Budapesten még éjfélkor is kánikula uralkodott, a városnak még ilyen fülledt és párás időjárásban ezer éve nem volt része. Ahol csak tehették, nagy teljesítménnyel mentek a légkondicionálók, ám máshol az embereknek az esti szellőztetéssel kellet beérniük. Mindenkin a lehető legkevesebb ruha volt, amiért férfiak áldották is az időjárás istennőjét.
A belvárostól távolabb, Budapest egyik jóhírű külkerületében egy felettébb gyönyörű lányt lépett be az otthonába, amit a szüleivel és a bátyjával osztott meg. Egy régi építésű, ám karbantartott és felújított kertes házuk volt. Elől is és hátul is egy kisebb kerttel és terasszal. A lánynak hosszú szőke haja, tengerszín szeme és csókos ajkai voltak. A teljes házban sötétség uralkodott, ugyanis a család többi része már nyugovóra tért. Az előszobában fáradtan dobta le a táskáját, majd a szobájába felérve bekapcsolta a Macbookját. Egy tikkasztó és dolgos munkanap volt a háta mögött, de még lefekvés előtt beszélni szeretett volna egy emberrel a Facebookon. Adelina a Deák téren lévő szórakozóhely egyik alkalmazottja volt. A mai műszakja még nehezebbnek bizonyult, ugyanis kezdettét vette a 2012-es EB, ami a munkahelyén óriás kivetítővel és sok-sok extra sörcsapolással jár. Aznap, már a második csoportkörös napon, Hollandia és Görögország, majd Portugália és Németország csapott össze. Az utóbbi meccsre nagyon is kíváncsi volt. Amióta tudta az eszét és követte a focit, azóta a Bayern Münchennek és a német válogatottnak drukkolt, ugyanis „azt is” nagyrészt a bajorok alkották. Ugyan a spanyolok tehetségét és sikereit elismerte és az FC Barcelonát az egyik legjobb csapatnak tartotta, ám kissé neheztelt is rájuk. Ugyanis a 2008-as EB-n, a döntőben, Torres góljával legyőzték a kedvenc csapatot, majd a 2010-es VB-n már az elődöntőben találkoztak, ahol szintén vesztesként távozott a Nationalelf. Ám mindkét esetben tisztán látszott, hogy a „La furia roja” klasszisokkal jobb volt, ezt kétségbe vonni nem lehetett. Ada élvezte a spanyolok „táncolós”, passzolós játékát, szerette nézni, mert minőségi labdarúgást mutattak. Így szerinte a lehető legjobb helyre kerültek a trófeák, csak mégis az egyik kedvenc csapatán gázoltak át érte…
Azonban eljött egy újabb torna, ahol bizonyíthatnak a „srácai”. Szerencsére az első csoportkört jól vették, ám Gomezt még mindig kapálózó kétballábasnak tartotta, hiába lőtte ma a győztes találatot.
A legzavaróbb egyedek a műszak alatt az állandóan flörtölő Ronaldo hasonmások voltak, és az összes félrészeg, sörnyelő szurkoló. Hiába dolgozott a félszemével mindig a kivetítőt leste, így semmi fontosról nem maradt le. A legjobb barátnője, Jo és a barátja Ádám is ott voltak, így még jobban élvezte a mai napot. Mindkét fontos embert a bárpulthoz ültette, így folyton a közelében voltak, bármi történt is. Néha Ádám kapóra is jött leszerelni a sok fickós külföldit. Johannát, röviden Jo-t még a középiskolából ismeri, osztálytársak voltak és azóta is tartják a kapcsolatot hiába mentek különböző egyetemre. Ádámot pedig egy ilyen kivetítős, meccsnézős este után ismerte meg, még 2010-ben. Mi más lehetne, mint spanyol drukker és Barcelona fanatikus. Jól megfért ez így egymás mellett.
Adelina már percek óta a Facebookot bújta, mikor végre feljelentkezett a várva-várt személy.
- Gratulálok! - írta angolul. – Szépen játszottak, de ez a Gomez gyerek…
- Neked is, szia, Giro!:P – A legfontosabb, hogy nyertek és dinamikusan játszottak végig!:) Tudom én sem értem, hogy lehet ő profi…XD Olyan helyzeteket, még én köntösben és papucsban is berúgok…, amiket ő kihagyott!!
- Szia Ada!:) Persze, persze…:P:P Ha majd eljössz egyszer nyaralni Barcelonában, akkor bemutathatod a tudásodat!:P
- Mennék én tudod! Azért is kezdtem el dolgozni, hogy végre megnézhessem azt a kulturális fővárost!:)
- Gondolom ezerrel csapoltad a sört és hangosan kommentáltad a mérkőzést…:D
- Igen valahogy így volt…:D
Giroval, becsületes nevén Andrés Gironésel az interneten „ismerkedtek” össze, a foci révén. Az Omegle nevezetű oldalon kezdtek egymással „randomként” beszélgetni és olyan jól eldumáltak, hogy a társalgás már Facebookon folytatódott egy óra múltán. A Dél-Afrikai VB-t végig civódták, egymás heccelve, hogy „kinek a csapata” a jobb, ám azután már egyéb dolgokról kezdtek hosszasan értekezni. Ezalatt a 2 év alatt is folyamatosan tartották a kapcsolatot, és jó barátokká váltak, természetesen amennyire az internet engedte. Hetente Skypeoltak és „leveleztek”. Néha-néha Ada úgy érezte, hogy Giro többet is szeretne, ám ő ezt elképzelhetetlennek tartotta. Két okból is. Egy: nem jött be neki a srác férfiként, kettő: Ádámmal is azon a nyáron találkoztak, és az bizony szerelem volt első látásra. Giro így már csak annak örülhetett, hogy egy vérbeli Barca drukker a lány barátja…
Június 28.-án Adelina izgalommal és valami baljós érzettel ébredt reggel. Az esti olaszok elleni elődöntőt már a csapat zsebében érezte, ám mégis valami megmagyarázhatatlan dolog lengte körül aznap. Szerencsére nem kellett dolgoznia, így „civilként” tudta követni a meccset a Deák téri helyről. A szokásos trióként ültek be a kivető elé, az első sorokba. A szurkolók aránya megoszlott, ám mindkét tábor békésen volt a másik mellett. Németország hatalmas hajrával kezdett, ám Gomez ügyefogyott játékával az akciók nem lettek tökéletesen befejezve. Ez meg is bosszulta magát, ugyanis Balotelli kétszer megvillanva gólokat értékesített. A végeredmény ugyan 2-1 lett, de ez csak a nehezen kiharcolt tizenegyesből jött össze, amit Özil bombázott magabiztosan. Ádám szája fülig ért, hiszen ő nem igazán szerette a német válogatottat, és a spanyolok már az előző nap bebiztosították a helyüket a döntőben. A lány kicsit elkenődött, de a szokásos mantráját ismételve: „Majd négy év múlva sikerül!” , nem szomorkodott sokáig. A trió még iszogatott és beszélgetett egy órán keresztül, ám éjféltájt elindultak hazafelé. Jo a belváros szívében lakott, Ádám pedig Adához ment át aludni. Az egész meccs és beszélgetés alatt nagyon furcsán viselkedett a fiú. Valahogy szokatlanul kavarogtak azok a zöld színű szemek. Adelina nem igazán akart rákérdezni a fiú gondjára, míg Joval voltak, de hazafelé már szóba hozta a dolgot. Ám a srác csak annyit mondott, hogy semmi komoly, ne aggódjon, majd „otthon” mindent tisztáznak. Azonban ezt is olyan fura hangsúllyal tette… Adelina fejében ezernyi gondolat és kétely kelt szárnyra és magában elkezdett a legrosszabbra felkészülni.
- Nos, ki vele mi bánt! – ült már le a szobájában lévő kanapéra a lány, Ádám pedig szorosan mellé helyezkedett.
- Szeretlek! – mondta ki Ádám reszelős hangon.
- Én is téged! De ezen mit kell tisztáznunk? – sóhajtott kuncogva, ugyanis megijedt, hogy mást akar közölni vele a barátja.
- Nézd, nem is tudom, hogyan kezdjek neki. – hajtotta le a szőke fejét, nem nézve Ada szemébe. A szoba azon nyomban megtelt feszültséggel és baljóssággal. A lány ismét görcsbe rándult és benntartotta a tüdejében a levegőt.
- Mi az? – kérdezte kissé erőteljesebben Ada.
- Szóval, szeretlek csak már nem szerelemmel. Nem vagyok beléd szerelmes! – nyögte ki végre Ádám. Keményen, kertelés nélkül.
- Tessék? – lábadt könnybe a leányzó csodaszép tekintete.
- Találkoztam valakivel, aki hatással volt rám. Vele újra érzem azt a tűzet, mint mikor mi randizni kezdtünk két évvel ezelőtt. - folytatta őszintén. – Nem akarom a legszebb éveimet, egy jól működő ám kihűlt kapcsolatban elpazarolni. – nézett végre egyenesen a lány szemébe.
- Értem. – szívta vissza a könnyeit Adelina. A büszkesége mindig is erősebb volt az érzelmei felszínre engedésénél. – Köszönöm, hogy őszinte voltál, de jobb, ha most mész! – közölte a sráccal méltóságteljesen.
- Ada, szépségem! – fogta meg a kezét. – Ne haragudj, de még azelőtt akartam veled ezt tisztázni, mielőtt bármi hülyeséget csinálnék és megbántanálak vele.
- Rendben, de most már menj! – kapta ki a kezét a fiú kezei közül.
- Kérlek! Érts meg, te is azt érdemled, hogy valaki igazán viszont szeressen téged! – kezdett magyarázkodni.
- Ádám! – nézett rá komoran. – Nem kell többet mondanod! Felfogtam, mással szeretnél lenni vagy bármi…- mondta önérzetesen, majd felállt, hogy jelezze, tűnjön már el a házból.
- Nem kell minden kapcsolatot megszakítanunk, lehetnénk barátok! És…
- Ha most azt szeretnéd javasolni, hogy járjunk néha össze…- villámlottak meg Adelina szemei. – Akkor az a legjobb, ha befogod és eltűnsz! Egy ideig nem szeretnélek látni, se hallani felőled. Le kell ezt zárnom. – közölte felpaprikázva. – Ne is álmodj arról, hogy mi majd csak úgy összejárogatunk, persze a legjobb részét nem akarod csak úgy elengedni! – kezdte kitessékelni a szobájából.
- Nem azt akartam, csak…- habogott, hebegett Ádám.
- Sosem tudtál hazudni! – vágta a fiú fejéhez mérgesen, mert igazán belegázoltak az önbecsülésébe.
- Ahogy te sem. – vágta vissza a srác is.
- Remek, most, hogy ezt megbeszéltük, már mehetsz is! – nyitotta ki a bejárati ajtót Ada.
- Még… - fordult vissza az ajtóban.
- Légy boldog! – csapta rá az ajtót a leányzó, majd felrohant a kuckójába, ahol zokogásban tört ki. Eddig bírta magába fojtani.
Nem értette, hogy hol rontotta el… annyira boldogok voltak és olyan biztos volt a kapcsolatukban, de ez váratlanul érte. Vajon mióta nem szerethette már őt? Meg is csalta?
Már szinte a családjának tartotta Ádámot, a szülei és a bátyja is kedvelte a fiút.
Ahova csak nézett mindenhol a közös képeik kísértették. Újabb könnyfolyam indult el az arcán lefelé. Az eddig erőteljesen dobogó szíve helyén csak egy hatalmas űrt érzett. Mi lesz most így? Vele teljesnek és egésznek érezte magát…
Hirtelen valaki belépett a szobájába.
- Húgi, mi történt? Úristen, hiszen te sírsz! Ki bántott? – szinte rohant oda Adelinához, Márk a bátyja.
- Szakított velem! – szipogta.
- Az a hülye****- káromkodott egy hatalmasat feldúltan a fiú. – Megcsalt téged?
- Nem tudom…, csak közölte, hogy szakítsunk, mert már nem szerelmes belém…- mondta darabosan a könnyeit nyelve.
- Nem érdemelt meg téged! Mindig is volt valami sunyi a szemében! – szorította magához jó szorosan a törékeny húgát. Már születése óta védelmezte, ahogy először rámosolygott kisbabaként. 5 év volt közöttük a korkülönbség, de ezt tette tökéletessé a testvéri kapcsolatukat.
- Én rontottam el valamit? Igyekeztem mindig felfrissíteni a kapcsolatunkat és figyelni, hogy megkapjon mindent. – mondta elfúlóan a bátyja ölelésében.
- Csak mindenkit meg akar fektetni! – fújtatott dühösen. – Gyere, menjünk és igyunk egy teát! – engedte ki a szorításából a kishúgát. A konyhában hajnalhasadásig beszélgettek. Márk megpróbálta tudatosítani a lányban, hogy jobb lesz neki Ádám nélkül.
- Ada, előtted az élet! Fiatal vagy, csodaszép és szingli! Ideje szórakoznod!
- Tudom, csak…
- Csak ő volt az első szerelmed. – fejezte be a testvére helyett a mondatot.
- Igen, ő olyan igazi nagybetűs szerelem volt! – révedt el a tekintete az emlékeiben, majd mikor tudatosult benne, hogy nem lesz már folytatás, ismét könnybe lábadt az így is nyuszira sírt szeme.
- Adelina! Ne vedd ilyen komolyan! Mert folyton csak össze fogsz törni! A veled egykorú fiúk mind ilyenek! Most az a feladatot,hogy szórakozz egy kicsit! Találd meg önmagadat és élj! – szinte pátoszként kiemelve az utolsó mondatot.
- Az lesz! – bólintott végre kissé jobb színben.
- Ám természetesen nem minden jöttmenttel! – fenyegette meg a mutatóujjával Márk.
- Mintha csak apa csinálná! – nevette el magát végre Adelina. Néhány mondat után, elhatározták, hogy nyugovóra térnek már a nap első sugarainál. Ada visszamászott a kuckójába és befeküdt a hatalmas ágyába.
Ott a Macbookját gyorsan az ölébe vette, majd percekig csak nézte a „boldog párról” készült háttérképét, aztán lecserélte azt egy semmitmondó tájképre.
Hirtelen meglátta, hogy villog a skypeja. Gyorsan megnyitotta és egy oldalnyi, aggódó angol szöveggel találta magát szemben. Giro elsőként azt hitte, hogy a vereség miatt, nem jön fel beszélni vele a lány, de aztán elkezdett aggodalmaskodni, hogy biztos valami történt. A végén már verekedést illúziónált, amit a csalódott szurkolók kezdeményeztek…
- Nem volt semmi verekedés! Már megint elszaladt veled a ló, vagy a szintetikus…:P
Szóval félre a viccel…szakítottunk Ádámmal. – gépelte szomorúan, majd lecsukta laptopot és megpróbált elaludni. A sok sírástól hamar az álmok birodalmában találta magát.
- Mi történt?:O:O Nem mondtad,hogy bajok voltak közöttetek! Fej a fejjel Ada!
Itt a legjobb alkalom, hogy elutazz, egy kis búfelejtő útra a katalán fővárosba! :D – gépelte Giro ismét egy apró vigyorral a szája szegletében. Hátha mégis megkaphatja álmai nőjét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése