2013. március 4., hétfő

20.rész


Sziasztok!:) Itt is az újabb rész!:) Nagyon fáradt vagyok, így nem igazán volt erőm alaposan átnézni és kijavítani az esetleges hibákat. Előre is elnézést kérek ezekért! Remélem, ettől eltekintve élvezni fogjátok!:)
Jó szórakozást!:)
Puszillak titeket, Olivia


- Köszöntöm a kedves hallgatóinkat a Música rádió különleges Valentin-napi műsorában! Ezen rendhagyó alkalommal sok-sok híres és szeretett embert fogok vendégül látni itt, a stúdióban, hogy a párkapcsolatukról és a boldogságukról beszélgessünk. Ha velünk maradtok exkluzív titkokat és anekdotákat tudhattok majd meg! Ám elsőként zenéljünk egyet!
*
- E lágy dallam után kövezzen máris az első vendég! Isabell Carlost köszönthetjük itt a rádióban, aki lassan már másfél éve alkot egy párt, a sztárfocistával, Xavi Hernándezzel. Figyelem, Ő csak mackónak hívja a férfit! Hola Isabell!
- Hola Ines!
- Elsőként nagyon köszönöm, hogy eljöttél!
- Ugyan, nincs mit, szívesen tettem! Noha mackó mindig is szerette a magánéletét titokban tartani.
- Akkor Xavi nem is tud róla, hogy ma nálunk vendégeskedsz?
- Tudja, hogy eljöttem ide, ám arról, hogy milyen műsor lesz nem kérdezett…
- Nem lesz belőle balhé otthon?
- Dehogy, dehogy! Hamar túlteszi magát a dolgon.
- Rendben, akkor csapjunk máris bele! Hogyan találkoztatok? 
- Egy sportújság díjátadóján, ahol mindketten a meghívottak listáján szerepeltünk.
- Szerelem volt első látásra?
- Az én részemről igen! Őt viszont erről még sosem kérdeztem…Szóval, amint megláttam tudtam, hogy álmaim férfija és kell nekem! Így a tettek mezejére léptem.
- Ezt mégis, hogyan érted?
- Leültem az asztalához az első adandó alkalommal és beszélgetést kezdeményeztem.
- Bátor húzás! Mégis mi volt a nyitó mondatod?
- ’Hola! Hogy vagy?’
- Erre Ő?
- Bevette a tipikus nézését, majd valamit visszamotyogott.
- Akkor az első reakció nem volt valami biztató a részéről, de te mégis folytattad az „udvarlást”!
- Így is mondhatjuk! Mindig is kitartó voltam!
- Tudod nekem Xaviról az a tipikus régi vágású férfi jut eszembe. Nem lehet, hogy azért volt kissé hűvös, mert szokatlan volt neki, hogy ’a nő kezdeményezett’?
- Szerintem is ez a magyarázat. Ám én olyan ember vagyok, aki megszerzi magának azt, akit akar!
- Meg is kaptad! Ám nem volt benned némi félsz, hogy még nincs túl teljesen az ’Aurora-Mirjam’ botrányon? Hiába telte el közben némi idő… 
- Egyáltalán nem, hiszen, ahogy te is mondtad eltelt közben az idő! Tudtam, hogy mit akarok és, hogy képes vagyok rá!
- Szerinted helyesen döntött, hogy miután megcsalta Aurorát összejött Mirjammal?
- Erről nem szeretnék beszélni, hiszen nem az én dolgom! A kapcsolatunk tiszta lapokkal indult és szilárd alapokon áll.
- Akkor nem volt rád semmilyen hatással az a hír, hogy Aurora visszatért az országba, sőt a városba?
- Miért kellene rám hatással lennie? Xavi már az én párom és biztosan állíthatom, hogy lezárta magában teljesen, az Aurorával való kapcsolatát.
- Akkor ott lesztek a múzeumi bemutató estélyen?
- Miért ne? Hiszen a kultúrát ünnepeljük, nem Aurorát.
- Az ő köszöntő estje lesz…
- Mackó és én ott leszünk, mivel mindketten szeretjük a kulturális rendezvényeket és esteket. Nem számít, hogy kivel lehet majd ott találkozni…



Internetes kommentek a Música rádió Valentin-napi adásához:
Missu: Kicsit megszállottnak érzem „Mackónét”.
Oliver Lopez: Jézusom…Ha egy ilyen kaliberű nő, ilyen rikácsoló hanggal megszólítana és futva menekülnék!
Tamara S. : Mégis, mi arra a bizonyíték, hogy Xavi összejött Mirjammal akkoriban? Néhány mocskolódó cikk még nem bizonyít semmit!
Yasminee$: Mikor Xavi együtt volt Aurorával boldog volt és fantasztikusan játszott, most csak „jó” és vérprofi, de nem fantasztikus. És legfőképp nem tűnik boldognak…
Iggy<: Még, hogy nem retteg Aurorától…, be van sz*rva, hogy visszatért a városba! Kezdheti félteni a jól fizető WAG állását ez a számító nőcske! 


*
Egy barna hajú, magas nő futtatta át a smaragdzöld tekintetét a tömegen. A levegőt zihálva véve kereste azt a férfit, aki a kísérője volt a rendezvényen. Noha nem szívesen jött, mivel pontosan tudta, hogy Xavi még nincs teljesen túl a volt barátnőjén, Aurorán. Igazság szerint féltette a befolyással és aranyélettel járó "focistabarátnő" státuszát a nála jóval fiatalabb lánytól. Ő ugyanis csak azért lett egy pár a sportolóval, hogy teljesen nyugodt, gondtalan és komfortos élete lehessen a jövőben.
A másik aggasztó dolog ,ami sürgősen megoldásra várt, hogy lassan másfél év után a férfit körülvevő emberek még mindig nem igazán zárták őt a szívükbe… Csak akkor dőlhetne nyugodtan hátra, ha a kezén lenne a gyűrű és mindenki meggyőződött volna az „igaz” érzelmeiről Xavi felé.
- Végre! – látta meg felbukkanni a keresett középpályást, aki igazán furán lépdelt a terem belseje felé. A haja összekócolva, mintha valaki szenvedélyesen beletúrt volna…, az ajka pedig bizarran csillogott… - Rori után ment! – suhant át a gondolat Isa fejében. – A francba! – hunyorított a tekintetével, hogy még jobban megfigyelhesse az egyre közeledő férfit. Ám ekkor a focista mintha megérezte volna a dolgot, megtorpant és beletúrt a hajába igazítás képen, a száját pedig egy heves mozdulattal megtörölte. 
- Elfáradtam! Nem megyünk haza inkább? – kérdezte a barátnőjétől a játékos, amint elég közel ért hozzá.
- De, de menjünk! – egyezett bele rögvest Isabell. Így legalább van ideje kitalálni egy haditervet a férfi megtartása végett.

Aurora hamar visszatért a fogadás helyszínére, amint a labdarúgó távozott az irodájából. Útközben Rickybe botlott… Nagyon remélte, hogy nem látta meg, amint Xavi kiviharzott az irodájából. Igaz, akkor már rég patáliát rendezett volna, ismerte már annyira. A gála még egy óra hosszat tartott, ahol Rori megpróbálta elterelni a figyelmét a sportolóról és a történtekről. Inkább a vendégekkel csevegett és pezsgőzött. 
Éjfél körül, amikor az utolsó vendég is távozott kénytelen volt hazamenni az oldalán lévő férfival, aki bizony nem Xavi volt.
- Olyan furcsa vagy! Minden rendben van? – kérdezte már a kormány mögött ülve Ricky Roritól. 
- Persze! Csak kicsit sok volt mára a felhajtásból! Mindenki akart belőlem egy darabot…- ecsetelte fáradtan a leányzó, noha nem emiatt volt olyan különös.
- Ez érthető! Csak tudod, a Xavival való szóváltásom óta megváltozott a viselkedésed. – mondta ki nem éppen finomkodva. - Megbántottalak vagy megsértettelek valamivel?
- Csupán csak nem akartam botrányt, hiszen az nem szolgálja a múzeum jó hírét ezért vagyok, sőt inkább már csak voltam feldúlt. De teljesen megértelek, te csak engem védtél. – magyarázott valami elfogadhatót Rori.
- Rendben…- mondta a férfi közönyösen. – Biztos nem történt semmi köztetek az irodádban…- futott át az agyán a maró gondolat. Elkapta ugyanis, milyen „állapotban” távozott a focista a tulajdon barátnője irodájából. Sejtett egy-néhány dolgot, nem most jött le a falvédőről!

*
- Mackó! Egy fontos dologról szeretnék veled beszélni! – ment a labdarúgó után, a konyhába Isabell.
- Mi az, drágám? – kérdezte kissé színlelt érdeklődéssel a focista.
- Egy igazán meghatározó dologról lenne szó! Hol is kezdjem...
- Szóval? – kérdezte sóhajtva Xavi, ugyanis az estélyen történtek kötötték le inkább a figyelmét. Nem igazán érdekelte Isa valamilyen mondvacsinált és felfújt hülyesége. – Miért is vagyok én vele? Nem is szeretem. – cikázott át az agyán.
- Hahó! Figyelj rám, kérlek! Ez most tényleg egy nagyon fontos dolog! – hangsúlyozta ki a mondatának minden egyes szavát.
- Figyelek, figyelek! – nyugtatta meg a barátnőjét bólogatva.
- Terhes vagyok! – mondta ki egyenesen a megrázó szavakat kristálytisztán artikulálva, a következő pillanatban.
- Tessék? – ült ki hatalmas kétségbeesés a labdarúgó arcára.
- Babánk lesz! – vigyorgott erőlködve a nő.
- Hányadik hétben vagy? – kérdezte rögvest Xavi.
- A második hétben…vagyis a második hónapban! –zavarodott bele a mondandójába Isabell. – Ez már a „kismama feledékenység”…- legyintett.
- Ez biztos, hiszen szeded a fogamzásgátlót, nem?! – faggatózott még mindig komoran az „újdonsült apuka”.
- Tudod, az sem nyújt 100%-os biztonságot és emlékezz, pár hónappal ezelőtt bizony gyomorrontásom volt, ami hasmenéssel is járt, így elképzelhető, hogy nem szívódott fel rendesen a tabletta. – lendült bele a magyarázásba villogó szemekkel a nő.
- Akkor nekünk gyerekünk lesz. – jelentette ki ledermedve a férfi.
- Nem is örülsz mackó? Hiszen ez volt minden álmod, hogy végre apa lehess! – kérdte számon a férfin, a viselkedését Isabell.
- De miért csak most szólsz? 
- Várni akartam vele addig, ameddig teljesen bizonyos nem vagyok benne. Ám a jelek azt mutatják…
- Orvosnál is voltál már?
- Azzal szintén várni akartam, mivel szeretném, ha oda, te is elkísérnél a kezdetektől fogva! Na kérlek, örülj már, vagy te nem is akarsz már minket? – simított végig az erővel kitolt hasán, hatásvadász módon.
- Ez csodálatos! – zárta a karjaiba színlelt mosollyal az arcán a középpályás. – Ez egy nagyon boldog nap számomra! – füllentett a párja haját simogatva. – Hogy történhetett ez? Igaz, hogy beteg volt, de nem láttam semmi jelét a terhességének. Nem volt rosszul reggelente, vagy az csak a második hónaptól van? Mit tudom én! Én, a focihoz értek, nem a terhességhez…- kergetőztek a fejében a gondolatok. – Ezt a csodás dolgot Aurorával kéne átélnem…- csukta be a szemét fájdalmasan az egyetlen szerelmére gondolva, akivel eltolta a dolgot.

*
- Ricky kérlek, ehhez most semmi kedvem! – tolta el magától Rori a férfit.
- Gyönyörűségem…- tette rá ismét a kezeit a lány gömbölyű mellére, majd csókolgatni kezdte a nyakán lévő finom bőrt.
- Nem érted, hogy most nem! – lökte el magától ismét a barátját. – Fáradt vagyok! Majd reggel! – ripakodott rá.
- Jól van na! Nem kéne leharapnod a fejem, mert egy kis örömet szeretnék neked szerezni. – dőlt vissza dühödten az ágyban a helyére Ricky. – Ezek biztosan…- futotta el a pulykaméreg, amint megjelent a lelki szemei előtt Rori és Xavi képe, ahogy szenvedélyesen ölelik egymás az irodában. Hiszen mi mást csinálhattak, ami ennyire felzaklatta a férfi?
- Iszom egy nyugtató teát! – állt fel hirtelen az óriási franciaágyból Aurora.
- Nem azt mondtad, hogy fáradt vagy? – vágta sértődötten a” kedvese” fejéhez Ricky.
- Ha figyelnél rám, már mondtam neked többször, hogy mostanában nem alszom valami túl jól… - vetette oda a férfinak foghegyről.
- Tökmindegy…- mormogta sértődötten a párnáját szorítva Ricky.

*
- Én még mindig szeretem őt, minden dolog ellenére. – susogta a konyha magányában, maga elé meredve Aurora, azt a bizonyos kulcsot fixírozva. A "múzeumi" csók felébresztette benne az eddig szunnyadó érzelmeit. Szinte felforgatott mindent. –Meg kell néznem!- pattant fel határozottan a formatervezett bárszékek egyikéről melyeket a napokban vásárolt Ricky társaságában. Az esti, alvós szereléséhez, ami egy nagyobb fekete pólóból és egy geometriai mintás cicanadrágból állt, felvette az első keze ügyébe kerülő cipőjét. A kocsi kulcsot sietősen bedobta a táskájába és már rohant is lefelé a garázsba. Az autójába beülve gyorsan ellenőrizte, hogy a telefonja és a lakás kulcsa meg van-e. Ezek után beindította a járművet, majd határozottan a gázpedálra lépett. A villához vezető útra még három év távlatából is jól emlékezett, ugyanis kezdetektől fogva ez volt a kedvenc jelöltje a Xavival való közös otthonhoz. Csak egy húsz perces szinte teljesen kanyarmentes út az épülethez. Eltéveszthetetlen és elfelejthetetlen. – Örült lennék? Máskülönben miért vezeték az éjszaka közepén egy szellemlakta villához? Ott sem fogom megtalálni a boldogságomat. – gondolkodott hangosan. 
A villa környékén béke és csend honolt, minden sötét volt. Rori körültekintően leállította a sportautóját a magas vaskerítések előtt. A táskáját magához véve kiszállt a járműből és jó mélyen beszippantotta a friss éjszakai levegőt. A vaskapu minden nehézség nélkül kinyílt egy kulcsforgatásra, míg a riasztó kódot már kétszer kellet beütnie. Pedig elsőre is a 2012-es nyári EB döntőjének a napját ütötte be, ám valamiért a készülék hibás kódot jelzett. Végülis második próbálkozásra már sikerült, és ez volt a lényeg, mert a rendőrség nem volt várható betörés gyanújával a háznál. Amint belépett a hatalmas épületbe az orrát megcsapta a kissé áporodott szag. Hiszen ez a ház már három éve állhat üresen és magányosan. 
A sötétben, csak a holdvilág segítségénél próbálta megtalálni a villanykapcsolót, ugyanis valamiért bízott benne, hogy az áram be van még kötve. Pár perc kutakodás után rá is akadt a kapcsolóra, így fénybe borult a hatalmas előszoba. Rori percekig csak döbbenten állt az eléje táruló látványtól. 
Majd mikor észbekapott fénysebességgel berontott a többi helyiségbe és ott is feloltotta az összes lámpát. Világosság költözött az eddig magányos épületbe. Aurora nem akart hinni a szemeinek! Az egész villa be volt rendezve, méghozzá az ő ízlése szerint. Minden kis ötlet, vagy tetsző dolog, amit akkoriban a férfinak mutogatott, az meg volt valósítva. A hálószobában ott állt az a különleges faragású ébenfából készült franciaágy. A konyhában megtalálható volt a hatalmas pult és a kétajtós hűtő. Ám legfőképpen ki volt alakítva egy hatalmas gardrób fogasokkal és tárolókkal a ruhái számára… Most kísértette csak igazán meg a „nem létező boldogsága”. A fejében elkezdtek peregni a boldog estéket és pillanatokat felvonultató filmek és bejátszások. Látta magukat a konyhában évődve, a pulton szeretkezve vagy a hatalmas teraszon csevegve egy pohár bor mellett. Rájött, hogy nem boldog Ricky oldalán! Számára a férfi csak némi „otthonpótlás” volt külföldön. Ő Xavit akarja. Vissza kell szereznie! Összetartoznak! Nem érdekelte már a megcsalás és az utána lévő „hátba szúrás”. Meg kell neki bocsátani, sőt a szíve mélyén már rég meg is tette volna, ha büszkesége és a dühe engedte volna. Remegő kézzel vette elő a telefonját majd egy sms írásba kezdett.
-Beszélnünk kell! Merre laksz most? – küldte el a férfi számára az elkövetkező éveit nagyban meghatározó két mondatot. Remélte, hogy a szám még él és ,hogy a férfi ébren van még a kései sőt lassan már a kora hajnali időpontban. Percekkel később az érzelmi skála legmagasabb és legmélyebb pontjait megjárva végre megrezdült a telefonja.
-Matedeperában, két utcára a szüleim házától. Itt a GPS koordináta hozzá. – állt a válasz smsben.
-Indulok, húsz perc és ott leszek! Te sem tudsz aludni?- pötyögte a telefonba, majd megnyomta a küldés gombot.
-Csak rád és a csókunkra tudok gondolni…- állt a lány telefonjának kijelzőjén a válaszban.

*
- Aurora, merre vagy? – szólongatta Ricky a barátnőjét a közös lakásukban, miután felfedezte az üres és kihűlt helyet maga mellett az ágyban. – Hahó! – járta végig sorról-sorra a szobákat, ám a leányzót sehol sem találta. – Elment? – fedezte fel a kocsi kulcsának hiányát. – Hiszen hajnali fél kettő van! Ezt nem hiszem el! – rohant be a hálószobába és a kezébe vette a telefonját. Dühtől remegő kézzel nyomta meg Rori nevét a „telefonkönyvben”. 

*
- A francba miért keres? Most mit mondjak neki? – szitkozódott kétségbeesetten Rori, amint meglátta, hogy a telefonja kijelzőjén Ricky neve villog. Néhány perc tanakodás után felvette, és kihangosította. – Szia! Hát te miért nem alszol?
- Mégis merre jársz az éjszaka közepén? – kérdezte gorombán a férfi.
- Képzeld Raquel és Javier csúnyán összeveszett és a barátnőmnek szüksége van rám. – hazudta a történetet Rori. Utált hazugságokat állítani, de ez egy komplikált ügy, amit normális körülmények között szeretne tisztázni Rickyvel.
- Együtt laknak nem? Majd megoldják, nem kell oda békítő testület! – fakadt ki idegesen a vonalban lévő férfi. Nem szerette, ha a bolondját járatják vele és most pont ezt érezte Aurora részéről.
- Drágám, Javier fogta magát, kocsiba szállt és faképnél hagyta Raqut. Sírva hívott fel, hogy menjek át, mert szüksége van a barátnőjére! – színezte tovább a történetet Rori.
- Értem. – Akkor legyél csak vele! Azért siess haza! – bontotta hirtelen a hívást Ricky színlelt megértéssel. Érezte, hogy a barátnője hazudik neki, ám talán, valahol mélyen még reménykedett Aurora érzelmeiben… 
Majd gondolt egyet, felmarkolta ő is a kocsi kulcsát és elindult megnézni a Moreno rezidenciát. Ahogy sejtette, ott béke és csend honolt. Mind Javier és mind Raquel kocsija a felhajtón álltak, ám Aurora sportautójának híre-hamva sem volt. – Biztos nála van! – szorította meg elemi erővel a kormányt, hogy a csontja is kifehéredett a bőre alatt. Az, az álnok kígyó! Végig csak kihasznált! Sosem szeretett, csak elhitette velem én pedig szívesen voltam a pótló szere. Azt hittem megváltozott benne valami és már férfiként tekint rám, nem pedig barátként. Végig csak Xaviért epekedett és vágyakozott a lelke mélyén. Vajon hányszor képzelte, hogy vele van, míg velem osztotta meg az ágyát? A francba! – csapott egy hatalmasat a kormánykerékre, majd minden agressziójával a gázpedálra lépett. Útközben a lakásuk felé még megállt egy éjjel-nappalinál, hogy vegyen magának egy kis „nyugtatót”. Egy üveg whiskyt zsákmányolt kísérő nélkül, majd hazatért és elkezdte iszogatni így várva a lányra.

*
Aurora, ahogy az smsben ígérte húsz perc elteltével hajtott be a megfelelő utcába. A kocsiját a megjelölt házszámnál egy kicsit arrébb állította le és gyalog indult tovább. Pár lépés megtétele után, meglátott egy felettébb ismerős alakot téblábolni két házzal távolabb. A hold egyenesen rásütött az alakra, így kiemelve a csodás testfelépítését és izmait. Az ezüstös fény megcsillant az ébenfekete dús hajában és visszatükröződött a napsütötte barna bőrén. Xavi is pont a megfelelő irányba nézett, így észrevette a felé közeledő Aurorát. Ekkor azonban mindketten megtorpantak, feszülten várva a másik reakcióját. Ám Rori nem teketóriázott tovább és elkezdett a labdarúgó felé futni. A köztük lévő távolságot hamar beérte, majd a szeretett férfi nyakába vetette magát.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek! – suttogta Xavi minden porcikájába.
- Szerelmem! – zárta a karjaiba az ismerősen édes idomokat a középpályás. – Végre itt vagy a karjaimban! –préselte magához egyre közelebb és közelebb a leányzót.– Annyira hiányoztál! Kérlek, bocsáss meg nekem itt és most! – könyörgött a tekintetével és a hangjával a sportoló.
- Megbocsátok! – jelentette ki határozottan a labdarúgó szemeibe felejtkezve Rori. - Mert én csak téged szeretlek és csak az oldaladon lehetek boldog!- szívta magába az ismerős illatot hevesen.
- Szeretlek, mindennél jobban! – tapasztotta mohón az ajkát a lányéra a férfi, a bűvös szavak kimondása után. Ebben a percben csak az érdekelte, hogy visszakapta az egyetlen igaz szerelmét, aki mellett boldog jövő elé néz. Nem számított neki sem Isabell és sem az a parányi teremtmény, aki a hivatalos barátnője hasában növekszik. Egyelőre csak a pillanatot élvezte Aurorával, a mindenével.

10 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon tetszik a történeted! Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a folytatás!
    Üdv. Nóra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:):)
      Annyira örülök, hogy mindig van időd pár sort írni nekem!:):) Köszönöm!:) Boldogsággal tölt el, hogy tetszik, amit csinálok!:):) A folytatásra nem kell sokat várni, ugyanis miután válaszoltam minden komira, már teszem is fel a 21.részt!:)
      Puszi, Olivia

      Törlés
  2. Utálom Isabell-t! :D Amúgy, szia! Bocsáss meg, de muszáj volt kiadnom ezt magamból. Annyira antipatikus a karaktere, hogy az hihetetlen. Miért érzem úgy, hogy egyáltalán nem terhes, csak így próbálja meg maga mellett tartani Xavi-t? :D Szerintem még nem említettem, de nagyon jó részt hoztál össze, érdemes volt rá várni! Imádtam a netes komikat, és a vége *_* Úristen, szerintem ezt nehéz fokozni, annyira szép lett! És végre! Újra együtt a páros. Kíváncsi leszek Ricky-re, meg Isára is, hogy mit lépnek. Nagyon siess a folytatással! :)
    puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:):)
      Ez volt a célom, hogy ne legyen egy "szerethető" karakter!:):) Jól sejted...;):D
      Nagyon köszönöm a dicsérő szavakat!:):) Irtóra jól esnek!:)Köszönöm, hogy mindig beugrassz és komizol!:)
      Hozom perceken belül a folytatást!:)
      Puszi, Olivia

      Törlés
  3. Szia! :D
    Bocsi, hogy egy ideje nem írtam, de most visszatértem! :)
    Először is: olyan fantáziadús ötleteid vannak! Ez a rádiós műsor is. Nagyon tetszett, mármint nem tartalmilag, mert Isabell az Isabell...
    Nem mondod komolyan, hogy ekkora hazugságot talált ki?! :@ Ez az elszólás, hogy két hét/hónap nagyon gyanús!
    Ricky mekkora bunkó! Értem én, hogy ki van akadva a Xavis dolog miatt, de akkor térjen a lényegre! Ne "örömöt szerezni" próbáljon. :/
    A ház annyira megható, nem csodálom, hogy ez adta meg az utolsó lökést a megbocsátás felé! *.*
    Annyira édesek újra együtt! Örülö, hogy végre adsz Xavinak egy második esélyt! :DDD
    Várom a folytatást! :))) Abban kiderül valami Isabell terhességével kapcsolatban??? Ugye ki? *.*
    Puszcsi! :)))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm a bókokat, meg a komit!:) A lényeg, hogy itt vagy!:):)
      Szemfüles vagy!!:);) Ki fog derülni!:);)
      Ricky egy elég érdekes figura! Elsőként csak jó barátként fogalmazódott meg a fejemben, aztán terveim lettek vele és a soron következő részben "komoly" szerepe lesz.
      Persze, hogy adok "neki"!:) Ennek csak így kell lennie!:):D
      Puszillak!:)

      Törlés
  4. Szia csajszim! :) <3

    Húhú, végre új rész, már alig vártam és imádtam! Rori és Xavi, végre végre, végre. Annyira szép volt az egymásra találásuk! Egyszerűen elképesztő, hogy ennyi eltelt idő után is még ennyire szeretik egymást, én végig tudtam. Most már csak Ricky-t kéne tényleg agyon csapni egy nagy légycsapóval..nem, nem is, inkább egy péklapáttal. Olyan durva, mogorva és gonosz ember. Isabel meg, kérlek, mond, hogy csak kitalálta hogy terhes.. nem bírnám ki ha megint valami gond lenne Xavi és Rori közt! Várom nagyon a folytatást, siess vele!

    Puszillak :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Csajszim!:):) <3
      Köszönöm a komit és az elismerő szavakat!:):);)
      Nagyon jól esnek!:):D Örülök, hogy tetszett az egymásra találásuk!:) Direkt valami romantikus, szép és nagyívű dologra gondoltam!:) Ricky, Ricky igen tényleg még most kéne őt, egy nagy légycsapóval leütni, még mielőtt...(kiderül a 21.részből!);)
      Az! Egy gonosz, mogorva és durva ember!
      Isabell pedig egy számító nő...ki fog derülni!:);)
      Már rakom is fel!:)
      Puszillak!:) <3

      Törlés
  5. Szia Olivia!
    Nagyon tetszett a rész, imádtam :) Remekül megírtad.
    Nagyon nem szimpi nekem ez az Isabell. Unszimpatikus, még Miriam sem volt az ennyire számomra. Na jó Ricky igen xdd Ekkor hazugságot. Úgy terhes kb Xavitól, mint a nagymamám. xdd Pont az ilyen számító nőcskék "vesztenek" általában. Az interjú is milyen volt már? Mackó?!! Komolyan így hívja Xavit? Ez már beteges...
    Egyébként a komikor a műsorhoz jót röhögtem, teljesen egyetértek az emberekkel.
    Rickyt sem kedvelem. Ez egy ilyen nagy, úgy tűnik.
    A házas jelenet tetszett. Sejtettem, hogy lesz még szerepe. Végre Rpri ráébredt az érzéseire. A végét imádtam, aranyosak *.*
    Várom a folytatást! Mind a szerelmespár miatt, " a terhesség" miatt, és a két féltékeny"szerelmes" miatt. Vajon ehhez ők mit szólnak majd? :)
    Puszi, Deveczke.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Csajszi!:)
      Köszönöm, hogy benéztél és, hogy komiztál!:) Örülök, hogy tetszett!:) Erőt adnak a pozitív visszajelzések!:);)
      Isával ez volt a célom!:);) XD XD Ki fog derülni, de jól sejted a dolgokat!:);) Én is betegesnek találom, ezért is gondoltam, hogy Isabellnek "jó lesz"!:D:)
      Rickyt szerintem sosem fogod, főleg a soron következő rész miatt...;)
      Már teszem is fel a 21.részt!:)
      Puszi, Olivia

      Törlés