2013. november 2., szombat

8 bites szerelem - 1.fejezet – Mindörökké, a legjobb barátom leszel!

Sziasztok! 
Meghoztam az első fejezetet! Köszönöm a prológushoz érkező, rengeteg komit és pipát!  Ígérem, válaszolni is fogok rájuk! 
Ugyan, kicsit rövidebb lett a tervezetnél a fejezet, de most "ennyit tudtam". Remélem azért, elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást!
Olivia

Egy szimmetrikus vonásokkal megáldott, gyönyörű nő lépdelt, a Madrid szélén elterülő, erdővel szegélyezett temetőben. A tekintete végig, a cipője orrát pásztázta, míg elérkezett a jövetele céljához - egy visszafogott, vésett sírkőhöz. 
- Hola, Hack! – köszöntötte a „legjobb barátját”, majd leült a kővel szembeni, frissen kivágott fa, csonkjára. Az óriási nyúlt növényt, az ő kérésére vágták ki a temető emberei, mivel félő volt, hogy egy nagyobb vihar alkalmával, kárt okozhat a sírhelyben. – Ismét eljöttem, mint mindig… – beszélt a vésett kőtömbhöz halkan. – Most is hoztam friss virágot, mint minden alkalommal… - harapta be az ajkait vehemensen, hogy a hirtelen rátörő zokogás, ne bukjon ki belőle azonnal. – Istenem, – nyögte, miközben legördült egy kövér könnycsepp a bronzbarna arcán -, már négy éve, hogy elmentél ezen a napon – temette az arcát hevesen, a kezeibe. A sírás elemi erővel rázta meg a testét, szinte fojtogatta a tagjait és a lelkét. 
Blas még 2009-ben vesztette életét, egy rossz helyen lévő vérrög következtében, mely elzárta a szívébe tartó verőeret. A férfi keringése összeomlott, megszűnt dobogni a legfontosabb szerve és meghalt. A programozó nem szólt senkinek a fellépő gyógyíthatatlan betegségéről, melynek következménye a végzetes vérrög volt, így Brunát letaglózta, a legjobb barátjának, hirtelen halála. Az egyik pillanatban még vígan nevetgéltek az albérletük kanapéján, a következőben pedig a földön haldoklott a barátja… 
A nő, az eltelt években heti rendszerességgel kijárt, a legjobb barátja sírjához, megosztani vele az élete legújabb fejleményeit, a legapróbb mozzanatoktól kezdve. Órákig képes volt, hangosan és lelkesen mesélni, vagy csak csendben ücsörögni a sírhely mellett. A munkájában fellépő nehézségekre is, a „rideg sírtól kért és várt megoldást”. Hitte, hogy ha elmondja a problémáját, Blas segíteni fog neki, üzenni fog valamilyen úton. Ezen szokásait, a szűk környezetében, sokan túlzottnak gondolták, mivel attól féltek, hogy sosem lesz képes, igazán elengedni a férfit, ám a súlyos veszteség tényét, önmagában,  már „elfogadottnak” tekintette. Véleménye szerint, az idő gyógyító ereje, négy év alatt, „csodát” művelt vele, de a halála évfordulóját általában gyötrelmesen viselte. Még ennyi év távlatából is, hiszen a „kezei” között lehelte ki a lelkét, a számára egyik legfontosabb személy. Nem volt rá igazán felkészülve! Váratlanul érte a dolog.
A mai napig nem nyúlt, a legjobb barátja fontosabb személyes dolgaihoz, - a laptopjához és a fekete bőrkötésű noteszához -, csak őrizte azokat, a szekrénye, egy elzárt fiókjában. A férfi szobáját is, a halála után, hosszú hónapok elteltével volt csak képes kiüríteni, néhány barátja segítségével. Azóta, az a szoba üresen áll, még a lakás, felújításakor sem engedte be a szakembereket, hiába erősködtek néhányan, hogy legalább festesse ki a helyiséget. Ő azonban nem akarta, hogy bárki idegen belépjen oda, és „felfordulást” okozzon. Az üres helyiség, a szívében fennmaradó űrre emlékeztette, amit a férfi hagyott maga után, és amit betölteni, senki nem tud és nem is lesz képes… 
Minden erejével, minden idegszálával, az élete részének akarta tartani az elhunyt barátját, akit testvéreként szeretett. Szinte az élete központját képezte még mindig a férfi és az emléke, amit Bruna nem akart , vagy nem volt hajlandó tudomásul venni.
- Hiányzol Hack! Olyan boldog lennék, ha még itt lehetnél velem! – állt fel a rönkről, szipogva és kicsit csillapodva a nő, majd a sírkőhöz sétált. – Miért nem avattál be!? Miért titkoltad el előlem a betegséged? Négy éve ezen rágódom… - simogatta meg a hideg és rideg anyagba vésett feliratot, majd ismét záporozni kezdtek a sós könnyei. –Mindörökké a legjobb barátom leszel! A szívemben őrizlek… - rogyott rá az emlékhelyre.
- Bruna, kedvesem! – szólította meg, a roskadva gyászoló nőt, egy reszelős férfihang. Szívet tépő élmény volt neki, így látnia az egyik, legeslegjobb barátját. Kívülről a nő, mindig gondtalannak, közvetlennek és boldognak tűnt. Sokakkal képes volt elhitetni, hogy rendben van teljesen, még néha napján vele is. Ám a nő legszűkebb környezete, azok az emberek, akiket a bizalmába fogadott, bizony tanúja volt, a tragédia, mindennapos árnyékának és azok hatásainak. Nem akarta, nem tudta elengedi Blast!
- Sese – fordult a hang irányába, a barna hajú szépség, kinek szemei vöröslöttek a rengeteg sírástól. – Sese, úgy hiányzik! – nézett végtelenül sebezhetően és összetörten a magas, és izmos focistára. – Ezen a borzalmas napon, még örültebben hiányzik…
- Tudom, tudom – iramodott meg a törékeny nő felé, a Real Madrid védője, majd a karjaiba zárta, felemelve a hideg sírról. – Semmi baj, itt vagyok! – simogatta a barátja hátát, mely a zokogástól rázkódott, már sokadjára, ezen a napon. – Rám számíthatsz! – nyomott egy apró puszit a lány hullámos hajára. - Őt pótolni lehetetlen, de én itt vagyok neked, melletted állok és támogatlak – vigasztalta szeretetteljesen, belélegezve a parfümje édes illatát. 
Négy éve, hogy megismerkedtek a nővel, mikor Bruna, belépett a Real Madrid hatalmas családjába. Már kezdetekkor megtalálták a közös hangot, remekül kijöttek a másikkal. Sergio ezen időszak alatt, többet is szeretett volna a nőtől, ám ennek két akadálya is volt. Az első, Lara volt – mára már az exe -, akivel akkortájt vállalták fel a kapcsolatukat, a nagy nyilvánosság előtt is, a másik pedig Blas és később a halála. A sportoló nagyon jól emlékezett arra a gálavacsorára, mikor elkapta őt Hack, a férfimosdóban. Játékosan figyelmeztette őt, hogy ’meg ne próbálja’ összetörni Bruna szívét, majd kérte, hogy vigyázzon rá. Ám ezt olyan tekintettel, olyan hangsúllyal és olyan éllel mondta, amit a labdarúgó nem igazán tudott hova tenni, abban a pillanatban. Blas pillantása szinte könyörgő volt, ám a hangja mérhetetlen bizalomról árulkodott. - Mintha arra próbálná rávenni, hogy vegyem, át a helyét… - futott át akkoriban a hátvéd agyában a megérzés, amit rögtön ki is kergetett onnan. Azonban, mikor a nő, zokogva hívta fel, már megértette! Megértette, hogy rá lett bízva Bruna. Egy pillanatig nem habozott, és nem gondolkodott el azon, hogy miért is kéne neki ezt tennie! Ösztönből, „felsőbb utasításra” cselekedett, hiszen annak a csodaszép nőnek segítenie kellett. Támogatóra volt szüksége, aki mellette áll mindenben és segít neki feldolgozni a tragédiát. 
A védő már négy éve „ez” volt a szépséges nőnek, s lassacskán el is felejtette, hogy a kezdet kezdetén, másképp tekintett rá… - Gyere, menjünk inkább! – javasolta halkan Sergio, miután a karjaiban zokogó nő, kissé nyugodni látszott.
- Rendben… - egyezett bele fakó hangon Bruna. Jelen pillanatban a Real focistája jelentette neki a kiutat, a kapcsot a világgal, a gyász, kínzó bugyraiból. Sokat köszönhetett ennek a különleges férfinak, aki mindig mellette volt, ha kellett. A személyében egy nagyon jó barátra és támaszra lelt, akivel a „jobb napjain” remekül ki is jött. Sokat bolondoztak és nevettek együtt! Blas után, Ramos vált, a legfontosabb személlyé az életében. Néhanapján rengeteget gondolkozott azon, hogy miért is vette pártfogásába a férfi. Hack halála előtt, ugyan jóban voltak, de nem volt kimondottan szoros a barátságuk. Inkább csak incselkedtek egymással…
Ramos gyengéden támogatta a temető kijáratáig a nőt, majd a tulajdon kocsijához vezette. A gyenge és apró női kezet, mely szinte el is veszett, az óriási tenyerében, féltő gonddal szorította. Egy pillanatra nem akarta elengedni, tervezte, hogy még a vezetés közben sem fogja, hiszen az automataváltó megkönnyíti a dolgát.
- Holnap első dolgom lesz visszajönni az autódért, mivel most, nem fogom hagyni, hogy egyedül, a volán mögé ülj! Nem is értem, miért nem taxival jöttél…
- Rendben – nyugtázta ezt is Bruna, még mindig valamiféle letargiában, miután beszállt a drága luxusautóba, aminek ajtaját, kinyitotta előtte a focista. Az érzelmeit mindig mélyen és hosszan megélte. Szinte átadta magát nekik, had marcangolják a bensőjét…
- Kislány… - sóhajtott hirtelen és aggodalmasan a focista, miután Ő is helyet foglalt a járműben, a kormánykerék mögött. – Kérlek, próbálj kicsit kiszabadulni az érzelmeid fogságából! Magadat lököd folyton vissza, a gödör mélyére! – gesztikulált aggodalomittasan. - Tudom, hogy nehéz, de az érzelmeid mélysége, még ki fog egyszer teljesen készíteni! Ha ez már nem történt meg idáig… 
- Sajnálom, csak…, tudod, én ilyen vagyok. – vonta meg a vállát, Bruna. - Megélek mindet, amit érzek, sokkalta jobban az átlagnál. – rázta a fejét, egy grimasszal, mely a tehetetlenségét fejezte ki, az állapotával kapcsolatban.
- Ritkán szoktalak ilyen mértékben, ilyen intenzíven, nevetni és örülni látni! Tudod, tavaly már egész jól viselted ezt a napot, de ma… - dobolt, a bőr borítású autóülés szélén, Sergio.
- Tavaly más volt!  Az este, vele álmodtam – célzott, a halott legjobb barátjára, a nő. A hangja fáradtan és siváran csengett. – Újraéltem minden pillanatát, annak a szörnyű napnak – jelent meg egy fájdalmas rándulás ,a szépséges arcon. – Ismét, a kezeim között halt meg – hajtotta le a fejét, a tekintetét a combjaira szegezve.
- Istenem – csúszott ki rekedten, a férfi szájából, az első gondolata. 

*
Cristiano Ronaldo, a jól megérdemelt szabadnapja estéjét, a családja körében töltötte. Kilenc óra felé a szerelmével és a fiával készülődött, egy animációs filmet megnézni, mikor megcsörrent a telefonja.
- Szia, haver! – szólt bele a telefonba, miután konstatálta, hogy ki kezdeményezte a hívást. – Hogy van? Megnyugodott már? – kérdezte rögvest, a vonal túlsó végén lévőtől.
- Kicsit jobban, de eléggé ki volt…- sóhajtott egy mélyet Sergio, a telefonba. A tekintetét, a tőle kissé távolabb szuszogó nőre függesztve. Az angyali szépségű vonások, az álmok birodalmában kisimultak és nem csüggedeztek tovább, ahogy azt, az egész napon át tették. – Az este vele álmodott, újra átélte, ahogy meghalt a kezei között. – ecsetelte halkan, a barátjának a történteket, a sportoló.
- Te jó ég! – hüledezett a ténytől, Ronaldo is. – Nála maradsz az éjszaka is?
- Maradnék, őrizném az álmát, nehogy megint… 
- Csak Pilar… - vágott a hátvéd szavába hirtelen, a portugál.
- Igen, Ő ezt nem képes megérteni…

*
Pilar Rubio, a futópadján próbálta csillapítani és kiadni magából a heves érzelmeit. A gép, ugyan a leggyorsabb fokozaton zakatolt, és mutatta a tempót, de ezt a nő, könnyedén tudta követni. 
A feje zsongott, szét akart robbanni, oly annyira dühös és mérges volt. Szétvetette az ideg, a testét és a lelkét egyaránt, hiszen ismét alulmaradt Brunával szemben! A férfi, azonmód felrúgta a közös programjuk tervét, mikor nem tudta utolérni azt a nőcskét, „ezen a tragikus napon”. Nem volt képes felfogni, hogy a focista nem látja, ennek a dolognak a visszásságát! Pilar, úgy gondolta, hogy nincsen barátság nő és férfi között! Brunában, a kezdetektől fogva, ellenfelet, riválist látott, akivel a szerelme, túlontúl sok időt tölt, és túlontúl közeli a kapcsolata. Mikor amaz füttyent a hátvédnek, ő máris ugrik és rohan hozzá! Ki szerint normális ez!? 
- Mikor udvarolt nekem, nem kötötte az orromra, hogy az anyja és a barátosnéja után következhetem csak… - fújtatott vehemensen, mint egy vágtató ló.





10 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Nagyon vártam már a prológus után az első részt, és nagyon megérte rá várnom, olyan könnyedén és lazán írsz,teljesen bele tudtam magamat élni. Tényleg nem értem, hogy eddig miért nem olvastam tőled, habár ha úgy vesszük, jobb később elkezdeni, mint soha, nem? :)
    Nagyon megdöbbentettél a fejezet tartalmával, nem gondoltam volna, hogy Blas élete ilyen hamar véget ér. Nagyon sajnáltam Brunát, hiszen a legjobb barátját vesztette el. Eltelt már négy év, de Bruna szerintem nagyon nem tette még túl magát a barátja halálán, hiába próbálja elhitetni magával.
    Sergio tényleg olyan, mintha képletesen szólva, átvette volna Blas helyét a lány életében. Büszke vagyok rá, amiért a lány mellett áll, pedig nem lenne kötelessége.
    Cristiano-val pedig bárki le tud engem kenyerezni, szóval nálam most nagyon nyert ügyed van. :)
    Pilar pedig, az az igazság, hogy egy kicsit megértem őt is, hiszen kinek esne jól, ha mindig csak "másodhegedűs" lenne. De ezt Sergio-val kéne megbeszélniük, viszont úgy érzem, hogy a sértettség bosszút fog szülni...
    Nagyon kíváncsian, és izgatottan várom a folytatást! :)
    Puszillak, Nomi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Nagyon köszönöm a komit! Igen, jobb később, mint soha!:):D Köszönöm, hogy olvasol!:)
      Próbáltam valami drámait hozni kezdésnek, bevallom, nekem nagyon a szívemhez nőtt Blas, pedig nem sokat szerepeltettem, de belopta "oda" magát!:) Igen, még nem engedte el a leányzó, jól érzed!:) Bizony, Sese szinte átvette a férfi helyét!:)
      Cristiano-nak még lesz, néhány fontos szerepe, főleg a vége felé...:);)
      Pilar karakterét, direkt olyannak próbáltam ábrázolni, hogy azonosulni lehessen vele! Nem tervezem gonosz boszorkánynak, de aztán ki tudja...;):D
      Köszönöm ismét csak, hogy írtál!:) A folytatás már olvasható!:)
      Puszillak!:)

      Törlés
  2. Szia! :)
    Már vártam a folytatást, és ismételten nagyon jó lett. Nem a mennyiség a lényeg, ezen ne aggódj! Az a lényeg, hogy a tartalom mennyire köti le az olvasót, és itt ezzel nincs gond. Én csak úgy "faltam" a soraidat.
    Igazából engem nagyon megleptél. Az előző rész végét olvasva, nem erre számítottam. Ezer más helyzet, dolog lefutott az agyamban, ami történhet, de ez nem. Blas halálát nagyon sajnálom. Szerettem a karakterét, még ha rövid ideig is olvashattuk. Nem érdemelte ezt!
    Brunát is borzasztóan sajnálom. Elképzelni sem tudom milyen lehet, ha a legjobb barátja a karjai között hal meg. Ő még nincs túl ezen, nem fogadta el, ami érthető, de lassan ideje lenne elfogadnia ezt! Az élet sajnos megy tovább... nem szabad a múltban leragadni.
    Sergio személye tényleg olyan lesz a számára, mintha Blast pótolná. Persze Őt sosem lehet teljesen, de legalább Ő ott van a lánynak. Pilart én tökéletesen megértem, hogy kicsit ki van akadva. Nem erre számított, hogy mások mögé szorul. Nem tudom, hogy az érzései mennyire komolyan Sergio irányába, de úgy érzem fog még bajt okozni. Remélem azért negatív szereplő nem lesz. Cristiano szerepére is nagyon kíváncsi leszek.
    Várom a folytatást!
    puszillak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Nagyon köszönöm, hogy írtál!:) Remekül esnek, a dicsérő szavaid!:)
      Örülök, hogy megtudtalak lepni!:) Sokáig gondolkoztam, hogy mi legyen Blas sorsa, de a halálát láttam a "legjobbnak", a történet szempontjából. Akkor, nem csak én kedveltem meg, olyan hamar Blast!:) Tökéletesen leírtad, hogy Bruna a múltban ragadt! Nem lépett még tovább! Sese se tudta eddig kirángatni "onnan", de a jövőben ki tudja...;)
      Pilart nem tervezem olyan negatívra, de nálam sosem lehet tudni...;) Crisnek pedig, még lesz egy-két, fontosabb szerepe!:)
      Köszönöm ismét, hogy írtál!:) A folytatás már olvasható!:)
      Puszillak!:)

      Törlés
  3. Szia Olivia! :)
    Nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy hoztad az első részt. Jöttem is olvasni és nem csalódtam. Annyira izgatott vagyok az egész új sztoriddal kapcsolatban, mivel a Xavi-Rori-sat is imádtam, remélem ezt is minimum ennyire fogom szeretni. Nagyon szívszorító rész lett, de tökéletes. És egyedi! Nem csupa-csupa jóval kezdődik minden stbstb, hanem egy temetőben kezdted el, szomorúan és ez tetszik. Nagyon tetszik. Annyira sajnálom Blas-t, sajnálom, hogy eltitkolta Bruna elől is a betegségét, és érthető, hogy a mai napig nem bírja feldolgozni a halálát, én sem tudnám. Örülök Ramos-nak, hogy "átvette a helyét", de azért soha nem lesz pótolható a legjobb barát, persze a focista egy remek támasz. Pilar már most nem szimpatikus, és tudom, tudom és tudom, hogy bajt fog még okozni. Imádtam Ronaldo-ban a kis aggódó férfit, akármennyire nem vagyok oda érte. Kíváncsian várom a folytatást!:)
    puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm, hogy jöttél és írtál!:)
      Jajj, köszönöm!*.* Én is imádtam írni a Whyb?-t, örömmel tölt el, hogy te is ennyire szeretted!:)
      Remélem a 8 bites szerelmet is, kedvelni fogod!:) Köszönöm!:) Próbáltam drámával kezdeni, s majd innen építkezni felfelé!:) Köszönöm!:)
      Igen, még nem tudta elengedni a leányzó, de Sergio ott van neki.:) Megeshet, hogy Pilar továbbra sem lesz szimpatikus, de nem terveztem nagyon gonosznak!:) Örülök, hogy Ronaldot karaktere elnyerte a tetszésedet!:)
      A folytatás olvasható!:)
      Köszönöm ismét a komit!:)
      Puszillak!:)

      Törlés
  4. Szia!

    A hétvégén olvasni valót kerestem, hogy egy kicsit kikapcsoljak és akkor jutott eszembe, hogy nálad láttam egy új történetet, ami igazán érdekesnek ígérkezett a leírás alapján. Nos, már szombaton el is olvastam - és nem is csalódtam -, de most jutott időm arra, hogy írjak is neked.
    Nagyon tetszett, imádtam minden egyes sorát és pont ezért írom azt, hogy olvastam volna még tovább és tovább. Lehet, hogy rövidebb lett és én is azt írtam, hogy olvastam volna még tovább, viszont hozzá szoktam a könyvekhez, amiknek az a jó tulajdonsága, hogy nem kell várnod a következő fejezetre, mert a te 2. fejezetedet nagyon várom! Még annak ellenére is, hogy most abban az állapotban vagyok, hogy túl sok volt Sergioból. Ugyan elég keveset szerepelt, de amikor jelen volt, csak mosolyogtam, még ha nem is olyan volt a jelenet és arra gondoltam, hogy igen, pont ezért nem hagyott engem békén az utóbbi időben. Pont ilyennek tudom elképzelni őt. Szóval nagyon jól eltaláltad a karakterét.
    Maga a történet is tetszik. Bruna húzása nem volt semmi és csak vigyorogtam, amikor olvastam. Nagyon tetszett. Egyébként már a karakter választással is felhívtad a figyelmem, mert Rachel volt az én Larám :) Szóval nézd el nekem, ha véletlen Larát írok Bruna helyett. Úgy tűnik kivételt képezek, mert én azért az elejtet utalások alapján, sejtettem, hogy lesz valami Hack-kel. Ennek ellenére, azért elég megrázó volt így is, hogy a kezei között halt meg a legjobb barátja. Nem is csodálom, hogy még évekkel később is megviseli a dolog, főleg, ha még újra álmodja az egészet.
    Sergio felbukkanásának örültem, mert ez tényleg azt mutatja, hogy egy részről tényleg érdekli Bruna sorsa, más részről pedig agyon is ismeri. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük, mert gondolom, valamilyen úton-módon egymásra fognak találni. Viszont ahhoz ugye az kell, hogy Bruna túllépjen Blas halálán, mert amíg a múlttal foglalkozik, addig nem tud a jelenre figyelni.
    A lényeg, hogy nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra! Már nagyon várom a 2. fejezetet!

    Üdv,
    Catalina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Mikor először megpillantottam, hogy írtál nekem, nagyon meglepődtem!:) Tudod, hatalmas megtiszteltetés ez számomra! Mikor elkezdtem a blogolást, Te már akkor, hatalmas tehetségnek és "névnek" számítottál, szóval rettentően örülök, hogy tetszett, amit csináltam, csinálok!:) Örülök, hogy várod a folytatást!*.* Remekül esnek a szavaid!:) Köszönöm, én is jónak érzem Sergio karakterét!:)
      A prológusban próbáltam sejtetni, apró utalásokkal.
      Igen, jól érzed a dolgok, majdani alakulását!:) Ki fog derülni minden!;) A folytatás már olvasható!:) Köszönöm ismét, hogy írtál!:)
      Üdv, Olivia

      Törlés
  5. Szia csajszim! :) <3

    Hát nagyon röstellem, hogy csak most értem ide olvasni, de legalább ideértem! Nagyon vártam az első fejezetet már és annyira jól sikerült, imádtam! És annyira szerettem volna még tovább olvasni, hogy az hihetetlen. Szegény Bruna annyira sajnálom, amiért elvesztette Blas-t és ennyire nehezen tudja elengedni, mert szerintem még nem engedte el. Legalábbis nekem ez a véleményem az olvasottak alapján, de azt hiszem talán nem is lehet. Egy ilyen tragédia, mikor a tulajdon kezeid között hal meg a legjobb barátod, örökre nyomot hagy benned. De nagyon örülök, hogy Sergio végül megérkezett a temetőbe, mert ki tudja, lehet, hogy a nő még ennél is jobban összeomlik, ott a sír mellett ücsörögve. Örülök, hogy így vigyáz rá és gondoskodik róla, azt hiszem ez az, amit Blas kért tőle még annak idején. Örömmel vettem tudomásul, hogy Sergio lelkét is valaki istápolgatja úgy mond, mert neki sem lehet egyszerű, bár nem gondoltam volna, hogy pont Cristiano lesz ez a személy, de nagyon tetszik. Ami nekem kissé negatívum, az Pilar. Tuti, hogy ő még sok bajt fog hozni a fejükre, szinte a zsigereimben érzem. Jajj. :D Nagyon várom már a folytatást, ahogy tudsz siess vele!

    Puszillak <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm, hogy jöttél, nekem csak ez számít!:)
      Örülök, hogy tetszett és élvezted!:) Igen, Sese a legjobbkor érkezett!:) Jól érzed, ezt kérte tőle, de nem csak erre célzott...;) Szerette volna, ha...;) Idővel kiderül!:) Ígérem!:) Ramosnak is kell valaki, erre pedig Crist találtam a "legalkalmasabbnak"!:):D Pilar nem lesz annyira gonosz, de pozitív szereplőnek sem mondanám...;)
      A folytatás már olvasható!:)
      Puszillak<3

      Törlés