2013. május 29., szerda

YGMS - 4.fejezet - A randevú



Egy meseszép, szőke hajú lány tűnt fel a kora esti városkép nyüzsgésében. A szél lengén fújdogálta az aranyszínű tincseit, a csinos ruha pedig tökéletesen kihangsúlyozta a nőies idomait. Járása kecses volt, a mozdulatai és a nézése magabiztosságról árulkodtak. Lendületesen lépkedett a tér közepe felé nem kis feltűnést keltve. Ekkor az eddig rejtőzködni próbáló, felettébb magas és szálkás alak meglátta a csodás teremtést és eléje sietett.
- Hola Adelina! – tolta fel egy férfias mozdulattal a napszemüvegét, a lány elé siető csatár.
- Hola Cris! – viszonozta a köszöntést egy mosollyal Ada.
- Nagyon csinos vagy! – bókolt őszintén a labdarugó, amint a leányzóba karolt. – Ha nem nagy gond, innen kocsival megyünk, mert nem szeretném, ha útközben egy valag ember leszólítana egy aláírásért vagy egy képért. Már így is sokan megtették, amíg rád vártam. – magyarázott bőszen.
- Pedig a szokásomtól eltérően, most nem késtem többet, mint két perc. Komolyan ennyire ismert labdarúgó vagy? – tárta a szét a kezét „csodálkozva” Adelina. – Mármint, biztosan, nem akartalak ezzel megsérteni, ám én őszintén bevallom nem ismertelek fel, ott a klubban. –csicseregte Crisnek szélsebesen. - Szóval ezért is, még az elején közlöm veled, hogy én Bayern München rajongó vagyok! – villantott egy hamiskás vigyort a csatárra.
- Bajor drukker ? Akkor már mindent értek!- kacsintott egyet csibészesen Cristian. Mindeközben megérkeztek a férfi négykerekűjéhez, mely egy elegáns ám mégis sportos BMVM3 Coupé volt.–Visszatérve, ismernek és szeretnek a Barca drukkerek, aminél többet nem is kívánhatnék. – válaszolta meg diplomatikusan, a lány előző, kissé pikírt megjegyzését a csatár, miután besegítette őt a járműbe.
- Természetesen elismerem, hogy a Barcelona joggal sikeres és megbecsült klub, ám a szívem az a „münchenieké”. – ecsetelte tovább a dolgot a leányzó, már a kissé hűvös bőrülésekbe süppedve.
- Fiatalkorukban az emberek néha örültségekért képesek rajongani, ám idővel rájönnek mi a jó…- csipkelődött vigyorogva a katalán már ő is az autó légterében.
- Biztosan…- forgatta a szemeit viccesen Adelina, a heccelésre. – Szóval, hova is megyünk vacsorázni? – illegette a pilláit.
- Legyen meglepetés, ám annyit elárulhatok, hogy egy nagyon klassz helyre! – fordította el a kulcsot az indítóban Cristian, majd a négykerekű jármű szelíd dorombolásba kezdett. A rövid utat végig csevegték a lenyűgöző panorámával a háttérben. Tíz perc multán már le is álltak egy, a tengerparthoz közeli étterem parkolójában. A csatár azon nyomban kipattant, hogy készséggel kinyithassa az ajtót elbűvölő partnerének.
- Micsoda úriember! – mosolygott szélesen a lány, a fiú viselkedése láttán.
- Egy ilyen rendkívüli hölgy társaságában…- ejtett el őszintén egy újabb kedveskedő megjegyzést Tello.
Az étterem egy felettébb hangulatos hely benyomását keltette a letisztul asztalok és székek dizájnjával. Az uralkodó szín mindenhol a tört fehér volt, amely visszaköszönt a drapériákon és még a pincérek egyenruháján is. Az emberek többsége a tengerre néző terasz egyik asztalánál foglaltak helyet, így Cristian is, egy ilyen asztal felé vezette Adelinát. Miután ismételten egy udvarias gesztust követve kihúzta a széket a lánynak, gyorsan elvette és lefordította a „Foglalt Tello névre” kártyácskát.
- Meseszép! –nézett körbe elismerően Adelina.
- Várj csak, amíg megkóstolod a főztjüket! – gesztikulált hevesen az ifjú titán.
- Akkor lássuk csak azt, az étlapot! – csapta össze a tenyereit a leányzó izgatottan. Erre a labdarúgó az asztalon nyugvó két bőrkötéses könyvecskét felemelte, majd az egyiket átnyújtotta a vele szemben ülőnek. Pár perc múltán megjelent a pincér is, hogy elsőként az italrendelést felvehesse. A páros megállapodott, hogy étvágycsinálónak legurít egy Sangriát, majd rendeltek még néhány üveg szénsavas ásványvizet. Mire az alkalmazott meghozta az italokat, addigra már mindketten eldöntötték, hogy is mit is szeretnének rendelni. A választásuk egy közös tengergyümölcsei tálra esett, mivel időközben rájöttek, hogy odavannak a „tengeri fogásokért”, így máris egy közös pontra találtak.
- Mi jót csináltál ma? – kérdezte Cristian, miután a pincér elmenet, magával véve az étlapokat és ott hagyva a szomjoltókat.
- Egy kissé kellemetlen beszélgetésben volt ma részem Giroval…- kortyolt egy aprót a Sangriából Ada.
- Ő az a barátod, akit a neten ismertél meg. – jelentette ki a sportoló, emlékezve a lány mondandójára még a buliból.
- Igen, és ő az, akit olyan csúnyán csőbe húztál…- emlékeztette a leányzó csúfondárosan.
- Hát hogy is felejthetném el a szörnyű tettemet. – csipkelődött szemforgatva. - Ám miatta, most veled vacsorázhatom, így megérte a dolog, minden szörnyűsége ellenére… - mondta komolytalan hangsúllyal, poénra fogva az egészet Cris.
- Volt olyan szörnyű, hogy felajánld a tettedért az öltözőlátogatást! – dőlt hátra Adelina a széken, a fejét kissé megbillentve.
- Oké, beismerem ismét, lehet kissé túllőttem a célon. – tette fel a két kezét védekezően. – Szóval miért is volt kellemetlen? – rezdült meg kérdőn a különleges árnyalatú tekintet.
- Tisztáznom kellet vele egy fontos dolgot. – simított egy rakoncátlan tincset a füle mögé Adelina. - Mégpedig azt, hogy én nem táplálok iránta a barátságnál mélyebb szálakat.
- Gondoltam, hogy valami ilyesmiről lehet szó, ám mikor megemlítetted az öltözőlátogatást, akkor nem haragudott már többé rád, nem!? – nézett mélyen a leányzó tengerszínű szemeibe.
- Igen, akkor végre a normális „modorú” Girot láttam benne. Ám addig igencsak pokrócként viselkedett! – közölte Ada. Remélte, hogy miután tisztázta a dolgot a barátjával, kellemesen tudják majd élvezni a nyaralást, méghozzá egymást társaságában. Nem lesznek kínos szituációk és goromba beszélgetések. Az a Giro, akivel délután találkozott igazán antipatikus és ellenszenves volt számára. – Ám gondolom, nem róla szeretnél beszélni, térjünk át inkább valami más témára. – javasolta lágyan Adelina a labdarugó szemeit igézve.
- Tanulsz még vagy dolgozol? – kezdett bele rögvest egy olyan témába Cristian, ami őt sokkal jobban érdekelte, mint az előző. Néhány perc múltán az étel is megérkezett az asztalukra, így a finom fogás fogyasztása közben remekül ment a párbeszéd. Hamar a tetoválásokra terelődött a téma, ugyanis mindketten teljesen odáig voltak „értük”. Igaz a lányon csak egy apró felirat volt, méghozzá az alkarján, ám a focista Adához képest „szét volt varrva.”
- „Trust your struggle” – simított végig lágyan Cris, Ada alkarján, ahol ezek a fekete betűk helyet foglaltak. – Igényes munka, és telitalálat a betűtípus.
- Nekem is tetszik! – bizsergett a bőre a focista ujjai alatt. - Egy feltörekvő tetováló műve, aki a csoporttársam az egyetemen.
- S miért pont ezt választottad? Mit jelképez neked? – tartotta még mindig a kezét a leányzó alkarján.
- Az ember, akkor tudja igazán megismerni önmagát, ha éppen a padlón van.
- Nagy igazság! Mióta van meg? – kezdett el gyengéden körözni a napbarnított bőrfelületen.
- A szakításom után csináltattam. – mondta kissé visszafogottan, mivel nem akarta mutatni, hogy milyen óriási hatással is van rá a focista tevékenysége. – És a tieid? – söpörte le hirtelen az ifjú csatár ujjait a kezéről, majd ő kezdte el böngészni a szálkás férfikart. Túlságosan is megrémült attól az érzéstől, amit a játékos egyetlen „ártatlan” mozdulata kiváltott belőle.
- Maradjanak az én titkaim! Mit szólnál, ha egy randin csak egyet árulnék el?! – kacérkodott a lánnyal csibészesen Cris. - Viszont készülj fel, ugyanis nagyon sok van!
- Azért a ’ rózsafűzért ’ még én is felismerem. - bökött rá csúfondárosan a csatár csuklójához közel gyűrűző mintára, Ada.
- Akkor, ha most megtalálod, hogy hol van a nevem a bőrömre varrva, elárulom és megmutatom az összest még itt és most. – incselkedett tovább a hanglejtésével is. - Azonban, ha nem akkor addig kell velem találkozgatnod, míg be nem mutattam az összes remekművet a testemen.– rezdült meg kajánul a focista tekintete.
- Gondolom, nem csak a kezed van kivarrva…és biztosan tudom, hogy a neved sem a látható régiókon belül lehet – jött rá egyből a mesterkedésre a leányzó. - Különben is, már belementem a plusz másik három találkába, ha teljesíted az öltözőlátogatást.
- Igaz, igaz…- tartotta fogva a női tekintetet a csatár. – Pusztán csak szeretném, hogy ameddig Barcelonában vagy, addig kellően sokat találkozzunk. – szorította meg Adelina asztalon nyugvó kezeit.
- Miért is? – ívelte fel a szemöldökét, az ajkait csábosan beharapva.
- Szerintem tudod te azt nagyon jól!- hajolt egyre közelebb a lányhoz, az asztal felett a labdarúgó.
- Sejtem…- közelített Ada is Cristian felé.
- Elnézést! Kérnek még valamit? Desszertet? – törte meg a pillanatot a pincér karcos hangja. Erre a páros gyorsan szétrebbent és mindkét tagja hátradőlt a széken, hogy a lehető legnagyobb távolságot vegyék fel egymástól.
- A számlát szeretném! Vagy Ada esetleg valami desszert? – nézett hirtelen a leányzóra.
- Nem, nem kérek köszönöm. – rázta a fejét Adelina.
Mialatt a számlára vártak, a kellemes időjárásról csevegtek és elhatároztak, hogy egy ilyen laktató vacsora után, sétálgatnak még egy keveset a tengerparton. 
Kiérve a partra, a lány levette a magassarkúját és mezítláb élvezte a homokos fövény simogatását. Önkéntelenül is kézen fogva kezdtek el egy idő után andalogni. Körülöttük a sötét parton csak egymásba felejtkező párok lebzseltek, akik sejtelmesen susogtak a másik fülébe. Ilyen környezetben, egy lehengerlő focista társaságában mégis mihez tud kezdeni az emberlánya?
- Minden este ez megy itt? – kérdezte vigyorogva a párokra célozva Adelina.
- Szenvedélyes és romantikus férfiak a katalánok…- villantott egy hamisítatlan mosolyt a labdarúgó, amitől a lányok olvadozni szoktak. – Látod? – húzta magához nagyon közel Adelinát a focista. Az ajkuk szinte csak milliméterekre volt egymástól. A csatár keze lágyan cirógatni kezdte a karcsú és formás vállakat, majd egy szélfújta tincset visszaigazított a helyére. Ada mindkét kezét a nála magasabb férfi nyaka köré kulcsolta és mélyen lélegezte be a csodás illatot, ami a testéből áradt. Sokáig csak nézték egymás ajkait, majd az ifjú titán a kezébe vette a kezdeményezést. A karjait lecsúsztatta Adelina karcsú derekára, és még jobban a testéhez préselte a csodaszép teremtést. Szinte érezte a lány heves lélegzetvételét a bőrén és az ereiben a lüktető vért. Ekkor Ada résre nyitotta a csókra termet ajkait, amit a labdarugó azon nyomban birtokba vett. A csókja pimasz és lehengerlő volt, mint a személyisége maga. Hosszú percekig örült játékot játszott a nyelvük és a szájuk, miközben a kezük egymás testét fedezte fel. Csak az élethez szükséges levegőért váltak el. A sportoló különleges mézes-mogyorós árnyalatú szeme a csók után étcsokoládé színűen égett.
- Jajj, istenem…ki zaklat ilyenkor!? – sóhajtott kissé ingerülten Cris, amint bebizonyosodott számára, hogy az ő mobilja csipog a zsebében. – Megengeded, hogy ezt felvegyen? – kérdezte udvariasan Adától.
- Természetesen. –bólogatott kissé kábultan a lány, még a csók hatása alatt állva. Így még Ádám sem, az első nagy szerelme sem csókolta meg…sosem. Majd ekkor ő is rezgést érzett a táskájában. – Vajon ki lehet az? – suhant át az agyán, rosszat sejtve a telefonja után kutakodva. – Te meg? – forgatta a szemeit 'értetlenül', amint meglátta a kijelzőn villogó nevet. 
Másodpercekig tanakodott, hogy fogadja-e a hívást, ám győzött a kíváncsisága, így lenyomta a megfelelő gombot.
- Mit akarsz? – kérdezte gorombán magyarul, a készüléket a füléhez emelve.
- Szépségem! Még mindig ennyire fújsz rám? – halotta meg a fölényeskedő és magabiztos hangot a vonal másik végén.
- Miután szakítottál velem, mégis mit vársz tőlem, Ádám? –kérdezte kissé ingerülten.
- Eltűntél Ada! – járta át egy kis kétségbeesés a magabiztos hangszínt. - Nem látom a Facebook profilodat és semelyik, közös barátunk sem hajlandó rólad elárulni bármit.
- Letiltottalak és megkértem rá őket. – közölte határozottan Adelina. - Te már egy másik lánnyal vagy gondolom, így nem szeretném látni a boldogságtól kicsattanó posztjaitokat. Le szeretnélek zárni magamban.
- Kérlek Ada, ne tedd! Hiányzol! Vissza szeretnélek kapni! – kérlelte szenvedélyesen Ádám.
- Ezzel már elkéstél!– jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
- Beszéljük meg! Itt vagyok az utcátokban.
- Nem vagyok otthon. – ingatta a fejét serényen Adelina.
- Akkor hol vagy, oda megyek!
- Nem vagyok Magyarországon.
- Mi?? – ugrott egy oktávval feljebb a magyar srác hangja.
- Barcelonában töltöm a nyár fennmaradó részét. – dörgölte az orra alá Ada.
- Elmentél ahhoz a kis mitugrászhoz? Már skypeon is lerítt róla, hogy lúzer! Gondolom fele annyira sem jó, mint én… - vette elő ismét a fölényeskedő stílusát. – Mindig ilyen stílusban beszélt velem? – suhant át a leányzó agyán, ugyanis ellenszenves volt ez a machós hozzáállás Ádámtól.
- Ne sértegesd Girot! A barátom és nagyon szeretem. –védte meg határozottan és hangosan Girot.
- Jézusom, te kavarsz vele?
- Csak a barátom! Joval és Márkkal nyaralunk itt.
- Ada! Bocsánat, hogy megzavartalak telefonálás közben, de holnap edzésem lesz kilenctől, nem baj, ha indulnánk? Természetesen haza viszlek! - érintette meg finoman a lány vállát felhívva magára és a mondandójára a figyelmet Cristian. Adelina ösztönösen elrakta a fülétől a mobiltelefont és a kezeivel letakarta nehogy a hívó meghallja a történéseket.
- Persze, persze! – bólogatott. –Nem baj, ha ezt a kocsi felé gyorsan befejezem? – mutatott a telefonra és a beszélgetésre utalva.
- Dehogy! Csak nyugodtan! – mosolygott melegen a csodaszép leányzóra, majd kézen fogta és elindultak vissza a partról, az autó felé.
- Megismételnéd? Csak közben mondtak nekem valamit. – váltott ismét magyarra és a telefonba magyarázva Adelina.
- Mégis kivel vagy? Az előbb halottam, amint…
- Nem mindegy az neked? – kezdett türelmetlenkedni a leányzó.
- Már éjfél is elmúlt te meg holmi idegen, fura akcentusú angolt beszélő férfival időzöl!? – folytatta a számonkérést Ádám.
- Semmi közöd a dolgaimhoz! Már rég nem vagyunk együtt! Azzal találkozgatok, akivel csak akarok! – közölte felpaprikázva a vonal másik felén lévővel.
- Valami edzésről beszélt az a tag! Miféle ember? – kukacoskodott tovább Ádám.
- Ismétlem semmi közöd hozzá!
- Kérlek, nekünk közös múltunk van! Mi már ismerjük egymást, ezzel senki nem veheti fel a versenyt!
- Ebben nagyot tévedsz! Ha igazán tudni szeretnéd, a Barcelona egyik feltörekvő focistájával randizom. – vágta Ada fölényesen az exe fejéhez.
- Mi? Most ugratsz! Féltékennyé akarsz tenni! – hápogott.
- Nem. Én nem a te módszereiddel játszom…Jó éjt! – nyomta ki a telefont határozottan Adelina.
- Valami baj van? – kérdezte közelebb húzva magához a lányt Cristian.
- Ennyire látszott?
- Igaz, egy kukkot sem értettem belőle, de eléggé feldúltan magyaráztál és gesztikuláltál. Néha féltettem a kezem épségét, ugyanis olyan erősen szorítottad. - vigyorodott el.
- Ne haragudj! – nyomott egy gyors puszit a sportoló kézfejére. - Csak egy otthoni kellemetlenkedő volt. Ne is beszéljünk róla!
A fehér autócsodát hamar elérték, majd pillanatokon belül már a katalán város kissé lecsendesült utcáit rótták. Húsz perc múltán már az ismerős mediterrán stílusú bérház előtt álltak meg. Cris az ajtóig kísérte a lányt, ahol még hosszú időn keresztül csókolóztak búcsúzkodás gyanánt.
- Jó éjt neked! Mert, ha ezt tovább folytatjuk még egy pillanatig, akkor nem állok jót magamért… - susogta igazán felhevült állapotban Cris.
- Jó éjt neked! –köszönt el a lány is.
- Holnap hívlak az edzésem után! Összehozhatnánk valamit.
- Rendben, megbeszéljük. – majd egy futó puszit váltottak és Adelina bemenet a súlyos faajtókon. Nagyon jól érezte magát, ezen a kellemes találkán. Amit csak Ádám hívása zavart meg egy kis időre…

3 megjegyzés:

  1. Szia! Ezzel a történeteddel mihez kezdesz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Hűha, nos igazából átírás alatt szerepel a teendőim listáján, de őszintén még hozzá sem kezdtem. Egy "fellángolás" hatására vágtam bele, de útközben rájöttem, hogy két történetet nem tudok párhuzamosan írni, így inkább az éppen aktuális, másikat vittem tovább. Ez a történet kicsit élet közelibb, "élet szagúbb" az összes többinél, gondolom ezért is ez tetszett a legjobban (?), én is ezért vágtam bele! A fejemben megvan a folytatás és a végkifejlet, de nem tudom, hogy mikor kerül ténylegesen folytatásra. Elsőként a meglévő fejezeteket szeretném kijavítani, kicsit átírni, azután tovább haladni. Annyit tudok "biztosra" mondani, hogy igyekszem ezzel a kissé háttérbe szorult sztorival is foglalkozni!:) Köszönöm a komit!:)

      Törlés
  2. Szia. Nagyon tetszett ez a történet és reménykedem,hogy minél hamarabb folytatod mert pont a legjobb rèsznél maradt abba :( nagyon várom a folytatástbés gratulálok, nagyon jók azbírásaid :)

    VálaszTörlés