2012. december 27., csütörtök

14.rész

Sziasztok! Már meg is hoztam a frisset!:):) Kicsit hosszabb lett az átlagosnál, de így érzem kereknek a dolgot!:):) Jó szórakozást! Várom a véleményeiteket!:)
Puszi, Olivia

Egy hangulatos hálószobában sötétség honolt, csak a zajos nagyváros fényei derengtek néhol. A helyiségben terpeszkedő hatalmas franciaágyon egy pár pihent egymás karjaiban, a rohanós hétköznapok fáradalmai után. A férfi gyengéden simogatta a mellkasán fészkelő lányt, majd egyszer csak megszólalt:
- Szeretlek, szépségem! – ejtette ki a varázslatos szavakat tovább cirógatva a leányzót.
- Én is szeretlek téged!- nézett fel a férfi meleg, barna szemeibe, majd egy gyengéd csókkal pecsételte meg a nagy alkalmat. 

*
Egy csodásan faragott asztalon Aurora izgatottan dobolt az ujjaival, jelezve, hogy igazán vár valakire. Mikor megunta az ujjai játékát, akkor egy aprót kortyolt a mellette lévő bögre langyos kakaóból. 
- Mikor hazatértek Máltáról, akkor is kakaóztak egy jót az éjjel. – gondolta magában. – Csak az még hideg tejjel készült, ám most, így november derekán már jobb, ha langyos az a kakaó. – játszott közben a fekete bögre fülével. – Milyen jó is volt, az-az első közös nyaralás…- révedt el a tekintete az emlékek tengerét járva. Felrémlettek előtte a csodás máltai élmények, majd az izgalmas és kalandos augusztus, ahol szerelmet vallottak egymásnak, aztán az ősz boldog hónapjai a mai napig. Ez kétségtelenül egy örömteljes periódus volt mindkettejük életében, ami remény szerint, talán soha nem ér véget.
Ezek után meghallotta az apró csengetést. – Végre! – pattant fel az asztal mellől a mintás pizsamájában, majd ajtót nyitott.
- Megjöttem, édesem! – lépett be hangosan köszönve, a Barcelona 6-os számú mezének tulajdonosa. – Bocsánat, csak a „Mamá” a fele hűtőt be akarta csomagolni és elküldetni velem. – mosolygott csibészesen, amint meglátta a szívének választottját.
- Hola, szerelem! – röppent a férfit megölelni és megcsókolni üdvözlésképpen. – Semmi baj!- simított végig a férfi borostáján. - Gondoltam, hogy anyukád sokáig fog ott tartani, hiszen alig látott ezekben a hónapokban.
- Ezalatt a vacsora alatt megpróbálta belém tömni a kimaradt étkezések összesét!- ütögette meg a láthatóan nagyobbá vált hasát. – Ám jó volt végre a teljes famíliával együtt enni és beszélgetni, rohanás nélkül!- mosolyodott el, közben a táskáját ledobta az előszoba padlójára.
- Mi finomat ettél? –érdeklődött a lány.
- Hű, azt nehéz lenne mind felsorolni, de a makarónira emlékszem a legjobban.
- Gondolom, jó sok gombával kaptad! – fintorgott Rori, mert ő nagyon nem kedvelte a párja egyik kedvencét.
- Igen tele volt, finom és ízletes rovello gombával. Ami köztudott, hogy a gombák „Maradonája”.
- Drágám egyszer ígérem, elmegyek veled gombászni, de most nem bújnák már ágyba végre? – dörzsölgette meg álmosan a szemeit Aurora.
- Egyszer a szavadon foglak! – fenyegette meg játékosan, a mutatóujjával a labdarúgó.
- Oké!- bólintott beleegyezően a lány.
- Te tényleg nagyon fáradt lehetsz, ha csak így belemész a dolgokba. – somolygott gonoszkásan.
- Inkább megvárlak az ágyban, siess és ne a szád járjon! –grimaszolt a focistára, majd elindult a hálószobába. Ott elvette az éppen aktuálisan olvasott könyvét az éjjeliszekrényről, majd megpróbált „belefelejtkezni”.
- Már itt is vagyok! – huppant le, a lány mellé, az ágyba a férfi, egy 20 perc múltán. – A legfontosabbat el is felejtettem mondani!
- Van a gombáknak Guardiolája is?! – szemtelenkedett vigyorogva Rori.
- Ha-Ha…- grimaszolt rá gyerekesen a középpályás. – Szóval, az édesanyám meghívott minket egy családi ebédre Matadeperába. Pont jól időzített, mivel már én is javasolni akartam, hogy bemutatom azt a csodás nőt, aki boldoggá tesz engem. –simított hátra egy tincset Aurora füle mögé. 
- Mikorra? – kérdezte hirtelen a leányzó kavargó tekintettel. Kicsit megijedt a dologtól, mivel tudta, hogy a férfinak milyen fontos a családja. Mi lesz, ha nem fog nekik tetszeni?!
- Vasárnapra gondoltam, mert holnap este koncertre megyünk, ugye emlékszel?! – futatta végig az ujjait a lány ajkán.
- Igen azt tudom!- bólintott aprót Aurora. - Rendben jó lesz a vasárnap. – mondta ki hangosan. – Hiszen az holnapután van! – gondolta kétségbeesetten. 
- Ne aggódj! Imádni fognak! – nyugtatta a lányt, kiolvasva a tekintetéből az aggodalma forrását.
- Remélem! – sóhajtott halkan.
- Jajj, szerelmem!- húzta magához a leányzót. – Csak légy az a csodaszép és intelligens nő, aki vagy! Akkor nem lesz itt gond! – nyomott egy puszit a feje búbjára.
- Rendes csókot már nem is kapok? – panaszkodott vigyorogva. Ezek után a férfi gyengéden megcsókolta, majd álomba cirógatta Rorit.

*
- Képzeld, holnap Matadeperában fogok ebédelni a Hernández házban. – közölte Shakirával a nagy hírt Aurora, miközben a női wcben igazgatták a sminkjüket, a Sergio Mendez koncert után.
- Hű, Rori! Az hatalmas dolog! – nézett rá hirtelen a „tükörben”, a kolumbiai énekesnő.
- Én kicsit félek a dologtól, pedig nem vagyok az aggódós típus. – igazgatta helyre a rakoncátlan tincseit Rori.
- Nyugi, jól fog sikerülni! Csak add önmagadat! – közölte egyszerűen. – Tudod mikor engem mutatott be Geri a szüleinek, én is picit tartottam tőlük. Féltem, hogy a híres dívától félteni fogják a fiúkat, de miután rájöttek, hogy én is csak egy egyszerű ember vagyok elkezdtek feloldódni és nyitni felém. - csukta be a kompaktpúderét a mondandója végén.
- Hiszen te nem vagy az a férfievő nőstény! Lady Gagától inkább féltettem volna Gerardot…- vigyorgott szélesen Aurora.
- Azt meghiszem! –kacagott fel dallamosan Shaki. - Reménykedem benne, hogy az édesapja ízlését örökli ilyen téren a fiam. - indult el kifelé a mosdóból. – Kérlek, legyen jó ízlésed a nők terén, mint az apukádnak! – susogta aztán a pocaklakójának somolyogva.

Másnap Rori már korán reggel felkelt és nekiállt kitalálni, hogy mégis mibe menjen a fontos ebédre. Miután nagy nehezen összerakta a megfelelő szettet, azután nekiállt sütni valami finomat.
A süti már negyvenöt perc múltán a sütőben pihent és ontotta magából az íncsiklandozó illatot, mikor kócosan és borostásan megjelent Xavi is a letisztul formavilágú konyhában. Komótosan leült az egyik pultnál lévő bárszékre, és csak figyelte a lányt, ahogy sürög-forog a konyhában, egy kötényben és lisztel az arcán. Aurora nem vette észre a férfi érkezését, így a sütőt bűvölve felhívta a keresztanyját.
- Szia, keresztanyu! Nem akar felemelkedni! Tisztára össze van esve!- mondta a telefonba kétségbeesve. - Mi? Még csak húsz perce… rendben, akkor addig a krémet csinálom hozzá. Puszi – süllyesztette vissza a mobilt a köténye zsebébe. A focista csak somolyogva nézte Rorit. Ilyen szerepben, így „háziasszonyként” még nem volt alkalma megcsodálni. 
- Ne aggódj jó lesz! – mondta rekedten. 
- Hát te meg…- fordult Aurora rögvest a pult felé, a hang irányába. – Ideje volt már felébredned, én már talpon vagyok 7 óta!
- Hajnali fél tízkor, ráadásul vasárnap, mégis mire készülsz ilyen hatalmas erőkkel? – pimaszkodott a hajába túrva a labdarúgó. – Elfoglalod a világot „Mrs Liszt”? –heccelte somolyogva.
- Egy francia sütit csinálok a családi ebédre. –tette csípőre a kezét. - Emiatt a szemtelenség miatt, pedig nem kapsz kóstolót. – törölgette meg a homlokát szórakozottan, de csak még lisztesebbé változtatta az arcát.
- Gyere egy picit ide! – hívta magához hirtelen a szőke hajú leányzót. - Csak még lisztesebb lettél.
- Jó reggelt! – próbált adni egy csókot a férfinak Rori, de amaz előtte letörölte a „fehér maszkot” a csodás női arcról.

Pontosan délután egy órakor kiléptek Aurora lakásából, és elindultak a fekete négykerekűhöz. A fejedelmi Jaguárhoz egyszerűen eljutottak, hiszen annyira már nem voltak érdekesek a sajtó számára. Mostanában „csak” pár kattintást kaptak, természetesen minden egyes alkalommal, amint együtt az utcára léptek. 
A Hernández házhoz egy órás út vezetett, tele kacskaringós utakkal és csodás tájakkal. Terassán keresztülhajtva mentek Matadeperába, a katalán kisvárosba, ahol Xavi és a családja jelenleg él. Terassában - ahol még a férfi született- végigmutogatta a számára oly fontos helyeket, mivel csak pár évvel ezelőtt költöztek el „onnan”. Kisfiús mosollyal mutatta meg szülővárosa főterét, a „la plaza del progrés”, ahol minden egyes délután focizott a haverjaival. Kihajtva a nagyobb városból, egy tízperces kocsikázást követően bekanyarodtak a Hernández rezidencia ápolt portájára. Egy lazac színben pompázó igazi nagybetűs családi ház elé gurultak. Az épületet kovácsoltvas kerítés ölelte körbe, a bejáratig vezető ösvényt pedig gondosan nyírt sövény kísérte. Aurora vett egy mély levegőt, hogy lecsillapítsa a háborgó lelkét, majd megpróbált felkészülni élete egyik legnagyobb vizsgájára. Magabiztosan és bátran szállt ki a négykerekűből, aminek az ajtaját a férfi gondosan kinyitotta előtte, majd kézenfogva és a friss sütit cipelve megindultak a bejárat felé.


Pár órával ezelőtt, Matadeperában

- Drágám, miért van megannyi pletykaújság az asztalon? – kérdezte egy idősebb úr a feleségétől.
- Csak tájékozódtam, hogy mégis kit várunk ma ebédre. – jött a hangos válasz a konyhából, az asszonytól.
- Ezekből? – vitt be néhányat Joaquim a helyiségbe, a feleségének Marianak.
- Tudom, nincs sok közük a valósághoz, de azért jobb, ha tisztában vagyunk. – hadonászott a fakanállal a kezében.
- Mit eszünk ma? – lépett be a csempézett helyiségbe hirtelen, egy barna hajú 20 körüli srác.
- Alex drágám, ugye, hogy jobb, ha tudjuk, hogy mire számíthatunk?- próbált támogatókat találni a maga igazolásához Maria.
- Érdekes olvasmányok, de szerintem a fele sem igaz! – vont vállat lezseren a fiú. – Bár arra kíváncsi vagyok, hogy élőben is olyan csinos-e, mint a képeken!
- Már megint a bátyus új nője a téma? – slattyogott be egy kócos, és eléggé fiúsan öltözködő nő is. – Még csak reggel tíz óra van! Miért kell, hogy minden körülötte forogjon ilyen korán? – grimaszolt undokul.
- Ariadna! – dorgálta meg Joaquim. – Ő mégiscsak Xavi választottja, és láthatóan boldog vele!
- Túl fiatal hozzá!- szólt közbe azonnal a szőke hajú Maria, majd belekóstolt az éppen lázasan gőzölgő mártásba. – Xavi már lassan gyermeket szeretne, amit egy 19 éves lány még aligha…
- Lehet, hogy végre egy olyan barátnőt talált, aki korán szeretne szülni. – vetette közbe Alex.
- Ha olvastátok volna, azokat a cikkeket, akkor tisztán látnátok, hogy ez nem így van. –nézett fel a főzésből az asszony.
- Megint azok a szennylapok…- fújtatott egyet az idősebb úr a gránitpultra támaszkodva. 
- Az tény, hogy a lány egyetemre jár, és hogy nagy karriert szeretne! – kiáltotta az éterbe már a hús kockázása közben Maria.
- Előbb ismerjük meg azt a szegény kislányt! Ne skatulyázzuk be így előre, látatlanba! – mondta határozottan Joaquim, ezzel le is zárva a beszélgetést.


Délután 2 óra környékén

- Megjöttek! – húzta félre a míves csipkefüggönyt Maria, majd kikukucskált a bejáratra néző ablakon.
- Na, végre! – sietett az ablakhoz Joaquim is.
- Egy újabb magassarkús maca…- forgatta a szemeit Ariadna, a szülei mellé állva.
- Drágám, azért mert te nem szeretsz nőiesen öltözködni, attól még nem kéne elítélni senkit sem! – ráncolta a szemöldökét az asszony, a legkisebbik gyermekére.
- Csinos! – csillant meg Alex tekintete, ahogy kiszállt Aurora az autóból.

Közeledve a bejárati ajtóhoz, Rori és Xavi annál jobban ki tudta venni a négy leskelődő alakot az ablakból.
- Ne aggódj szerelmem, minden rendben lesz! – állt meg hirtelen a középpályás és egy csókot nyomott a lány szájára.
- Biztosan minden rendben lesz! – mosolygott nyugodtan Aurora a párjára. Ugyanis rájött, hogy ha izgul attól könnyebb és jobb nem lesz semmi…
- Sziasztok! Gyertek beljebb! – tárta ki a széles faajtót, a korához képest csinosan öltözködő szőke hajú, dundi asszonyság. – Örülünk, hogy épségben megérkeztetek és itt vagytok! – tessékelte beljebb az előszobába, a párt. A házban csodás illatok terjengtek és egy kis halk jazz muzsika szolgáltatta az alapot.
- Sziasztok! – köszönt a párosnak egy őszes ám annál sármosabb úr.
- Helló! –jelent meg egy fiú és egy lány is.
- Mamá! –puszilta meg Xavi az édesanyját. – Szeretném bemutatni neked Aurorát, a barátnőmet! – nézett szerelmesen Rori felé.
- Üdvözöllek, Aurora! Én Maria vagyok, Xavi édesanyja. – mutatkozott be mosolyogva az asszony, ám a szemeiben valami aggály időzött.
- Jó napot! Ha az rövidebb, a Rorit is szeretem! – mondta dallamosan és szikrázóan mosolyogva Marianak, majd két puszival tették teljessé a bemutatkozást.
- Én Joaquim vagyok, ennek a csodalábúnak az édesapja! – mosolygott őszintén az ősz férfi a lányra. Rajta érződött, hogy teljesen tiszta lappal és nyitottan szeretné megismerni az „új családtagot”.
- Örvendek, uram! – udvariaskodott Aurora, majd a két puszi itt is elcsattant.
- Hola! Alex vagyok! – köszönt a lánynak, egy a középpályásra nagyon hasonlító fiú, csak pár évvel fiatalabb kiadásban. Őt is üdvözölte Rori, majd az utolsó családtag felé fordult.
- Hola! Ariadna. –intett neki távolról a rövid barna hajú nő, egy maszkulin szettben.
- Ők a testvéreim. – szólt közbe Xavi. – Még van egy másik is, csak ő úgy látszik, késik. – majd finoman átkarolta Aurora derekát, hogy érezze a támogatását. 
A kisebb csoport ezek után bement a nappaliba és leült egy kicsit ismerkedni, egy pohár étvágycsináló társaságában. Miután helyet foglaltak, a focista utolsó testvére, Óscar is befutott a feleségével egyetemben. Mint később kiderült két gyermekük is van, akit a nő szüleinél hagytak.
Rori és Xavi ült középen a bőrkanapén, a többiek mind velük szemben, különböző helyeken szétszóródva.
- Hmm, nagyon finomnak látszik! – kortyolt bele a sárgás színű aperitifbe Aurora. – És az is! – mondta mosolyogva.
- Örülök, hogy ízlik! – mosolygott Maria is a lányra. – Serkenti a gyomrunkat, hogy még többet tudjunk enni az ebédből! 
- Jaj, tényleg, szerelmem! El is felejtettük, hogy a sütihez a krémet a hűtőbe kéne raknunk!
- Tényleg, jó, hogy mondod! – pattant fel hirtelen Rori.
- Milyen süti? – csillant fel a focista apukájának a szeme.
- Rori csinálta a reggel! – biccentett elismerően a lány felé, a középpályás. – Még én sem kóstolhattam meg!
- Egy francia desszert, amit kislánykoromban nagyon szerettem. –vigyorgott gyermekien. 
- Gyere, megmutatom, hova tudod rakni! – állt fel Maria is, majd megvárta, míg Rori előkeríti az előszobában hagyott csomagot. Aztán mutatta csak az utat a még mindig meleg konyhába. – Mi ez pontosan? – kíváncsiskodott közben.
- Almás kosár Créme Anglaise-zel. – nyitotta fel a lezárt tálat Aurora, hogy megmutathassa a remekművét.
- Csodás illata van! Biztos finom! – mosolygott végre a szemeivel is őszintén az asszony. – Nehéz volt megcsinálnod? 
- A liszttel már kiskoromban sem kötöttünk nagy barátságot! Így minden csupa liszt lett otthon, és természetesen én is…- kuncogott közvetlenül. – A keresztanyámat, meg háromszor hívtam fel, hogy nem jön fel szépen a tészta, pedig csak türelmetlen voltam…- somolygott tovább. 
- Én sem tudtam sohase megállni, hogy legalább 10 percenként ne nyissam ki a sütő ajtaját! Ám ezt nagyon sok desszert nem tolerálja…- nevetett Maria is a lányra, majd miután berakták a krémet a hűtőbe visszamentek a homokszínben pompázó nappaliba. Xavi már az apjával és a két fiútestvérével diskurált bőszen a harmadosztály eredményeiről, így Aurora a nőkkel próbált csevegni. Maria végre megkezdhette a „kifaggatást”. Kérdezett Rori keresztszüleiről, Nizzáról, a költözésének az okairól és a tanulmányairól is. Ariadna végig csak csendben figyelt és méregette a leányzót. Óscar felesége, Pilar viszont kedvesen próbált belefolyni a „kihallgatásba”. Aurora megpróbált minden kérdésre körültekintő és világos magyarázatott adni, hiszen mindig is könnyen beszélt magáról. Ám az édesanyjával való kapcsolatát nem nagyon részletezte. A többfogásos ebéd alatt is csak Aurora volt a téma, amit Xavi néha próbálkozott elterelni, azonban nem nagy sikerrel…
- Mik a terveid a jövőre nézve? – kérdezet hirtelen Maria a desszert előtt Roritól.
- Elsőként szeretném befejezni az egyetemet, majd elhelyezkedni valahol kurátorként. A legnagyobb álmom az lenne, ha a Barcelonai Művészetek Múzeumában megkapnám az egyik „ilyen” állást. Bár ehhez spanyol állampolgárnak kéne lennem…- tette hozzá hirtelen. – Ám már annak is örülnék, ha a mostani munkahelyemen én lennék az egyik vezető kurátor.
- Franciaként, nem az lenne az álmod, hogy a Louvreban legyél fejes? – kérdezte hirtelen Ariadna.
- Nem szeretnék visszamenni Franciaországba. – ingatta a fejét Aurora.
- Nincs honvágyad? – vitte fel egy oktávval magasabbra a hangját Ariadna.
- Nem volt egy túl boldog gyermekkorom Nizzában. Mindig is itt, Spanyolországban éreztem magam otthon. – válaszolta őszintén Rori.
- Ez érdekesen hangzik! Mi nem volt szép a Francia Riviérán?
- Ariadna! – szólt rá Joaquim és Xavi rögvest.
- Nem voltam túl jó kapcsolatban az édesanyámmal és ez, a mai napig így van. Inkább érzem az anyukámnak a keresztanyámat. – folytatta az őszinteséget a leányzó. Eddig próbálta kerülni az „anyuka témát”, erre tessék…
- Barcelonai Művészetek Múzeuma? Szép tervek! Ha kell hozzá állampolgárság, majd a bátyó elvesz feleségül. – csevegte Alex közbe, oldva a nővére által kreált kellemetlen hangulatot.
- Apropó, mikorra tervezed a családalapítást? – vágta közbe egyből, Xavi édesanyja.
- Majd csak később, előbb az egyetemre, majd a karrieremre szeretnék koncentrálni. – jelentette ki. - Ám gyermeket mindenképp szeretnék.
- Mamá! – csóválta a fejét szórakozottan a labdarúgó. - Még össze sem költöztünk! És te már a gyermekáldásról beszélsz!
- Az összeköltözés mikorra várható? – kérdezte azonnal Maria.
- Erről még nem igazán beszéltünk, ugyanis mindkettőnknek megvan a markáns véleménye, hogy hol is éljünk. – vette át a szót a focista, közben a lány combjára tette a kezét.
- Ezt hogy érted, fiacskám? – szaladt az asszonyság szemöldöke az égbe.
- Rorit Barcelonába köt minden, engem meg ide. Én kifejezetten nem szeretnék abban a zajos nagyvárosban élni, meg ti is itt vagytok. – csillant meg a szeme. - Öreg vagyok én már! Természetesen, heti kétszer még élvezem, hogy egy órát tovább aludhatok, de hosszú távon nem hiszem, hogy bírnám abban az őrületben. – fejtette ki a középpályás.
- Igen, Aurora még fiatal, szemtelenül fiatal. – bólogatott, az ajkát harapdálva Maria. – Neki még élnie kell! Karriert építeni! – eresztette szabadjára a véleményét. – Viszont neked fiam, már ideje családot alapítanod. Nem fog ez így hosszú életű lenni!
- Mamá! – szaladt ráncba a focista szemöldöke.
- Mariá! Majd ezt a fiatalok eldöntik! –csitította Joaquim is a feleségét.
- Hosszú távra tervezünk! – fogta meg a lány kezét Xavi, a nyomatékosítás végett.
- Igen, hosszú távra! – bólogatott Aurora is döbbent arccal. Váratlanul érte ez a kirohanás.
- Ne értsetek félre, látni rajtatok az őszinte szerelmet, de fiam valamelyik nap azt mondtad, hogy már igazán szeretnél gyermeket. – folytatta Maria a monológját.
- Ha megvan hozzá a tökéletes nő, akkor tudok rá várni! Még úgyis van bennem pár év a pályán! Dicsőn szeretnék visszavonulni!
- Én is csak 25 évesen éreztem készen magam a házasságra. Aurora még nálam is ambiciózusabb. – állította magabiztosan Mrs Hernández.
- Majd kötünk valami mindkettőnk számára előnyös kompromisszumot! A mai világban egy anya már dolgozhat és nevelhet is egyszerre. – szállt be a vitába Rori is.
- Igen ám, de az iszonytatóan nehéz! – emelte fel a pufi mutatóujját, az asszony. 
- Maria, még félévesek sincsenek, korai még ilyenekről beszélni! – próbálta menteni az ebédet „Xavi apuka”.
- Nem Joaquim! – ment neki a férjének is. - Ha az ilyen fontos dolgok, túl későn derülnek ki, akkor az egyik fél időpocsékolásnak fogja tartani az addig szép kapcsolatot.
- Rori, ez nem ellened van! – nézett mélyen a lány szemébe Maria. - Csak a véleményemet mindig is szerettem egyenesen közölni! Eddig messze te vagy a leghozzáillőbb a fiamhoz, csak ne lennél ennyire fiatal… - sajnálkozott.
- Kóstoljuk meg inkább azt a francia sütit! – szólt közbe Pilar.
- Rendben! – vágták rá a férfiak.
Miután megkóstolták az almás kosarat, a beszélgetés biztonságosabb vizekre evezett. Mrs Hernández elment mosogatni a konyhába, így a legnagyobb „veszély” elhárult. Közben Xavi gyermekkorából mesélt Joaquim vicces történeteket, majd beállítottak a férfi gyerekkori barátai is. Justri és Ruben a két szomszédsrác, azután „El Cholo” a legjobb iskolai pajtás. Mint Aurora megtudta, a férfi szenvedélyesen imád csocsózni, így a haverjai érkezésével nekiálltak a szokásos játszmáknak. Rori egy ideig elnézte a fiúk „bénázását”, majd felidézve a nizzai kocsmákban tanult trükköket kihívta őket egy meccsre. A középpályás először nem vette komolyan a lányt, de amint meglátta az elszánt csillogást a szemeiben tudta, hogy nem viccel. 
- Rendben drágám! Akkor gyere, legyél a csapatomban. – hívogatta magához nagy mozdulatokkal.
- Nem, ugyanis én is elől játszok! – mondta határozottan.
- Barátom, belevaló barátnőt fogtál ki magadnak! – vigyorgott Justri a labdarúgóra.
- Gondolom hátul is tudsz játszani!
- Félsz mi, hogy lepipálnálak a posztodon? – gonoszkodott játékosan Rori.
- Gyere a helyemre! Justri, jól védekezik! – mondta Ruben hirtelen.
- Köszönöm! – villantott egy hálás mosolyt a férfi felé, majd beállt a helyére. – Nullázzátok le a számlálót! – tűrte fel magabiztosan a kardigánja ujját.
- Szerelmem, csúnyán ki fogsz kapni! Mi Choloval verhetetlen páros vagyunk! – ijesztgetett öntelten a játékos.
- Meglátjuk! – mosolygott Rori elszánt arccal. – Mehet? –kérdezte a fiúktól, majd bedobta a labdát a pályára. Tíz perccel később az állás 5-0 volt a Rori - Justri páros javára. 
- Rori, te ez hol tanultad? – kérdezte Ruben a lánytól kíváncsian.
- Nizzában sok kocsmában lehet csocsózni…- illegette a pilláit ártatlanul. – 6-0! – esett le ismét a labda a kapuba. - Szerelmem, szóval ki a verhetetlen?- dörgölte a frissen kialakult eredményt Xavi orra alá.
- Hallom, verik a fiamat csocsóban! Ezt látnom kell! – csatlakozott Joaquim a társasághoz. A végeredmény 8-2 lett a lány javára. Néhány másik menet után, a középpályás elindult megmutatni a házat Aurorának. Olyan otthonos és vidám volt minden ebben a hatalmas családi fészekben. Szinte minden szabad helyen, polcon, komódon családi fotók sorakoztak mintás keretben. A férfi szobája kissé egyszerű volt, ám ő mindig is praktikusságot tartotta a legfontosabbnak. 
Este nyolc óra magasságában ültek be ismét a Jaguárba, majd a férfi hazavitte Rorit.

12 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hát, hűha, volt itt sok minden. Hát Xavi anyja tipikus anyuka. A kicsi fiának már utódot akar, érthető végül is, hiszen Ő se olyan fiatal már, Rori meg 19 éves, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne a közeljövőben gyerekeik, egy kicsit túlreagálta ezt az anyja. Aztán a húga, valahogy sejteni lehetett már az elején, hogy így fog viszonyulni Rorihoz, de viszont az édesapja kedves volt, na, meg a barátai és az öccse is. Nagyon jó rész lett, kíváncsi vagyok mi lesz még az estén. Siess a következő résszel! :)
    puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:):)
      Köszönöm a komit!:):) Igen "Xavi mama" kicsit túlreagálta a dolgot, ám csak unokákat szeretne már...
      Ariadna pedig csak önmagát adta :P Örülök, hogy tetszett!:):) Sietek vele!:)
      Puszi, Olivia

      Törlés
  2. Szia! :))
    Most látom, hogy az előző részhez nem írtam...nagy hiba, mert imádtam azt is, mint ezt :) Az eleje nagyon vicces volt. A gombás poénok :D Aztán jött a sütés és a látogatás. Már kezdtem félni, hogy megutálom Xavi anyukáját, végül még se. Mondjuk nem kedveltem meg. Viszont az apukája nagyon aranyos. A húgát nem kedvelem! Ez biztos! Az öccse és a barátai jó fejek. Mi az, hogy Rori elveri Xavit csocsóban?????? :DDD *köhögés*béna Xavi*köhögés* na jó, csak vicceltem :P Hm kíváncsi vagyok mit tervezel az estére. Siess a következővel!
    puszi, Dudi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!!:):)
      Köszönöm a komit!:):) Örülök, hogy tetszett!:) A "gombás" részt imádtam írni.:) Örülök,h nem lehet még "sehova sem" beilleszteni a "mamát". Pontosan ezt akartam elérni!:):) Ez még fontos lehet a jövő szempontjából...;)
      XDXD Gondoltam, nehogy már Xavi nyerjen csocsóban :D:D;)
      Sietek vele, hamarosan hozom!:):)
      Puszi, Olivia

      Törlés
  3. Hola Csajszim!:)♥

    Hűű pörögtek az események itt rendesen!:D Remek rész volt.Xavi apukája annyira jófej,ésacsalád többi tagja.Elősször megijedtem hogy az anyuka nem nagyon fogja kedvelni Rorit,deaztán amikor meg enyhült akkor megnyugodtam hogy csak simán anya ként viselkedik.Ariadna... hááát elég fura volt.. (húúú de szép neve van *_*) remélem majd meg enyhül.A csocsózás szuper volt.Jól leverte szeegényXavit :D Ezért nem kell előre inni a medve bőrére :D
    Már nagyon várom a következő részt!
    xoxo:Titania

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Csajszim!:)<3
      Köszönöm a komit!!:):) Igen kicsit belehúztam, ugyanis már teljesen körvonalazódott a történet a fejemben!:):)
      Végülis a mama csak a véleményét mondta el:) Ariadna pedig nem egy "csajos" lány, így nem szereti a nőies öltözetű és viselkedésű lányokat...
      Örülök, hogy tetszett!:):) Sietek vele!:):)
      Puszillak: Olivia

      Törlés
  4. Sziiia csajszii! <3

    Ez elképesztően hiper szuper fantasztikusan jó volt! Az elején nagyon jók voltak a gombás poénok, látom is magam előtt a jelenetet és valahogy megértem Rori-t..én is utálom a gombát! Bleee :D A másik kedvenc részem, amikor Rori sütött, nagyon aranyos volt, és amikor Xavi belopakodott.. :) A szüleinél sejtettem, hogy nem lesz egyszerű az első találkozás, de azért nagyon remélem, hogy ebből nem lesznek nagy gondok kettőjük között. Ariadna kicsit idegesítő volt, ahogy az anyuka támadása is, amit egyébként feleslegesnek érzek, de az apuci nagyon cuki. Várom a folytatást, siess vele!
    Puszillak <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Csajszii!!:):) <3
      Köszönöm a komit!!:):) Örülök, hogy ennyire tetszett!!:):):) Én sem szeretem a gombát:), ezért is írtam azt a jelenetet!:);) Jók a sejtéseid...;) "Apucit" meg a srácokat direkt írtam ilyen elfogadóra!:) Többet nem mondhatok, nem akarom lelőni előre a "poént"!:);)
      Sietek vele!:):)
      Puszillak! <3

      Törlés
  5. Szia!

    Bocsi, hogy az előzőekhez nem írtam, de most próbálom utolérni magam az olvasással miután végre új gépet kaptam.

    Ez is mint mindegyik rész nagyon-nagyon tetszett! Zseniális vagy! Ez kedvenc történetem, amiben a kedvenc focistám is szerepel. Sőt! Ő a főszereplő!
    Hiszed vagy sem én is utálom a gombát szóval rokonlelkek vagyunk Rorival.:-)
    Xavi-mami egy kicsit túlreagálta a dolgokat, de azért érthető az aggodalma hiszen Xavi mégis csak az ő kicsi fia. Valahogy sejtettem, hogy apuka elfogadja Rorit, de Ariadna viselkedése meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ellenséges lesz. Remélem azért a Hernandez család minden tagja elfogadja és megszereti Aurorát!

    Puszi
    Krimi88(Kriszti)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!!!:):)
      Nagyon köszönöm a komidat!:D Irtóra jól esnek a szavaid!:):) Köszönöm!*.* A gombának nincs nagy népszerűségi indexe:D;) "Gratulálok" az új géphez, így újult erőkkel tudsz te is írni!:):) Meg fogják ez tuti!;);)
      Puszi, Olivia

      Törlés
  6. Szia Csajszi!
    Hú, először is nagyon szuper lett. Másodszor pedig bocs a késért. Hosszú volt a múlthetem... Ebben a részben pedig volt minden. A gombás jelenetnél jót mosolyogtam, aranyosak voltak. Én sem szeretem a gombát, csakis a makaróniban tudom megenni, de ott se mindig, tehát megértem Rorit :D
    Nos az anyuka egy kicsit anyukásan hozta le a helyzetet, sőt nagyon. Megértem, hogy már unokát szeretne, és a fiának gyereket, de attól, hogy Rori 19 éves, ez nem megvalósíthatatlan, meg lehet oldani bármit. És szerintem a karrierépítés, és a gyereknevelés is megy egyszerre, ha segítik az embert. A húgán már meg sem lepődök, valamiért érezhető volt rajta, hogy nem fogja kedvelni Rorit. Viszont az öccse aranyos. Nekem szimpatikus volt, ahogy az apukája is Xavinak. Nem ítélték el a lányt, és ez tetszett. :) Na végül megverték Xavit is csocsóban. Jót nevettem. Azért nem csak a sportolók lehetnek ügyesek. :) Egy szó, mint száz. Szuper lett, várom a folytatást!
    puszillak, Deveczke.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Csajszi!!!:):)
      Köszönöm a komidat!:):) A lényeg, hogy itt vagy és ez nagyon jól esik!:):) Ezek a fránya gombák!:D:D Én is amondó vagyok, hogy meg lehet oldani bármit, csak előre el kell tervezni, fel kell rá készülni. A csocsónál azért gondolkoztam, hogy ki nyerjen, de hát 'girlpower'!:D:D Örülök, hogy tetszett!:):) Sietek a folytatással!:)
      Puszillak, Olivia

      Törlés