2013. május 26., vasárnap

25.rész


Sziasztok!:) Egy hosszabb kihagyás után, megújulva tértem vissza!:) Remélem tetszik az új kinézet!:) Szerintem nagyon nyárias, én személy szerint imádom!:) Igaz, dolgoztam is vele!:) Köszönöm az előző - 24. - részhez érkező kommenteket!:) Mostantól, hogy végre-valahára vége a szorgalmi időszakomnak, remélhetőleg gyakrabban fogok frissel jelentkezni!:) Igyekezni fogok!:)
Akkor jöjjön is, aminek jönnie kell! A 25.rész, amiben ...olvassátok el!:) Jó szórakozást hozzá!:)
Puszi, Olivia

Egy magassarkú hangos kopogása töltötte be az eddig csendbe burkolózó teret. A mostanáig magányosan ácsorgó férfi, tudta ki közeledik felé, így a zsebében lévő apró dobozkát markolva gyorsan megfordult az érkező személy felé. 
Aurora, mint mindig most is csodásan festett. Egy rafinált szabású piros ruhát viselt, arany magassarkú cipővel és hozzá illő ékszerekkel. – Tökéletesen fog illeni hozzá a gyűrű! – futott át a focista agyán a gondolat. 

- Xavi! – ült ki angyali mosoly a leányzó arcára. – Hát te? – próbált meglepődöttséget kényszeríteni a mimikájára, noha pontosan tudta mi fog most következni, a legnagyobb eséllyel.
- Végre, itt vagy! – indult el a szerelme felé a labdarúgó, aki pontosan látta Rori arckifejezéséből, hogy sejti az apropót…Noha Sebastian szerint, alig akart eljönni… 
– Hiányoztál! – húzta magához nagyon közel a gyönyörű lányt, majd a csókálló ajkaival kezdett játszadozni. Először csak finoman érintgetve, majd teljes erőbedobással, forrón lázongva. Pár perc múltán, a pár zihálva vált el egymástól, a tekintetük azonban egymásnak szegezve égett, a szenvedély tüzében. 
- Te is nekem! – mondta ki Aurora, kapkodva még mindig a levegőt, a csók előtti mondatra válaszolva. Noha reggel együtt reggeliztek, utána pedig Xavi még a múzeumig is elkísérte a leányzót, de ez a pár külön töltött óra is „megviselte” a szerelmeseket.
- Tudod, egy nagyon különleges alkalom miatt csaltalak ide…- simított végig Rori barna vállain a katalán, belekezdve a nagy „akcióba”. – Úgy érzem, hogy veled önmagam lehetek, veled egy életre tervezhetek. – nézett mélyen a tengerszínű tekintetbe. - Megédesíted, megtöltöd és felvidított a napjaimat, nem is beszélve az éjszakákról… - cirógatta a leányzó hátát lágyan Xavi. – Szeretlek Aurora Rocher – Gacilly és szeretném, ha a feleségem lennél! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően. - Hozzám jönnél?– ereszkedett rögtön féltérdre, a zsebéből kivéve és felnyitva az ékszeres dobozt, a focista.
Aurora számított a leánykérésre, ám Xavi őszinte vallomása, és régivású, hagyományos szándéka, igazán a szívéig hatott. Szinte minden porcikájával szereti az előtte térdelő csodálatos embert és férfit, így nyugodt szívvel és hatalmas lelkesedéssel mond igent.
- Igen, hozzád megyek! – mondta ki a varázsszavakat, egy földöntúli mosollyal megkoronázva. – Nagyon szeretnék a feleséged lenni! – simogatta meg a focista arcát, majd hagyta, hogy amaz, a csodaszép gyűrűt a megfelelő ujjára húzza. – Tökéletesen passzol és gyönyörű! – nézte meg jobban Rori az ékszert, majd felhúzva a férfit, a térdelő pozíciójából, egyből egy szenvedélyesebb csókkal pecsételte meg az előbb történteket. Hosszú percekig az ajkaikkal mutatták meg a másiknak, hogy miképp is éreznek egymás iránt.
Sötétedésig egymásba karolva, egymás fülébe duruzsolva sétálgattak és beszélgettek.
Beszélgettek a mai napjukról, az előttük álló teendőkről, az esküvőről és a közös jövőjükről. Miután teljes mértékben besötétedett a kertben, a friss jegyesek elindultak hazafelé, ahol gyorsan megvacsoráztak, majd átadták magukat a testiségnek. Órákon át kényeztették egymást hol gyengéden, hol vadabbul, ám azokban a pillanatokban csak a kölcsönös örömszerzés volt a legfontosabb.
Másnap reggel Aurora mosolyogva tanulmányozta a csodaszép gyűrűt, melyet a szeretett férfitól kapott. 
Még tegnap megállapodtak abban, hogy „aznap” estére összetrombitálják a családot és a barátokat bejelenteni nekik a boldog hírt, mielőtt máshonnan tudnák meg. Szerencsére Xavinak nem volt elfoglaltsága egész nap, ugyanis pihenőt kaptak a srácok Villanovától, Rorinak pedig nem volt szükséges azon a napon dolgoznia. 
A páros hamar felkelt, majd együttes erővel elkezdték rendbeszedni a Barcelona egyik elit külkerületében elterülő házukat. Az összejövetelre, gyorsan megrendelték egy belvárosi étteremből a rágcsálnivalót, ahol meghallva a „kilétüket”, egyből szívesebben teljesítették a közeli határidőt és a szokatlan kéréseket. Ezek után Xavi elment az italokat beszerezni, közben Aurora egytől-egyig felhívta a családjaikat és a barátaikat egy ’ kései lakásavató buli ’ leple alatt. A vendégek listáján szerepelt: a teljes Hernández familía, Xavi barátai, csapattársai, nekik a barátnőjük vagy feleségük, Rori keresztszülei és barátai. Szerencsére valamennyien ráértek, így nem volt gond a késő „értesítéssel”. A Cat, Raqu és Sebastian triót, Rori vigyorogva hívta meg, az általuk „menedzselt” alkalomra, ugyanis tegnap, a labdarúgó beavatta őt az előkészületek menetébe. Miután mindenkit, aki elsőként az eszébe jutott felhívott, elkezdett agyalni, hogy kit lehetne még… 
Hirtelen aztán hatalmas felismerés érte, majd egyből a telefonjához kapott és tárcsázni kezdte Sara Carbonero számát. 
- Itt Carbonero! – szólt bele a telefonjába üzleti hangon Sara, Iker Casillas szerelme.
- Hola Sara! Aurora vagyok, tudod Xavi barátnője – kezdett bele Rori.
- Hola, Rori! – üdvözölte ismét a nő, már sokkal barátibb hangnemben. Közben serényen bólogatott, hogy pontosan tudja kivel is beszél. – Miben segíthetek?
- Tudom, későn szólunk, ám ez egy spontán ötlet volt a részünkről. Szóval ma este tartanánk egy kis ’kései lakásavató bulit’, amire nagyon nagy szeretettel várunk titeket is!
- Igazán köszönjük a meghívást! – udvariaskodott Sara. - Ma lenne? Pontosan mikor? – kérdezte, miközben hallatszódott, hogy valószínűleg a határidőnaplóját lapozgatja.
- Ma este, nyolctól. Ha az úgy könnyebb nálunk tudtok aludni, az egyik vendégszobában és akkor nem utaznátok annyit késő este. – ecsetelte Aurora, miközben percenkét az ajtót figyelte. Remélte, hogy Xavi nem pont a hívás alatt fog hazaérkezni, mert akkor bizony oda lenne a meglepetés.
- Szerintem megoldható! – mondta Sara, pár pillanat gondolkodás után.
- Remek! – csattant fel vidáman Rori. – Igazság szerint erről Xavi még nem tud, mármint, hogy eljöttök, szóval ti lesztek a meglepetés vendégek! – nevetett Aurora a telefonba.
- Hűha! – kacagott már Iker barátnője is a vonalba. – Akkor igyekezni fogunk! Vigyünk valamit?
- Csak ti gyertek, az a fontos! A címet pedig küldöm smsben… 
- Remek, akkor nálatok! – köszönt el már Casillas párja is sokkal vidámabban. Aurora jókedve ragályos volt.

Pár perccel nyolc előtt már minden készen állt a vendégek fogadására. Igazi, hamisítatlan svédasztalos „állófogadást” szándékoztak tartani az eljegyzésük bejelentéséhez. Aurora egy csodás mélykék színű egyberuhát viselt, egy fényes övvel és színben hozzá passzoló cipővel. Az eljegyzési gyűrűt pedig fifikás módon egy hosszabb ezüstláncra akasztotta, majd berakta a ruha mellrésze mögé.
Xavi egy férfiasan laza, kék színű inget és egy elegánsabb sötét szövetnadrágot viselt, bőrcipővel.
- Csodaszép vagy, drágám! – csókolt bele Xavi, a mennyasszonya nyakába hátulról, miután mögé lopózott.
- Te is nagyon férfiasan festesz! – simogatta meg lágyan a szerelme arcát Aurora. – Szerinted, nagyon meg fognak lepődni?
- Az tuti, főleg, hogy ilyen cselesen eldugtad a gyűrűt. – húzta ki a ruha takarásából, a díszes ékszert.
- Héé – kapott a lánchoz fénysebességgel Aurora, ugyanis megszólalt a csengőjük, az első vendégek érkezését hirdetve. – Ne lőjük le máris a poént – nyomott egy gyors csókot a vőlegénye szájára, majd az ajtóhoz indulva „beigazította” a láncon függő gyűrűjét. Elsőként a Hernández familia tette tiszteletét teljes létszámmal, majd szép sorban kezdett minden meghívott megjelenni. Az eddig üresen álló nappali hamar megtelt kisebb nevetgélő és beszélgető csoportokkal. A látszat kedvérét a friss jegyesek szívesen körbevitték a vendégeket, hogy megmutassák a családi fészküket. Pusztán a Cat, Raqu és Sebastian trio szemlélte hatalmas vigyorral ezeket a túrákat…
A svédasztalokon álló falatok és italok kellő mennyiséggel kezdtek fogyni, így a házigazdák tudták, hogy a vendégek elégedettek. Hetven perccel nyolc után ismét csengettek…
- Szerelmem, kinyitnád? – kérdezte Rori a legszebb mosolyát bevetve.
- Persze! – bólintott a labdarúgó. - Lehet neked ellenállni? – nevetett, majd megindult a bejárati ajtó felé. 
- Hola, drága barátom! – vigyorgott hirtelen Iker Casillas, a bejárati ajtóban, az oldalán Sarával. – Hallottuk lakásavató van nálatok, gondoltuk beugrunk! – kacsintott egyet, majd lepacsizott a döbbenten álló haverjával.
- Ti meg…nem Madridban – hápogott meglepődve a katalán sportoló, ám a szája már mosolyra húzódott.
- Sziasztok! Kerüljetek beljebb! – lépett oda már Aurora is, Xavi mellé.
- Rori, köszönjük a meghívást! – mondta vigyorogva a vendégpáros, miután beléptek a csodásan feldíszített és nyüzsgő Gacilly – Hernández villába.
- Rori, igazán sikerült meglepned! – suttogta oda Aurorának a középpályás. – Köszönöm, régen láttam már Casit – csókolta meg lágyan a szerelmét, majd elhívta a rég látott legjobb barátját iszogatni és beszélgetni. Aurora pedig Sarát vitte körbe a svédasztaloknál, utána pedig leálltak beszélgetni a többi meghívott WAG-el. 
Húsz perc elteltével az eddig titkolódzó pár, idejét látta beavatni a meghívott vendégsereget az összejövetel igazi mivoltába.
- Egy kis figyelmet szeretnénk! – csörömpölt egy díszes ezüstkéssel, a pezsgőspoharán Xavi, miközben Aurora derekán pihentette a kezét. A focisták, a barátnők, a feleségek és a két család egytől-egyig kérdőn nézett a párosra. – Elsőként, nagyon szeretnénk megköszönni nektek, hogy eljöttetek a kései lakásavató bulinkra, noha ez igazából nem is lakásavató. A vendégsereg sustorogva, forgolódva és kérdőn nézett továbbra is a párosra. 
- Ikernek végre megjött az esze és átigazol a Barcelonához? – kérdezte hirtelen, egy reszelős hang a meghívottak közül.
- Nem, dehogy is… - vágta rá máris Iker vigyorogva, a kérdés feltevőjének, Piquének.
- Na, hadd mondja! – bökte oldalba Shakira a párját, ugyanis felettébb kíváncsi volt, hogy mégis milyen buli is ez. Volt pár ötlete, így izgatott volt, hogy melyik is jön be. 
- Pontosan! – helyeselt közbe Sara is, aki márcsak a riporteri mivoltából fakadóan is ki, volt éhezve az új információkra.
- Hahó, kérlek titeket! – hívta fel magára ismét a figyelmet Xavi mosolyogva az előző Gerard beszóláson, ám azt inkább kommentár nélkül hagyta. – Nos, igazából ez egy eljegyzési parti! – mondta ki gyorsan, kihúzott mellkassal.
- Tessék? – kerekedett ki Maria, Xavi anyukája szeme rögvest, még sok más meghívottal egyetemben. A vendégsereg értetlenkedve és csigalassúsággal dolgozta fel a hallott szavak jelentését.
- Aurora Rocher-Gacilly, édes szerelmem, megkérdezem másodszor is, itt a családunk és barátaink szeme láttára: hozzám jössz feleségül? – vette elő az eddig bújtatott gyűrűt Rori ruhája alól, majd levéve azt, tette fel ismét a jelentős kérdést Xavi. Ezáltal teljes mértékben világossá és egyértelművé téve a helyzetet.
- Teljes szívemből és szerelemből mondok igent neked újra! –csillogott Aurora tekintete, majd hagyta, hogy a labdarúgó, lágyan a megfelelő ujjára húzza a gyűrűt ismételten.
- Szeretlek! – csókolta meg forrón, az ölelésébe vonva a leányzót, Xavit.
- Én is! – válaszolta gyorsan és szenvedélyesen a lány, mielőtt az ajkuk végérvényesen egymásba veszett volna.
- Éljen! Gratulálunk! – zúgott lelkesen a feleszmélt vendégsereg.
- Gratulálunk! – szinte ugrált örömében Catalina, az oldalán Telloval.
- Csodás házasságotok lesz! – hatódott meg a szíve mélyéig Raquel, a szerelme kezét szorongatva.
- Még hogy mi leszünk a meglepetés… - gondolta mosolyogva Sara.
- Rorim, kicsim! Gratulálunk! Nála jobb férjet keresve sem találnál! – rohant oda rögvest a keresztlányához Barbara és Paolo, amint a jegyességet másodszor is megpecsételő csók véget ért. Tökéletesen illetek egymáshoz! – szorította magához Barb a törékeny keresztlányát.
- Drágám! Pici lányom! – ölelte már meg Paolo Aurorát.
- Senkinek nem mondtam, ám egy kicsit tartottan tőle, hogy korainak fogjátok tartani a dolgot, de az arcotokra van írva, hogy velem együtt szívből örültök – fakadt ki meghatódva Rori, a keresztszüleinek.
- Számunkra, a te boldogságod a legfontosabb! És én tudom, hogy ti ketten nagyon boldogok lesztek egymás mellett – mondta a könnyeivel küzdve Barb. 
- Anya? – kérdezte hirtelen Xavi, az édesanyjától, aki már pár perce, csak csöndben állt egy kicsit távolabb a boldog párostól. Minden szem Mariára szegeződött, aki jó szorosan Joaquim – Xavi édesapja - mellett állt. - Vajon aggály nélkül elfogadja menyének, a tizenhárom évvel fiatalabb lányt? Barátnőnek már elfogadta, ám feleségnek is!? – mindenkinek e téma körül forogtak a kerekei.
- Kisfiam, én… - indult el lassan a fiacskája felé. – Én sosem hittem volna, hogy ez a nap is el fog jönni! Én, annyira, de annyira örülök nektek! Nagyon boldogok lesztek együtt! – mondta a dundi asszonyság könnyes tekintettel, még mindig sokkos állapotban a pár felé indulva. – Rori, köszönöm neked, hogy itt vagy a fiam mellett! – nézett már Aurorára földöntúli mosollyal, majd mind a két személyt a karjaiba vonta.
- Vegyen mindenki pezsgőt és koccintsunk! – javasolta Rori lelkesen. Miután ittak a friss jegyesek egészségére, megkezdődhetett a személyes gratulációk sora. Minden egyes meghívott, külön és hosszan gratulált a boldog párnak. Aurorának és Xavinak remekül estek a családjuktól és barátaiktól kapott kedves szavak és jókívánságok. Egyszerűen feltöltődtek energiával és egyetemes szeretettel.

- Ezaz, megtaláltam! – gondolta örömködve Alex magában. A férfi a házigazdák hálószobájában tartózkodott éppen. Kihasználva a lenti fogadás okozta zűrzavart, egy perc alatt fellopódzott a páros intim helyiségébe. – Micsoda ágy – simított végig a finom anyagú ágytakarón, mely a hatalmas és egyben rusztikus franciaágyat fedte. – Biztos egy vadmacska – gondolta magában a férfi, majd lehuppant az ágyra és rugózott rajta egyet-kettőt. – Hmm…kiváló! – suhant át az agyán, Alexnek. – Vajon miben alszik? – hajtotta fel máris az ágytakarót, majd kutakodni kezdett a takarók alatt. Elsőként a bátyja kockás nadrágját találta meg, csak azután akadt a kezébe Aurora alig takaró csipkecsodája. – Azta…- cirógatta a finom anyagot a férfi. – Vajon ugyanolyan szédítő illata van, mint magának Rorinak? – emelte máris az arcához a hálóruhát. – Még jobb! – dörgölte a szájához és az orrához a vékony anyagot. – Részegítő! – suttogta a sötét szoba magányának. Ugyanis csak a nyitott ajtó által, a folyosóról beszűrődő fény nyújtott számára némi világosságot. Igazán nem akart lebukni, ám Aurora valahogy őrjítően vonzza őt. Egyszerűen a rabja lett! Ilyet a férfi még sosem érzett egyetlen nő iránt sem, még a volt barátnője iránt sem, pedig egykoron azt hitte. Ezáltal feltett szándéka lett, hogy megszerzi magának Aurorát, és elcsábítja a testvérétől. – Ettől tényleg berúgok! – szaglászta még mindig a hálóruhát. – Pedig egy kortyot nem ittam, ám a szerelem teljesen elveszi az eszem! – gondolta Alex. 
- Gratulálunk! Gratulálunk – szűrődött be egyszer csak a hangos gratulációk sora. - Ez mégis mi? – kérdezte magában a férfi, majd a ruhadarabot visszadobta az ágyra, és az ágytakarót lesimította, pont úgy, ahogy találta. Vagyis csak nagyon remélte, hogy nem fogják észrevenni, hogy valaki itt járt… Amilyen halkan csak tudott kilépet a szobából, behúzta maga mögött a faajtót, majd elindult lefelé a lépcsőn. Szerencsére, anélkül visszatért a nyüzsgő nappaliba, hogy észrevették volna a távollétét.
- Mi történt? – kérdezte hirtelen a húgától, Ariadnától, aki kissé szájhúzva figyelte a hatalmas felfordulást. 
- A bátyánk eljegyezte azt a lotyót… - mondta fintorogva, ugyanis sosem csípte Rorit, noha konkrét oka nem volt rá, pusztán csak a női féltékenysége.
- Mi? – tágult ki Alex tekintete és orrcimpája egyszerre.
- Igen, összeházasodnak! – mutogatott a gratulációkban fürdőző szerelmes pár felé.
- A rohadt életbe… - motyogta magában Alex.
- Mi van bátyó!? Már te sem bírod? – kérdezte vihogva Rori felé intve Ariadna.
- ÖÖ…ja nem igazán… - vette magát észre a férfi. – A francba, így kicsit komplikáltabb lesz elcsábítanom, de sikerülni fog, hiszen mi ketten egymásnak lettünk teremtve – gondolta elszántan, lázasan csillogó tekintettel. Mióta azon a bulin, „megmentette” őt Rori, azóta valami bekattant neki. Egyfolytában róla és vele álmodik, szinte érzi, hogy a csata végén övé lesz a hercegnő. 
- Gyere Alex menjünk gratulálni, mert már anya mutogat…- szakította ki a gondolataiból a férfit, Ariadna.

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Úristen, nem jutok szóhoz... először a rész miatt, aztán annyira örülök, hogy hoztál új részt *-* Már nagyon vártam! A kinézet is gyönyörű, van valami nyár feeling-je, amitől még jobban várom már a nyarat. Na, de most a résszel kapcsolatban. Annyira imádtam és annyira, de annyira édes páros Rori és Xavi, hogy az hihetetlen. Nagyon aranyosak voltak a lánykérésnél, egész végig csak mosolyogtam, imádtam! Nagyon jól kitalálták ezt az "áll" partit, és őszintén mondom, hogy meglepődtem, hogy Sara-t miért hívja, de akkor már leesett Iker és Xavi barátsága. Őszintén örülök, hogy beleírtad őket, mert én nagyon bírom a párosukat. Nagyon sikerült kis este volt. Először kicsit fura fejet vágtam, mikor olvastam Xavi anyja reagálást, azt hittem vele lesz a gond, de kételyeim vannak a testvérei után. Az öccse... hát kicsit... beteges (?!), tényleg elvakította a szerelem, vagyis csak plátói, mert remélem semmi hülyeséget nem talál ki, mert Xavi és Rori a mi álompárunk. Amúgy nagyon tetszett az a hálószobás jelenet, valahol vicces is volt azért XD Várom a folytatást! :) Siess vele! :)
    UI: Várom a novelláidat is! :)
    puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm nagyon a komit!:)
      Örülök, hogy sikerült egy remek és szívmelengető leánykérést összehoznom!:) Ez volt a célom!:) Én is nagyon csípem az Iker - Sara párost!:) Gondoltam legyen egy kis izgalom még a partin, hiszen Xavi anyja fontos problémákat okozott a múltban is!:) Ám ő, azt hiszem elárulhatom, megbékélt és örül Rorinak!:)
      Alex, Alex...beteges és örült...nem árulhatom el!:D Én is kicsit viccesbe hajlóan akartam a dolgot megírni!:) Örülök, hogy sikerült!:)
      Sietek és igyekszem mindennel!:)
      Köszönöm megint, hogy írtál!:)
      Puszi, Olivia

      Törlés
  2. Szia Olivia! :)
    Először is: már írtam, hogy tetszik az új kinézet, de még egyszer leírom, nagyon nagyon tetszik az új kinézet :) Másodszor: ÚRISTEN! Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy új rész hoztál. Rögtön el is olvastam! Már vártam. Xavi annyira aranyos, és tökéletes párt alkotnak Rorival. A lány kérés meg tökéletes volt. Mosolyogva olvastam végig, a lánykérést, a partit, de az Alexes jelenetnél ledöbbentem. Beteg ez a csávó :/ Valahogy sejtettem, hogy nem lehet rögtön happy end a vége. Valakinek mindig be kell kavarnia. Remélem nem lesz ebből gond, de úgyis az lesz :D Az a hálószobás jelenet, úristen xd ALEX TÉNYLEG BETEG! :D Menjen és kezeltesse magát, mert ez így nem mehet tovább. Féltem, hogy Xavi anyja másképp reagál, aztán végre megszólalt, mondjuk kételkedek benne, hogy őszinte volt fiával és menyével :/ Türelemmel várom a folytatást, de azért picit siess vele :)
    Puszi, Dudi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm, hogy írtál!:) Örülök, hogy tetszik!:) Nekem is nagyon!:)
      Jó ezt olvasni, hogy mosolyogva olvastad végig a leánykérést, én pedig mosolyogva írtam!:D Átadtam az érzelmeimet vele!:)
      Nem lehet unalmas a vége...:D Alex nem fogja azzá varázsolni!:D;)
      Xavi anyukája tényleg őszinte volt, megbékélt a dologgal!:) Szereti Rorit!:)
      Igyekszem!:) Köszönöm, hogy írtál!:)

      Törlés
  3. Szia Csajszi!
    Először is ezer bocsánat a késésért, de csak most tudtam a részt pótolni.
    Mint most is fantasztikus rész lett, imádtam. A kinézet is nagyon jó lett. Tényleg olyan kis vidám, és nagyon ügyes vagy! Örülök, hogy jól alakult az eljegyzés, olyan aranyos párt alkotnak ők ketten. aranyos volt Roritól, hogy meglepetést szervezett Ikerékkel a partyra. Nagyon jó ötlet volt ez a party, és elég jól sikerült. Először tök megijedtem, hogy mit fog szólni Xavi édesanyja, de nem csalódtam benne. nagyon szimpatikus asszony. Xavi tesóit nagyon nem kedvelem. a lánytesóját eddig sem bírtam, de Alexben most csalódtam. Ez már beteges szerelem. A hálószobai jelenet, jézusom...
    Remélem semmi meggondolatlan nem tervez... Ne akarjon!
    Várom a folytatást, és a novellát is.
    Puszillak Deveczke.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm, hogy beugrottál és, hogy írtál!:) Ez a fontos!:)
      Örülök, hogy tetszett!:) Nem 'Xavi mama' lesz itt a fő bajkeverő...:D;) Ariadné nem igazán szimpatikus leányzó és hát Alex...:D Nem lövöm le a poént!:D Hamarosan hozom a frisset!:) Igyekszem vele!:)
      Köszönöm, hogy írtál!:)
      Puszillak, Olivia

      Törlés