes és pirosat szeretnék… - ejtett meg egy gonosz kacajt, mialatt ő is a kupacra dobta a lapját.
-        Elsa, szerintem a pulcsid ujjában egy plusz négyes pakli van – nevetett rekedten a szőkített hajába túrva a labdarúgó, majd az ápolt kezeivel magához vett négy darab kártyát.
-        Pusztán tudom, hogy mikor mit kell kijátszani és mit kell elrakni későbbre – tette az étkezőasztalra a lapjait lefordítva, majd előbb az egyik, majd a másik kezén húzta fel a zöld mintás felsőjét az alkarja közepéig. – Látod sehol, semmi! –kacsintott rá a partneré.
-        Attól még gyanús vagy te nekem! Ugye pirosat mondtál? – csapta hirtelen a rakás tetejére a frissen felhúzott lapjait Bastian, amik különböző színű hetesek voltak. – Nem hiába ez a számom a válogatottban – vigyorgott egy óriásit a teljes fogsorát kivillantva.
-        Hé! Ez így nem ér, nem keverted meg rendesen! – ágált máris hevesen Elsa, még a helyéről is felpattanva.
-        De megkevertem, csak ilyen szerencsés kezem van! Még az égiek is azt akarják, hogy én nyerjem a maratoni Uno partinkat! – dőlt hátra a székében az izmos mellkasát kidüllesztve a középpályás, miközben a kezében lévő egy szem lapot lóbálta.
-        Azt azért mégsem hiszem – költözött máris az előző pillanatban még bosszús arcra, egy ördögi mosoly. – Valamit elfelejtettél! – ült vissza a fenekére Elsa, ám a könyökével közelebb támaszkodott az ellenfeléhez. – Tessék felhúzni egy lapot!
-        Basszus, ne! Nem mondtam, hogy uno – temette a kezeibe az arcát egy színpadias mozdulattal Bastian, amint rájött a hirtelen hangulatváltozás okára. Furcsállta is, hogy a veszteni nem tudó és nem is akaró lány ugyan miért lett hirtelen olyan nyugodt…
-        Na, most figyelj, azt hiszem, nyerni fogok! – rakott le két különböző színű ’tiltót’ a következő körben Elsa, majd a felsővel megegyező színű számos kártyát. – Uno!
-        Els… - próbált pókerarcot vágni, ugyanis a kupac tetején egy zöld kettes volt, neki pedig egy sárga és piros kettes csücsült a kezeiben. – Legközelebb vigyázz, az ilyen elhamarkodott kijelentésekkel! – dobta be középre a lapjait a futballista.
-        Neked sem ártana… - landolt a kupac tetején egy újabb ’fekete’ plusz négyes.
-        Ezt nem hiszem el! – pattant most fel Bastian a helyéről. – Ekkora mázlista nem lehetsz! Honnan volt az a plusz négyes!? – gesztikulált vehemensen félig nevetve, félig bosszankodva, ugyanis ő sem tudott veszteni. – Állj fel most! Gyerünk!  - termett máris Elsa mellett a 180 centis sportoló.  - Ha nem a pulcsid ujjában, akkor az öledben van egy másik pakli! – húzta fel az ülő pozíciójából, a hóna alá nyúlva az aprócska lányt.
-        Basti, nincs másik paklim! – hahotázott hangosan és dallamosan már a talpán állva, mikor a bajor férfi kezei a hóna alól a derekára siklottak és elkezdték csikizni. – Ne, nagyon csikis vagyok! – viháncolt még hangosabban szinte fuldokolva a nevetéstől, a tágas étkező helyiség, melyben egy óriási faasztalon, néhány széken és két tálaló szekrényen kívül nem volt más, csak úgy visszhangozta a gyöngyöző kacajt.
A páros az asztal egyik szélén kártyázott egymással szemben, az egyik asztalfő székét a sarokba téve.
-        Megérdemled! – kezdte el még nagyobb intenzitással csikizni Elsát, amitől a lány kontyban nyugvó haja kibomlott és a vállaira hullt.
-        Elég, légyszi! – kérlelte még a tekintetével is a sportolót, két nevetőroham közepette. –Még nem is biztos, hogy nyertem! Ha a felhúzott lapok között van plusszos, akkor simán visszahívhatsz – próbálta meggyőzni a kínzóját akadozva, közben az aprócska és rövid karjaival hadonászott.
-        Milyen igaz! – állt le hirtelen az ifjonc labdarúgó, kezeit a lány derekán pihentetve. Hosszú és férfias ujjai élvezettel tapadtak a karcsú derék köré, a tekintete megigézve figyelte az ütemesen emelkedő és süllyedő mellkast, az orra pedig elkábult az édes női illattól. – Elsa – emelte a szemeit elsőként a lány ajkaira, majd összekapcsolta azokat a másik különlegesen szép, szürkés-kékes tekintetével.
-        Ez… - harapta be hirtelen a száját, amint a hozzá vészesen közel álló középpályás szemeibe meredt. Kezeit finoman a férfi nyaka köré fonta és egy apró lépéssel még közelebb araszolt, hogy a csípőjük összeérhessen. A mozdulat hatására a finom ívű orrát egyből megcsapta az őrjítő és hosszú hetek óta vágyott férfias illat. Elsa még nem találkozott Bastianhoz foghatóval, egyszerűen elvarázsolta őt a sportoló, hiába volt tabu számára, nem tudta kiűzni a fejéből, ahogy a jelek szerint a másik sem. Kíváncsian várta, hogy a pillanatok múlva elérkező első csókjuk még jobban fel fogja-e kavarni az így is tomboló érzékeit.
Bastian az egyik kezét a leányzó derekáról még lejjebb csúsztatta, a másikkal pedig a laza és dús fürtökbe túrt. - Csodaszép vagy! Miért nem veled találkoztam először… - nyögte ki, majd a száját a lányéra tapasztotta. Elsa készségesen nyitotta szét az ajkait, engedte, hogy a férfi nyelve felfedezze a szája bensőjét, majd édes táncra kelljen vele. Hosszan, ráérősen és legfőképp szenvedélyesen csókolóztak, mintha ez lenne a világ ’legszabadabb’ és legtermészetesebb dolga. - Nem tudom elhinni, hogy te a nővére vagy… - susogta Bastian, mikor az ajkaik elváltak egymástól. – Miért ilyen kegyetlen az élet!? – tette fel magának a költői kérdést a bajor sportoló, a homlokát a lányénak támasztva. – Igaz, akkor nem ismernélek… - vonta a karjait még szorosabban Elsa köré.
-        Basti, még mindig játszotok? Miért hangoskodtatok ennyire? Gyere inkább lefeküdni… - hallották meg a közeledő affektáló hangot, melynek tulajdonosa Sarah volt, Elsa húgocskája és Bastian "hivatalos" barátnője. 
A páros amilyen gyorsan csak tudott szétrebbent és próbált minél természetesebben viselkedni.

*
Elsa Brandner a Müncheni Zeneművészeti Egyetem kantinjában, szórakozottan dobolt az ujjaival, az előtte üresen elterülő műanyag asztal sima felületén. A hétvégén történtek óta egy falat, annyi sem ment le a torkán.
-        Szia Elsa!  - fogta meg a vállát egy ismerős női kéz. – Nem ebédelsz? Isteni illata van a rántott sajtnak - kezdett el csevegni Anke, a leányzó csoporttársa és egyben jó barátja, miközben ügyesen manőverezve lerakta a megpakolt tálcáját a többi cókmókjával együtt az asztalra, hogy aztán helyet foglaljon Elsa mellett. – Na, mesélj már valamit! Milyen volt a berchtesgadeni családi kiruccanás? Végül elment a húgod szexi és mellé még jófej barátja is? – sorjázta a kérdéseit a rövid fekete hajú lány, a villájára tűzve egy nagyobb darab falatot. – Ez isteni! Tuti nem eszel? – nézett megrökönyödve a mellette ülőre Anke.  – HaHhHhhhhhhhhhasajfksdjfslaHhhhhhgéáű—HHahó! Föld hívja Elsát! Megint megkínzott Bauer? Most Bach a-moll preludium és fúga c. versenyművének melyik két hangját kellett egész órán át leütögetned?
-        Csókolóztam Sarah pasijával – tört utat Elsából hirtelen, nem is reagálva a zongoragyakorlatot firtató kérdésre. – Azóta csak Bastian és az a csók jár a fejemben!
-        Mi? – képedt el azonmód a fekete hajú, kissé duci lány, a pufók ujjai közül kiejtve a műanyag villáját. – De mégis hogy történt? A húgod látta vagy tudja?
-        Nem, sejtelme sincs, szerintem! – rázta meg a fejét Elsa, miközben a vállait automatikusan a fülei mellé emelte. - Leültünk kártyázni szombat este mind az öten, de az egyik utolsó mentben csak mi ketten maradtunk és egyszerűen nem bírtunk a másikkal – kezdte ecsetelni a szombat esti történéseket a csoporttársa közbülső kérdésére reagálva.  – A többiek eléggé elfáradtak a végére, így nem várták meg a csatánk kimenetelét, főképp, hogy tudták, egyikünk sem képes veszteni…
-        Ti meg édes kettesben maradtatok – konstatálta egy csettintéssel kísérve a mondanivalóját Anke. – Végül ki nyert? – bökte ki az első gondolatát, ami csak az eszébe jutott, a hallott információk megízlelése után.
-        Nem tök mindegy! – csattant fel kissé ingerülten a szőke hajú leányzó. - A lényeg, hogy megcsókoltam a húgom pasiját, pedig egy ilyen alattomos húzás az ő reszortja szokott lenni!
-        Legalább élvezted? Ki csókolt meg kit? Hogy váltatok el utána? – tette fel az újabb kérdéscsokrát a rövid hajú lány, közben élvezettel adózva az ebédjének.
-        Ő csókolt meg és mindketten nagyon élveztük, de…
-        Nincs de! Szakítsanak, aztán hajrá! – mutogatott a műanyag evőeszközével nyomatékot adva a szavainak Anke.
-        Ez nem ilyen egyszerű! Én nem vagyok Sarah, én nem tudom ezt ilyen könnyen kezelni, mint ahogy ő azt tette Kevinnel! – tiltakozott hevesen, a homlokát masszírozva a hosszú zongorista ujjaival, melyek az ígéretes jövőjét biztosították a klasszikus zenei életben.
-        Tudod, csodálkozom, hogy azok után még egyedül mert hagyni a pasijával, én nem tettem volna – nyammogott a mondata közepette a rántott sajthoz választott köreten, a dundi lány.
-        Pontosan tudja, hogy nem vagyok az a bosszúálló típus! –emelte égbe a mézszőke szemöldökeit Elsa. - Mire lenne az jó? Csak további undorító és alattomos tetteket szülne, sose lenne vége!
-        Elcsábította a pasidat tavaly ilyenkor! – csattant most fel Anke ingerülten, ugyanis nem tudott napirendre térni a barátnője húgának viselkedésén.  - Ez bosszút kíván!
-        Nézd, sosem szívleltem, szerintem egy üresfejű buta liba, és őszintén a gimi után nem tudom mihez fog kezdeni, de a húgom és a családi béke érdekében megbocsátottam neki. – ismételte el ugyanazt a jól átgondolt és megfontolt magyarázatot a viselkedésével kapcsolatban a zongoristatanonc. - A szüleim is ezt javasolták, hiszen ők is tudják milyen Sarah…
-        Ők még azt is elnéznék annak a manipulatív kis viperának, ha eltörné a már most euró milliókat érő ujjaidat – fújtatott gúnyosan a pufók lány, aki hegedűművésznek tanult.
-        Ők csak nyugalmat akarnak, elegük van Sarah folytonos játszmáiból és csatározásaiból, ami végigkíséri a középiskolás éveit.  – kelt a szülei védelmére Elsa. – Nem akartak a családon belül is óriási feszültséget, és én ezt a csírájában tudtam elfojtani a mutatott viselkedésemmel. Tudod, titkon reménykednek benne, hogy hamarosan benő a feje lágya…
-        A helyükben nem tenném! – rázta a fejét vehemensen Anke. - Biztos, hogy nem fogadták őt örökbe? Ti hárman, a szüleiddel annyira hasonlítotok egymásra alkatilag és természetileg is, de Sarah: magasabb mindannyiótoknál és a személyisége… - grimaszolt csúfondárosan, kissé oldva a kialakult feszültséget.
-        Anke! – nevetett fel harsányan Elsa, a barátnője viccén. – Apám dédanyja volt ilyen, vagyis erről szólnak a családi anekdoták… - kacsintott játékosan a mellette ülőre.
-        Hozzád akkor is jobban illene korban a srác!
-        23 és 19 még nem a világvége… - legyintett egyet határozottan a finom vonásokkal megáldott arca előtt Elsa.
-        Még érettségije sincs annak a luvnyának, és ahogy hozzááll, nem is lesz meg neki egykönnyen! – fakadt ki még jobban Sarah ellen a dundi leányzó. – Totálisan te vagy Bastianhoz a jobban passzoló! – gesztikulált színpadiasan.
-        Még nem is találkoztál vele, miért vagy ebben olyan biztos? – próbálta letörni a barátnője lelkesedését a szőke hajú lány. – Ám biztos bírni fogod, ha egyszer összefuttok! Képzeld, annyi bennünk a közös és még a humorunk is hasonló, na meg a szívdöglesztő a mosolya… - áradozott kipirult arccal.
-        Te bele vagy zúgva! – kapta az ápolt kezeit a szája elé Anke, ugyanis még sose látta így rajongani egy fiúért.
-        Dehogy! – tiltakozott máris. - Csak Kevin óta, Ő az egyetlen, aki felkeltette úgy igazán a kíváncsiságomat… - pityent bele a mondatába, az asztalon nyugvó mobiltelefonja. – Ismeretlen számról jött, ki lehet az? – ívelte fel a jobb szemöldökét.
-        Biztos Bastian! – tippelt izgatottan a duci ujjaival dobolva a kantin asztalán Anke.

„ Beszélnünk kell! Tisztáznunk kéne a szombat estét! Hogy érsz ma rá? Írj minél előbb!” B.



12 megjegyzés:

  1. Szia Csajszi! :)

    Először is nagyon örülök, hogy visszatértél, nagyon hiányoltalak már a blogok világából!
    Másodszor pedig, nem hazudtoltad meg önmagad, egy ötletes, fordulatos és izgalmas novellával tértél vissza, ahogy Tőled már megszokhattuk!
    Gratulálok az ösztöndíjhoz, és sok sikert majd a külföldi élethez! Melyik városban tanulsz tovább? :)
    Amikor az első sorokat olvasta, azt hittem, hogy Elsa és Basti egy pár, de amikor odaértem az olvasásban ahol leírtad, hogy a húgával jár meglepődtem nagyon! Lesz itt még bonyodalom elég:D
    Megértem, hogy Basti miért ideges, engem is folyton legyőznek az Unoban! :D
    Anket nagyon megkedveltem, bár nem volt olyan nagy szerepe, de látszik, hogy jó barátnő, és csak a jót akarja Elsának.
    Sarah pedig megérdemli, hogy Basti elhagyja őt Elsa miatt, hogy tehetett olyat, hogy összejött a nővére pasijával?? Gerinctelen dolog volt!
    Az üzetenenk a végén nagyon örültem, remélem a Szőkeség belemegy a találkába!
    Mégegyszer, nagyon örülök, hogy ittvagy ujra, és várom a következő részt! :)
    Puszillak, Titania

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Csajszi!:)
      Nagyon köszönöm, én is örülök, hogy újra itt lehetek!:) Köszönöm a kedves és dicsérő szavakat!:) Jól esnek!:) Olaszországban fogok tanulni, egy apró városban Bologna közelében!:)
      Lesz még bonyodalom az elkövetkezendőkben!:) Sarah tette tényleg alattomos volt, nem testvérhez méltó. Köszönöm a komit!:) Örülök, hogy tetszett!:)
      Puszillak, Mae

      Törlés
  2. Welcome back! :D
    Már leírtam chaten, hogy mennyire örülök a visszatérésednek, főleg hogy ezzel a novellával tértél vissza. Mint egyik felkérőd, megemlíteném, hogy nem csalódtam benned ezúttal is kitettél magadért, de arról is szót kell ejtenem, hogy a hatalmas késés miatt csak az ígért összeg felét tudom a számládra juttatni, mivel az est, amelyen fel akartam olvasni a sajátomként, sajnos már régen elmúlt.
    Evezzünk valamivel komolyabb vizekre: az elején én is azt hittem, hogy egy párt alkotnak és örültem, hogy nem lesz Sarah, erre... (Nagyon tetszett az Unózás, igazán parázs hangulatot teremtettél. :D) Amikor említetted, hogy Basti tabu számára, akkor abba a tévhitbe kerültem, hogy Elsa a Bayernnél dolgozik, és a szerződésében vannak bizonyos kikötések. Végüg, mikor Scweini mondta ezt a nővér dolgot eléggé meglepődtem, de legalább negatív szereplőként fog megjelenni a Modellke, nekem már az is elég egyelőre. :)))
    Egyet kell értenem Ankéval, Sarah megérdemelné, ha kicist letörnék a szarvát(ördögikacaj). Elsa pedig egy tök rendes lánynak tűnik, szóval én nagyon szurkolok a Bastii-Elsa párosnak.*.*
    Várom a folytatást!
    Puszii! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Jó újra itt lenni!:)
      :D:D Mindig mosolyt tudsz csalni az arcomra!:D:D
      Igyekeztem a főszereplőink között "izzó" hangulatot teremteni!;):D:D
      Igen, nem Sarah lesz a pozitív és erkölcsi főhős ebben a novellában!:);):D
      Hamarosan kiderül minden, hogy letörik-e Sarah szarva, Elsa megkapja-e a hőn áhított pasit...;D:)
      Köszönöm a komit!:)
      Puszii!:)

      Törlés
  3. Szia!
    Először el kell, hogy mondjam, nagyon örülök neki, hogy itt vagy köztünk, hiszen már nagyon hiányoztak a történeteid, novelláid. Wáó, gratulálok az ösztöndíj elnyeréséhez. Mi lesz az úti cél?
    Na, de kezdjük is a novella első részével. Ahogyan Titania, én is azt hittem, hogy Basti és Elsa egy pár, de egyre jobban kezdett kitisztulni minden. Akkor döbbentem rá, hogy a barátnőnek igaza volt, tényleg összetartoznak - még ha ő még nem is találkozott vele. És igen, tényleg kezd belehabarodni a leányzó. Amit Sarah művelt, számomra undorító. Nem, hogy idegentől is az, de ő megtette a saját testvérével. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a páros története!:) Várom a folytatást!
    Puszi neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm! Számomra is jó, újra itt lenni köztetek!:)
      Köszi, Olaszország!:)
      Elsa érdeklődését nagyon felkeltette a húga barátja..., és kezd belehabarodni, csak vajon ehhez Sarah mit fog szólni? Igen, Sarah szörnyű dolgot művelt Elsával, ez még egy idegentől is borzalmas, nem egy családtagtól!
      Köszönöm a komit!:)
      Puszi neked!:)

      Törlés
  4. Szia Mae!

    Először is, nagyon gratulálok az ösztöndíjhoz, ez óriási dolog, és nagyon büszke vagyok rád emiatt. Mi lesz az úti cél? Másodszor, nagyon örülök, hogy ismét közöttünk vagy, már nagyon hiányzott, hogy Tőled olvashassak.
    Azt hiszem, a kihagyás egyáltalán nem érződik az írásodon, most sem okoztál csalódást, a novella első része lebilincselő lett, ahogy azt megszokhattam már, ha rólad van szó. Páratlanul tehetséges vagy, hidd el nekem!
    Bevallom, az elején én is azt hittem, hogy Basti és Elsa egy pár, hiszen nagyon aranyosak voltak, mikor csak ketten kártyáztak. Viszont a végén, mikor megcsókolták egymást, remekül átadtad a kettejük között izzó feszültséget. Igazából nekem velük kapcsolatban egy ismerős idézet jutott eszembe: "A tiltott gyümölcs a legédesebb."
    Anke nekem eddig nagyon szimpatikus, tipikusan betölti a legjobb barátnő szerepét, és látszik, hogy tényleg csak jót akar a barátnőjének. És teljesen igaza van, tényleg egymásba habarodtak a főhőseink. Sarah tette pedig szerintem is bosszút érdemelne, hiába fontos a családi béke, azért, amit ő tett a saját testvérével, nagyon vérlázító.
    Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra, mert az az üzenet nagyon felkeltette az érdeklődésemet a végén.
    Apropó, nagyon örülök, hogy Basti lett a főszereplő, mert a Világbajnokság alatt nagyon megkedveltem őt, főleg a döntő után. Annyiszor lerúgták a döntőben, és ő mégis mindig visszament a pályára, hiába fájt a lába annyira. És ez számomra tiszteletreméltó. :)

    Nagyon várom a folytatást!

    Puszillak,
    Nomi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Nomi!:)
      *.* Nagyon köszönöm, sokat jelentenek a biztató és dicsérő szavaid!:):) Olaszország!*.* Köszönöm, Ti is hiányoztatok nekem!:)
      Hűű, nagyon, nagyon köszönöm! Micsoda bókok!*.* Még a szavam is elállt, mikor olvastam őket!:):)
      Igen, ez a mondás járt a fejemben!:) Ráéreztél!:):D Anke karakterét nagyon szerettem írni!:D Pontosan látom magam előtt, ahogy a duci ujjaival hadonászik, miközben nagy erőkkel falatozik...:D
      Fontos a családi béke, de egy ilyen húzás azért durva! (Sajnos ismerek olyan családot, ahol a "békéjük" mindennél fontosabb..., pedig elég alattomos harcok dúlnak a máz alatt...)
      Örülök én is, hogy Bastival írhattam! Régóta tiszteletem és "szeretem"- kedvelem!:) Felnézek rá, mint ember!:) Pontosan, folytatta tovább, bármi történt is!:)
      Nagyon köszönöm a komit!:) Örülök, hogy tetszett!:)
      Puszillak, Mae:)

      Törlés
  5. Szia Mae!

    Csodaszép lett a kinézet, hoztad a stílusodat, mint mindig. Tetszik a név váltásod is, bár azért még szoknom kell. :)
    Teljesen megértem, hogy eltűntél, tényleg fontosabb dolgok is vannak az életünkben, mint a blog, és olykor ezért háttérbe is szorul. De visszatértél, és ez a jó hír. Gratulálok az ösztöndíjhoz! Külföldön, hol folytatod, lehet már tudni? :)
    Hatalmas élmény lehetett úgy nézni a mérkőzést. Én is szurkoltam a németeknek és nagyon boldog voltam, mikor megnyerték. Megérdemelték! Örülök, hogy olvashatunk tőled Bastival, az elmúlt hónapokban nagyon megkedveltem. Már a cím is tetszik, és a tartalommal is bebizonyítottad miért is szeretek Tőled olvasni. Mintha nem is hagytál volna ki egy hónapot se. Remek iromány lett!
    A többiekkel ellentétben, nekem nem volt olyan érzésem, hogy együtt vannak. Bár érezhető volt köztük ez a 'feszültség', de nekem inkább két barát szituáció jött le, több érzelemmel, remekül 'megtévesztve'. Meglepett, hogy Elsa Sarah testvére. Sok mindent kinézek a nőből, de hogy elcsábítsa a saját testvére pasiját, azt nem. Megleptél. Bár a fiatalsága végül is lehet egy indok...
    Viszont Elsának igaza van, a bosszú nem megoldás. Ráadásul ezt ő most nem a visszavágás miatt tette, hanem mert tényleg belezúgott a férfiba. Anke karaktere remekül fel lett építve, imádom. Tökéletes befejezés, így felkeltetted a figyelmünket.
    Várom a folytatást!

    Puszi,
    Vivian L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Vivian!:)
      Köszönöm a dicsérő és kedves szavakat!:) Kellett egy kis változtatás!:)
      Köszönöm, Olaszországban fogok tanulni egy félévig!:)
      Igen, nagyon nagy élmény volt!:) Bizony, megérdemelték! Megdolgoztak érte és sosem adták fel, annyi második és harmadik hely után!:)
      Köszönöm, örülök, hogy így érzel!:):) Sikerült átadnom, akkor amit szerettem volna a párossal kapcsolatban!:) Sarah nem lesz egy pozitív szereplő...;)
      Köszönöm, a "bosszúval" kapcsolatban én is így érzek, Anket pedig "imádom"!:) Köszönöm a komit!:)
      Puszi, Mae

      Törlés
  6. Szia drága!
    Végre sikerült elérnem ide, hogy el is olvassam, meg kommentet is írjak, és rögtön azzal kezdeném, hogy nagyon örülök a visszatérésednek, annak meg főleg, hogy ezzel a novellasorozattal tértél vissza. :) Bevallom, a memóriám szörnyű, ezért nem is emlékeztem rá, hogy én Basti novellát kértem tőled, akkor ért a megvilágosodás, mikor olvastam az emailed. Így kellemes meglepetés volt. :D
    Cseppet sem meglepő módon imádtam ezt az első részt, minden egyes sorát, és megnyugtatlak, én nem éreztem, hogy berozsdásodtál volna. Lehet, hogy te így érzed, mindenesetre ezen a részen nem látszott meg. :D
    Viszont, amióta nem olvastam tőled, el is felejtettem, mennyire szeretem azt, ahogy bemutatod a dolgokat – legyen az egy helyszín, tárgy vagy ember. Nem bonyolítod túl, nem magyarázol szájbarágósan, nem mész bele a legapróbb részletekbe, nem fogalmazol barokk körmondatokban – szerencsére :D – és mégis olyan könnyű elképzelni mindent, valóságos és teljesen egyben van az egész.
    Az elején, amikor Elsa és Basti játszottak, imádtam, hogy egyszerre volt vicces a jelenet, de közben érezni lehetett a feszültséget is, hogy mindketten nyerni akarnak. (Mellesleg először az a videó jutott eszembe róla, amikor Basti és Müller memóriáznak. :DD) Egészen a csókig én is elhittem, hogy ők ketten egy pár, és csak aztán néztem nagyokat, hogy Sarah is képben van.
    Elsát imádtam, a hajgumival a csuklóján; hogy nem tud veszíteni; és ahogy a bosszúállásról gondolkodik. Egyetértek vele, hogy az nem vezetne semmire, csak egy felesleges testvérviszályt eredményezne. Bastit is imádtam, de hát ezt mondanom sem kell, őt alapból imádom. :D Elsa barátnőjével egyelőre én még barátkozom, elsőre nekem nem volt annyira szimpatikus. Oké, hogy jó barátnő, és jót akar a lánynak, de valamiért akkor sem. Sarah-tól nem volt szép, amit tett, de látjuk, hogy tulajdonképpen most visszakapja, amit megérdemel – feltéve, hogy Basti és Elsa végül összejönnek. :D
    Egy problémám volt ezzel a résszel, méghozzá az, hogy rövid volt, úgyhogy megyek is gyorsan tovább a másodikra.
    xoxo, L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)*.*
      Jajj, nagyon köszönöm a kommentárt!:) Egy éve kértétek, szóval tényleg feledésbe merült már...:D
      Köszönöm, hatalmas elismerés és bók!:) Örülök, hogy így gondolod!:) Próbálok, mindig az egyszerűségre törekedni!:) Micsoda dicséret!*.*.* Köszönöm!:)
      Gyorsan megkerestem és megnéztem azt a videót!:D Jézusom! :D:D Ahogy Müller összekeveri, nehogy nyerhessen, de aztán, mégis behúzza Basti a győzelmet!:D:D Örülök, hogy átjött és szimpatikus Elsa személyisége!:)
      Meglátjuk mi lesz, hogy összejönnek-e...:):)
      Köszönöm a komit!:)
      Puszi, Mae

      Törlés